A Sanghaji Együttműködési Szervezet (Shanghai Cooperation Organisation – SCO) éves csúcstalálkozója elsőrendű hír volt világszerte. A Tiencsinben tartott konferencia, amelyet a Japán elleni második világháborús kínai győzelem napján tartottak, nagyon sikeres volt: még soha nem vett részt ennyi államfő egy ilyen ülésen. Hszi Csin-ping egyenesen új világrendet vázolt fel és a résztvevők utána a kínai győzelem díszfelvonulására vonultak át, amin Vlagyimir Putyin, Kim Dzsongun és Szijjártó Péter is részt vett. A találkozó után Putyin Pekingbe utazott (Aleksandar Vučić is csatlakozott hozzájuk), ahol több mint 30 együttműködési megállapodást írt alá Hszi Csin-pinggel, többek között olyan területeken, mint az energiaellátás, a két ország közötti légi járatok és a mezőgazdaság. A Kreml szerint Putyin azt mondta, hogy az orosz–kínai kapcsolatok „példátlanul magas szinten” vannak. – Átlapoztuk a világsajtót Stockholmtól Mumbajig és Londontól Tokióig.
A Sanghaji Együttműködési Szervezet csúcstalálkozója
A Kínai Kommunista Párthoz közel álló pekingi Global Times című napilap ezt írja:
„A szervezet megalapítása óta a legnagyobb gyűlését hívta össze, tükrözve belső kohézióját és növekvő nemzetközi befolyását. Jelenleg az unilateralizmus és a hegemónia veszélyei fokozódnak. Bizonyos nyugati hatalmak pedig szándékosan aláássák a multilateralizmust. A Sanghaji Szervezet tagállamainak, amelyek a világ népességének körülbelül felét és a globális gazdaság mintegy negyedét teszik ki, meg kell erősíteniük az együttműködésüket. Ez nemcsak saját fejlődésüknek és regionális biztonságuknak lesz előnyös, hanem globális stabilitást is hoz.”
A moszkvai Nyezavisszimaja Gazeta című ellenzéki napilapban ez olvasható:
„Peking a következő üzenetet küldi a nemzetközi közösségnek: ma nem az Egyesült Államok és katonai tömbjébe tömörülő szövetségesei működnek a stabilitás és a rend erőjeként a világ színpadán, hanem Kína. A több mint 20 állam- és kormányfő csúcstalálkozója, amelyet egy új kínai vadászgépeket és rakétákat bemutató katonai díszszemle követ, nemcsak ünnep, hanem annak bizonyítéka is, hogy Hszi hogyan építi újjá a korábban az Egyesült Államok által uralt világrendet. Kelet-Ázsiában azonban vannak olyan szakértők is, akik a Sanghaji Szervezetet »papírtigrisnek« nevezik, azzal érvelve, hogy tagjai közötti kibékíthetetlen nézeteltérések miatt – például India és Pakisztán között – képtelenség bármi valódit is tenni Ázsia biztonságáért. A Sanghaji Szervezet nem ellensúlya a NATO-nak vagy más katonai tömbnek. Ez a különbség a két rendszer közötti rivalizálást testesít meg. A kérdés az, hogy melyik rendszer lesz vonzóbb: a globális déli, vagy a nyugati, amelynek ereje csökken? Erről szól Tiencsin.”
„Hszi szándékai világosak” – írja a tokiói Asahi Shimbun című, 1879-ben alapított, reggel 5,1 millió és este 1,55 millió példányszámban megjelenő, a világ harmadik legnagyobb példányszámú közép-baloldali, liberális napilapja:
„Meg akarja nyerni Indiát, és távol akarja tartani a nyugati közeledési kísérletektől. Kína és India között azonban mély szakadék is tátong: az egyik ok Pakisztán. Kína nagyon szoros kapcsolatokat ápol az utóbbi országgal és gazdaságilag és katonailag is támogatja azt, amellyel India közel 80 éve szemben áll. Így a kapcsolatok kiépítése valószínűleg nem lesz könnyű. Míg a találkozó résztvevőinek többsége Tiencsinből közvetlenül Pekingbe utazik, hogy részt vegyen a szerdai nagyszabású katonai díszszemlén, Modi hétfőn visszarepül Indiába. Úgy tűnik, semmi sem változtat azon a tényen, hogy Peking és Újdelhi hideg viszonyt ápol.”
