Trump és Putyin tegnap találkozott orosz földön (upsz, ezt Trump mondta, nyilván elfelejtette, hogy az USA rég megvette Alaszkát…) – szóval amerikai földön, Alaszkában –, de mivel erről már közzétettünk egy előzetest, a kommentárok pedig még csak ezután születnek (ha bármi is születik a furcsa csúcson), ezzel most nem foglalkozunk, majd később visszatérünk rá. Alaszka előtt Trump kirendelte a Nemzeti Gárdát a fővárosba, hogy ismét erőt demonstráljon, mert szerinte „itt az ideje a drasztikus intézkedéseknek”. Arról persze kifejezetten hazudott, hogy növekszik a bűntények száma Washingtonban, mert éppen az ellenkező folyamat történik. Legújabb hír, hogy a főváros vezetősége beperelte az elnököt a fegyveres beavatkozás miatt. (A győzelemre kevés az esély, hiszen a Trump által létrehozott legfelsőbb bírósági többség egyre inkább megenged neki mindent.)

A Gázai övezetben még mindig nem nyugszanak a fegyverek, Izrael pedig beismerte, hogy szándékosan gyilkolja ott az „ellenséges” újságírókat. Néhány külföldi lap mérleget készített Merz német kancellár első száz napjának eredményeiről, amivel kevesen elégedettek a kancellár saját pártján belül is, különösen az Izraelnek való fegyverszállítás felfüggesztése miatt. – Átlapoztuk a világsajtót Prágától Sydneyig és Washingtontól Sanghajig.

A Gázai övezetben nem nyugszanak a fegyverek

A Ramallah-i Al Ayyam című palesztin napilap megkérdőjelezhetőnek tartja Netanjahu bejelentését a Gázai övezetben indított katonai művelet kiterjesztéséről:

„Az izraeli katonai és biztonsági tisztségviselők többször is kijelentették, hogy a hadsereg súlyos fizikai és mentális kimerültségtől szenved. Arra is figyelmeztettek, hogy a művelet valószínűleg súlyos veszteségeket okoz a hadseregen belül, és a túszok halálát is okozhatja. Az is kérdéses, hogy a hadsereg egyáltalán hogyan szándékozik átvenni az irányítást Gázaváros felett. Volt politikusok, biztonsági vezetők és tábornokok is arra mutatnak rá, hogy a katonai sikerek nem tudják ellensúlyozni a hatalmas anyagi, emberi és gazdasági veszteségeket. De mindez nem elég ahhoz, hogy meggyőzzék Netanjahut.”

A párizsi Libération című közép-baloldali, Jean-Paul Sartre és Serge July által alapított napilap ezt írja erről:

„Amikor az ENSZ Biztonsági Tanácsa vasárnap rendkívüli ülésen tárgyalta a kérdést, Netanjahu kijelentette, hogy be akarja fejezni a gázai hadműveleteket. Háborús őrületétől vezérelve Netanjahunak, saját logikája szerint, nincs más választása, mint makacsul folytatni a menekülési útvonalat – ez a tragédia. Ha az izraeli miniszterelnök továbbra is a tűzzel játszik, akkor végül megégetheti a kezét. De addigra hatalmas emberi és politikai károkat fog okozni, és senki sem lesz képes megállítani őt.”

A Sydney Morning Herald című közép-baloldali napilap örül annak, hogy egyre több ország kívánja elismerni Palesztinát független államként:

„Milyen lenne ez az állam? A határok vitatottak és háború által sújtottak. A vezetés nem egyértelmű. A terület nagy részén domináns harcoló erő a Hamász, ami egy terrorszervezet. Az állam létrehozásának központi előfeltétele – legalábbis a nyugati diplomáciában –, hogy elismerje Izrael létezéshez való jogát, és ne veszélyeztesse Izrael biztonságát. Ez azt jelenti, hogy az európai vezetőknek úgy kell dönteniük, hogy elismerik Palesztinát, mielőtt biztosak lehetnének abban, hogy az említett előfeltétel teljesül.”

