A Paraszthamlet című előadást viszi színre idén a Tanyaszínház társulata, Urbán András rendezésében.
A turné előkészületei jól haladnak, a próbák már június közepén elkezdődtek, nyilatkozta portálunknak Gombos Dániel, a Tanyaszínház elnöke.
– Volt egy Kisvárdai Színházi Fesztivál, ahová el kellett vinnünk a tavalyi előadást, Szigligetitől a Cigány című darabot, amivel tavaly turnéztunk. Ez három-négy nap szünetet eredményezett, de utána elkezdtünk Kavillón dolgozni. Idén huszonhat előadást játszunk Vajdaság-szerte, Bácskába és Bánátba is eljutunk majd. A bemutató július 25-én lesz Kavillón, az utolsó előadást pedig augusztus 18-án játsszuk.
Gombos Dániel (Fotó: Tóth Imre)
Mit jelent a társulat számára, hogy idén Urbán Andrással dolgozik?
– Semmiféle megkülönböztetés nincs, nyilván azoknak az embereknek, akikkel dolgozunk, maximális bizalmat szavaz a Tanyaszínház – nincs ez másképp András esetében sem. Ő az egyik legdíjazottabb, vagy talán a legdíjazottabb vajdasági magyar rendezőnk, de országos szinten is így tekinthetünk rá. András szakmai kvalitása megkérdőjelezhetetlen. Azt gondolom, abszolút helye van annak, hogy a Tanyaszínház előadásai közül például az ideit ő rendezze. Hosszú éveken át ő kimaradt ebből a sorból, de azt hiszem, eljött az ideje annak, hogy ő is a Tanyaszínház tagja legyen – mondta Gombos Dániel.
„A hatalom fogadhatná egy kicsit több humorérzékkel a színházat”
Az előadás történetét Urbán András rendező ismertette:
– A Paraszthamlet szerzője Ivo Brešan, a jugoszláv korszak ismert drámaírója, a darab címe szó szerinti fordításban az Alsó Mrduša-i Hamlet lenne, vagy ha úgy tetszik, a Bivalybasznádi Hamlet. A jugoszláv drámatörténetben az egyetemen ez egy közkedvelt darab. Az átkos kommunizmus idején játszódik Jugoszláviában, az ötvenes évek végén, a hatvanas években. A faluban eldöntik – miután az egyik pártfunkcionárius Zágrábban látta a Hamletet – hogy ők is méltó módon akarják ápolni a kultúrát és előadni a Hamlet című darabot, amivel a falusi tanítót bízzák meg. De folyamatosan elégedetlenek a shakespeare-i burzsoá-kapitalista ideológiával, és állandóan átíratják a darabot, hogy nekik megfelelő legyen. Nyilván nagy színészi tehetséggel sincsenek megáldva. Közben a faluban elkezd felgöngyölődni egy korrupt sikkasztási csalás ügye, ami párhuzamos a Hamlettel. A Hamletet játszó színész apját lecsukják. Van egy korrupt, ármánykodó történet a háttérben. Mindez nagyon viccesen történik a maga gyámoltalan módján. Ez lenne a darab rövid története – ismertette a rendező.
Ez asszociálhat-e esetleg a aktuális történésekre, személyekre?
