Pénteken öt tucat országból érkező áruk drágultak meg drasztikusan Amerikában: Trump belerondított a világgazdaságba. Az EU és az USA közötti vámvitában ugyan született keretmegállapodás: az amerikai elnök ünnepli, de Von der Leyen védekezik, mert ez „Megaláztatás az Uniónak, a Kereskedelmi Világszervezet szabályainak megsértése”. Orbán haverja amerikai gázvásárlást parancsolt, szlovák szövetségesének jóbarátja pedig az USA–EU egyezség kidolgozójaként lépett színre – akkor most ki is az ellenség Budapesten? A szerbiai árukat 35 százalékos vám sújtja – az öt legrosszabb között. Trump megharagudott Brazíliára, mert ott képesek bíróság elé állítani a puccsal kísérletező bukott elnököt: Ez a washingtoni dührohamban 50 százalékos vámot „ér”. Izrael komoly nemzetközi bírálat alatt újabb segélyeket enged be Gázába. Franciaország után most Nagy-Britannia és Kanada is fontolgatja a palesztin állam elismerését. Az utóbbi újabb méregvámot vont maga után. A Kambodzsa és Thaiföld közötti konfliktus viszont csillapodni látszik.–  Átlapoztuk a világsajtót Oslótól Sydney-ig és New Yorktól Tokióig.

USA–EU vámcsörte: 15%

Megállapodás született Brüsszel és Washington között, írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung című polgári-konzervatív napilap:

„Az EU és az USA elvi megállapodásra jutott a hónapok óta tartó vámkonfliktusban. Az Egyesült Államokba irányuló  uniós export többségére 15 százalékos különleges vámot kell fizetni. Erről Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke és Donald Trump, az Egyesült Államok elnöke állapodott meg vasárnap este Skóciában. A vámok autókra is vonatkoznak, amelyekre az Egyesült Államok jelenleg összesen 27,5 százalékos vámot vet ki.

Ez a megállapodás minden idők legnagyobb kereskedelmi megállapodása, mondja Trump. Már a találkozó előtt is hangsúlyozta, hogy hosszú távon megoldja a vámkonfliktust. Von der Leyen azt mondta, hogy a megállapodás stabilitást biztosít: »Tervezési biztonságot nyújt. Ez nagyon fontos az Atlanti-óceán mindkét partján működő vállalataink számára.«

Trump szerint az EU – akárcsak a közelmúltban Japán – jelentős engedményeket tett. Az EU 750 milliárd dollárért vásárol majd energiát az Egyesült Államoktól. Von der Leyen szerint ez egyenként 250 milliárd dolláros vásárlást jelent Trump mandátumának fennmaradó három évében. Emellett az EU több százmilliárd dollár értékben vásárol majd fegyvert az Egyesült Államoktól – folytatta az amerikai elnök. Az EU 600 milliárd dollárt fektet be az Egyesült Államokban. És végül az EU nulla vámmal nyitja meg országait az amerikai áruk előtt.

Hogy az EU meddig fog elmenni, vasárnap még nem volt világos. A Frankfurter Allgemeine Zeitung (FAZ) információi szerint azonban egyértelmű, hogy az EU egyoldalúan csökkenti az Egyesült Államokból származó autóimportra kivetett vámokat a jelenlegi 10 százalékról 0 százalékra. Von der Leyen elismerte, hogy az európai autógyártókra vonatkozó amerikai vámok szigorúak. A 15 százalék azonban a legjobb, amit az EU el tudott érni.

[…] Nagy volt a nyomás: ha a hónap végéig nem születik meg egy  megállapodás, a kereskedelmi konfliktus eszkalációja szinte elkerülhetetlen lett volna. Trump 30 százalékos különleges vámokkal fenyegette meg az EU-t, ha addig nem születik megállapodás. Howard Lutnick kereskedelmi miniszter a találkozó előtt kifejezetten kizárta az augusztus 1-jén túli hosszabbítást.

[…] A vita fő pontja egészen a közelmúltig az európai autókra kivetett különleges vámok voltak. Leginkább Németország szorgalmazta ezeknek a vámoknak a csökkentését. A gyógyszerek és a gépipari termékek mellett ezek Németország fő exportcikkei az Egyesült Államokba. Ez a három kategória teszi ki az Egyesült Államokba irányuló német export összesen 57 százalékát.”

