A NATO-csúcs és a közel-keleti helyzet az elmúlt hét vezető témái a világsajtóban. A hágai találkozón szinte csak a védelmi kiadások növeléséről szóló megegyezés szerepelt napirende, amit most éves szinten a bruttó hazai termék 5 százalékára kívannak emelni – kivéve Spanyolországot és az Egyesült Államokat. A másik téma az Iránnal folytatott nukleáris tárgyalások újraindítása és a közel-keleti tűzszünet. – Átlapoztuk a világsajtót Rigától Bogotáig és Londontól Tokióig.
A NATO-csúcs
A torinói La Stampa című, egyik legrégibb olasz liberális, régebben fasiszta napilap következőképpen kommentálja a hágai NATO-csúcstalálkozót:
„Ezek a várakozás utolsó órái Hágában a hónapokig tartó hektikus diplomáciai erőfeszítések után, hogy megakadályozzák a NATO-csúcstalálkozó politikai katasztrófáját. A cél az, hogy ma semmi ne menjen drámaian rosszul. Az európai és közel-keleti háborúk közepette ez szerény célnak tűnhet a világ legnagyobb katonai szövetsége számára. De Trumppal egy »meglepetések nélküli« csúcstalálkozó már önmagában is csoda. Közismert ugyanis Trump a szövetségek, és különösen Európa iránti megvetése. (…) Ezzel a komor politikai háttérrel maradjunk diplomáciailag logikusak, hogy visszafogottak maradhassunk. Ez a taktika pszichológiailag Trump egójának simogatása. A trükk az, hogy a védelmi kiadásokra összpontosítsunk és megegyezzünk a GDP 5 százalékos céljában, amelyet Trump néhány hónappal ezelőtt húzott elő a kalapjából. Valószínűleg ezt inkább az európaiak irritálása érdekében tette, mintsem a kontinens biztonsága iránti valódi érdeklődésből.”
A NATO öt százalékos védelmi kiadási célt tűzött ki maga elé, írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung című polgári-konzervatív napilap:
„A NATO-tagállamok szerdai hágai csúcstalálkozójukon elkötelezték magukat amellett, hogy »GDP-jük 5 százalékát évente alapvető védelmi szükségletekbe, valamint védelmi és biztonsági kiadásokba fektetik be, legkésőbb 2035-től kezdődően«. A zárónyilatkozat továbbá kimondta, hogy ezek a beruházások annak biztosítására szolgálnak, hogy »rendelkezzünk a szükséges erőkkel, képességekkel és erőforrásokkal, valamint a szükséges infrastruktúrával, harci készenléttel és ellenálló képességgel« az elrettentés és a védelem biztosítása érdekében. Ezt az emelést az »Oroszország által a transzatlanti biztonságra jelentett állandó fenyegetéssel« indokolták.
Az öt százalékos cél két összetevőből áll. A kemény katonai kiadásokat a jelenlegi legalább 2 százalékos szintről legalább 3,5 százalékra kell növelni. További 1,5 százalékot kiegészítő képességekre kell fordítani, mint például a kritikus infrastruktúra védelme, a kibervédelem és a polgári védelem. Mindkét kategóriában a kiadások az ukrajnai háborúnak tudhatók be. A kiadási célokat 2029-ben felülvizsgálják a biztonsági helyzet fényében. »A szövetségesek lerakták az alapjait egy erősebb, igazságosabb és halálosabb NATO-nak« – mondta Mark Rutte, a NATO főtitkára. Továbbra is együtt fognak kitartani; senkit sem szabad becsapni ebben a tekintetben. Friedrich Merz kancellár (CDU) hasonló nyilatkozatot tett: »Senki se merje megtámadni a NATO-t, sehol.«
Donald Trump elnök elégedettségét fejezte ki az eredménnyel kapcsolatban: »Évek óta kérem őket, hogy emeljék 5 százalékra, és most ők döntöttek, hogy 5 százalékra emelik.« A találkozó egyetlen munkaülésén, amelyen Trump részt vett, a résztvevők szerint ígéretet tett arra, hogy az Egyesült Államok jó szövetséges marad a hivatali ideje alatt. A csúcstalálkozó nyilatkozata megerősítette a kölcsönös segítségnyújtás iránti »rendíthetetlen elkötelezettséget«.
