A nyári hónapok után, amikor kisebb volt a részvétel a polgári gyűlések által meghirdetett tüntetéseken Szabadkán, hétfőn, a város napján, amely egyben az újvidéki tragédiát követő tizedik hónap is, a A középiskolások emlékeznek címmel hirdettek tiltakozó sétát és megemlékezést a diákok. A tüntetést és megemlékezést egyidejűleg több szerbiai városban megszervezték, s egyben az új tanév kezdetére időzítették.
A szabadkai megemlékezésre a Sportcsarnoknál hirdettek gyülekezőt, innen a sugárúton át a Đuro Đaković utcáig vonultak a tüntetők, végig zajt keltve. Ezt követően a Đuro Đaković utcán a tüntetők csendben, zajkeltés nélkül vonultak a vasútállomásig.
A szabadkai vasútállomás előtt hungarocellből készült, piros szíveket helyeztek ki a 16 áldozat nevével, az egyetemisták pedig az állomás elé újonnan épített előtető alatt álltak, egy fekete vásznat tartva, amelyen véres kezek voltak.
Miután a tömeg 16 perc csenddel adóztak az áldozatok előtt, nem tartottak hagyományos beszédet. Hangszóróból játszották a középiskolások közleményét, amit több különböző hang olvasott fel. A szervezők elmondták, azért választották ezt a formát, hogy csökkentsék az egyének közösségi médiában való támadhatóságát, erre ugyanis korábban volt példa.
A tüntetésen lejátszott hangfelvételt teljes egészében közöljük:
„Ma szeptember 1-je van. Az iskolacsengő hívja a tanulókat a tantermekbe. A diákok megismerkednek egymással. Megismerkednek az új tananyaggal. Bejelentik a dolgozatokat, írásbeli számonkéréseket, gyakorlati feladatokat. Lényegében minden szokványosnak tűnik. Az emberek azt mondanák: a tanév megszokott, várható kezdete.
Mi, a blokád alatt álló szabadkai középiskolák diákjai, nagyon is tudatában vagyunk annak, hogy így elhallgatják azt a helyzetet, amelybe iskoláink dolgozói és tanulói kerültek. A tanárokat elbocsátással, fizetéscsökkentéssel fenyegetik, véleménynyilvánításuk miatt diszkrimináció éri őket, a blokádot szervező diákokra nyomást gyakorolnak, és veszélybe kerül mindazok biztonsága, akik az iskola falai között tartózkodnak. Ezek nem olyan események, amelyeket egyszerűen a múlt akadályainak tekinthetünk, hanem olyan történések, amelyek igazságtalanságról és megosztottságról tanúskodnak a környezetünkben.
2024. november 1-jén történt a tragédia, amelyet nem feledhetünk és nem is szabad elfelejtenünk, amelynek következménye 16 ember halála és egy ember maradandó rokkantsága. Ma ennek a szörnyű eseménynek a 10. hónapfordulója van.
Miért van olyan érzésem, hogy iskoláinkban – amelyek közösségei fáradhatatlanul küzdöttek az igazságért és az illetékesek felelősségre vonásáért – ennek a hónapfordulónak az említése el van hallgatva, sőt szinte tiltott téma?
Miért számít egy diáktól vagy pedagógustól illetlen viselkedésnek, ha a tragédiáról és az igazságtalanságról beszél?
Vajon az oktatás lényege nemcsak a tananyag elsajátítása, hanem állásfoglalás a jelen történéseiről, a becsületről, a nevelésről és a tiszteletről? Sajnos úgy tűnik, mintha ezekre a kérdésekre lehetetlen lenne választ kapni.
A tanév természetes rendjébe való visszatérés és az egyéni vakság ellenére mi, középiskolások, emlékezünk a tragédiára, az áldozatokra, a bátor diákokra és polgárokra, akik felemelték szavukat és szembeszálltak a felelőtlen rendszerrel – a saját és gyermekeik jövőjéért.
Ezért arra kérünk mindenkit, hogy folyamatosan támogassák a diákokat, és méltóságteljes, tisztes módon kapcsolódjanak be az akciókba.”
A középiskolások a közleményben kiemelték, bár első pillantásra minden békésnek tűnik, ez mégsem így van. Az elmúlt időszakban négy oktatási intézményben váltották le az igazgatót.
A Műszaki Középiskolában menesztették az igazgatót. A Svetozar Marković Gimnáziumban politikai lojalitás alapján neveztek ki igazgatót, nem pedig szakértelem vagy a tanárok bizalma szerint. Az Október 10. és a Kizúr István Általános Iskolákban is vezetőváltás történt, mindenféle világos és indokolt magyarázat nélkül.
A helyzet nem jobb az óvodákban sem, ahol az óvónőket elbocsátják, miközben a gyerekek megfelelő ellátás és gondoskodás nélkül maradnak. Az egészségügyi intézményekben is osztogatják a felmondásokat, holott már régóta nincs elegendő dolgozó ahhoz, hogy akár egyetlen műszakot is megfelelően lefedjenek. Az alkalmazottak kénytelenek túlórázni, miközben a rendszer önmagát rombolja.
És mi mit teszünk mindezzel az információval? Továbbra is félrenézünk, és azon gondolkodunk, hogy ma elmenjünk-e a tiltakozásra? Szabadka, meddig fogunk hallgatni? Mikor fogjuk végre kimondani: elég?”
A középiskolások ezt követően arra kérték a polgárokat, hogy a maguk módján ünnepeljék meg a város napját, keltsenek nagy zajt és ébresszék fel a várost.
A diákok és egyetemisták további akcióikról a közösségi oldalakat követve értesülhetnek.
–––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––
Itt az év ajánlata: te nyugodtabb, mi még jobbak leszünk!
A visszajelzések alapján három dolog idegesít a honlapon:
- a felugró reklámok,
- az, hogy nem tudod végigolvasni az előfizetőknek járó cikket,
- a mellégépelések.
A mi problémánk pedig az, hogy nem tudunk még több saját anyagot előállítani, mert a mintegy húsz önkormányzat nulla dinárt hagyott jóvá a beadványainkra, és a Magyar Nemzeti Tanács – a pártházból érkező, mondvacsinált okokra hivatkozva – évek óta nem javasolja támogatásra a pályázatainkat.
Segítsünk egymáson! Napi húsz dinárért (0,17 euró) legyél a Szabad Magyar Szó előfizetője, így megszabadulsz a felugró reklámoktól, elolvashatod a Plusz rovatban megjelenő cikkeket, és nem mellékesen ezzel is hozzájárulsz, hogy továbbra is a Szabad Magyar Szó legyen a legolvasottabb vajdasági magyar honlap és még több helyi témáról számoljunk be!
u.i.: Ha kétszáznál több előfizetőnk lesz, bizisten, még egy olvasószerkesztő alkalmazását is megfontoljuk!
