Ma egy hete volt Donald Trump 79-ik születésnapja, ami napra pontosan egybeesett az Egyesült Államok hadseregének (amin manapság csak a gyalogságot és a tüzérséget értik Amerikában) 250-ik születésnapjával. Trump már első mandátuma alatt is nagyon akart katonai díszszemlét tartani, miután Párizsban végignézte a Bastille napi parádét. Most végre összejött neki, de alaposan csalódott, mert a szovjet–orosz–kínai–észak-koreai típusú, tömegesen csattogó, fegyvermutogató, csizmás díszlépés-özön helyett hétköznapi egyenruhában, többnyire fegyvertelenül és lazán sétálgató egységeket nézhetett csak végig a fővárosi Alkotmány sugárúton. Ráadásul a várt negyedmilliós közönség helyett alig negyvenezren voltak csak rá kíváncsiak, miközben az ország több mint kétezer városában több millióan tüntettek ellene „Nem kell király!” jelszó alatt. A hét elején Trump még a kanadai G7-es csúcstalálkozót is az első nap végén elhagyta azzal az ürüggyel, hogy az izraeli–iráni háborúval kell foglalkoznia, noha jól értesült körök szerint csak nem akart Volodimir Zelenszkijjel találkozni. – Átlapoztuk a világsajtót Washingtontól Tokióig és Bogotától Teheránig.
A közel-keleti helyzet tragikus
Irán figyelmeztet: az amerikai katonai beavatkozás helyrehozhatatlan károkat okozna, írja a The Washington Post című közép-liberális fővárosi napilap:
„Irán legfelsőbb vezetője, Ali Khamenei ajatollah szerdán egy X-en közzétett bejegyzésben kijelentette, hogy országa nem fél Donald Trump fenyegetéseitől és »abszurd retorikájától«. Egy másik televíziós beszédben pedig megfogadta, hogy Irán soha »nem fogja megadni magát. Trump mérlegeli, hogy csapást mérjen-e Iránra, a Pentagon pedig az elmúlt napokban újabb katonai erőket vezényelt a Közel-Keletre. Kedden a közösségi médiában Trump »FELTÉTEL NÉLKÜLI MEGADÁST« követelt Teherántól, anélkül, hogy részletezte volna, mit jelentene ez, és Irán legfelsőbb vezetőjét »könnyű célpontnak« nevezte. Izrael és Irán szerdán, a közvetlen konfliktus hatodik napján is folytatta a tűzpárbajt.”
A teheráni Arman Embruz című állami napilap arra számít, hogy az izraeli vezetés:
„… mindent megtesz majd, ami hatalmában áll, hogy bevonja az Egyesült Államokat a jelenlegi konfliktusba. A cél nyilvánvalóan az, hogy Iránból egy Pearl Harbor elleni támadáshoz hasonló reakciót váltson ki. A Hormuzi szoros esetleges lezárása, az amerikai bázisok elleni támadások a Perzsa-öbölben, az olajmezők elleni rakétatámadások vagy a NATO-hajók elleni támadások – ezek mind olyan narratívák és forgatókönyvek, amelyeket vagy Izrael-párti körökben, vagy stratégiailag tapasztalatlan hangok terjesztenek. Végső soron az iráni–izraeli konfliktus döntő tényezője valószínűleg az lesz, hogy az Egyesült Államok aktívan beavatkozik-e– vagy kimarad belőle.”