Netanjahu a végsőkig akar harcolni, írja az amszterdami de Volkskrant című közép-baloldali napilap Izrael gázai intézkedéseiről:

„A kétállami megoldás teljes utópiává vált, amíg Benjamin Netanjahu miniszterelnök van hatalmon. Az a tény, hogy Netanjahu látszólag etnikai tisztogatásra törekszik és kész a végsőkig harcolni – akár a túszok és saját katonái árán is –, most már Izrael leghűségesebb szövetségeseit is megdöbbenti. A jövő hónapban megrendezésre kerülő ENSZ-közgyűlésen több ország, köztük Franciaország, Nagy-Britannia és Kanada is elismeri majd a palesztin államot. Bár ennek jelenleg kevés jelentősége van a szenvedő palesztinok számára, de legalább előtérbe helyezi és életben tartja a diplomáciai megoldást. Mindenekelőtt azonban hozzájárul Netanjahu további elszigeteléséhez, így még Donald Trump amerikai elnök is megvonhatja tőle egy nap a támogatást. Remélhetőleg az Egyesült Államok követi majd Németország példáját is és leállítja a fegyverszállítást ehhez a népirtó háborúhoz.”

Nagyobb nyomás kell a Hamász ellen, írja a Neue Zürcher Zeitung című liberális napilap az arab államok Izrael és a Hamász közötti háborúval kapcsolatos álláspontjáról:

„Az Arab Liga hivatalos tervként fogadhatná el a Hamász leszerelését, és világossá tehetné a palesztinok számára, hogy a segélyalapok csak akkor folynak be, ha a Hamász iszlamistái végre kivonulnak. […] A Gázai övezet nem lesz képes tartós békét elérni az arab államok központi szerepvállalása nélkül. Ezt Netanjahu is tudja. Azzal a bejelentésével, hogy egy napon »arab erők« fogják igazgatni a part menti enklávét, nem utolsósorban nyomást akar gyakorolni az arabokra. De az arabok valószínűleg nem fogják egyszerűen csak átvenni az Izrael által lebombázott területet. Messzeható engedményeket követelnek majd Izraeltől a Gázai övezetben való bármilyen részvételért cserébe – legalább politikai perspektívát a palesztinok számára. […] Izrael szélsőjobboldali vallásos kormánya aligha lesz képes ilyen engedményekre. Az arab államok megvárhatják a következő izraeli választásokat és egy kevésbé radikális jeruzsálemi kormányzatban reménykedhetnek. De ha gyorsan véget akarnak vetni a háborúnak, akkor máshol kell bevetniük az eszközeiket: a Hamász ellen.”

A londoni arab nyelvű Al Quds Al-Araby című független napilap a közel-keleti konfliktus másik aspektusával foglalkozik:

„Németország döntése, miszerint betiltja a fegyverek, katonai felszerelések és alkatrészek exportját Izraelbe, régóta esedékes volt. Ugyanez vonatkozik más európai országokra is, amelyek közel két évvel a gázai háború kezdete után végre úgy döntöttek, hogy elismerik a palesztin államot, vagy ezzel fenyegetőznek, ha Izrael nem fejezi be a háborút. Eddig úgy tűnt, mintha az európaiak mindenekelőtt az Egyesült Államok irányvonala előtt hajoltak volna meg. De most úgy tűnik, mintha emancipálnák magukat.”

Izrael újságírókat gyilkol Gázában

A malmöi Sydsvenskan című liberális, progresszív napilap a Gázai övezetben dolgozó médiaszakemberek munkáját vizsgálja. A lap szerint valójában csak:

„… helyi palesztin újságírók tudósíthatnak onnan, mivel külföldi újságírók nem léphetnek be. Ennek következtében csupán a harcoló felek mutatják be a valóságról alkotott saját nézeteiket, hozzájárulva ezzel a polarizációhoz. Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnököt bírálták emiatt, és most ezért bejelentették, hogy a hadsereg külföldi újságírókat fog Gázába kísérni. Állítólagos aggodalma a háborús övezetben tartózkodó újságírók biztonságával kapcsolatban alapozottnak tűnik. Ott ugyanis több mint 200 újságíró halt meg a háború kezdete óta.”