A Sanghaji Együttműködési Szervezet éves csúcstalálkozóján az orosz elnök és a kínai államfő jelezte, tovább erősítik az általuk „korlátlan” partnerségnek nevezett kapcsolatot, írja a budapesti Népszava című baloldali napilap:
„A kínai Tiencsinben vasárnap kezdődött Sanghaji Együttműködési Szervezet éves csúcstalálkozóján újra egymásra talált Hszi Csin-ping és Vlagyimir Putyin. Az orosz állami média beszámolója szerint a két vezető szívélyesen üdvözölte egymást, majd hosszú beszélgetést folytattak tolmács közvetítésével, jelezve, hogy tovább erősítik az általuk »korlátlan« partnerségnek nevezett kapcsolatot – írja a Guardian.
A Kreml egyik tisztviselője megerősítette, hogy a kétoldalú egyeztetésen szó esett Putyin Donald Trumppal nemrég tartott találkozójáról is, részleteket azonban nem közölt. A Sanghaji Együttműködési Szervezetet (SCO) Kína, Oroszország és a közép-ázsiai államok alapították 2001-ben a terrorizmus elleni küzdelem és a gazdasági együttműködés előmozdítása érdekében. Jelenleg tíz országot foglal magában, köztük az alapítók mellett Iránt, Indiát, Pakisztánt és Fehéroroszországot.
A mostani csúcstalálkozó a szervezet megalakulása óta a legnagyobb: több mint két tucat ország vezetői vesznek rajta részt, köztük Narendra Modi indiai miniszterelnök és Recep Tayyip Erdoğan török elnök is. Hszi Csin-ping az üdvözlő fogadáson a világ »jelentősen megnövekedett instabilitásáról és kiszámíthatatlanságáról« beszélt és hangsúlyozta: a SCO »fontos erővé vált az új típusú nemzetközi kapcsolatok és a közös jövőt szolgáló közösség építésében«.
[…] Modi és Hszi hét év után találkoznak újra, amire a kereskedelmi kapcsolataik újjáépítése, valamint a Himalájában húzódó határviták rendezése közepette kerül sor. »Elkötelezettek vagyunk amellett, hogy kölcsönös tiszteleten, bizalmon és érzékenységen alapuló kapcsolatainkat továbbfejlesszük« – mondta Modi a kétoldalú találkozó után.
Erdogannal való találkozóján Hszi azt mondta, Kínának és Törökországnak meg kell erősítenie az együttműködést a terrorizmus elleni küzdelem területén. Hszi találkozott a Maldív-szigetek, Azerbajdzsán és Kirgizisztán vezetőivel, valamint Belarusz diktátorával, Alekszandr Lukasenkával is, aki Putyin szövetségese. Bár Peking hivatalosan semleges álláspontot hangoztat, valójában Moszkva gazdasági mentőöve lett, Kijev pedig azzal vádolja, hogy közvetlen segítséget nyújt Oroszországnak az Ukrajna elleni háborúban.”
Trump összeköti Modit és Hszit, írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung című polgári-konzervatív napilap:
„Az ülésterem középpontja előtt egy zöld növényekből készült gömb áll, amely felett két békegalamb nyújtja szárnyait egymás felé. A legfontosabb nem nyugatbarát ázsiai országok államfői vasárnap Tiencsinben gyűltek össze, és Kína sem rejti véka alá globális ambícióit a kelet-kínai kikötővárosban.
