Az oromparti Gulyás-tanyán a térségünkre nem jellemző módon, erőszakmentesen, úgynevezett Parelli-módszerrel végez lókiképzést egy fiatal állatorvos. Azokat, akik így foglalkoznak a lovakkal, a köznyelvben suttogóknak hívják.
Kadó Júlia kisállatok – kutyák, macskák – gyógyításával foglalkozik. Mivel szenvedélyesen szereti a lovakat, gyerekként még azt gondolta, hogy egyszer majd lovakat gyógyító állatorvos lesz. Később, egyetemi tanulmányai során azonban egy kaposvári lóklinikán folytatott gyakorlat hatására eldöntötte: nem mindig jó a hobbit összekötni a munkával, maradjon csak kedvtelés a lovak iránti szeretete, és legyen a hivatása a kisállatok gyógyítása.
Gyerekkori álma tizenöt éves korában teljesült, amikor vásároltak egy lovat.
– Azt hittem, hogy vele is olyan lesz, mint a kiképzett iskolalovakkal. De nem így történt: leestem róla, rúgott, harapott, elszökött tőlem… Az idősebbek, a tapasztaltabbak azt mondták: el kell adni azt a lovat, nem nekem való, nem lánynak való, ide férfi kell, hogy megmutassa, ki a főnök. Én viszont nem szerettem volna eladni, hiszen vele a legnagyobb álmom teljesült – mesélte a doktornő.
Kadó Júlia és a lova, Dante (Fotó: Tóth Imre)
Júlia az interneten kezdett kutatni, hogy hogyan lehetne másképpen nevelni a lovat, nem pedig veréssel, vagyis úgy, hogy megmutatják neki, „ki a főnök”. Ekkor találkozott először a természetes lókiképzéssel.
– A természetes lókiképzés igazából arról szól, hogy a lovak testnyelvén beszélünk, erőszakmentesen. Ez a módszer valószínűleg még az indiánoktól származik, akik semmi nélkül ülték meg az állatot, és kapcsolatot tudtak teremteni a saját lovukkal. A cowboyok ezt fejlesztették tovább. Azokat, akik így foglalkoznak a lovakkal, a köznyelvben suttogóknak hívják. Így sikerült nagyon jó kapcsolatot kialakítanom az azóta már „nyugdíjazott” kancámmal, a mostani lovam, Dante anyjával. Teljesen megváltozott a viselkedése, más lett a kapcsolatunk – bízott bennem, és én is őbenne. Zabla nélkül kezdtem lovagolni, pár mozdulattal, szinte csak a gondolataimmal bárhova elirányítottam – mesélte.
Értelmezni kell a lovak testbeszédét
Júlia szerint nagyon fontos, hogy a lovasok tudják olvasni és értelmezni a lovak testbeszédét. Például figyelni kell a füleket: ha sunyít a ló, hátracsapja a fülét, akkor nemtetszését fejezi ki, ha előre áll a füle, akkor érdeklődő. A szemében is tükröződnek a gondolatai: a tágra nyílt szem, az álmos szem sokat elárul, ahogy az is, hogy a mozgása elengedett-e, vagy feszes… Minden apró jelet a fülétől kezdve a farkáig olvasni kell, és tudni kell, hogy mire hogyan reagál a ló, mert ez a sport nem épp veszélytelen. Ezért is baj, hogy erőszakkal és gyorsan képzik a lovakat, mivel ez egyfajta bizalmatlanságot kelt bennük, és nem lehet őket úgy kontrollálni, mint amikor megbízik az emberben.
Júlia azt is elmondta, melyek a fenyegető jelek:
– Ha a ló hátracsapja a fülét, vagy tágra nyitja a szemét, és nem pislog, felemeli a fejét, fújtat, prüszköl, megáll… Ha szólni szeretne, hogy nem vagyunk jó társaság a számára, nem szeretne a közelünkben lenni, akkor fel is emeli a lábát, mielőtt rúgna. Fontos figyelni ezekre, még mielőtt megtörténik a baj, és megrúg vagy megharap bennünket, esetleg leesünk róla stb.