Ésszerű lépés, írja a varsói Rzeczpospolita című gazdasági és jogi  napilap von der Leyen és Trump közötti vámvitában elért megállapodásról:

„Az EU-nak készen állt a terve saját vámjai bevezetésére. Von der Leyen azonban egy tágabb megközelítést választott. Idén ősszel a Pentagon felülvizsgálja az Egyesült Államok katonai jelenlétét Európában. Bizonytalanság van az Ukrajna iránti folyamatos amerikai támogatással kapcsolatban is. Ebben a helyzetben a gazdasági érdekeknek háttérbe kell szorulniuk. A biztonság fontosabb. És Európa ezt egyelőre nem tudja garantálni Amerika nélkül. És ennek most ára van.”

Európai tárgyalási gyengeség, írja a torinói La Stampa című egyik legrégibb olasz liberális, régebben fasiszta, antikommunista napilap és az előtti cikktől eltérően így vélekedik:

„Gyenge megállapodás született, ami tükrözi az EU tárgyalási gyengeségét, amely bár a végeredményben egységes, mélyen megosztott a nemzeti érdekek és célkitűzések terén. Európa egyszerűen elfogadja, hogy egy arrogáns hegemón rákényszerítse a feltételeit. Az EU tárgyalt, de belső megosztottsága és a kereskedelmi háború költségeitől való félelme miatt keveset ért el.”

Trump rossz helyen bünteti Európát, írja a New York-i Wall Street Journal című, 1889 óta megjelenő, elsősorban amerikai gazdasági és nemzetközi üzleti témákkal, valamint pénzügyi hírekkel foglalkozó, a republikánusokhoz húzó, konzervatív napilap amely így látja Trump tárgyalási hibáit:

„Sajnos úgy tűnik, a megállapodás nem foglalkozik Amerika legnagyobb kereskedelmi problémáival Európával szemben, mint például a digitális adók, az amerikai technológiai vállalatok elleni szankciók, valamint a hibás élelmiszer-biztonsági szabályozások, mint például a géntechnológiára vonatkozó korlátozások és a hormonkezelt amerikai marhahús tilalma. A megállapodás azt sem követeli meg az európaiaktól, hogy emeljék a gyógyszerárakat, Trump régóta fennálló sérelmei miatt. Úgy tűnik, Trump feladta ezeket a célokat szeretett vámjai javára, amelyek az amerikai fogyasztók és vállalkozások adóemelését jelentik, beleértve a gyógyszerimportot is. A gyógyszerek többletköltségeinek vámokon keresztüli kikényszerítése furcsa módja annak, hogy megbüntessék Európát az árellenőrzésért, amely egyidejűleg hasznot húz az amerikai gyógyszeripari innovációkból.”

Trump győzelme, ezt írja madridi La Vanguardia című spanyol-katalán közép-liberális, monarchista napilap erről a témáról:

„Ez Trump tárgyalási stratégiájának győzelme. A megállapodással az Egyesült Államok jelentős többletbevételhez jut, amelyet az európai vállalatok vámok formájában fizetnek – ez a bevétel hozzáadódik ahhoz, amit Japán, Indonézia, a Fülöp-szigetek, Vietnám és más országok  vállalatai fizetnek, amelyekkel Trump már megállapodott. Trump jó üzletet kötött, de egyúttal bebizonyította, hogy veszélyes és megbízhatatlan partner. Ráadásul az Európai Bizottság elnökére gyakorolt nyomása, hogy egy golfpályáján írja alá a fent említett kereskedelmi megállapodást, az arrogancia és a megaláztatás cselekedetének tekinthető. Mindez olyan tanulság Európa számára, amelynek arra kell ösztönöznie az EU-t, hogy fejlessze jelentős politikai és gazdasági potenciálját annak érdekében, hogy betölthesse megérdemelt szerepét a világban.”

Ez a globális növekedés megakadályozása, írja a londoni The Times című konzervatív napilap az EU és az USA közötti megállapodásról:

„Az USA és az EU közötti megállapodásban különösen szembetűnő az összehasonlítás az USA és az Egyesült Királyság között májusban elért megállapodással. Míg az EU-áruk elleni általános vámtarifa 15 százalék, az Egyesült Királyság áruira csak 10 százalék. A történelem is szerepet játszhatott abban, hogy Trump enyhébb bánásmódot tanúsított az Egyesült Királysággal szemben. Sokat beszéltek családja skót gyökereiről és a skót golfpályák iránti szeretetéről, és ehhez az ügyes diplomácia is hozzájárult. Legfontosabb szerepet azonban az Egyesült Királyság az EU-n kívüli pozíciója játszhatott. London rugalmasan meghatározhatta saját kereskedelemi politikáját, így gyorsabban tudott cselekedni, hogy megvédje saját érdekeit, mint Brüsszel. Trump kereskedelmi programja azonban mélyen félrevezető. Egy olyan időszakban, amikor a korlátozásokat csökkenteni kellene, az elnök eltökélt szándéka, hogy   növelje azokat. Végső soron minden érintett fél szenvedni fog a megnövekedett vámoktól. A globális növekedés, amely oly sokat profitált a szabad kereskedelem terjedéséből, akadályozva lesz.”

