Đuro Macut szerb miniszterelnök bejelentette, hogy szeptember elsejétől Szerbiában új emléknapot vezetnek be: az El nem kötelezettek napját. Ezt a dátumot a kormány azért nyilvánította hivatalosan is emléknappá, mert 1961-ben ezen a napon tartották Belgrádban az el nem kötelezett országok mozgalmának első csúcstalálkozóját.
A Đuro Macuttal bábozó szerb elnök ezzel a döntéssel megpróbál új életet lehelni abba a külpolitikai örökségbe, amely egykor a titói Jugoszlávia egyik legismertebb védjegye volt – írja a balk.hu.
Macut hangsúlyozta: a kormány célja a kapcsolatok elmélyítése mindazokkal az országokkal, amelyek tiszteletben tartják Szerbia területi integritását – különös tekintettel Koszovó státuszára. A miniszterelnök szerint az El nem kötelezettek napja tehát nemcsak nosztalgikus gesztus, hanem annak az „aktív diplomáciai stratégiának” a része, amely az „úgynevezett Koszovó elismerésének visszavonását” szolgálja.
Titónak és Jugoszláviának több szempontból is szüksége volt a mozgalomra. Ahogy megalakult és megerősödött az el nem kötelezett csoport, úgy nőtt a kereskedelmi forgalom Jugoszlávia és a többi tagállam között, és úgy nőtt az akkor még virágzó délszláv államszövetség nemzetközi súlya is.
1961-ben a belgrádi csúcson 25 ország képviseltette magát, köztük Hailé Szelasszié etióp császár, Nepál és Marokkó királya, valamint az el nem kötelezett politika ikonikus alakjai: Dzsaváharlál Nehru, Gamál Abdel Nászer és Josip Broz Tito. Ők hárman tekinthetők a mozgalom igazi alapítóinak.
A mozgalom célja a nemzetközi feszültségek enyhítése és a békés együttélés előmozdítása volt egy olyan világban, amelyet a hidegháború két pólusa, a NATO és a Varsói Szerződés határozott meg. Jugoszlávia különösen arra törekedett, hogy „egyenlő távolságot” tartson a nagyhatalmaktól – ez a politika jelentősen növelte Belgrád nemzetközi súlyát.
Belgrád 1989-ben ismét házigazdája volt az el nem kötelezettek csúcstalálkozójának, amelyet sokan Jugoszlávia utolsó külpolitikai kísérleteként értelmeztek a szövetségi egység megmentésére. Ám hiába remélték, hogy az esemény összehozza a nemzeti ellentétek miatt szétesésre ítélt délszláv tagköztársaságokat – a belgrádi Sava Központban elhangzó nyitóbeszédet Janez Drnovšek, a jugoszláv államelnökség akkori elnöke szlovénul mondta el, ami már önmagában is jelezte a Nagy-Szerbia megteremtésére vonatkozó törekvések közelgő kudarcát.
A szerb hatalom négy évvel ezelőtt, tehát a hatvanadik évfordulón egy emlékünnepségre összerántotta az egykori tagországokat, ahol – megfigyelő pozícióban ugyan – de részt vett Oroszország is, amelyet Szergej Lavrov külügyminiszter képviselt.
Az El nem kötelezettek napjának a bevezetése azt jelzi, hogy Szerbia nem akar nyíltan szembeszállni a Nyugattal, inkább „alternatív kapcsolatok” építésével szeretné újrapozicionálni magát a globális diplomácia térképén.
Nehru, Nászer és Tito 1961-ben, utólag színezve, a szó szoros és átvitt értelmében (Forrás: Wikipedia)