Az, hogy a védelmi kiadások növelése minden szövetségesre kötelező lesz-e, továbbra is vitatott. Spanyolország a szövetségnek ígért katonai képességeit mindössze gazdasági erejének 2,1 százalékával akarja teljesíteni, amit Mark Rutte, a NATO főtitkára lehetetlennek tart. Bart De Wever belga miniszterelnök azt mondta: »Ha a spanyol értelmezés helyes, akkor bárki így értelmezheti a szöveget.«
Oroszországgal kapcsolatban is nyilvánvalóvá váltak a különbségek. Orbán Viktor magyar miniszterelnök ezt mondta: »Oroszország nem elég erős ahhoz, hogy valódi fenyegetést jelentsen ránk.« Merz ezzel szemben ezt jelentette ki: »Oroszország veszélyezteti kontinensünk egész békéjét, egész politikai rendjét«.”
Megállapodtak a NATO-tagországok, hogy 2035-ig a GDP-jük öt százalékára emelik a védelmi kiadásaikat, Orbán Viktor megint egyedül maradt az orosz érdekekkel, írja a budapesti Népszava című baloldali napilap:
„Az ötszázalékos GDP-arány Donald Trump régi szívügye. Az amerikai elnök hónapokon át gyakorolt nyomást az észak-atlanti szövetség tagállamaira. Önmagában a 3,5 százalékos közvetlen védelmi cél teljesítése ugyanakkor jelentős változtatásokat igényel a tagállamok többsége számára, mivel a 32 ország közül jelenleg 27 a GDP-jének 3 százaléka alatt költ, és nyolcan még a 2014-es, 2 százalékos céltól is elmaradnak. Mark Rutte, aki kilenc hónapja tölti be a NATO-főtitkári posztot, hivatali ideje nagy részét annak szentelte, hogy a tagállamokat rávegye az 5 százalékos célkitűzés elfogadására. Ez az arány több mint kétszerese a korábbi, 2 százalékos NATO-ajánlásnak, és amikor Trump januárban először javasolta, sokan kivitelezhetetlennek vagy irreálisnak tartották. A tagállamok most azonban elkötelezték magukat a cél mellett – kivéve Spanyolország, amely jelezte, hogy nem csatlakozik a célkitűzéshez.
A közös nyilatkozatban ezen túlmenően szerepel még, hogy Oroszország kitartó fenyegetést jelent az euroatlanti régió biztonságára – ezzel Orbán Viktor nem ért egyet –, nem említi viszont az Ukrajnát érő orosz agressziót, amely a tavalyi csúcs közös nyilatkozatában többször is szerepelt. Figyelemre méltó az is, hogy a dokumentum milyen rövid lett, mindössze öt bekezdésből áll a tavalyi 38 helyett.
Orbán Viktor korábban a magyar gazdaságot érő tüdőlövésnek nevezte az ötszázalékos kötelezettségvállalást.
Mark Rutte a csúcson tartott beszédében a többi között arról is beszélt, hogy valamennyi szövetséges egyetért: lépni kell, ha továbbra is biztonságban akarunk maradni. Hozzáfűzte, Donald Trump elnök egyértelművé tette, hogy az Egyesült Államok továbbra is elkötelezett a NATO iránt, ugyanakkor elvárja, hogy az európai tagállamok és Kanada nagyobb arányban vegyen részt az észak-atlanti szövetség terheinek viselésében. Ukrajna továbbra is támogatásban részesül, idén több mint 35 milliárd eurót ígértek meg számára, és további támogatás is várható. Mint fogalmazott, »kiállunk Ukrajna mellett a béke érdekében«, és támogatják, hogy az ország elindulhasson a NATO-tagság felé vezető úton.”
Ez a NATO-csúcstalálkozó nagy siker volt az amerikai elnök számára – hangsúlyozza a bécsi Der Standard című szociál-liberális napilap:
„A döntések hosszú távú fejlődést indítanak el, amely 2035-re és azon túl valószínűleg egy olyan szövetséghez vezet, amely politikailag és strukturálisan jelentősen eltér attól, amit évtizedek óta ismerünk. Európa katonai politikája fordulópont előtt áll. Samu bácsi [Uncle Sam, vagyis az USA] elengedi kistestvérei kezét, hogy azok nagyobb felelősséget vállaljanak saját magukért, a demokráciáért és a szabadságért folytatott küzdelemben.”