Gáza

Az oslói Aftenposten című, legnagyobb példányszámban megjelenő norvég napilap halvány reményről számol be, miszerint mostantól „humanitárius folyosók lesznek a teherautók számára”:

„Izrael légi szállítást is engedélyezett. Vasárnap Jordánia és az Egyesült Arab Emírségek ejtőernyővel dobtak le 25 tonna sürgősségi segélyt. A dilemma az, hogy az ilyen szállítmányok drágák és gyakran hatástalanok. Az élelmiszert és más árukat ugyanis így nehezebb elosztani, és magas a lopás kockázata. Összességében azonban pozitív, hogy Izrael most több segélyt engedélyez. Ez válasz lehet Nagy-Britannia, Franciaország és Németország világosan megfogalmazott követeléseire. Izrael barátainak most fenn kell tartaniuk a nyomást, hogy ezek az engedmények ne maradjanak csupán vágyálmak.”

A londoni Al Quds Al-Araby című független arab nyelvű napilap ezt jegyzi meg erről:

„Jelenleg jelentős véleményváltozás figyelhető meg mind Európában, mind pedig az Egyesült Államokban a gázai háborúval kapcsolatban. Úgy tűnik, véget ért az az időszak, amikor Izrael cselekedeteinek kritikája tabu volt. Ez a tendencia megfelel az arab világban zajló fejleménynek, ahol a Hamász cselekedeteinek kritikája egyre hangosabb. Az arab világban az emberek túlnyomó többsége továbbra is támogatja a palesztinok jogait. Ugyanakkor egyre inkább az izraeli civilek ellen elkövetett bűncselekményeket is látja. Mindkét régióban valami új születhet ebből az új hangulatból.”

A Washington Post című közép-liberális fővárosi napilap rámutat arra, hogy Izrael a kezdetben:

„… a militarizált Gázai Humanitárius Alapítványon – egy amerikai–izraeli szervezeten – keresztül próbált segélyt utalni, amely néhány elosztópontról működő amerikai vállalkozókra támaszkodott. Ez a terv előre látható katasztrófához vezetett. Több száz palesztint lőttek le, miközben ostromolták a helyszíneket, az izraeli hadsereg pedig éles lőszert használt a tömeg megfékezésére. Ennek a kísérletnek véget kell vetni. Erre a feladatra az ENSZ a legalkalmasabb.”

Thaiföld és Kambodzsa

Béketárgyalás kezdődik, írja a budapesti Népszava című baloldali napilap:

„A megbeszélések célja, hogy véget vessenek a két ország között május végén kirobbant konfliktusnak, amelyben több mint harmincan meghaltak és több mint kétszázezer embernek kellett elhagynia otthonát.

A találkozót a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségének (ASEAN) soros elnöksége keretében szervezik, Malajzia részvételével. Thaiföld megerősítette részvételét az egyeztetésen, míg Hun Manet kambodzsai miniszterelnök arról számolt be, hogy az Egyesült Államok társszervezőként vesz részt Kína bevonásával.

Marco Rubio amerikai külügyminiszter közölte: azt akarják, hogy a folyamat a lehető legrövidebb időn belül lezáruljon. Elmondása szerint munkatársai már Malajziában tartózkodnak. Donald Trump korábban úgy nyilatkozott, hogy meglátása szerint mindkét fél érdekelt a rendezésben.

A konfliktus a kambodzsai határ közelében tört ki, miután egy tűzpárbajban életét vesztette egy kambodzsai katona. Az incidens után mindkét ország fokozta katonai jelenlétét, majd fegyveres összecsapások kezdődtek.

A Bernama malajziai állami hírügynökség szerint Anwar Ibrahim miniszterelnök csütörtökön javasolta a tűzszüneti tárgyalások megindítását. Közlése szerint a két érintett ország kormányzati képviselői felkérték őt a közvetítésre. »Jelenleg a feltételekről és a keretekről folynak az egyeztetések, de ami most a legégetőbb, az egy azonnali tűzszünet« – mondta Anwar a tárgyalások megkezdése előtt.

