Én, aki a 80-as években születtem itt, a Vajdaságban, csak gyerek voltam akkor, a 90-es évek elején, amikor a délszláv háborúk árnyéka ránk vetült. A szüleim, nagyszüleim arcán a félelmet láttam, ahogy a behívókról, a mozgósításokról suttogtak. De emlékszem egy másik suttogásra is, egy reményteljesebbre, ami Oromhegyesről érkezett hozzánk, a Zitzer Köztársaságról. Akkor még nem értettem pontosan, mi is az a „szellemi köztársaság”, de a szó, a hangulata mélyen belém ivódott: valami erős, valami békés ellenállás zajlik.
Oromhegyesen, ahol szinte kizárólag magyarok éltek, egy helyi iskolaigazgató, Balla Lajos „Laci” vezetésével indult el ez a példaértékű békemozgalom. Nem egy tényleges, független államot alapítottak, hanem egy szimbolikus teret, egy menedéket a háború őrületével szemben. A Zitzer Club lett ennek a központja, ahol a polgári engedetlenség és a háborúellenes fellépés szimbólumaként jött létre a Zitzer Szellemi Köztársaság. Az ő céljuk az volt, hogy a közösség erejével megakadályozzák a helyi fiatalok mozgósítását, és felhívják a figyelmet a vajdasági magyarok kilátástalan helyzetére ebben a zűrzavarban. Ahogy később megtudtam, maga Balla Lajos fogalmazott úgy, hogy ez „egy újfajta – az individualizmuson alapuló – közösség kialakításának kísérlete és a polgári engedetlenség meghonosítása, annak intézményesítése, a balkáni-bizánci szürrealista valóságban egy szürrealista ellenállási forma meghonosítása” volt.
Ahogy teltek az évek, felnőttem, és a gyermekkori emlékek, a Zitzer Szellemi Köztársaság üzenete egyre inkább formálta a gondolataimat. Most, a Vajdasági Magyar Plénum egyik alapítójaként, látom, mennyire aktuális és releváns ez a példa a mai Szerbiában zajló tüntetések idején. Mi is a békés kiállásban, a közösségi összefogásban hiszünk. A Zitzer egyértelműen a békés eszközöket választotta, a közösségi szolidaritást, és ez a mi utunk is. Ők akkor azért küzdöttek, hogy ne vigyék el a fiaikat egy értelmetlen háborúba, mi pedig ma a társadalom szerkezetét aláásó bűnözés és korrupció terrorja ellen küzdünk. A vajdasági magyar érdekképviselet nem lehet koalícióban a véres kéz diktatúrájával.
Ők akkor egy 96 napig taró békés ellenállással érték el, hogy az oromhegyesi mozgósítottaknak ne kelljen bevonulniuk, és a vajdasági magyarok behívóinak száma is csökkent, a legfontosabb talán az volt, hogy felhívták a nemzetközi figyelmet a helyzetünkre. Ez a fajta bátor, mégis békés kiállás a mi példánk is.
És ami büszkeséggel tölt el minket, az az, hogy nemrég Balla Lajos „Laci” is tagunk lett. Az ő jelenléte a Plénumban nem csupán egy szimbolikus gesztus, hanem egy élő kapcsolat a múlttal, egy megerősítés, hogy az a szellem, ami évtizedekkel ezelőtt Oromhegyesen lángra lobbant, ma is él. Az ő bölcsessége és az a rendíthetetlen hit, ami a Zitzer Köztársaságot életre hívta, óriási inspiráció is. A Zitzer példája azt mutatja, hogy ha összefogunk, ha kiállunk magunkért, akkor a legnehezebb időkben is van remény és erő.
Vanger László
Az oromhegyesi Zitzer Club 1992-ben (Fotó: Balla Lajos archívumából)
_______________________________________________________
Itt az év ajánlata: te nyugodtabb, mi még jobbak leszünk!
A visszajelzések alapján három dolog idegesít a honlapon:
- a felugró reklámok,
- az, hogy nem tudod végigolvasni az előfizetőknek járó cikket,
- a mellégépelések.
A mi problémánk pedig az, hogy nem tudunk még több saját anyagot előállítani, mert a mintegy húsz önkormányzat nulla dinárt hagyott jóvá a beadványainkra, és a Magyar Nemzeti Tanács – a pártházból érkező, mondvacsinált okokra hivatkozva – évek óta nem javasolja támogatásra a pályázatainkat.
Segítsünk egymáson! Napi húsz dinárért (0,17 euró) legyél a Szabad Magyar Szó előfizetője, így megszabadulsz a felugró reklámoktól, elolvashatod a Plusz rovatban megjelenő cikkeket, és nem mellékesen ezzel is hozzájárulsz, hogy továbbra is a Szabad Magyar Szó legyen a legolvasottabb vajdasági magyar honlap és még több helyi témáról számoljunk be!
u.i.: Ha kétszáznál több előfizetőnk lesz, bizisten, még egy olvasószerkesztő alkalmazását is megfontoljuk!