Bármeddig is húzódik el a háború Izraellel, Irán gazdasága még súlyosabb válságba sodródik, írja a budapesti Népszava című baloldali napilap:
„A perzsa állam gazdasága már egy idő óta igen súlyos válságjeleket mutatott, ezek azonban az utóbbi hónapokban különösen megszaporodtak, sztrájkok is nehezítették a mindennapi életet. Egy hónappal ezelőtt Dél-Iránban beszüntették a munkát a teherautósofőrök. A munkások blokád alá vették a Hormuzi szorosnál található kikötőket, főutakat és bekötőutakat, és így Bandar Abbasz, az ország egyik legfontosabb logisztikai és elosztóközpontja megbénult. A rezsimet legalább olyan váratlanul és felkészületlenül érte az akkori akció, mint a mostani Izraeli támadás. Arra pedig végképp nem számított, hogy a munkabeszüntetés az ország nagy részére gyorsan átterjed, nagy- és kisvárosokra egyaránt. Prominens támogatók csatlakoztak a munkások követeléseihez. Az elégedetlenség hátterében az áll, hogy Teherán korábban bejelentette, emelni fogja a benzin árát, és egyúttal csökkenti az állami támogatásokat. A teherautósofőrök sztrájkja az izraeli támadások után sem szűnt meg.
Válságtünetek
Teheránban ráadásul még ma is érezteti hatását a fiatal kurd nő, Mahsza Amini megölése utáni, 2022 szeptemberében kezdődött és hosszú hónapokon át tartó tiltakozási hullám. Miközben azonban az akkori tüntetéseket erőszakkal fojtotta el a hatalom, a mostani sztrájknál igyekszik békülékeny hangot megütni, ami meggyengülését jelzi. Ez néhány évvel ezelőtt még teljesen elképzelhetetlen lett volna, írja a Neue Zürcher Zeitung.
Irán számára egzisztenciális kihívást jelent a több párhuzamos válsággal való küzdelem. A teherautósofőrök kiesése már önmagában rendkívül súlyos következményekkel jár, hiszen ők gondoskodnak arról, hogy a legeldugottabb tartományokat is ellássák alapvető szükségleti cikkekkel. Az utóbbi időben néhány régióban már élelmiszerhiány is jelentkezett, ami katasztrófával ér fel a háborús körülmények közepette. De az átlag irániak is nehezen élnek meg az átlagosan 200 eurós havi fizetésükből az élelmiszer emelkedő ára mellett. Iráni középosztályról egyre kevésbé lehet beszélni, ma már a lakosság 60 százaléka nem tudja magához venni a napi ajánlott kalóriamennyiséget. Hasszan Rohani elnöksége alatt (2013–2021) az emberek több mint egyharmada élt a szegénységi küszöb alatt. Ez a szám mára már magasabb, bár pontos adatok nincsenek.
Míg korábban a GDP-növekedés a 2010-es évek elején körülbelül 5-6 százalék volt, azóta átlagosan 0,5 százalék. Irán a saját termelésre támaszkodik, ez azonban messze nem fedezi a szükségleteket, és nem is tud minden terméket előállítani. Hiányoznak a beruházások, az infrastruktúra elmaradott, a munkanélküliség rendkívül magas, mutatnak rá szakértők. A lakosság ráadásul nem érti, hogy a rezsim az elmúlt évtizedekben miért engedhette meg magának, hogy drága fegyverekkel támogassa a külföldi terrorcsoportokat, miközben az iráni nép éhezett. Csak az elmúlt évtizedben Teherán 30-50 milliárd dollárt költött a szíriai diktátor, Bassár el-Aszad politikai túlélésére.
Ma már a lakosság mindössze tíz százaléka azonosul az Iszlám Köztársasággal, illetve a hajdani iszlám forradalom eszméivel. A rezsim tisztában van a számokkal, és a tiltakozásokra még nagyobb nyomással és elnyomással reagál. A rendszer, és mindenekelőtt a jóléti állam, a saját klientúrájának kiszolgálására van felépítve. Becslések szerint a lakosság körülbelül egynegyede közvetlenül vagy közvetve kapcsolódik az államhoz, vagy köztisztviselőként, vagy más módon a rezsimnek elkötelezett – ami azonban nem jelenti automatikusan, hogy támogatói is, de a függőségi viszony fennáll.