A Hongkong Kínai Különleges Közigazgatási Területen megjelenő Ta Kung Pao című állami napilap egy légicsapásra utal:

„Hat riporter halt meg a gázai kórház előtti újságírósátrak izraeli bombázásában. Köztük volt a katari Al Jazeera televízió egyik alkalmazottja is, akit Izrael azzal vádolt meg, hogy kapcsolatban állt a Hamásszal, anélkül, hogy bármilyen bizonyítékot szolgáltatott volna. Ez az újságíró kulcsszerepet játszott abban, hogy felhívja a világ figyelmét a Gázai övezetben dúló éhínségre, így meggyilkolása célzott bosszú lehetett.”

Trump militarizálta saját fővárosát

A Washington Post című közép-liberális fővárosi napilap így vélekedik erről:

„Trumpnak igaza van abban, hogy a bűnözés és a polgári zavargások komoly problémát jelentenek Washington D.C.-ben. Ez azonban biztosan nem akkora probléma, mint néhány évvel ezelőtt volt. De a bűnözés olyan, mint a rák: az, hogy »valamivel kisebb probléma, mint régen«, nem jó hír. Ez nem igazolja Trump őrült tervét, hogy utcára küldje a Nemzeti Gárdát – egy olyan erőt, amelynek baljós felhangjai vannak, de hatékonysága nagyon korlátozott. Hogyan lehet megoldani a problémákat? Meg kellene erősítenünk a igazságszolgáltatási rendszert és elegendő rendőrt kellene alkalmazni, hogy a bűnözés ne legyen kifizetődő.” [A fővárosi napilap a Trumpnak behódoló multimilliárdos Jeff Bezos tulajdonában van, aki időnként keményen beleszól a szerkesztéspolitikába – szerk. megj.]

A prágai Hospodarske Noviny című konzervatív gazdasági napilap szerint:

„Az amerikaiaknak hozzá kellene szokniuk az utcákon járőröző katonák látványához. Nem kell, hogy ez zavarja őket, hiszen Trump következő lépése lehet jövőre a katonák bevetése a republikánusok kongresszusi győzelmének biztosítása érdekében – vagy saját maga, vagy egyik fia győzelmének biztosítására a három év múlva esedékes elnökválasztáson. Megdöbbentő, mennyire törékeny és gyenge az amerikai demokrácia. Mert eddig Trump semmilyen alapvető ellenállásba nem ütközött.”

A madridi El País című közép-baloldali napilapnak ez a véleménye:

„Egyáltalán nem a közbiztonságról van szó, mert az Washingtonban az amerikai mércével mérve viszonylag jó. Washington a köztisztviselők városa, ahol érthető okokból minden sarkot megfigyelnek. Trump annak idején megtagadta a Nemzeti Gárda bevetését, amikor támogatói megrohanták a Kapitóliumot [és rendőröket gyilkoltak – szerk. megj.]. Az elnök egyre több hatalmat koncentrál a saját kezében és lebontja a demokratikus intézményeket. Hamis szükségállapotokat idéz elő a bevándorlók terrorizálására és hozzá akarja szoktatni a polgárokat ahhoz, hogy a katonák az ő parancsára járőrözzenek az utcákon. A bíróknak és a polgároknak egyaránt meg kell állítaniuk ezt a katasztrofális tendenciát, mert ez lépésről lépésre a diktatúra felé vezet.”

A sanghaji Jiefang Ribao című állami napilap felteszi a kérdést:

„Az amerikai nemzeti gárda bevetése valóban biztonsági intézkedés, vagy inkább politikai lépés az amerikai elnök részéről, hogy ismét maga mögé állítsa a MAGA [Make America Great Again] mozgalmát? Ez a mozgalom az utóbbi időben elidegenedett bálványától, nem utolsósorban a folyamatban lévő Epstein-botrány, de az alacsonyabb jövedelmű csoportok egészségügyi ellátásának csökkentése miatt is. Kétségtelen, hogy a bűnözés és a hajléktalanság komoly problémát jelent az Egyesült Államok urbánus területein, olyannyira, hogy egy egész sor nagyvárost vészhelyzeti övezetté nyilváníthatnak. Ennek okai azonban a gazdagok és szegények közötti egyre szélesedő szakadék, valamint az Egyesült Államok laza fegyverviselési törvényei. Nehéz elképzelni, hogy Trump kezelni fogja ezeket az alapvető amerikai problémákat.”

