Még akkor sem látunk serény ügyészségi tevékenységet, amikor a hatalom képviselői maguk tanúskodnak bűncselekmények kapcsán. A közelmúltban ugyanis éppen egy ilyen eset történt, amikor Szerbia elnöke a Vitus napi tüntetést követően megpróbálta elmagyarázni, hogy azok is hátat fordítottak neki, akiknek ő adott munkát és biztosított mesés fizetéseket.
Aleksandar Vučićnak megvan az a szokása, hogy a legszélesebb nyilvánosság előtt osszon meg szerinte tanulságos történeteket. A minap is ezt tette: „Biztosítottam egy embernek egy állami intézményben, hogy ötezer eurós fizetése legyen. Arra kért, hogy a pártjelölt helyett kapja meg azt a posztot, mintha ő legalábbis nem pártjelölt lett volna… És én megkértem Vučevićet, hogy intézkedjen, ők meg biztosították neki a helyet. Nem állok azzal a kérelmezővel semmilyen kapcsolatban, de feltételeztem, hogy egy szorgalmas, jó emberről van szó…” – mondta az államfő.
S lehet, hogy Vučićnak semmiféle kapcsolata nincs azzal a bizonyos emberrel, de ez az eset is ékesen bizonyítja, hogyan is működik a korrupció. Mindezt a korrupcióellenes harc jegyében…
„Korábban is megtörtént, hogy Vučić mesél bizonyos dolgokról, amelyeket megtett, s amelyek szemmel láthatóan nem törvényesek” – jelentette ki Nemanja Nenadić, a Transparency Serbia munkatársa.
Az állami szektorban érzékelt korrupció mértékét tekintve Szerbia a 105. helyen van a 180 rangsorolt ország között a Transparency International rangsorában tavaly. 2012 óta nem ért el az ország ilyen rossz helyezést.
Ez azonban nem igazán hozza lázba az államfőt. Aki folytatta a történetet az emberről, aki korábban egy bizonyos pozíciót kért tőle, majd csatlakozott a tüntetőkhöz. „Felhívtam… Azt mondja, nem ő, de hát na, a gyerekeink miatt… Várj, ember, mi ellen lázadsz te? Háromszor nagyobb a fizetésed, mint az enyém! Én biztosítottam neked ezt a fizetést, te kértél meg rá” – folytatta a történetet Vučić.
Ezzel pedig plasztikusan illusztrálta, hogyan is működik a befolyással való visszaélés.
„Hogy mi ezzel a gond? A szóban forgó egyén jól vagy rosszul végezte a dolgát? Nem ez volt a kérdés, hanem az, hogy politikai szempontból nem bizonyult hűségesnek, hiszen részt vett a tüntetéseken. Az elnök meséjében semmi sem szól arról, hogy a szóban forgó egyén megfelelően képzett volt-e az adott poszt betöltésére, hogy megfelelt-e a szakmai elvárásoknak, vagy hogy hogyan végezte a munkáját. Ezek a tényezők sokkal kevesebbet nyomtak a latban, mint a lojalitás” – magyarázza Zoran Stojiljković, a Politikatudományok Karának nyugalmazott tanára, összegezte elemzésében az N1.