Az ár magas volt, de legalább egyelőre elkerülték a NATO-válságot – írja a londoni The Guardian című független napilap:
„Trumpnak tulajdonítható az érdem, hogy szinte mind a 32 szövetségesét rávette a védelmi kiadások drasztikus növelésére, de a valóságban a drámai véleményváltozást Vlagyimir Putyin idézte ezlő. Az orosz csapatok 2022 februári ukrajnai inváziója volt az első sokk, de van egy második kellemetlen valóság is. Az állandó tűzszünet Ukrajnában egy európai vezetésű békefenntartó erő telepítését jelentené – és egy idő után Oroszország katonai ereje elkerülhetetlenül lemerülne. Rutte Trumppal szembeni hízelgő, de hatékony fellépése minden bizonnyal hozzájárult a hágai csúcstalálkozó pozitív kimeneteléhez.”
A madridi El Mundo című közép-jobboldali napilap a következőképpen kommentálja a baloldali Sánchez miniszterelnök ellenállását az Egyesült Államok azon követelésével szemben, hogy a védelmi kiadásokat a bruttó hazai termék öt százalékára emeljék:
„Sánchez kockázatos elszigeteltségbe sodorta Spanyolországot a NATO-n belül, ártva országunk megbízható partnerként betöltött imázsának és a szövetség egységének egy kritikus pillanatban az európai biztonság szempontjából. Ugyanakkor Spanyolországot a Donald Trumppal való aggasztó konfrontáció élére helyezte – inkább önérdekből és politikai túlélésből, mint valódi progresszív meggyőződésből. Sánchez személyes erőfeszítései példátlan feszültségekhez vezettek az atlanti partnerekkel. Trump pedig közvetlenül azzal fenyegette Spanyolországot, hogy vámok révén »dupla árat« fog vele megfizettetni.”
A pekingi Huanqiu Shibao című állami napilap bírálja a NATO döntését:
„A megnövekedett védelmi kiadások hatalmas terhet jelentenek az európai országok számára. Mégis eleget tesznek az amerikai követeléseknek, mintha a saját biztonságukat akarnák megvásárolni. Ami még rosszabb, Rutte, a NATO főtitkára Kínát használja fel ürügyként a védelmi költségvetések bővítésének keresztülvitelére. Kína senkit sem fenyeget; a NATO viszont Ázsia felé akar terjeszkedni. Döbbenetes, hogy Európa mennyire bizonytalan stratégiailag.”
A Sydney Morning Herald című közép-jobboldali napilap úgy véli, hogy minden jelentős európai vezető látszólag pontosan azt adta Trumpnak, amit az akart:
„De a fő ok, amiért Európa hatalmai többet költenek védelemre, az Oroszország és Vlagyimir Putyin elnök elrettentése, amire Trump leginkább törekszik. És többet tesznek saját állampolgáraik védelméért, mert Trump olyan gyakran fogalmaz kétértelműen a NATO-szerződés 5. cikkelyével kapcsolatban, amelynek célja annak biztosítása, hogy minden tag segítse egymást támadás esetén. Tehát miközben a NATO-tagállamok látszólag örömmel működnek együtt Trumppal, egyúttal védekeznek is ellene.”
A varsói Rzeczpospolita című gazdasági és jogi napilap ezt követeli:
„A NATO-tagállamoknak most mindent meg kell tenniük annak érdekében, hogy ezek az alapok valóban a védelmi képességek megerősítéséhez vezessenek. Az Európai Uniónak ebben jelentős szerepe van. Az EU széleskörű tapasztalattal rendelkezik szabályozó hatóságként. Ezt gyakran jogosan kritizálják, de ezúttal mindannyiunk számára előnyös lehet. Például az EU az, amely egységesítheti a tagállamok közötti csapatszállítás szabályait, vagy felgyorsíthatja a védelmi beruházások jóváhagyását. Ez már folyamatban van, de fel kell gyorsítani.”
A tokiói Nihon Keizai Shimbun című, a világ legnagyobb példányszámban megjelenő pénzügyi és gazdasági napilapja ezt írja:
„Trump amerikai elnök a csúcstalálkozón további katonai segítséget ígért Ukrajnának. Ez nagy siker Európa számára: az európai NATO-tagállamok az elmúlt hetekben folytatott diplomáciai stratégiája így gyümölcsözőnek bizonyult. Izrael és Irán közötti konfliktusban Európa úgy döntött, hogy többé nem áll Irán oldalán, mert Ukrajna fontosabb számára. Ez a terv legkésőbb június közepére véglegesül. Nemcsak Mark Rutte Trump felé kimutgatott hízelgése, hanem Friedrich Merz legutóbbi, drasztikusan Izrael-párti kijelentései is az európai politikai számítások eredménye.”