A szakértők eltérően értékelik az Iránnal szemben alkalmazott szigorú nemzetközi szankciók hatásait. Trump »maximális nyomásgyakorlása« és más nemzetközi büntetőintézkedések eddig nem vezettek a rezsim bukásához. Gazdasági szempontból azonban Teherán súlyos csapást szenvedett. Ez is az oka annak, hogy a rezsim egyáltalán belement a tárgyalásokba atomprogramjáról az Egyesült Államokkal. Washington meg akarja akadályozni, hogy Kína iráni olajat vásároljon, és ezzel pénzt juttasson Teheránnak. Összességében az olajeladásokból származó bevételek folyamatosan csökkentek Irán számára; míg 2018-ban még 42 milliárd dollárt tettek ki, egy évvel később már csak 13,5 milliárd dollárt. A jelenlegi helyzetből a Forradalmi Gárda profitál, amely az elmúlt években még tovább növelte befolyását, állapítja meg a Die Presse.”
Gyilkosságok és tüntetések az USA-ban
„Nem volt diadalmas pillanat”, írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung című polgári-konzervatív napilap az elmúlt napok amerikai eseményeiről:
„Nyolc év telt el azóta, hogy a lelkes Donald Trump a Párizsból hazafelé tartó gépen azt mondta stábjának, hogy ő is szeretne egy olyan katonai parádét rendezni, mint amilyet éppen a francia nemzeti ünnepen látott. Első ciklusa alatt erre nem került sor, szombaton azonban valóra vált az amerikai elnök kívánsága: katonai parádét rendeztek Washingtonban a hadsereg megalapításának 250. évfordulója – és Trump 79. születésnapja – alkalmából.
Az elnök a Truth Social platformján ezt a napot nem a politikai ellenfelei elleni szokásos kirohanásokkal kezdte, hanem azzal a megjegyzéssel, hogy ez egy »nagyszerű nap Amerika számára«. Végül a felvonulás zökkenőmentes lebonyolítása ellenére más kérdések árnyékolták be azt. A 6.000 katona, 50 helikopter és 150 tank bemutatásával párhuzamosan több százezer ember tüntetett az elnök ellen különböző amerikai városokban. Kevesebb mint 24 órával a felvonulás előtt egy minnesotai demokrata párti törvényhozót lőttek le és öltek meg [férjével együtt] politikai okokból, egy másik szenátort [és feleségét] pedig súlyosan megsebesítettek. Közel-Keleten pedig az Izrael és Irán közötti konfliktus óráról órára eszkalálódott.
Viszont legalább egy rossz hír nem vált valóra szombaton: rettenetes zápor közeledett, pont amikor a parádénak kellett kezdődnie. Az ég azonban szürke maradt a New Jersey-i erdőtüzek miatt. A washingtoni Trump-ellenes tüntetés is szétoszlott az ünnepség kezdete előtt. Ehelyett sok látogató sapkákkal, pólókkal és kiegészítőkkel fejezte ki lelkesedését Trump iránt. 20 dollárt kértek egy olyan kitűzőért, amelyen a »The Big Beautiful Military Parade« felirat szerepelt, utalva Trump »nagy, gyönyörű« adó- és kiadási csomagjára, amely az kormányzatának alapvető javaslatait tartalmazza, és amelyet a Kongresszuson keresztül próbál elfogadtatni sok ellenállás ellenére.
Dave Észak-Karolinából érkezett a parádéra. Öt és fél órás autózással utazott szakadó esőben, pedig Trumpot éppen hogy csak meg tudta látni. A 23 éves férfi, aki katona a Fort Bragg támaszponton, a közönség soraiban állt, amikor Trump ott a múlt héten olyan beszédet mondott a tiszteletére felsorakoztatott katonák éljenzése közepette, amely patetikus hangvételével kampánybeszédre hasonlított. Dave nem talált ebben semmi sértőt. »A tapsvihar őszinte volt, ezt biztosíthatom önöknek” – mondta. Az emberek lelkesedtek. »Amikor Trump eljárta a tipikus kis táncát, mindenki majd megőrült.« A fiatalember úgy véli, hogy Trump sokkal jobban törődik a hadsereggel, mint elődje, Joe Biden. Végül ő is megemlékezett az elesett katonák családjairól Fort Braggben. Dave Washingtonban tiszteletet akart mutatni az elnöknek: »Végső sorban ő az én főparancsnokom.« De sajnos nem tehet semmit Trump születésnapja ügyében.
