A szakemberekre sokat kell várni, a legjobbak már külföldre mentek – Szerbiában tízezrével hiányoznak a mesterek. Miért van ez így, és lehet-e ezen változtatni?
Amikor Vanjának (27) először elromlott a bojlere, a szerelő már másnap megjelent – pedig hétvége volt. Mint később kiderült, több kárt okozott, mint hasznot – írja a Deutsche Welle. A rosszul bekötött vezetékek két rövidzárlatot is okoztak az új bojleren, ami végül kigyulladt. Újabb beavatkozásokra és több hét meleg víz nélküli időszakra volt szükség.
„Egy jó mester – aranyat ér”
Vanja esete nem ritka.
Sokan számolnak be arról, hogy egyre nehezebb jó mestert találni. Egy szoba kifestésére vagy a fürdőszoba burkolására akár egy hónapot is kell várni.
A Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat és a Szerbiai Gazdasági Kamara nem válaszolt a DW kérdésére, hogy pontosan mennyi szakember hiányzik az országban. Korábbi adataik szerint legalább 30.000 különféle mester hiányzik.
Ezt támasztják alá a Poslovi Infostud állásportál adatai is: az év első felében a legkeresettebb munkakörök között éppen a szerelő szakmák szerepeltek.
A munkaerő biztosítása érdekében a munkaadók gyakran az átlag feletti fizetéseket kínáltak: a kőművesek átlagosan 185.000 dinárt kereshettek, a karosszérialakatosok 162.000 dinárt, a szerelők pedig 135.000 dinárt.
Miért menekülnek az emberek a kétkezi munkától?
Annak ellenére, hogy a fizetések átlagon felüliek, és nagy a kereslet – még sincs elég munkaerő.
„Évek óta tanúi vagyunk annak, hogy a fiatalok érdeklődése csökken a műszaki és kétkezi szakmák iránt. Ennek oka részben az, hogy ezek a szakmák kevésbé vonzók – sem társadalmi megbecsülés, sem munkafeltételek szempontjából. A szülők gyakran döntő szerepet játszanak gyermekeik pályaválasztásában, elvárásaik pedig gyakran nincsenek összhangban a munkaerőpiac valós igényeivel” – mondja Miloš Turinski az Infostud portáltól.
A helyzetet tovább súlyosbítja a megváltozott demográfiai kép is – a középiskolások száma csökken, miközben a már képzett szakemberek gyakran úgy döntenek, hogy tudásukat külföldön kamatoztatják.
„Ehhez jön még a megváltozott életfelfogás is – a fiatalok rugalmasabb, távmunkára alkalmas, magánélet és munka közti egyensúlyt kínáló állásokat keresnek. Ezeket az igényeket a hagyományos szakmák nehezen tudják kielégíteni” – mondja Turinski, majd hozzáteszi: „Mindez együtt oda vezet, hogy egyre kevesebb a rendelkezésre álló mesterember, és ez a szakadék évről évre mélyül.”
Egy kis reménysugár
A Szakiskolák Fóruma szerint ugyanakkor tavaly óta növekszik az érdeklődés ezek iránt az iskolák iránt – különösen a kisebb városokban –, de ez még mindig kevés a munkaerőpiac számára.
Az autóiparhoz, vendéglátáshoz, turizmushoz és egészségügyi szolgáltatásokhoz kapcsolódó képzések egyre népszerűbbek, viszont továbbra is hiány van a mezőgazdasági, bőripari és építőipari szakmák terén – mondja Milorad Antić, a Fórum elnöke.
„A duális képzés még nem gyökerezett meg eléggé. A gyakorlati oktatási központok még nem nyíltak meg, és nincs elég munkáltató sem ahhoz, hogy a képzés minőségi legyen. Emellett hiányzik a szakmák népszerűsítése is, mint olyan hivatásoké, ahol a dolgozó elismert és képzett, nem pedig örökké olajos kezű és piszkos ruhájú, ahogy a sztereotípiák sugallják” – emeli ki Antić.
Az állam szerepe
Nemcsak az oktatási rendszert terheli a felelősség – véli Dragan Todorović, a Belgrádi Független Szakszervezetek Szövetségének elnöke.
A probléma részben abból is fakad, hogy az állam nem rendelkezik hatékony ellenőrző mechanizmusokkal a munkakörülmények felügyeletére.
„Pár éve előfordult, hogy egyes cégek elbocsátották a hazai munkásokat, hogy külföldieket alkalmazzanak. Ilyen üzenetet küldeni a lakosságnak azt eredményezi, hogy mindenki menekül – leggyakrabban külföldre. Az államnak továbbra sincsenek eszközei, hogy ezt nyomon kövesse, így egy ördögi körben vergődünk” – értékel Todorović. „Mindig találunk majd olcsó munkaerőt Ázsiából vagy Afrikából. De ha ilyen alapokra építünk társadalmat, az hosszú távon biztosan nem jó. Mi értelme van annak, hogy munkahelyeket teremtünk, ha közben a saját dolgozóink elhagyják az országot?” – teszi hozzá.
Az állam, a dolgozók és a munkáltatók együttműködése szükséges
A DW megszólalói egyetértenek abban, hogy az első lépés a szakmák presztízsének visszaállítása.
„Ez nemcsak a jobb népszerűsítést jelenti, hanem konkrét lépéseket is a munkafeltételek javítása, a korszerű technológiák bevezetése és a munkahelyi biztonság növelése terén. Ha megmutatjuk a fiataloknak, hogy a szakmák nem utolsó lehetőségek, hanem stabil és jól fizető karrierutak, talán a róluk alkotott kép is megváltozik” – véli Miloš Turinski.
Szerinte a megoldás keresésében kulcsszerepe van az államnak, például ösztönző környezet megteremtésével – támogatások, önfoglalkoztatási programok és a szakoktatás infrastruktúrájának megerősítése révén.
„Ez azonban egy olyan folyamat, amely időt, rendszerszintű változásokat és mindenki közös erőfeszítését igényli” – zárja gondolatait Turinski a DW-nek.
Itt az év ajánlata: te nyugodtabb, mi még jobbak leszünk!
A visszajelzések alapján három dolog idegesít a honlapon:
- a felugró reklámok,
- az, hogy nem tudod végigolvasni az előfizetőknek járó cikket,
- a mellégépelések.
A mi problémánk pedig az, hogy nem tudunk még több saját anyagot előállítani, mert a mintegy húsz önkormányzat nulla dinárt hagyott jóvá a beadványainkra, és a Magyar Nemzeti Tanács – a pártházból érkező, mondvacsinált okokra hivatkozva – évek óta nem javasolja támogatásra a pályázatainkat.
Segítsünk egymáson! Napi húsz dinárért (0,17 euró) legyél a Szabad Magyar Szó előfizetője, így megszabadulsz a felugró reklámoktól, elolvashatod a Plusz rovatban megjelenő cikkeket, és nem mellékesen ezzel is hozzájárulsz, hogy továbbra is a Szabad Magyar Szó legyen a legolvasottabb vajdasági magyar honlap és még több helyi témáról számoljunk be!
U. i. Ha kétszáznál több előfizetőnk lesz, bizisten, még egy olvasószerkesztő alkalmazását is megfontoljuk!