Nemzeti gárdával a „vérszomjas bűnözők” ellen, írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung című polgári-konzervatív napilap Donald Trump döntéséről, hogy beveti a nemzeti gárdát Washingtonba:

„Muriel Bowser, Washington polgármestere visszafogottan reagált Donald Trump bejelentésére. Bowser az újságíróknak azt nyilatkozta, hogy »nyugtalanító és példa nélküli«, hogy az amerikai elnök ideiglenesen szövetségi ellenőrzés alá helyezi a főváros rendőrségét. Nem akarta bagatellizálni az »autonómiánkba való beavatkozás« jelentőségét. A lépés azonban jogilag védett, és polgármesterként eleget kellett tennie ezeknek a kéréseknek. Hozzátette, hogy Trump jól informált, hiszen a polgármester január óta folyamatosan tájékoztatja a washingtoni helyzetről – beleértve a bűnözés csökkenéséről is.

Azonban az a kép, amelyet Trump néhány órával korábban festett az amerikai fővárosról, más volt. Hétfőn az elnök azt állította, hogy Washingtont »erőszakos bandák«, »vérszomjas bűnözők« és »vad fiatalok kóborló hordái« lepik el. A város egy »törvénytelen« hely, »nyomornegyedekkel« és zavargásokkal az utcákon. Ezután Trump bejelentette Washington. Az állítólagos túlzott erőszak elleni küzdelemben nemcsak a rendőrséget helyezik szövetségi ellenőrzés alá, hanem 800 nemzeti gárdistát is a fővárosba vezényelnek. Ezenkívül szövetségi ügynökségek, például az FBI és a Kábítószer-ellenes Hivatal (DEA) tisztjei is támogatják a rendőrséget a városban.

»Visszavesszük a fővárosunkat«

Trump fél tucat kabinettag jelenlétében tartotta a sajtótájékoztatót, és döntését Washington »felszabadulásának napjává« nyilvánította: »Visszavesszük a fővárosunkat«. A legfrissebb rendőrségi adatok azonban arra utalnak, hogy az az állítása, miszerint Washingtonban rosszabb a biztonsági helyzet, mint valaha, nem felel meg a valóságnak. Szerintük az erőszakos bűncselekmények száma az évnek ebben az időszakában negyedével csökkent az előző évhez képest. Ráadásul ez volt a legalacsonyabb arány több mint 30 éve. A Trump elleni legkeményebb kritika Brian Schwalb főügyésztől érkezett a hamis állításokkal kapcsolatban, aki »példátlan, szükségtelen és jogellenes« lépésnek nevezte azt.

Az elnök azonban hétfőn világossá tette, hogy washingtoni fellépése csak a kezdet a hagyományosan demokrata többi nagyváros ellen. A helyzet más városokban, például Chicagóban, Los Angelesben, Baltimore-ban és Oaklandben is nagyon súlyos – állította –, majd megígérte, hogy »nem fogjuk elveszíteni a városainkat «. Hozzátette, hogy Washingtonban most »nagyon erős« kezdet zajlik; a főváros mostantól megszabadul a »bűnözéstől, vérontástól, káosztól és a nyomorúságtól«. Pete Hegseth védelmi miniszter szerint a Nemzeti Gárda a jövő héten »ellepi Washington utcáit«. Hozzátette, hogy más különleges katonai egységek is készen állnak a bevetésre, ha szükséges.”