A legfontosabb kézfogás Hszi Csin-ping elnök és pártelnök, valamint Narendra Modi indiai miniszterelnök között történik: ez az első kézfogásuk Donald Trump amerikai elnök hatalomra kerülése óta. Modi hét éve nem járt Kínában. Ez csak egy jele a két stratégiai ellenfél közötti mély rivalizálásnak, akik között körülbelül egy éve átmeneti enyhülés tapasztalható. A két fél találkozója negyven percig tartott.
Tiencsinben Modi bejelentette a két szomszédos ország közötti közvetlen légi járatok újraindítását, amelyeket öt éve felfüggesztettek. Modi szerint a kapcsolatok javultak, mivel mindkét fél kezdeményezte csapatai kivonását a himalájai határvidéken, ahol India és Kína még 2020-ban is véres, emberéleteket követelő összecsapásokat vívott. Hszi azt mondta, hogy a tavaly októberi kazanyi találkozója Modival »felélesztette és újraindította« a kapcsolatokat. Ez röviddel Trump hivatalba lépése előtt történt.
[…] Szimbolikusan a pillanat aligha lehetne alkalmasabb Hszi Csin-ping számára. Míg Trump elidegeníti kulcsfontosságú szövetségeseit és aláássa a nyugati egységet, Kína függő helyzetben tartja tőle Oroszországot, és látja, hogy az indiaiaknak a közelmúltban a kockázatcsökkentés politikáját kellett folytatniuk az Egyesült Államokkal szemben. Hszi szerint a »helyes választás« az, hogy Delhi és Peking barátok legyenek.
Kína jelenleg az SCO soros elnökségét tölti be, amely egy 25 évvel ezelőtt Oroszország segítségével létrehozott eurázsiai fórum, amelynek eredeti célja a posztszovjet határkérdések megoldása Közép-Ázsiában. Azóta olyan államok csatlakoztak a szövetséghez, mint India, Irán és Pakisztán.
[…] Tiencsinben, Modi jelenlétében a kínai vezető »nagyobb demokráciát« szorgalmazott a nemzetközi kapcsolatokban, amin általában az amerikai és a nyugati dominancia elleni fellépést érti. Modi ezzel szemben egy hivatalos közlemény szerint India stratégiai autonómiáját szorgalmazta, »amelyet nem szabad egy harmadik ország lencséjén keresztül szemlélni«, amin az indiaiak szintén az Egyesült Államokat értik, de továbbra sem akarják elidegeníteni kapcsolatukat Washingtonnal. Modi ezután »egy többpólusú világot és egy többpólusú Ázsiát« szorgalmazott. Ezzel India továbbra is közvetve és egyértelműen ellenzi Kína dominanciáját, és elhatárolódik Pekingtől.
India szemszögéből nézve a kínai állami média által jelenleg népszerűsített »sárkány és elefánt tangója« valószínűleg nem fog megvalósulni. Ez az egyik fő oka annak, hogy Modi közvetlenül kínai látogatása előtt Japánba utazott. Tiencsinben Modi megpróbálta korlátozni a nagyobb nyugatellenes megjelenéseket. Az indiai miniszterelnök mindenesetre kezdetben nem hajlandó engedni a kínai nyomásnak egy Vlagyimir Putyin orosz vezetővel közös háromoldalú találkozóra vonatkozóan.
[…] A Kínai Népköztársaság megbízhatóbb partnerként tünteti fel magát washingtoni geopolitikai riválisával szembe. Trump állítólag többször is hiába próbálta felhívni Modit, mert az indiai miniszterelnök a Hszi Csin-ping és felesége által szervezett »Ki kicsoda« nevű esti banketten vett részt Tiencsinben, ahol a nem-nyugati elit ült össze: Modi mellett Putyin, Recep Tayyip Erdoğan török elnök megfigyelőként, valamint Pakisztán, Vietnam, Fehéroroszország, a közép-ázsiai államok és Mianmar államfői is. Peseskián iráni elnök is Kínába utazott.”