– Minden jó mű időtálló és folyamatosan felismerhetjük benne azokat a mechanizmusokat, jellemvonásokat, amelyeket az életből, a tapasztalatból is ismerünk. A mi előadásunk egyelőre játszik ezzel, de nem írjuk át a konkrét pillanatban beazonosítható emberekre. Sajnos előre tudom, hogy egy része hogy fogja értelmezni, mire fog fintorogni és mire nem. Az olyan darabokat, amelyben megjelenik a hatalom – és általában kevés olyan darab van, amiben nem –, a hatalom nyilván egy kicsit több humorérzékkel fogadhatná, mint ahogyan azt tőlük megszoktuk. De mint mondtam, ez nem arról szól, hogy bárkinek is a szemébe akarnánk szúrni. Elsősorban ez egy jól megírt darab, amire az egyetemről Góli Kornélia tanárnő hívta fel a figyelmemet, amikor kerestük, hogy mit is csináljunk. Újraolvastam és el is fogadtam ezt az ötletet. A darab címe egyelőre Paraszthamlet, avagy a Piros bugyelláris. Volt egy pillanat ebben a döntéshozatalban, hogy mit is adjunk elő, amikor arra kértem Kornéliát, hogy találjon nekem egy darabot, ami semmiről sem szól, és az legyen a címe, hogy a Lila bugyelláris. Sokszor azt érzi az ember, hogy az az elvárás felé, hogy valóban semmiről se szóljon az, amit csinálunk, és egy felhőtlen szórakozást jelentsen a nézőknek. De hogy tudna a néző szórakozni, ha az, amit néz, éppen semmiről se szól? Azért a színház az színház, a Tanyaszínház is színház, annak ellenére, hogy ilyen rusztikus vagy falusi környezetben játszódik. De azt gondolom, hogy a falusi embert sem kell lenézni. Nem azt kell csinálni, ahogy a városi ember elképzeli, hogy falun hogy kell viselkedni, mint valami skanzenben, ahova kimegyünk és megnézzük a népmesei bölcsességet. Ezek az emberek ugyanúgy élnek, informálódnak a világgal kapcsolatban, mint mi. Nyilván vannak különbségek – akár kulturális különbségek –, de amikor az ember dolgozik, ezzel tisztában van. Bízom benne, hogy olyan előadást tudunk létrehozni, ami jól tud kommunikálni ezzel a közeggel és örömmel, szeretettel fogadja majd a közönség.
Urbán András (Fotó: Tóth Imre)
Hogyan történt a megkeresés, és ha már így adódott, mit szeretnél átadni, megtanítani a fiataloknak?
– Ezekkel a fiatalokkal egyébként is szoktam találkozni. Általában évente van egy órájuk, amikor velem privát körülmények között találkoznak és elbeszélgetünk. Észrevettem magamon, hogy mindig tanítok, kritizálom is magam emiatt, mert nem gondolom, hogy kellene. Alkotótársként nézek rájuk, nyilván azzal, hogy tudom, nincs tapasztalatuk, én pedig hozzájuk képest nagyobb tapasztalattal rendelkezem. De nem tanárként vagyok itt, hanem rendezőként, alkotótársként. A megkeresés pedig nagyon egyszerűen történt, felkeresett a Gombos Dani, aki a Tanyaszínházat vezeti, hogy arra gondoltak: én rendezzek. Ezt persze tavaly megelőzte egy beszélgetés. Az a véleményem, hogy a Tanyaszínházat sem kell elvinni egy amatőr vagy műkedvelő irányba annak ellenére, hogy vannak olyan fiatalok, akik még nem fejezték be az egyetemet vagy még nem nyertek felvételt, de tehetségesnek számítanak és van is ehhez kedvük. Rendezzenek itt is rendezők, akiknek ez a hivatása, az írók pedig írjanak! Az, amit én egész életemben kommunikáltam valamilyen értelemben messze volt attól, ami a Tanyaszínház gyakorlata. Másrészt pedig nagyon sok hasonlóság is van azzal a munkalendülettel, önfeláldozással, amit én is csináltam régen, például az AIOWA csoporttal, mint ami itt történik. Ha úgy vesszük, itt is dolgozott már mindenki rajtam kívül. Ez is egy olyan pont volt, „ahová az Urbánt nem hívjuk” – ilyen értelemben ez most egy kihívás a számomra, ami felelősséggel is jár.
Kikből áll össze az alkotói gárda?
– Góli Kornélia mentorálása alatt Greguss Lilla és Gusztony Endre az előadás dramaturgiai munkatársai – velük dolgozom a szövegen. Puskás Zoltán asszisztens és kosztümtervező is, a díszlettervet én készítem, Szerda Árpád pedig a zeneszerző. A főbb szerepeket Tóth Dániel, Huszta Dániel, Grgity Niki, Gusztony Endre, Greguss Lilla, Mendrei Zsolt, Kovács Nems Kata és Kéri Sándor Botond játsszák. Az előadásban nagyrészt az Újvidéki Művészeti Akadémia másod- és negyedéves hallgatói vesznek részt, a csapat tizenkét színészből áll, ami kisebb, mint az előző években, de a darab szerint ennyire van szükség.
