Amint arról korábban beszámoltunk, Iso Planićot, az iskola eddigi igazgatóját — a tanári és nem tanári kar egyhangú támogatása ellenére — elbocsátották. Az új tanév kezdete előtt néhány nappal az alkalmazottak még mindig nem tudták, ki látja el a megbízott igazgatói feladatokat.
Iso Planić megható búcsúbeszédet mondott a tanévkezdés előtti hagyományos dolgozói összejövetelen, amelyet az alábbiakban közlünk:
„Nem az volt a szándékom, hogy ma így beszéljünk és így búcsúzzunk egymástól. Az előttünk álló napok a búcsúról szólnak majd, hiszen minden, aminek kezdete van, annak vége is lesz, akár így, akár úgy. Végül úgyis az számít, hogyan játszottunk. Úgy érzem, mindannyian, mint egy csapat, mindent megtettünk annak érdekében, hogy az elmúlt években ezen a hajón, ezen a bárkán együtt tisztességgel játsszuk a szerepünket. És ez így is maradt egészen a végéig.
Természetesen az iskola tovább működik, ez egy remek csapat. Amikor 2009-ben igazgató lettem, arról beszéltem, hogy ez egy nagy hajó, amelyet néha nehéz irányítani, nehéz fordulni vele és nehéz megállítani. Jó irányba indultunk el, és úgy gondolom, hogy ma a Politechnikai Iskola olyan intézmény, amelynek jó perspektívái vannak. Amit elértem itt az iskolában, azt valójában nektek köszönhetem, és mindazt, amit közösen elértünk, ti értétek el. Én csak arra törekedtem, hogy mindegyikőtökben a jót lássam, és azt ösztönözzem, mert mindannyiunkban benne rejlik az egész univerzum. Ha valamit keresünk az emberekben, azt meg is találjuk bennük. Én arra törekedtem, hogy bennetek a jót keressek, és arra, hogy ösztönözzem az összetartozást és a csapatmunkát – ez az egyetlen módja annak, hogy egy csapat sikeres legyen. Amikor csapatként működtünk, győztünk.
Ezt szeretném nektek az utolsó alkalommal üzenni. Egy csapatban minden egyes embernek le kell mondania a személyes ambíciók maximumáról. Odaadással kell hozzájárulnia a csapat fejlődéséhez, hogy mindannyian együtt haladhassunk előre a közös érdekért, és így mindannyian győztesek leszünk. Ez a Politechnikai Iskola üzenete a városnak, az oktatási rendszernek, nekünk, akik itt vagyunk, és a világ őrületének és viharainak. Másképp nem tudtam, annyit adtam, amennyit tudtam. Azt mondhatom, hogy próbálkoztam, amennyire csak tudtam.
Mindenkinek köszönöm mindazt, amit tett. Minden vég egy új kezdet is egyben. Így kell tekinteni rá. Mosolyogjatok, legyetek derűsek, és ahogy ma már mondtam – legyetek bátrak! Mert csak a bátor ember tud a másikra is gondolni, és csak az, aki másokra is gondol, nem önző. És aki nem önző, nem gonosz. És aki nem gonosz, az együtt tud építeni másokkal egy közös történetet, amely előre visz minket mindannyiunkat – a társadalmat, ezt az iskolát, a barátainkat és a családunkat. Ti pedig, 31 év munkája után, számomra család vagytok. Köszönöm nektek!”
Az iskola alkalmazottainak a támogatása ellenére sem választották újra a szabadkai igazgatót
Iso Planić (Fotó: Magločistač)
Itt az év ajánlata: te nyugodtabb, mi még jobbak leszünk!
A visszajelzések alapján három dolog idegesít a honlapon:
- a felugró reklámok,
- az, hogy nem tudod végigolvasni az előfizetőknek járó cikket,
- a mellégépelések.
A mi problémánk pedig az, hogy nem tudunk még több saját anyagot előállítani, mert a mintegy húsz önkormányzat nulla dinárt hagyott jóvá a beadványainkra, és a Magyar Nemzeti Tanács – a pártházból érkező, mondvacsinált okokra hivatkozva – évek óta nem javasolja támogatásra a pályázatainkat.
Segítsünk egymáson! Napi húsz dinárért (0,17 euró) legyél a Szabad Magyar Szó előfizetője, így megszabadulsz a felugró reklámoktól, elolvashatod a Plusz rovatban megjelenő cikkeket, és nem mellékesen ezzel is hozzájárulsz, hogy továbbra is a Szabad Magyar Szó legyen a legolvasottabb vajdasági magyar honlap és még több helyi témáról számoljunk be!
U. i. Ha kétszáznál több előfizetőnk lesz, bizisten, még egy olvasószerkesztő alkalmazását is megfontoljuk!