A stockholmi Dagens Nyheter című bulvárlap így ír a találkozóról:
„Nyolcvan évvel ezelőtt Japán kapitulációja véget vetett a második világháborúnak, és erre Kína erős embere, Hszi Csin-ping ünnepséget rendez. Vlagyimir Putyin egy egész hétig marad Kínában, holnap pedig megérkezik Kim Dzsongun észak-koreai diktátor is. De Narendra Modi indiai miniszterelnök és Rece Tayyip Erdoğan török elnök útja is Kínába vezetett. Néha azt mondják, hogy Donald Trump okos stratégiát követ az Európa elleni támadásaival. Vagy azt, hogy felismerte Kína fenyegetéseit és az Egyesült Államok figyelmét a csendes-óceáni térségre akarja áthelyezni, ideális esetben elszigetelve Pekinget. De ez puszta vágyálom. Ehelyett Trump mindenkire rátámad, és csak megosztotta szövetségeseit – és egyesítette Hszi és Putyin diktátorokat.”
Az isztambuli Dünya című üzleti újság ezt jegyzi meg:
„Narendra Modi indiai miniszterelnök kézen fogta Vlagyimir Putyin orosz elnököt és Hszi Csin-ping kínai elnökhöz vezette. A három befolyásos vezető együtt a levegőbe emelte a kezét, ezzel is jelezve együttműködésüket. Az új világrend átalakulóban van, és ebben az új rendben a határvonalak tisztábban, határozottabban és merevebben húzódnak meg, mint valaha. Kína jövőképe túlmutat az óriási gazdasági szerepén: Kína ma már minden tekintetben vezető szerepet játszik a világban, beleértve a biztonság és az együttműködés területét is.”
A londoni The Guardian című független napilap elemzése szerint:
„Peking a SCO-t lehetőségnek tekinti a világszínpadon való bemutatkozásra. A következmények messze túlmutatnak Dél-Ázsián. Moszkva számára minden egyes tiencsini kézfogás azt hangsúlyozza, hogy a szankciók ellenére sem vált számkivetetté. Törökország a részvétellel fenntarthatja kétértelműségét NATO-tagként. Irán számára fontos, hogy a SCO elítélje a júniusban elszenvedett amerikai–izraeli támadásokat. Minél inkább úgy tünteti fel ez a színház Kínát és Oroszországot, mint egy nem nyugati blokk normális vezetőit, annál nehezebb lesz Washington számára globális konszenzust elérni a válságokban – különösen Ukrajnát illetően.”
A tajpeji Zhongguo Shibao című, nagymértékben független napilap biztos ebben az állításában:
„A múlttal ellentétben Peking már nem törődik kommunista ideológiájának exportjával. A hangsúly most egy pragmatikus szövetségen van a korábbi riválisokkal, mint Oroszország és India, a közös ellenségek ellen. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy Kína állam- és pártfvezetője viszi a prímet. Hszi Csin-ping ügyesen kihasználta Trump antagonisztikus politikáját annak érdekében, hogy az indiai miniszterelnök végre felhagyjon a blokkok közötti lavírozás korábbi politikájával.”
A zürichi Tages-Anzeiger című közép-baloldali napilap az indiai miniszterelnök stratégiáját vizsgálja. Az SCO fórumot arra is felhasználta, hogy:
„… terjessze a terrorizmus, különösen a pakisztáni államilag támogatott terrorizmus elleni programját. Az a tény, hogy Peking valójában Iszlamabádot támogatja, egy másik potenciális megosztó pont. Modi azonban a gyorsan változó világrenddel szemben úgy döntött, hogy azok mellé áll, akik végül talán nevetni fognak az ügyön. A világ legnépesebb országának miniszterelnökeként segít biztosítani, hogy a világ ne csak Washington körül forogjon. Ez önmagában nagyobb hatalmat testesít meg, mint amennyit amerikai kollégája elismerne benne. Tehát Modi az egyetlen bölcs dolgot tette ebben a helyzetben.”