Ebben a mesében a végén nem a jó győz
Tóth Dániel a szövetkezet elnökét, a pártszervezet titkárát, Mate Bukarát alakítja az előadásban.
– Ő az, aki megpróbálja kordában tartani a dolgokat. Nem ő a legnagyobb helyi politikus, mert felette áll Mile Puljo, a helyi népfront elnöke, de ő az, aki a hatalmat birtokolja és ezt meg is próbálja mindenáron megtartani. Van egy piszkos ügylete, egy nagy sikkasztás, amit rákent valaki másra és ebből indul utána a konfliktus. Joca Skokić, azaz Skoko, akinek az apját bebörtönzik, alakítja az előadásban Hamletet. Az ifjú megpróbálja kiharcolni az igazat, de végül nem jár sikerrel. E konfliktus által próbálja meg az előadás azt üzenni, hogy van az a fajta emberi romlottság és hatalomvágy, amin nem lehet áttörni, hiába tanuljuk a mesében, hogy a jó győz, ebben az előadásban nem fog sajnos – magyarázta Tóth Dániel.
Tóth Dániel (Fotó: Tóth Imre)
Mi alapján, pontosabban ki alapján formálod meg ezt a romlott autokrata karaktert?
– Sajnos tény, hogy a történelemben akadnak korrupt és rosszakaró politikusok, belőlük lehet meríteni. Mondhatom például Sztálint, aki az egyik legelvetemültebb példa. Nem sztálini a karakter, de politikai okokból ugyanúgy bebörtönöz embereket. Mate inkább egy egyszerű közember, aki birtokolja a hatalmat. Okos, furfangos, de nem művelt – mondta az általa alakított karakterről a színész.
Urbán András: A Tanyaszínház a világörökség szempontjából is fontos
– A Tanyaszínház nagy dolgot valósít meg azzal, hogy egy hónap alatt létrehoz egy produkciót, amit utána egy hónapon át játszanak a színészek Vajdaság különböző településein, ahol egyébként nem igazán látnak színházat. Ez idő alatt 20-25 előadást lejátszanak, amit egy kőszínház évek alatt valósít meg vagy meg sem valósít. Ez egy iszonyúan fontos dolog, akár a világörökség szempontjából is egyedülálló. Most, hogy itt vagyok kint, folyamatosan Soltis Lajos, Kovács Frigyes és Hernyák György jut eszembe, akik ezt létrehozták: ez a dolog biztos hozzájárul ahhoz, hogy ez a falu még valahogy létezik – vélekedik Urbán András rendező.
A Tanyaszínház idei alkotógárdája (Fotó: Tóth Imre)
________________________________________________________
Itt az év ajánlata: te nyugodtabb, mi még jobbak leszünk!
A visszajelzések alapján három dolog idegesít a honlapon:
- a felugró reklámok,
- az, hogy nem tudod végigolvasni az előfizetőknek járó cikket,
- a mellégépelések.
A mi problémánk pedig az, hogy nem tudunk még több saját anyagot előállítani, mert a mintegy húsz önkormányzat nulla dinárt hagyott jóvá a beadványainkra, és a Magyar Nemzeti Tanács – a pártházból érkező, mondvacsinált okokra hivatkozva – évek óta nem javasolja támogatásra a pályázatainkat.
Segítsünk egymáson! Napi húsz dinárért (0,17 euró) legyél a Szabad Magyar Szó előfizetője, így megszabadulsz a felugró reklámoktól, elolvashatod a Plusz rovatban megjelenő cikkeket, és nem mellékesen ezzel is hozzájárulsz, hogy továbbra is a Szabad Magyar Szó legyen a legolvasottabb vajdasági magyar honlap és még több helyi témáról számoljunk be!
u.i.: Ha kétszáznál több előfizetőnk lesz, bizisten, még egy olvasószerkesztő alkalmazását is megfontoljuk!
