Miután Izrael kilenc napon át támadta az iráni nukleáris, légvédelmi és parancsnoki célpontokat, a tizedik napon (kéthetes „gondolkodási” szünet csalárd bejelentése után másnap) Donald Trump bevetette a „bombák bombáját”: Hét B–2-es lopakodó nehézbombázó tizenkét, egyenként 13,6 tonnás robbanófejet dobott le a két legfontosabb urándúsító telepre. Az amerikai elnök szerint „totálisan megsemmisítették” Irán nukleáris programját – de ez egyelőre csak vágyvezérelt bejelentés marad. Mivel Irán csak egy tűszúrásnyi rakétatámadással válaszolt, Trump már másnap bejelentette az „örökös tűzszünetet” Tel Aviv és Teherán között, amit az ottani kormányok meg is erősítettek. A rá következő éjjelen aztán mindketten folyatták az egymás elleni csapásokat. – Erről szól mai rendkívüli lapszemlénk, Washingtontól Bécsig, Jeruzsálemtől Tel Avivig és Pekingtől Tokióig.
A Jerusalem Post című, 1932-ben alapított közép-jobboldali konzervatív napilap helyesnek és úttörőnek tartja az amerikai támadásokat. Az újság vezércikke így szól erről:
„A Jerusalem Post régóta úgy véli, hogy Irán nukleáris ambíciói fenyegetést jelentenek a régió összes államára. Vasárnap a szabad világ reagált. Új hajnal virradt – és az izraeliek most nagyobb biztonságban vannak, mint egy generáció óta bármikor.”
A Tel Aviv-i Haaretz című közép-baloldali liberális napilap viszont kritikusan viszonyul az amerikai beavatkozáshoz:
„A támadás veszélyes eszkalációhoz vezethet a régióban, Izraelt egy elhúzódó, számos áldozattal járó felőrlő háborúba, esetleg az egész világot még nagyobb konfliktusba sodorva. És nem szabad helyt adni az iráni rezsim megdöntésére vonatkozó veszélyes elképzeléseknek sem. Már láttuk, milyen árat fizethetnek az ilyen beavatkozások Közel-Keleten.”
A londoni székhelyű arab nyelvű Al-Quds Al-Araby című független napilap azt állítja, hogy Trump az önjelölt béketeremtőből hatalmas erejű bombázóvá vált:
„Ezzel egy veszélyes háború szélére sodorta országát és a világot. Most még kérdéses, hogy Irán nukleáris programja valóban megsemmisült-e, vagy a támadás arra készteti-e majd az irániakat, hogy kilépjenek az atomfegyverek elterjedésének megakadályozásáról szóló szerződésből, és újraindítsák a nukleáris fegyverek projektjét és gyártását.”
A New York Times című, 1851-ben alapított, 132 Pulitzer díjas liberális napilap szerint:
„Trump elnök számára egy ellenséges nemzet nukleáris infrastruktúrájának megtámadására vonatkozó döntése második ciklusának legnagyobb és potenciálisan legveszélyesebb kockázatát jelenti. Trump bevállalta, hogy az Egyesült Államok képes elhárítani az iráni vezetés általi megtorló intézkedéseket a régióban állomásozó több mint 40.000 amerikai katona ellen. Mindezek a támaszpontok Teherán rakétáinak hatótávolságán belül vannak.”
A washingtoni Atlantic című magazin hangsúlyozza, hogy az amerikai elnököknek bizonyos egyoldalú felhatalmazásuk van a háború megindítására:
„Barack Obama sem kért engedélyt az amerikai Kongresszustól a 2011-es líbiai légicsapáshoz. Ezen hatáskörök pontos határai homályosak, és a politika, nem a törvény határozza meg őket. Trump ezt a határt olyan szintre emelte, amire a vietnami háború óta nem volt példa.”
A Frankfurter Allgemeine Zeitung című polgári-konzervatív napilap így elemez:
„Amíg az első bombák nem érték el Fordót, a teheráni rezsim valószínűleg nem hitte, hogy az amerikai elnök támadást fog elrendelni. A mullák még a nagyon nehéz kimenetelű tárgyalásokat is jobban tudták volna elviselni, mint hogy az atomhatalommá válás évtizedes erőfeszítéseinek füstölgő romjai előtt álljanak.
Teherán azonban egyértelműen arra számított, hogy további Izrael elleni csapások, a régióban tartózkodó amerikai erők elleni támadások és a globális gazdaság egyik létfontosságú főútjának megtámadása elriasztják Trumpot attól, hogy támogassa Netanjahu pusztító munkáját a kulcsfontosságú területeken. Kétségtelenül nem felejtették el: Trump megígérte támogatóinak, hogy nem keveredik bele egy új háborúba.
De Trumpot nem érdeklik a tegnapi csacsogásai, ha valaki ma mást mond neki, ami szintén nagyszerűnek és csodálatosnak tűnik. Néhány tanácsadója és Netanjahu is nagyon meggyőzően magyarázták el neki, hogy a »lehetőség ablaka« most tárva-nyitva áll, hogy ideiglenesen megszüntessék Irán nukleáris fenyegetéseit – Izrael, az Öböl-térség, sőt Európa számára is. Ha terrorszervezetek jutnának nukleáris eszközhöz, az egész világ retteghetne.