A milánói Corriere della Sera című, történelmi jelentőségű, 1876-ban alapított, legnagyobb példányszámban kiadott és legolvasottabb liberális olasz napilap biztos abban, hogy Trump amerikai elnök:
„… valamit rosszul tesz. Korlátozni akarja Kína befolyását a világban, el akarja választani Moszkvát Pekingtől, és azt akarja, hogy India ne vásároljon többé orosz olajat kedvezményes áron. A kínai Tiencsinben tartott csúcstalálkozón azonban egyértelmű üzenetet kapott: egyik kívánsága sem fog valóra válni.”
A prágai Mladá Fronta DNES című baloldali napilap meg van győződve, hogy…:
„Kínának fokozatosan sikerül megváltoztatnia a globális erőviszonyokat, és demonstrálnia növekvő gazdasági és politikai befolyását a világban. Trump zsarnoki politikájával sok országot Kína karjaiba kerget. A legfrissebb példa erre a nehézsúlyú India, amelynek miniszterelnöke biztosan ezt nem tette volna és most sem teszi. De az a tény, hogy Modi évek után egy rivális országba látogatott, csak Kína újabb diplomáciai sikerének tekinthető.”
A madridi El País című közép-baloldali napilap megállapítja:
„A tiencsini csúcstalálkozó beárnyékolja Trump és Putyin alaszkai találkozóját, valamint az azt követő, a Fehér Házban tartott találkozóját hét vezető európai politikussal. Trump sokkal könnyebbé tette a dolgokat Kína számára. Lerombolta az Egyesült Államok lágy hatalmi és együttműködési eszközeit, vámokkal sújtotta szövetségeseit és annektálási javaslatokkal fenyegette szomszédjait. Lebontja azokat a multilaterális intézményeket, amelyek eddig az Egyesült Államok hegemóniáját szolgálták, geopolitikai vákuumot hagyva maga után, amelybe Peking most beül. Ennek a »stratégiának« az első áldozata maga az Egyesült Államok.”
A tokiói Nihon Keizai Shimbun című, a világ legnagyobb példányszámban megjelenő pénzügyi és gazdasági napilapja óva int Kína központi szerepétől a globális Dél országaival való együttműködésben, mert:
„Kétséges, hogy egy valóban igazságos világrend létrehozható a Népköztársaság vezetésével. Azonban meg kell őrizni az olyan értékeket, mint a demokrácia, az emberi jogok és a jogállamiság. Az egyetlen ázsiai G7-tagállam, Japán, összekötő kapocsként működhetne az amerikai és az európai országok, valamint a globális dél között. Japánnak aktívan kellene támogatnia egy új rend létrehozását.”
A The Indian Express című közép-baloldali napilap Mumbajból így foglalta össze a találkozót:
„Összességében a tiencsini csúcstalálkozó lefektette az India és Kína közötti kapcsolatok stabilizálásának alapjait. Mindkét vezető partnerségről beszélt. Ez üdvözlendő. Nincsenek ideális kapcsolatok. A nagyhatalmak elsősorban érdekeik védelmére és státusuk biztosítására összpontosítanak.”
A Salzburger Nachrichten című keresztény-liberális konzervatív napilap ezt kérdezi:
„És Európa? Az új globális helyzetben az öreg kontinens nem alakítóként, hanem nyomás által vezéreltként jelenik meg. Két héttel ezelőtt olyan állam- és kormányfők, mint Friedrich Merz és Emmanuel Macron Washingtonba utaztak, hogy felkeltsék Trump figyelmét – abban a reményben, hogy beleszólhatnak az ukrajnai háború lezárásáért folytatott küzdelembe. A megjelenés nem az erő jele volt, hanem inkább Európa függőségének bizonyítéka. Ami Tiencsinben történik, világossá teszi: Európa veszélyben van, hogy geopolitikailag jelentéktelenné válik. A hataloméhes Kína, a megbízhatatlan washingtoni partner és az EU-n belüli saját vitái közé szorulva a kontinensnek magának kell megerősödnie – politikailag, katonailag és gazdaságilag.”