Trump kiemelkedő helyet foglalt el a felvonulás során: egy arany és fekete díszítésű lelátón volt az Alkotmány sugárúton, amely mögött a Fehér Ház sejlett. Tőle jobbra Pete Hegseth védelmi miniszter, balján pedig saját felesége ült. A közel kétórás, kommentárral és zenével kísért bemutató a hadsereg különböző korszakain keresztül mutatta be az egységeket. Az első világháborútól a történelmi egyenruhákkal a modern korig a Stryker páncélozott szállítókkal és Abrams tankokkal – valamint robotkutyákkal, amelyeket a hadsereg jövőjének tekintenek. A Nemzeti Sétány felett katonai helikopterek repültek. A látványosság állítólag körülbelül 45 millió dollárba került.
A legnagyobb meglepetést azonban Trump a felvonulás végén elhangzott beszéde okozta. Ahelyett, hogy kihasználta volna ezt a nagy napot, amiről hetekig áradozott, az elnök szokatlanul visszafogott maradt. Trump nyolcperces beszéde talán a legrövidebb volt, amit valaha mondott politikai beszédként. Továbbá egyetlen durva szót sem szólt politikai ellenfeleiről, a migránsokról vagy a tüntetőkről, akiket a Los Angeles-i eset kapcsán korábban »állatoknak« nevezett. Ez azért is érdekes, mert általában még egy spontán kérdezz-felelek ülés sem telik el újságírókkal az Ovális Irodában heves politikai támadások vagy sértegetések nélkül. [Mint később kiderült, Trump nagyot csalódott a felvonulás tekintetében; le is tolta kedvence védelmi miniszterét, a volt Fox News kommentátort, akiről tökrészeg felvételek keringenek a világhálón – szerk. megj.]
»Nincsenek királyok«
Trump egy golyóálló paraván mögül kezdte rövid beszédét azzal, hogy »minden más ország« ünnepli a sikereit. »Itt az ideje, hogy mi is ugyanezt tegyük. És ezt ma este mi is meg fogjuk tenni.« Ez tapsot váltott ki a tömegből. Trump folytatta, hogy a hadsereg védi az amerikai szabadságot. »Ti erőssé tettetek minket, ma este pedig minden amerikait nagyon büszkévé tettetek.« Az elnök ezután megköszönte »minden veteránnak« az önzetlen szolgálatát. Az Egyesült Államok ellenségeihez szólva Trump azt mondta, hogy »végzetük« biztos, mert az amerikai katonák soha nem adják fel a küzdelmet. Ezt követően arra utalt, hogy kampányszlogenje így hangzik: »Harc, harc, harc és győzelem, győzelem, győzelem!«
A kritikusok félelme, hogy Trump esetleg ellopja a hadsereg figyelmét ezen a különleges napon, alaptalannak bizonyult. A hozzá közel állók valószínűleg azt tanácsolták az elnöknek, hogy tanúsítson önmérsékletet, és ezt meg is tette annak ellenére, hogy gyakran figyelmen kívül hagyja az ilyen figyelmeztetéseket. De a Los Angeles-i tüntetések, amelyeket Trump bevándorlási politikája váltott ki, tovább fokozódtak, nem utolsósorban azért, mert egy héttel a katonai parádé előtt a szövetségi állam akarata ellenére 2.000, végül összesen 4.000 nemzeti gárdistát, valamint mintegy 700 tengerészgyalogost küldött a városba.