Ezeket a veszélyeket azonban az iráni nukleáris létesítmények elleni intenzív izraeli támadások és a kutatók meggyilkolása után sem sikerült elhárítani. A hegy mélyébe ásott Fordo létesítményt, ahol Irán fegyverminőségű uránt állított elő és tárolt, az izraeli bombák nem pusztították el.
Már az első izraeli támadás előtt is egyértelmű volt, hogy csak az amerikaiak rendelkeznek erre a célra alkalmas speciális bombákkal. Az a tény, hogy Trump egy hétig habozott, mielőtt bevetette volna őket, ellentmond annak az állításának, miszerint ő és Netanjahu zseniálisan működtek együtt. Az izraeli miniszterelnök nem hagyott Trumpnak más választást, mint befejezni azt, amit Izrael elkezdett. Teherán még intenzívebben dolgozott volna a bomba befejezésén, ha lettek volna hozzá eszközei.
Most azonban a program megsemmisítésének körülményei évtizedek óta nem voltak kedvezőbbek. Izrael már tavaly is súlyosan megtizedelte Irán légvédelmét. Teherán árnyékhadseregei, amelyek rakétákkal fenyegették Izraelt, minden eddiginél jobban kiérdemlik a nevüket, hiszen most már csak árnyékai egykori önmaguknak.
Washington az európai kormányokhoz hasonlóan, most abban reménykedik, hogy a további légicsapásokkal való fenyegetések eltántorítják Teheránt attól, hogy Amerika elleni megtorlásokra vetemedjen.
[…] Egyik atomhatalomnak sem érdeke, hogy klubjuk nagyobb és ezáltal veszélyesebb legyen. Trump és Netanjahu biztosította, hogy Irán ne tudjon egyhamar beosonni a hátsó ajtón, amihez az ország már nagyon közel állt, annak ellenére, hogy a tárgyalások kudarcot vallottak. A siker eléréséhez azonban jelentős kockázatokat kellett vállalniuk. Az, hogy az Irán elleni kettős csapást hogyan fogják most a történelemkönyvek értékelni, egy olyan rezsim reakciójától is függ, amelyről eddig jogosan azt gyanították, hogy a legrosszabbra is hajlandó.”
„Bármit is gondoljunk Benjamin Netanjahuról: ismét bebizonyította nagy politikai tehetségét” – írja a bécsi Der Standard című szociál-liberális napilap:
„Izrael miniszterelnöke mindent elért, amiről évek óta álmodott, és amit a korábbi amerikai elnökök megtagadtak tőle. Ez sok izraeli szemében kárpótolhatja a 2023. október 7-i mészárlás miatti kudarcaiért, valamint a gázai háború kétes lebonyolításáért.”
A kormánypárti pekingi Huanqui Shibao című napilap aggodalommal tekint erre a fejleményre:
„Az amerikai bombák megrengették a globális biztonsági rend egyik sarokkövét. Washington egyoldalúan hozott ilyen fontos döntést anélkül, hogy előbb konzultált volna az Egyesült Nemzetek Szervezetével és a Nemzetközi Atomenergia Ügynökséggel (NAÜ). Ez egyben a nukleáris programmal kapcsolatos konfliktus tárgyalásos úton történő rendezésének semmibevételét is mutatja.”
„Milyen hasznot hoz ez a katonai művelet a nemzetközi közösségnek?” – teszi fel a kérdést a tokiói Asahi Shimbun című, 1879-ben alapított, reggel 5,1 millió és este 1,55 millió kiadású, a világ harmadik legnagyobb példányszámban megjelenő közép-baloldali liberális napilap egyik vendég kommentátora:
„Milyen hatással lesz ez a művelet az Izrael és Irán közötti konfliktusra? Attól tarthatunk, hogy Donald Trump tudatlanul, vagy túl optimistán cselekedett. Ez pedig pontosan a legnagyobb kockázat a nemzetközi biztonságra nézve.”
Izrael támadása kontraproduktív lehet, írja az amszterdami de Volkskrant című közép-baloldali napilap az Izrael és Irán közötti háborúról:
„A régióban a korábbi háborúk megmutatták, hogy a kezdeti katonai sikerek nem garantálják a stratégiai célok elérését. Ez ebben az esetben vonatkozik mind Irán nukleáris programjának felszámolására, mind a rezsimváltásra. A Forradalmi Gárda hatalmát nem könnyű megtörni, még akkor sem, ha az egyes vezetőket el lehet távolítani. Izrael támadása is kontraproduktív lehet. Ez egy olyan iráni rezsimhez vezethet, amely még eltökéltebb az atomfegyverek mielőbbi megszerzésében, hogy a jövőben megvédje magát az ilyen támadásoktól. (…) Donald Trump ezen a héten meglehetősen ravasz barátnak tűnt, annak ellenére, hogy kijelentette, idegenkedik a régióban zajló háborúkba való bekapcsolódástól. Bejelentette, hogy még két hetet vár, »mert valódi esély van a tárgyalásokra«. Ez azt jelenti, hogy még mindig van egy kis esély diplomáciai megoldásra. Az európai országok is erre törekszenek, és Kaja Kallasszal, az EU külpolitikai főképviselőjével együtt beszéltek Abbász Aragcsi iráni külügyminiszterrel. Az is tény, hogy Európa közel-keleti pozíciója meggyengült a legutóbbi nukleáris megállapodás óta: úgy tűnik, sem Netanjahu, sem Trump nem törődik igazán az európai erőfeszítésekkel.”
