Nem tudom, az olvasók közül, aki már járt Budapesten, meglátogatta-e s Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemet, megnézte-e a Király utcán található főbejárat körüli épületrészt? Ha véletlenül arra jár a közeljövőben, ne hagyja ki, valamiképpen jusson el oda. Ha mégsem jön össze a látogatás. ne izguljon, mert ma már virtuálisan is el lehet a keresett címre jutni, adott a link: Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem (Zeneakadémia).

Kimásoltam azt, amit erről az épületről tudni (kell) illik:

A Zeneakadémia mai (történetének harmadik) épületének főbejárata a mai Liszt Ferenc térre, tényleges bejárata a Király utcára néz. Az épület tervezésével báró Wlassics Gyula vallás- és közoktatási miniszter Korb Flóris és Giergl Kálmán társépítészeket bízta meg, mivel a két építészt már 1889 óta foglalkoztatta a terv és saját költségükre több vázlatot is készítettek. A tervek 1903-ban történő jóváhagyása után az építkezés 1904-ben kezdődött Fittler Kamill miniszteri biztos vezetésével. Kiemelkedő értékei közül külön meg kell említeni az épület szerkezetét, mind tervezői, mind kivitelezői szempontból. Az eredeti tervdokumentáció dr. Zielinski Szilárd mérnök, műegyetemi magántanár irodájában készült. A Zeneakadémia Nagyterme korai vasbeton építészetünk kiemelkedő alkotása. Nagy értéket képviselnek Róth Miksa díszüvegezési és üvegmozaik munkái, Telcs Ede antik stílusban faragott frízei és domborművei, Senyei Károly, Gróh István frízlemezei, Körösfői-Kriesch Aladár freskói, valamint a pécsi Zsolnay porcelángyár eozinmázas csempéi és díszei. A főhomlokzatot Stróbl Alajos monumentális Liszt-szobra ékíti. A Zeneakadémia ünnepélyes megnyitója 1907. május 12. és 14. között volt.

Mindez igencsak érdekes, de nekem most  csak az épületen látható domborművek készítőjére voltam kíváncsi, azaz (remélem, önöket is érdekli): Ki volt Telcs Ede? Segítségemre volt a Wikipédia magyar változata.

Mivel engem csak az érdekelt, mi lehetett az illető, azaz eredeti nevén Eduard Teltsch foglalkozása, ezt szinte azonnal megleltem a honlapon: a Baján született illető szobrász és érmekészítő művész volt, a mellékelt fényképen a valamikori műtermében láthatjuk, mellette pedig az egyik alkotása. Ez a kép 1900 környékén készült, vagyis pontosan akkor, amikor a Zeneművészeti Egyetem épületére tervezte, majd megalkotta a szükséges műtárgyakat. Mindezt a 2013-ban bekövetkezett felújítást követőn újból eredeti pompájukban lehet megtekinteni. Azon kívül, hogy Baján született, a Délvidékhez is szorosan kapcsolódott, mivel miközben honvédtisztként Szabadkán gyakorlatozott, megismerkedett Gerőfi téglagyáros leányával, akit 1900-ban feleségül vett. Három gyermekük (két fiú és leány) született, azonban felesége korán meghalt, ő pedig még kétszer házasodott. Művészetét a szecesszionizmus jellemezte, számtalan szobor és kisplasztika őrzi hírnevét.

A honlapon sorban megnéztem Telcs arcokat ábrázoló alkotásait, amelyek a palota ablakait díszítik. Nem hittem a szememnek, amikor egy ördögnek (két szarv utalt erre) az arcát pillantottam meg. Nem szándékozom kimondani a hasonlatosságot, mindezt rábízom az olvasókra.

Hogyan kerülhetett ez az arc Telcs alkotására? Valószínűtlennél valószínűtlenebb megoldások jutottak eszembe. Kezdjük a legvalószínűbbel.

  • A dombormű olyannyira sérült volt, hogy csak azt lehetett látni, egy ördögi alakot ábrázol. A restaurációt végző mester nagyon haragudhatott a jelenlegi magyarországi politikai rendszerre, ezért annak megtestesítőjének arcát helyezte be Telcs alkotásába.

A másik két megoldás már időutazást feltételez:

  • Egy időutazó a jelenből visszautazott 110 évvel, magával vitte a saját bújának-bajának vélt okozója arcképét, majd arra kérte az alkotót ezt helyezze el az ördög arcának helyére.
  • Meglehet maga Telcs Ede volt az időutazó, meglátogatott bennünket, majd az itt szerzet tapasztalatai alapján nem tehetett mást, csak így ábrázolhatta az ördögöt.

Én egyik lehetőséről sem állítom, hogy igaz, hiszen mindegyik mellett legalább annyi tény létezik, mint ellene. Azokat pedig, akik hiszik, mindez a véletlen műve, nem kívánom megingatni a meggyőződésükben, mégis, úgy csendben meg kell jegyeznem, véletlenek pedig nincsenek!

BALLA Lajos