Thaiföld nyitott volt a fegyvernyugvásra irányuló törekvésekre, de inkább kétoldalú egyeztetéseket támogatott volna. Kambodzsa ezzel szemben a nemzetközi szereplők – köztük az Egyesült Államok és Kína – bevonását szorgalmazta.”

A sanghaji Wenhuibao című állami napilap a tűzszüneti megállapodásról így írt:

„A tárgyalások mindössze három órán át tartottak Malajzia közvetítésével, amíg a konfliktusban álló két fél meg nem állapodott a tűzszünetben. A két ország között régóta fennálló területviták azonban nem fognak ilyen könnyen megoldódni, és időbe telik, mire a vitatott határ mindkét oldalán élő emberek közötti heves ellenségeskedés lecsillapodik. Mivel Malajzia jelenleg az ASEAN elnökségét tölti be és baráti kapcsolatokat ápol mind Thaifölddel, mind Kambodzsával, természetes volt, hogy Anwar Ibrahim malajziai miniszterelnök felajánlotta a közvetítést. Most az ASEAN-on a sor, hogy mindkét országban figyelemmel kísérje a tűzszünet betartását és további konkrét deeszkalációs intézkedéseket szorgalmazzon.”

A Bangkok Post című, a thaiföldi Demokrata Párthoz közel álló, konzervatív napilap ezt írja:

„Örvendetes hír, hogy a Kuala Lumpurban tartott béketárgyalások Thaiföld és Kambodzsa között azonnali és feltétel nélküli tűzszüneti megállapodáshoz vezettek. Ezen előrelépés ellenére azonban a csata folytatódik a kibertérben. Mindkét oldalon a »billentyűzetharcosok« nacionalista retorikával próbálják befolyásolni a közvéleményt. Erre számos példa található.”

A tokiói Nihon Keizai Shimbun című, a világ legnagyobb példányszámban megjelenő pénzügyi és gazdasági napilapja nem nagyon optimista:

„Anwar még januárban is Thaiföld és Kambodzsa kormányfőit és az ASEAN nem hivatalos tanácsadóit bízta meg a mianmari válság kezelésével. Ez a két férfi, pont ők, most egy új válságot idéztek elő a régióban. Az ASEAN szövetség számára, amely két év múlva lesz 60 éves, nem lesz könnyű megbirkózni a Thaiföld és Kambodzsa közötti jelenlegi konfliktussal.”

A palesztin állam elismeréséről

A Sydney Morning Herald című közép-jobboldali napilap ezt írja erről:

„Macron francia elnök merész lépése kétségtelenül felrázta az elakadt békefolyamatot és cselekvésre késztette Starmer brit miniszterelnököt és kanadai kollégáját, Carney-t. Ez egyben kulcsfontosságú felhívást is kiváltott az arab államokból, hogy demilitarizálják a Hamászt és arra kényszerítsék, hogy elhagyja Gázát. Emellett a rugalmatlan Palesztin Hatóságtól reform- és demokratizálódási kötelezettségvállalást kovácsolt ki. De ahelyett, hogy összehangoltan cselekednének, a világ vezetői különböző célokat követnek és nagyon eltérő indokokat hoznak fel Palesztina elismerésére.”

A tokiói Asahi Shimbun című, 1879-ben alapított, reggel 5,1 millió és este 1,55 millió kiadású, a világ 3. legnagyobb példányszámban megjelenő közép-baloldali, liberális napilapja több állam bejelentését Palesztina elismeréséről a nyomásgyakorlás erőteljes eszközének tekinti:

„A japán kormánynak is követnie kellene a példát. Netanjahu tiltakozik és azzal vádaskodik, hogy Palesztina államként való elismerése jutalom a Hamász terrorjáért. De nem a Hamász, hanem a Palesztin Hatóság követeli az államként való elismerést, és ez nem erősítené meg a Hamász pozícióját. Ez a tiltakozás különösen Netanjahu valódi arcát mutatja: számára az ellenség nemcsak a Hamász, hanem általában a palesztinok.”

A moszkvai Nyezavisszímaja Gazeta című ellenzéki napilap másképp látja a dolgokat. Gyanítja, hogy az elismerés bejelentése politikai fogás:

„Macron érzi hírnevének hanyatlását, és keresi a módját annak javítására. Franciaországban sokan szimpatizálnak a palesztinokkal. Ez Macron nyilatkozatának valódi eredete. Az ENSZ legtöbb tagállama már régóta elismerte Palesztinát – a Szovjetunió például már 1988-ban. Ezért ezen országok döntése, hogy csatlakoznak a többséghez, nem forradalmi.”

Napilapok a világ minden tájáról (Illusztráció: Pixabay)