Nagyon fontos, hogy a lovasok tudják olvasni és értelmezni a lovak testbeszédét (Fotó: Tóth Imre)
Júlia az egyetemi évek alatt az etológia professzornőjével egy kutatást is végzett arról, hogy a lovak milyen módszerrel tudnak a leggyorsabban tanulni.
– Meglepetésemre az derült ki a kutatásból, hogy pozitív megerősítéssel – étellel, jutalomfalattal – fele annyi idő alatt tanulták meg a lovak a nekik adott a feladatot, mint pálca segítségével, nyomásgyakorlással. Ezután tovább változtattam a kiképzési módszeremen: egyre többet jutalmaztam a lovat. Természetesen ezt nem lehet minden szituációban megtenni, például lovagláskor nem lehet mindig jutalomfalatot adni neki, de akkor a jutalom lehet egy kis simogatás, vakargatás, pihenés, legelés is. Ha mindezt megadjuk a lovaknak, akkor sokkal gyorsabban tanulnak, és sokkal jobb lesz a kapcsolatunk – mutatott rá Júlia a kiképzés lényegére.
A pozitív megerősítés, azaz a jutalmazás mellett létezik a negatív megerősítés is, amikor addig gyakorlunk a lóra nyomást, míg meg nem csinálja a kívánt mozdulatot. Például a pálcával addig sarkallom, amíg elkezd ügetni, és akkor elveszem a pálcanyomást. A természetes lókiképzés ennek a kettőnek a keveréke, de mint a kutatásból is kiderült, a pozitív megerősítést kell előnyben részesíteni a lónál.
Dante az oromparti Gulyás-tanyán (Fotó: Tóth Imre)
– Ezt olvasván valaki azt mondhatja, hogy „hát én nem adok répát a lónak, mert rossz szokást eredményez, harapni fog, nem szeretném kézből etetni”, de ez tévhit! Látszik, hogy jobban szereti a ló, ha mindig valami pozitívat adunk neki, ha van a zsebünkben répa, ha tudja, hogy ha valamit jól csinál, akkor megdicsérjük. Ilyenkor máshogy viselkedik a közelünkben – állítja Júlia.
– Az egyik természetes kiképzési mód a Parelli-féle módszer, ami Amerikából származik. Ennek a közösségnek sokáig a tagja voltam: Horvátországban voltam kurzusokon, minden hónapban kaptam DVD-ket, újságokat, tananyagokat, és így fejlesztettem magam. Ilyen közösség itthon egyelőre még nincs – tudtuk meg az oromparti suttogótól, aki szerint állatorvosi szempontból is hasznos, hogy tudja az ember manipulálni a lovat.
– Nagyon fontos, hogy ha például fáj a lába, akkor megengedje, hogy felemeljük, megvizsgáljuk, vagy ha gyógyszert kell beadni, akkor attól se féljen. A természetes lókiképzés ebben is nagyon sokat segít, hogy mielőtt még baj történik, megtanítsuk a lóval, hogy ne féljen ezektől a dolgoktól. Társként kell kezelni őket – ez tehát egy kétoldalú kommunikáció – közölte Júlia.
A lovaknak saját személyiségük van
„A lovaknak saját alapszemélyiségük van: léteznek introvertáltak és extrovertáltak. Az introvertáltak lassúbbak, magukba fordulnak, az extrovertáltak aktívabbak, mozgásigényesebbek. Vannak a jobb, illetve a bal agyféltekések is: a jobb agyféltekések a félősebbek, ijedősebbek, a bal agyféltekések a magabiztosabbak. Ha ezt a két dolgot kombináljuk, négy különböző személyiséget kapunk. Ez azért fontos, mert ezt a négy személyiséget négy különböző módon kellene nevelni. Azt, amelyik nagyon fél, de roppant aktív, és sokat akar mozogni, másképpen kell képzeni, mint a nagyon lassú, igen magabiztos és furfangos lovat.”
