Nyári fellépésekre készül az Álompolgárok zenekar Ismerd meg a Sziveri-kultusz felélesztésén dolgozó, száz százalékig színészekből álló zenekart!

Az Álompolgárok tagjai akadémiát végzett színészek: Kőműves Csaba Bence (dobok, szervezés, menedzsment), a szabadkai Gyermekszínház művésze, Dudás Dániel (basszusgitár) és Varga Benjámin (ritmusgitár), a Pannon RTV munkatársai, Tóth Dániel (szólógitár) szabadúszó színművész, Dedovity Tomity Dina (ének), a Népszínház magyar társulatának tagja, illetve Hodik Annabella (ének) és Ágyas Ádám (zongora, harmonika, zeneszerző), a Kosztolányi Dezső Színház társulatának a tagjai.

A zenekar Ádám, Csaba és Benjámin kezdeményezésére jött létre. Ők hárman Annabellával együtt évfolyamtársak voltak az Újvidéki Művészeti Akadémián, majd hozzájuk csatlakozott a felettük lévő osztályból Tóth Dániel és Dudás Dániel, illetve László Roland. Roland időközben Zentára költözött, helyét a zenekarban Dina vette át.

– Hernyák tanár úr volt az, aki mélyebben megmutatta nekünk Sziveri János verseit, és egyet meg kellett zenésíteni egy vizsgához. A kezdeti motivációnk az volt, hogy egy megzenésített verses estre állítsunk össze egy kisebb repertoárt. Egyre többet jártunk össze az akadémia falain belül, de tanításon kívül, és elkezdtük ezt a projektet „duzzasztani”, mert megéreztük benne az örömet – kezdte a zenekar történetét Ágyas Ádám, az együttes zeneszerzője.

Hogyan nyúlsz hozzá ezekhez a versekhez, hogy születik meg ezekhez a zene?

– A kulcsmomentum az volt, amikor megtaláltam ebben a hatalmas örömöt és motivációt. Nagyon sokszor éjjeleket kellett erre rászánni, a pihenési időmből elvenni. Újvidéken többnyire egyedül éltem egy lakásban, és egy hosszú nap után sokszor ez volt a levezetés. Hernyák tanár úrtól megkaptam a Sziveri-összest, és van annak egy varázsa, amikor a valóságban is előttem van a könyv. Harmadikban és negyedikben végig ott volt az asztalomon. Elkezdtem motiválni magam, hogy újfajta zeneiséget, új dallamokat találjak ki, és ezeket mániákusan kerestem: melyik szöveget melyik fantázia-felhőcskébe tudom majd beleágyazni. Sokszor úgy tudtam csak elaludni, ha találtam egy szöveget, amiről még nem éreztem azt, hogy a dallam már készen van, de valami megindult.

Ágyas Ádám (Fotó: Szabó Róbert)

Hogyan rögzítetted az ötleteidet?

– Felénekeltem hangfelvételre. A mai napig jót nevetünk, amikor visszatekintünk és megnézzük, mostanra hová fejlődtek a dalok. Ez is egy érdekes, jól végigkövethető folyamat, ahogyan a semmiből teremtünk valamit, ami igazából nem az elsődleges szakmánk, inkább valamiféle hobbi. De olyan elánnal állunk hozzá, mintha ez is színház lenne. A tanáraink is arra neveltek minket, hogy attól még, hogy színházzal foglalkozunk, ne zárkózzunk el más művészeti ágaktól. Szememben a művészet egy nagy család, és ez a család egy színházban jön össze egy-egy nagy családi ebédre. Színészként elengedhetetlen, hogy ügyeljünk a muzikális képességünkre is, és ebből a szempontból ez az összes bandatagnak nagy pluszt adott, mindenkinek fejlődött a ritmusérzéke, a hangszertudása… Az a motiváló energia, ami egymás között kialakult, mindenkit fejlődésre késztetett, és egy olyan munkamorálra, ami miatt zenekarként megalakulhattunk.

Műfajilag hogyan határozzátok meg az általatok játszott zenét?

– Előttünk áll még egy sokkal karakteresebb hangzásvilág kialakítása. Vettem egy modult, amit, ha összekötök a zongorával, akkor különböző hangzásokat, effekteket tudok kialakítani. A jövőre nézve van egy olyan ambíciónk is, hogy egy újfajta, vagy legalábbis karakteresebb hangzásvilágot teremtsünk meg ezeknek a daloknak. Maguk a dalok leginkább a rockzene stílusjegyeit hordozzák, de a legérdekesebb és legizgalmasabb az egészben, hogy már az elejétől kezdve nem akartunk egy műfajon belül maradni, nem korlátoztuk le magunkat. Mindannyiunknak sokszínű a zenei ízlése, sok helyről inspirálódunk. Arra nyilván vigyázni kell, hogy ne legyen annyira szabálytalan, hogy az rossz legyen a fülnek. Meg kell találnunk a szabályos és a szabálytalan közötti határt, amitől pont annyira vagyunk izgalmasak, hogy az ne menjen a hallgathatóság kárára. A tizenhárom dalból álló repertoár is sokszínű, a dalok hangulata szerint beszélhetünk kategóriákról, vannak zúzósabb számok, amik igazán hordozzák a rockzene stílusjegyeit, vannak lírai számok, ahol a dallamosság van előtérben, és vannak ironikus számok, amik inkább egy játékos humort hordoznak magukban. Mindig a szöveg alapüzenetéhez és atmoszférájához alakítjuk a zeneiséget. Igyekszünk a zenén keresztül is kihozni a szövegek esszenciáját.

