Nem tagadom, valószínű a gyermekkori emlékeim miatt nekem soha sem volt a szívem csücske semmilyen tűzijáték. Mélyen beivódott az emlékeiben az illat – én inkább bűznek nevezném –, amit éreztem minden alkalomkor, habár akkor még fogalmam sem volt arról, hogy az semmi más, mint sz elégetett fémvegyületek sajátossága, majd pedig a tudósok még azt is bebizonyították – tetszik ez valakinek vagy sem –, azok bizony rákkeltő anyagok.
Tanulmányaim alatt megismerkedem a Decimus Iunius Iuvenalis római költőnek tulajdonított Panem et circenses szállóigével (Kenyeret és cirkuszt), így számomra minden tűzijátékkal körített esemény a kenyeret mellőző cirkusz értelmét kapta.
Pár évvel ezelőtt, amikor megjelentek az augusztus 20-án megtartott „rongyrázáson” a három dimenziós vetítések és a ma már nélkülözhetetlen drónok, titkon abban reménykedtem – hiszen most már akár a mesterséges intelligenciát is alkalmazni lehetne –, a szervezők haladni fognak a korral, olyan virtuális látvánnyal rukkolnak elő, amit a szükséges hangeffektusok is kísérhetik, de nemcsak az esemény miatt összecsődültek élvezhetik majd teljes pompájában, virtuális szemüvegen a világ bármely sarkában ugyanazzal az élvezettel találkozhat bármely érdeklődő. Arról meg nem is kell szólni sem, semmilyen vegyi anyagot nem kell elégetni!
És jött az idei esemény. Nem mondhatom, hogy nem változott semmi, mert az eddigi legnagyobb, leglátványosabb… (sorolhatnám tovább, mert még az is megcélozták, be szeretnének kerülni a Guinness rekordok könyvébe), azonban csak a lényeg nem változott.
Érdekes, a becsült költségek ismertek. 2025-re közel 4 milliárd forintot szántak a tűzijátékra és a kísérő eseményekre. Akit érdekel, itt megtalálhatja, én csak egy részletet emelek ki:
-
több tízezer pirotechnikai effektus,
-
fényfestés a fővárosi épületeken,
-
drónshow,
-
hanghatásokkal és zenével összehangolt koreográfia,
-
televíziós közvetítés,
-
többnapos ünnepi rendezvénysorozat,
-
számos háttérlogisztikai elemet (biztonság, közlekedés, mentők, stábok, technika stb.).
Érdekes, sehol sincs külön feltüntetve a szerzői jogdíj. Ugyanis, ha céggel szerződnek, abban el van ez dugva, de mi van a művészeti résszel. Egy helyen találkoztam csak spórolással (de ez sincs összegben kimutatva). Egész idő alatta – számtalan alkalommal – felhangzott a Felkelt a napunk, István a mi urunk…, de csak a zenéje. Ebből csak az következik, a zeneszerző megkapta a jogdíját, de már a szövegíró egy lyukas garast sem. A nézők pedig, mivel ismerik a rock-operát, úgyis tudják, akkor mit énekelnek (remélem, mindenki ismeri a zeneszerző és a szövegíró nevét). A végeredmény, még ma is igaza lett a római költőnek, a cirkusz igencsak sok embernek a kenyere (az is lehet: kalácsa)!
Ez csak egy pici elpolitizálás! Sokkal problematikusabb, hogy (Orseolo) Pétert a szövegíró kinevezi árulónak, miközben a király így vélekedett róla: István nagyon kedvelte unokaöccsét, és hadainak egyik vezérévé is megtette, majd amikor fia, Imre herceg 1031-ben egy vadászbalesetben életét vesztette, trónjának örökösévé is kinevezte. Ez semmi más. mint történelemhamisítás, na meg, akinek füle van, hallja meg, minden Péter (még Magyar is) milyen ember!
Így változott át az összetartozás ünnepe valami mássá!
Balla Lajos