Tűzszünet a Közel-Keleten
A bogotai El Tiempo című liberális napilap szerint:
„Végül a diplomácia úgy működött, ahogy kell. Az USA katonai ereje, Katar ügyes közvetítése és a helyszínen uralkodó brutális valóság egyelőre 12 napos háborúvá enyhítette a fenyegető hosszú távú és esetleg globális konfliktust. Izrael nem érte el célját, hogy megsemmisítse Irán nukleáris létesítményeit, és kétségek merülnek fel afelől is, hogy az amerikai bunkerromboló bombák olyan erősek voltak, mint ahogy Trump állította. Hírszerzési jelentések szerint, bár a kár jelentős, csak néhány hónappal vetette vissza Irán nukleáris programját.”
A londoni Al Sharq Al-Awsat című pánarab napilap szerint:
„Az ellenségeskedés beszüntetése nem győzelem Teherán számára, hanem próbatétel. Az iráni kormány vagy ezt a reflexiós lehetőséget használja fel, vagy egy olyan eszkaláció és visszavonulás ördögi körében ragad, amely nem elegendő sem a belső, sem a külső kihívások leküzdésére. Az iráni rezsim ugyanis úgy véli, hogy a nemzetek súlyát nem a ballisztikus rakétáik száma, hanem az előrelátásuk és a reménykeltő képességük méri.”
A Tel Aviv-i Haaretz című közép-baloldali, liberális napilap a következő párhuzamot vonja le:
„Trump egyetlen közösségi médiás bejegyzése elég volt ahhoz, hogy véget vessen az iráni háborúnak. Egyetlen szava is ugyanezt tehette volna a Gázai övezetben. Ideje véget vetni a vérontásnak. Be kell fejeznünk a háborút, vissza kell adnunk a túszokat, és azonnal ki kell vonnunk az izraeli védelmi erőket a Gázai övezetből.”
Tárgyalások újraindítása Iránnal, írja az amszterdami de Volkskrant címűközép-baloldali napilap és szorgalmazza a nukleáris tárgyalások újraindítását Iránnal:
„Sok szakértő arra mutat rá, hogy Irán nukleáris programja valószínűleg késik, de nem szűnt meg. Egyesek szerint Irán akár arra is késztetést érezhet, hogy felgyorsítsa az atombomba fejlesztését. (…) Ezért haladéktalanul újra kell kezdeni az iráni nukleáris programról szóló diplomáciai tárgyalásokat. Irán gyengeségét fel kell használni nukleáris programjának megfékezésére. Az amerikaiaknak vezető szerepet kell vállalniuk ebben a tekintetben és át kell venniük az irányítást. Csak ők tudnak komoly nyomást gyakorolni Izraelre. Sajnos Donald Trump eddig kiszámíthatatlan és megbízhatatlan tárgyalópartnernek bizonyult. Az izraeli támadások nyomán a fordói atomlétesítmény bombázása egy dolog. Egészen más dolog azonban egy olyan politikai megoldást találni, ami biztonságosabbá teszi a világot.”
A be nem jelentett háborúk kora, írja a rigai Diena című liberális napilap az Izrael és Irán közötti fegyveres konfliktusról és más katonai konfliktusokról:
„Bár Izrael és Irán közötti fegyveres konfliktus valószínűleg tizenkétnapos háborúként fog bevonulni a történelembe, legalábbis formálisan nem nevezhető háborúnak, mivel egyik fél sem üzent hadat a másiknak. E tekintetben a helyzet megegyezik a közelmúltbeli háborúk túlnyomó többségével. Nem számít, mennyire ambíciózusak és mennyire nevezhetők háborúnak a fegyveres konfliktusok. A háborút hivatalosan nem üzenik meg és az ellenségeskedést küldetésnek, műveleteknek vagy beavatkozásnak nevezik, vagy más hasonló kifejezésekkel mutatják be. A klasszikus hadüzenet helyett ezek a háborúk különféle döntésekkel, parancsokkal, stb.-vel együtt az ellenségeskedések jogi igazolását is szolgálják. (…) A mai posztmodern világban, ahol a virtuális vagy fiktív valóság uralni látszik a valós világot, az ilyen be nem jelentett háborúk szinte orwelli jellegzetességeket öltöttek. Ez nem utolsósorban azért van, mert mindenkinek, aki közvetlenül és közvetve részt vesz ilyen háborúkban, megvan a saját valósága, amely enyhén szólva sem járul hozzá a megalapozott és helyes döntéshozatalhoz.”
Napilapok a világ minden tájáról (Illusztráció: Pixabay)