Manapság nem sok minden látszik Trump kampányígéretéből, miszerint »feltakarít« és rendet teremt Amerikában. Ehelyett szombaton több százezren vonultak az utcákra az országszerte az ellene hirdetett »Nincsenek királyok« jelszóval. Sajtóértesülések szerint Seattle-ben 60.000, New Yorkban körülbelül 50.000, Los Angelesben pedig több mint 20.000 tüntető volt. Ezek a legnagyobb tüntetések Trump januári hivatalba lépése óta. Amikor a washingtoni felvonulás éppen egy tűzijátékkal ért véget, a Los Angeles-i rendőrség ismét könnygázzal és sokkoló gránátokkal oszlatta fel az erőszakos tüntetők tömegét.”
A bogotai El Tiempo című liberális napilap a minnesotai demokrata politikusok meggyilkolásával foglalkozik:
„Minnesota és az egész amerikai társadalom sokkos állapotban van a múlt szombati brutális támadást követően. Akkor egy rendőrnek álcázott férfi belépett Melissa Hortman demokrata képviselőnő lakásába és lelőtte őt és férjét. A támadó John Hoffmann szenátort is megsebesítette. Senki sem hagyhatja figyelmen kívül, mennyire megosztott ez az ország. Trump elnök veszélyes légkört teremtett, amelyben a gyűlölet tovább fokozódik.”
A barcelonai La Vanguardia című spanyol-katalán közép-liberális, monarchista napilap a Trump elleni tömegtüntetésekre utal:
„E hétvégén emberek milliói tüntettek számos amerikai városban »Nincsenek királyok« jelszóval. A tüntetések ellentétben álltak azzal az ünnepséggel, amelyet szombaton rendeztek Trump 79. születésnapja alkalmából. A hadsereg megalapításának 250. évfordulója ürügyén az elnök azt vitatott nagy eseménnyé változtatta. Végül is ugyanaz a hadsereg lépett fel Kaliforniában a bevándorlási razziák miatt tiltakozók ellen. Trump Kaliforniát katonai kísérleti terepként használja, hogy felmérje az ellenállás erejét. Az autoritarizmus felé vezető útja megállíthatatlannak tűnik.”
G7-csúcstalálkozó Kanadában
A madridi El Paíz című közép-baloldali napilap a hét vezető ipari ország állam- és kormányfőinek találkozójára összpontosít:
„Az, hogy a héten Kanadában megrendezett G7-csúcstalálkozón még a legminimálisabb kézzelfogható eredmények is hiányoztak, és az a tény, hogy még csak közös zárónyilatkozat sem született, egyértelműen példázza a multilaterális kezdeményezések elborult állapotát – annak ellenére, hogy a globális háborús helyzet miatt ezek minden eddiginél sürgetőbbek. A világ vezető ipari országai – Kína kivételével, amely nem tagja a csoportnak – nem tudtak megállapodásra jutni olyan sürgető kérdésekben, mint az orosz invázió Ukrajna ellen vagy a nemzetközi kereskedelem. Néhány sor a zárónyilatkozatban az Izrael és Irán közötti ellenségeskedésről a találkozó szerény eredménye. Ezért a felelet arra a kérdésre, hogy a G7 még mindig megfelelő fórum-e bizonyos válságok megoldására, vitatható. De minden olyan nemzetközi találkozó, amely nézeteltérésekkel és eredmények nélkül zárul, rossz ómen.”
A tokiói Asahi Shimbun című, 1879-ben alapított, reggel 5,1 millió és este 1,55 millió példányszámban kiadott, a világ 3. legnagyobb példányú közép-baloldali, liberális napilapja ezt így látja:
„Most Európának, Kanadának és Japánnak olyan új fórumot kell kiépítenie, amely az USA nélkül is képes nemzetközi iránymutatást adni. Olyan időkben, amikor a nemzetközi rend ingatag, szükség van egy ilyen csoportra. Az USA-ba vetett bizalom csökkenése közepette Európának, Kanadának és Japánnak arra kell törekednie, hogy a vezető ipari nemzetek közötti többoldalú együttműködés működjön.”
Napilapok a világ minden tájáról (Illusztráció: Pixabay)