A lovas társadalomban nem megszokott, hogy a lónak is van véleménye
Arra a kérdésre, hogy vállalja-e mások lovainak a kiképzését is, megosztja-e tudását másokkal, Júlia elmondta: korábban vállalta ezt, de az egyetemi évek alatt a távolléte miatt ez a gyakorlat megszakadt. Bár szívesen segít másoknak is, azt hangsúlyozta: ő nem tudja más lovát „megjavítani”, azt a tulajdonosnak kell megtanulnia, hogy hogyan bánjon a saját lovával.
– Sok természetes lókiképző versenyzik is, viszont általában a versenylovaknál nem ez az általánosságban használt módszer. Többnyire erőszakkal képzik ki azokat a lovakat, hogy minél gyorsabban, hatékonyabban történjen a kiképzés. A természetes lókiképzés inkább egy kapcsolat kiépítéséről szól, arról, hogy a lónak is van saját véleménye. Tegnap például szerettem volna egy kicsit zablával lovagolni, de ő „megmondta” nekem, hogy nem akarja bevenni a szájába a zablát. Ahelyett, hogy ráerőltettem volna, megváltoztattam a tervem, nem azt csináltam, amit elterveztem, és végül zabla nélkül lovagoltunk. Ez nem azt jelenti, hogy ezentúl soha nem fog zabla kerülni a szájába, hanem azt, hogy kaptam egy visszajelzést tőle: több munkát kell belefektetnem abba, hogy szeressen zablával is dolgozni. A lovas társadalomban nem megszokott, hogy a lónak van véleménye, és meg is hallgatjuk azt – hangsúlyozta.
Felkészülés a lovaglásra (Fotó: Tóth Imre)
A természetes lókiképzés Magyarországon már egyre menőbb módszernek számít, de Szerbiában ez még nagyon gyerekcipőben jár.
– Vannak ismerőseim, akiket ez érdekel, szeretnének tanulni, de itt a közelben nem tudok mást, aki ezzel komolyabban foglalkozik. Itt inkább általában az van, hogy „muszáj, hogy menjen a ló, képezzük ki minél gyorsabban, és nincs neki beleszólása”. Szeretném ezt lassan megváltoztatni – mondja határozottan Júlia.
A kérdésre, hogy lát-e esélyt arra, hogy a verseny- vagy sportlovakat is ilyen módon kezdjék el kiképezni, illetve van-e erre példa külföldön, a doktornő azt válaszolta, van rá példa, de kevés.
– Egyre inkább elterjed, hogy az etológiával (az állatok viselkedéstanával) összhangban képzik ki a lovakat, de arra kevés esély van, hogy ez a sportlovaknál is elterjedjen – véli Júlia.
Pár mozdulattal, szinte a gondolatokkal is irányítani lehet a lovat (Fotó: Tóth Imre)
A cikk nyomtatott verziója a Családi Kör magazin júniusi számában jelent meg. Vásárolja meg a Családi Kört vagy fizessen elő a teljes megújuláson esett újságra.
Azokat, akik így foglalkoznak a lovakkal, a köznyelvben suttogóknak hívják (Fotó: Tóth Imre)
Itt az év ajánlata: te nyugodtabb, mi még jobbak leszünk!
A visszajelzések alapján három dolog idegesít a honlapon:
- a felugró reklámok,
- az, hogy nem tudod végigolvasni az előfizetőknek járó cikket,
- a mellégépelések.
A mi problémánk pedig az, hogy nem tudunk még több saját anyagot előállítani, mert a mintegy húsz önkormányzat nulla dinárt hagyott jóvá a beadványainkra, és a Magyar Nemzeti Tanács – a pártházból érkező, mondvacsinált okokra hivatkozva – évek óta nem javasolja támogatásra a pályázatainkat.
Segítsünk egymáson! Napi húsz dinárért (0,17 euró) legyél a Szabad Magyar Szó előfizetője, így megszabadulsz a felugró reklámoktól, elolvashatod a Plusz rovatban megjelenő cikkeket, és nem mellékesen ezzel is hozzájárulsz, hogy továbbra is a Szabad Magyar Szó legyen a legolvasottabb vajdasági magyar honlap és még több helyi témáról számoljunk be!
U. i. Ha kétszáznál több előfizetőnk lesz, bizisten, még egy olvasószerkesztő alkalmazását is megfontoljuk!