Merz első száz napja

A londoni The Guardian című független napilap így elemez:

„Merz azért küzd, hogy leküzdje azt a mély pesszimizmust, amely elterjedt Európa vezető gazdaságában. A német bruttó hazai termék (GDP) nem mutat egyértelmű fordulatot, várhatóan idén is stagnálni fog. Ráadásul a kormány döntése, miszerint nem hajtja végre a bejelentett villanyadó-csökkentést a magánháztartások és a kisvállalkozások számára, sok szavazót feldühített. A nyugdíjkorhatárról szóló vita negatív politikai következményekkel is járt. A migráció terén – egy olyan kérdésben, amelyet Merz megpróbált elcsábítani az AfD-től – kormánya vegyes eredményeket ért el.”

Nem kapott új lendületet Németország, aligha nevezhető fényesnek Friedrich Merz és kormányának első száz napja, írja a budapesti Népszava című baloldali napilap:

„A CDU/CSU-SPD közös kormányzása aligha indulhatott volna rosszabbul, Merz ugyanis a kancellárválasztás első körében nem kapta meg a megválasztásához szükséges kellő többséget, ami máris azt jelezte: nincs meg a kémia a koalíciós partnerek között. A második szavazás már sikeres volt ugyan, de az intermezzo jelezte, mennyire nehéz dolga lesz Merznek. Kormányzásának első időszaka sikeres volt, olyan kényes külpolitikai témákban, mint például Ukrajna támogatása, határozottabb álláspontot foglalt el Scholznál. Egyben új lendületet ígért a német gazdaságnak is. És a kabinet keményebb intézkedéseket fogadott el menekültügyben, megkönnyítette például a kitoloncolásokat.

A kezdeti sikerek meg is hozták a remélt hatást, a CDU/CSU népszerűsége ismét 28 százalék körülire emelkedett, csak rossz emléknek tűntek azok az áprilisi közvélemény-kutatások, amelyek a szélsőjobboldali Alternatíva Németországért (AfD) pártot látták az élen. A koalíciós partnerek közötti feszültségek miatt azonban a kormánypártok megítélése egyre rosszabb lett, augusztus elején két olyan felmérés is napvilágot látott – a Forsa és az Ipsos ügynökségektől -, amelyek fej-fej mellett látják a keresztény uniópártokat és a populistákat.

Merznek nincs sok ideje a pihenésre, a bel- és külföldi helyzet szusszanásnyi szünetet sem hagy számára. Szinte minden nap össze kell hangolni a német álláspontot európai partnereivel – például az ukrajnai háborúval vagy Izrael Hamász elleni háborújával kapcsolatban.

Tudni kell, hogy Németország Izrael egyik legnagyobb barátjának számít az uniós tagországok között. A részleges fegyverszállítás leállítása ezért komoly változás egy évtizedek óta változatlan külpolitikában. Merz az ARD Tagesthemen című műsorában azonban visszautasította azt a vádat, amely szerint a lépés irányváltást jelent hazája Izrael-politikájában. »Ez csak Izrael Gázai övezetben tett lépéseit érinti«, magyarázta, szerinte azonban ettől nem változnak meg Németország Izrael-politikájának alapelvei. »Kétségtelenül továbbra is kiállunk az ország mellett«, deklarálta.

A szociáldemokraták társelnöke, Bärbel Bas szintén megvédte a szövetségi kancellárt. Azt sugallni, hogy Friedrich Merz elárulná Izraelt, igen erős megfogalmazás – mondta. Továbbra is támogatnunk kell Izraelt és segíteni az országot, de nem szabad megfeledkeznünk a Gázai övezetben élő emberekről… Ez a szövetségi kormány felelőssége is – tette hozzá Bas. Szintén Merz mellé állt a másik SPD-társelnök, Lars Klingbeil pénzügyminiszter.

