Miközben a világ a következő háborút vizionálja, a valódi fenyegetés már itt van – nem a rakétasilókban, hanem a kórházi lefolyókban. A Charlie Hebdo tudományos figyelmeztetést fogalmazott meg: mert a szuperbaktériumok, vagyis az ember által „túlművelt” mikroorganizmusok máris emberek millióit pusztítják el, 2050-ben már évi 39 millió halálesetet okozhatnak.
A Charlie Hebdo cikke találóan világít rá a szuperbaktériumok által jelentett globális veszélyekre, és nem kevesebbet állít, mint hogy a következő világjárványt nem egy új vírus, hanem egy mutálódott, „ember alkotta” baktérium okozhatja. Miközben Franciaországban és Nyugat-Európában már zajlik a bűnbakkeresés – az orvosi protokollok, a távkonzultációk vagy épp a „gyógyszeripar profitmaximalizálása” miatt –, a térképen van egy régió, ahol ez az egész sokkal kevésbé kontrollált, sokkal inkább a véletlenre van bízva: ez a Balkán – írja a balk.hu.
A Balkán: a rezisztencia inkubátora?
A Balkánon szinte ugyanolyan könnyű antibiotikumhoz jutni, mint egy doboz cigarettához. Bár hivatalosan vényköteles, számos országban – például Albániában, Koszovóban, Szerbiában vagy Bosznia-Hercegovinában – gyakorlattá vált a recept nélküli kiadásuk. A patikus megkérdezi, hogy mi a panasz, és ad egy „jó kis széles spektrumú antibiotikumot”.
A beteg másnapra jobban lesz, nem fejezi be a kúrát, a maradék tablettákat pedig félreteszi – esetleg odaadja a nagymamának. Ez nem ritka kivétel, hanem általános gyakorlat, amit a WHO is többször nevesített.
A kontrollálatlan antibiotikumhasználat gyorsítja a rezisztens baktériumtörzsek evolúcióját – ezt tudjuk. De Délkelet-Európában ehhez jön még két fontos tényező: a gyenge szennyvízkezelés és a rossz kórházi higiénia.
Több balkáni országban a kórházi fertőzések aránya meghaladja az uniós átlag kétszeresét. A betegségek kórházi környezetben fertőznek újra, antibiotikumokat váltogatnak, amivel egyre erősebb törzsek tenyésznek – nem laboratóriumban, hanem a valóságban, az egészségügyi intézményekben.
A háborúk és a migráció is veszélyforrás
A rosszul vagy sehogy sem ellenőrzött migráció elősegíti ezeknek a „szuperbaktériumoknak” a kialakulását. Ahogy a háborúk is. Ukrajnában a lövészárkokban elszaporodnak a multirezisztens baktériumtörzsek a régi betegségek következtében, amelyeket a siralmas higiéniai körülmények és a szigorú ellenőrzés nélkül, válogatás nélkül adott antibiotikumok ébresztettek fel.
A francia sürgősségi szolgálatok szóvivője, Christophe Prudhomme egy migráns hátterű multirezisztens tuberkulózis-esetről mesél – tuberkulózis 2.0 – ez a legnagyobb közegészségügyi probléma, amikor a rezisztens baktériumokról van szó.
A tuberkulózis hosszú antibiotikum-kúrát igényel. Sok bevándorló azonban nem fejezi be a kezelést, így a baktériumok kifejlődnek. Aztán utaznak. Amikor Franciaországba érkeznek, a migránsok megkapják a megfelelő kezelést, ám amikor a migránstáborokat néha kiürítik, a betegeket szélnek engedik, anélkül, hogy nyomon követnék a kezelésüket. Így a tuberkulózis egy új, kezelhetetlen formája született meg Franciaországban, amit a mutációk és a kezelés idő előtti megszakítása erősített fel.
De ez nem csupán Nyugat-Európa problémája. A Balkán tranzitzóna a Közel-Keletről és Afrikából érkező menekültek számára, akik gyakran már fertőzötten érkeznek, a kezelésük valahol, valamikor megszakadt, követésük lehetetlen, miközben továbbindulnak új országok felé, így a tuberkolózis, a tífusz vagy más súlyos fertőző betegségek újra felütik a fejüket Európában.
A gyógyszeriparnak nem fizetődik ki
A sürgősségi orvos szerint a probléma az, hogy a nyolcvanas évektől a gyógyszeripar már nem foglalkozott az antibiotikumokkal, a kutatást fokozatosan leállították, hogy a rákos megbetegedésekre koncentráljanak, ami sokkal jövedelmezőbbnek bizonyult.
De ahogyan Nyugaton, úgy a Balkánon is elmaradt az új antibiotikumosztályok fejlesztése – sőt, itt még a meglévő protokollok betartása is ritkaság. Nincsenek országos antibiotikum-felhasználási statisztikák, ritka a felügyelet, és az orvos-beteg kapcsolat gyakran „kéréseken” alapul: „Valamit írjon már fel, doktor úr!”
A következő világjárvány nem a jövőben kezdődik, hanem már most zajlik. A baktériumok mutálódnak, alkalmazkodnak, és semmilyen földrajzi határt nem ismernek. Ha a balkáni rezisztens baktériumok elérik a nyugat-európai intenzív osztályokat, már késő lesz. A multirezisztens tuberkulózis, a kórházi MRSA-törzsek, vagy a carbapenem-rezisztens Enterobacteriaceae már ma is jelen van a régióban.
A karbapenemek (pl. imipenem, meropenem) olyan széles spektrumú, nagyon erős antibiotikumok, amelyeket általában akkor alkalmaznak, ha más antibiotikumok már nem hatnak, ez a „last resort”, vagyis az utolsó vonal. Ha ez sem hat, akkor mindennek vége.
A biológiai harctér már létezik – csak még nem vettük észre, vagy nem jutott el a tudatunkig. A szuperbaktériumok már gyülekeznek, és nem Frankenstein alkotta meg őket, hanem – mi magunk.