Kiadjátok-e albumban az elkészült dalokat?

– Elég szépen kigyúrtuk ezt a tizenhárom számos repertoárt. Ebből egy már fent van a YouTube-on. Igazából a YouTube csatornánkon több szám is van már, mert volt egy projektünk, a Pál utcai fiúk című musical az újvidéki diákszínpadosokkal, amit a szólógitárosunk rendezett és felkért minket, hogy csináljunk hozzá zenét. Ezt az öt dalt lehet meghallgatni a csatornánkon – fontos megjegyezni, hogy egy ifjúsági musicalhez készültek –, illetve Kányádi Sándortól a Valaki jár a fák hegyén, ami az egyetlen nem Sziveri-versünk. Úgy gondoltuk, hogy ezt magunknak felvesszük, hogy különálló single-ként jelentessük meg. Az első Sziveri-albumunkat pedig igyekszünk elkezdeni készíteni júliusban, először a dobokat vesszük fel, majd utána arra minden mást.

Maradtok a Sziverinél, vagy más irányba is bővül majd a repertoár?

– Nagyon komolyan elkezdtem gondolkodni a második albumról, rengeteg ötletem van. Kell a felfrissülés, új utakat, új perspektívákat nyitni. Már sokkal sokszínűbben gondolkodok egy-egy szerkezeten és azok az ötletek, amik még annak idején fogantak meg sok Sziveri-számnál, azokat most tovább tudom fejleszteni. Igazából közös megegyezés volt, hogy ha már elindultunk ezen a vonalon, akkor a második album is teljes mértékben Sziveri lesz – de azon gondolkodtunk, hogy mellé újra ki kell adni egy single-t, mint a Valaki jár a fák hegyén esetében. Hogy ez egy másik költő verse lesz vagy saját szöveg, még nyitott kérdés. Februártól kezdve nagyon sokat írok. Az írás is mindig érdekelt, csak még nem éreztem azt, hogy lenne egy kiforrott stílusom, amin belül például úgy tudok írni depresszióról, hogy az utána számomra is terápiás legyen – mert a depresszióról mindig depresszíven írtam. Most éreztem, hogy megjött egy ironikus, játékos írásmód. Elkezdtem hozzá kitalálni zeneiséget, de ehhez is nagy felelősséggel kell hozzáállni. Az elkövetkező egy-két évben azonban továbbra is Sziverivel szeretnénk foglalkozni. Terveink szerint a Malom Fesztiválra már lesznek új számok.

Kit szeretnétek megszólítani a zenétekkel?

– Az elsődleges feladat és nemes cél a Sziveri-kultusz felélesztése. Látunk egy javuló tendenciát ebből a szempontból az utóbbi tíz évben. Úgy gondolom, hogy továbbra is kevesen ismerik ezt a vajdasági költőt. Ha az ember a kezébe veszi a Sziveri-összes kötetet, egy új világ, egy új univerzum nyílik meg előtte. Az, ahogyan ír, ahogyan a fontos, örökzöld témákhoz hozzányúl a maga nyersességével és humorával, szerintem lenyűgöző, és könnyű vele azonosulni. A fiataltól idősig mindenki meg tudja benne találni önmagát. Szerintem elengedhetetlen, hogy többen megismerjék, hiszen itt, Vajdaságban ő mégiscsak egy fontos „vajmagyar hungarikum”. A munkásságára nagyon fontos értékként kell tekinteni. Szeretnénk főként a mai fiatalságnak ezt megmutatni ezeken a zenéken keresztül – ha ilyen módon eljut hozzájuk egy-egy szöveg, akkor talán nagyobb eséllyel lapozzák fel a köteteit is.

Ezt a Sziveri-kultuszt az anyaország felé képviselitek?

– Tóth Dani járt Pesten a monodrámájával és ott beszélgetett erről a szervezőkkel, akik mondták, hogy szívesen látnak bennünket. Hiszen ez nemcsak a vajdasági embereknek az ügye, hanem minden magyar magáénak kell, hogy érezze, és ismernie kell Sziverit! Szerencsére ebből a szempontból Budapesten is látni a javuló tendenciát. Például Dimitrov Niki nagy Sziveri rajongó, és mióta külföldön él, ő is terjeszti ezt a kultuszt. Fontos átvinni ezekbe a közösségekbe is. Voltunk Balatonbogláron egy rockfesztiválon. Az ottani közönségnek is újként hatott a zeneiségünk, és az, amivel foglalkozunk. Külön öröm volt számunkra, hogy eljuttatták hozzájuk a Sziveri Társaság oklevelét, amit minden évben kiosztanak egy magánszemélynek, szervezetnek vagy csoportnak, aki az előző évben a legtöbbet tett a Sziveri-kultuszért. Úgyhogy Magyarországon is sikerült kis magvakat elültetni a fejekben, ami nagyon fontos – mesélte Ágyas Ádám.

Az Álompolgárok július 18-án 18 órakor lép fel a Róka Feszten, augusztusban pedig a Szép Szó Táborban és a Malom Fesztiválon láthatja a közönség a fiatal színészekből álló zenekart.

Fotó: Igor Burić