Bas szavai arra utalnak, hogy javult a koalíciós partnerek viszonya. Komoly feszültség keletkezett ugyanis köztük amiatt, hogy a keresztény uniópártok nem szavazták meg az SPD alkotmánybíró-jelöltjét, Frauke Brosius-Gersdorf bírót annak állítólag túlságosan baloldali nézetei miatt. A kudarcért a szociáldemokraták Jens Spahnt, a CDU/CSU frakcióvezetőjét tették felelőssé, aki képtelen volt elérni, hogy a képviselőcsoport közös nevezőre jusson a kérdésben. Mindez pedig kérdéseket vetett fel azzal kapcsolatban, Spahn alkalmas-e egyáltalán a tisztségre. Az SPD-nél többen a leváltását követelték. Végül a szociáldemokraták kénytelenek voltak meghátrálni: Brosius-Gersdorf múlt héten visszalépett a jelöltségtől. Az egész ügy azonban rosszat tett a két koalíciós partner közötti viszonynak, nőtt a bizalmatlanság. Ráadásul a CDU/CSU és az SPD vitája a közvélemény előtt zajlott. Ennek is komoly szerepe volt abban, hogy az AfD a felmérések szerint ismét beérte az uniópártokat. Úgy látszik, a koalíciós partnerek nem tanultak kellőképpen a Scholz-kabinet hibáiból. A szociáldemokraták, a Zöldek és a parlamentből időközben kiesett liberális FDP azért is örvendett kivételes népszerűtlenségnek, mert a koalíciós partnerek rendre a nyilvánosság előtt estek egymásnak.

Nem szárnyal a gazdaság

Merz ambiciózus programot fogalmazott meg a februári parlamenti választások előtt. Adócsökkentést helyezett kilátásba, egyúttal a bürokrácia leépítését. Ígéretet tett az új, digitális technológiák széleskörű bevezetésére és a közigazgatás racionalizálására. Az Agenda 2030 nevű programot Németország »új jóléti tervének« nevezte. Célként jelölte meg, hogy az ország GDP-je két százalékkal gyarapodjon.

Egyelőre azonban távol vannak a célok megvalósulásától. A gazdasági fellendülés nem következett be, a GDP stagnál. A gazdaság működését megnehezítő strukturális problémák továbbra is megmaradtak.

[…] Különösen markáns volt a Kínába irányuló export visszaesése: január és június között a negatív szaldó elérte a 13,5 százalékot az előző év azonos időszakához képest. A visszaesés okainak egyike, hogy a német vállalatok egyre inkább veszítenek technológiai és árverseny-képességükből kínai versenytársaikhoz képest.

Az Egyesült Államokba (a német vállalatok legfontosabb külföldi értékesítési piacára) irányuló export 3,1 százalékkal csökkent. És ez annak ellenére történt, hogy sok amerikai vásárló felhalmozta a német árukat, mielőtt Trump megemelte a büntetővámokat. Múlt csütörtök óta egységes, 15 százalékos vámtétel vonatkozik az EU-ból származó legtöbb amerikai importra. Az alumínium és az acél esetében ez akár 50 százalék is lehet.

[…] A Német Ipari és Kereskedelmi Kamara (DIHK) 3500 vállalat körében végzett felmérésében 58 százalékuk számolt további terhekkel a külkereskedelemben. Az Egyesült Államokkal közvetlenül kereskedő vállalatok 74 százaléka fejezte ki z aggodalmát. A magas amerikai vámok drágábbá teszik a Németországban gyártott termékeket és bürokráciával terhelik a vállalatokat.

Négyből három vállalat azt mondta, már érzi az amerikai vámok negatív hatásait. Az amerikai üzleti tevékenységgel rendelkező vállalatok körében ez a szám eléri a 90 százalékot. Ami a legjobban zavarja őket, az a bizonytalanság. 80 százalékuk fél attól, hogy az amerikai kormány további támadásokra használja fel a vámokat.

[…] Akadnak azonban kedvező jelek is. Mivel az Európai Központi Bank (EKB) kamatcsökkentései Németország számára is pozitív hatással járnak, a Commerzbank jövőre 1,4 százalékos növekedésre számít a német gazdaságban. Ennek mintegy 0,3 százalékpontja azonban annak köszönhető, hogy a jövő évi naptárban több munkanap lesz. Ha ezt a hatást figyelembe vesszük, a német gazdaság valószínűleg csak mintegy 1 százalékkal fog növekedni 2026-ban. Ez csak fele annyi, mint amennyit Merz és a CDU januárban ígért a szavazóknak.”

Napilapok a világ minden tájáról (Illusztráció: Pixabay)