Trump próbára teszi szövetségeseit, írja a londoni The Times című konzervatív napilap az iráni nukleáris létesítmények elleni amerikai támadással kapcsolatban:
„Donald Trump háborúellenes elnökként mutatkozott be, és azzal szerzett támogatást, hogy megígérte, elhatárolódik az előző amerikai elnökségeket jellemző »örökös háborúktól« és saját hazájára összpontosít. A három iráni nukleáris létesítmény megtámadására vonatkozó döntése próbára teszi szövetségeseit. Fennáll a veszélye annak, hogy feldühíti pártjában az izolacionistákat, vagyis a MAGA-mozgalom tagjai összecsapnak a szélesebb republikánus körökkel. A múlt héten Trump egy újságírónak azt nyilatkozta, hogy döntsék el, mit jelent az »Amerika az első«. Ezt az állítást most megkérdőjelezik.”
A Forradalmi Gárda puccsot követhet el, írja a londoni The Telegraph című, 1855-ben alapított konzervatív napilap.
„Lehetséges, hogy az Iránban okozott pusztítás és néhány kulcsfontosságú katonai személyiség meggyilkolása felgyorsítja a teokratikus uralkodók bukását és a fanatikusok eltávolítását, akik oly régóta annyi nyugtalanságot okoztak a régióban és a világban. Washington azt mondja, hogy nem törekszik rezsimváltásra. És az az elképzelés, hogy azt egy jóindulatú nyugati típusú demokrácia válthatná fel, amilyet Irán még soha nem látott, illuzórikus. Valószínűbb, hogy a Forradalmi Gárda katonai puccsal ragadja magához a hatalmat, beláthatatlan következményekkel. Sok a bizonytalanság, de egy dolog világos: Sir Keir Starmer brit miniszterelnök és mások »deeszkalációra« irányuló felhívásai ellenére a világ biztonságosabb egy nukleáris fegyverekkel rendelkező Irán nélkül. Ahogy (az izraeli miniszterelnök) Benjamin Netanjahu fogalmazott: a világ legveszélyesebb rezsimjétől megtagadták a hozzáférést a legveszélyesebb fegyverekhez.“
Donald Trump szerint teljes tűzszünetről állapodott meg Izrael és Irán, írja budapesti Népszava című baloldali napilap:
„»Teljes és totális« tűzszünetről állapodott meg Izrael és Irán – jelentette be Donald Trump amerikai elnök washingtoni idő szerint hétfő este saját, Truth Social nevű közösségi oldalán. Hozzátette, »a 24. órában« a háború hivatalosan véget ér.
Az amerikai elnök a BBC szerint leszögezte, minkét fél leállítja katonai műveleteit, és washingtoni idő szerint kedd 0 órától először Irán, majd Izrael is beszünteti a harcot. Donald Trump az izraeli-iráni konfliktust »12 napos háborúnak« nevezve közölte, feltéve, hogy minden úgy működik, ahogy kell, és ez így is lesz, szeretne gratulálni mindkét országnak. Később az amerikai elnök arról számolt be, Izrael és Irán »szinte egyszerre« keresték meg, és »azt mondták: béke«. »Tudtam, hogy eljött az idő« – tette hozzá.
Eddig azonban sem Irán, sem Izrael nem fogadta el nyilvánosan a tűzszünetet, bár Irán jelezte, leállítja a műveleteket, ha Izrael is ezt teszi. A Reuters szerint ugyanakkor a Press TV iráni televízió közölte, hogy tűzszünet kezdődött.
Az izraeli mentőszolgálat a Trump által bejelentett tűzszünet várható életbe lépését megelőző órákban tudatta, hogy három ember meghalt és többen megsérültek az ország déli részén végrehajtott iráni csapásokban, miután rakéta csapódott egy többemeletes épületbe Beér-Sevában. A The Times of Israel azt írja, az izraeli hadsereg nemrég arról számolt be, hogy immár a hatodik, Iránból indított rakéta kilövését észlelték, a következő percekben várhatóan megszólalnak a légvédelmi rakéták Izraelben.
Donald Trump később egy újabb, a közösségi oldalán közzétett bejegyzésében azt írta, az általa bejelentett tűzszüneti megállapodás nem jöhetett volna létre »nagyszerű B-2 pilótáink tehetsége és bátorsága« nélkül. Majd úgy fogalmazott, nagyon ironikus módon ez a tökéletes »találat« késő este mindenkit összehozott”.
Napilapok a világ minden tájáról (Illusztráció: Pixabay)