A párizsi Le Figaro című liberális-konzervatív napilap azt javasolja, hogy az európaiak:
„… gondosan fontolják meg, melyik utat választják. Mindenekelőtt nem szabad kioktatniuk az ázsiai hatalmakat, mivel ezzel kockáztatják, hogy még erősebben Oroszország oldalára állítják őket.”
A Nyugat alábecsülte Kínát, írja a Neue Zürcher Zeitung című liberális napilap és a következőképpen kommentálja Kína külpolitikai stratégiáját:
„Kína minden szakaszát felhasználja egy alternatív világrend megteremtésére. Ezen a héten kettő is elérhető: a Sanghaji Együttműködési Szervezet (SCO) csúcstalálkozója Tiencsinben és a nagyszabású katonai díszszemle Pekingben, amely a Japán feletti győzelem 80. évfordulóját ünnepli. […] Ezek nem csupán a világ diktátorainak és autokratáinak színes összejövetelei. Ezek a globális hatalmi átrendeződés bizonyítékai is. Az SCO csúcstalálkozóján Kína 1,4 milliárd dolláros hitelt jelentett be. A felvonulás Kína történelmi helyéről, a hatalom és a politikai stabilitás színpadra állításáról szól. Ez egy alternatív világrend demonstrációja, amelyre Kína már régóta készül – és amit Trump csak felgyorsít. Míg Trump vámtarifa-kalapácsával és kiszámíthatatlan politikájával elidegeníti barátait és ellenségeit egyaránt, Kína megragadja a lehetőséget, és továbblép. [. . .] Amikor Kína – a Nyugattal ellentétben – ma a globalizáció és a szabadkereskedelem szószólójaként mutatkozik be, sok ország ezt el is hiszi. A Nyugat alábecsülte, hogy Peking milyen hatékonyan tudja felhasználni az olyan fórumokat, mint az SCO, világnézetének terjesztésére, a partnerségek elmélyítésére és a vonzerő növelésére. Ideje közelebbről megvizsgálni és komolyan venni ezt a helyzetet.”
Kína katonai parádéja sokat elárul. A Japán felett aratott kínai győzelem 80. évfordulóját ünneplő pekingi katonai díszszemlével kapcsolatban az amszterdami de Telegraaf című, legnagyobb példányszámú konzervatív-populista holland napilap a következőket írja:
„Kína számára ez egy lehetőség arra, hogy bemutassa a történelem saját verzióját. De arra is, hogy erőt demonstráljon a világ többi részének, olyan vezetőkkel együtt, mint Putyin és Kim Dzsongun. Katonai szakértők szerint Peking ezt szerdán egy gondosan megrendezett bemutató formájában teszi meg, amelyen több mint 100 vadászgép, tanksorok, rakéták és más korszerű fegyverek láthatók. [. . .] A kínai kormány korábban kijelentette, hogy az ország »új stílusú nemzetközi kapcsolatokat« épít. Ezzel Peking alternatívát kínál a Washington vezette jelenlegi világrenddel szemben. És úgy tűnik, hogy ez egyre vonzóbbá válik egyes országok számára, mivel most rendkívül magas amerikai importvámokkal szembesülnek. Eközben Kínában kerülik a Trump nevet. A távollévő elnök korábban érdeklődését fejezte ki Hszi Csin-pinggel és Kim Dzsong Unnal való találkozók iránt. Ez a kívánság azonban csendben hallgatásba fulladt. Bár a katonai Díszszemle sokat elárul majd.”
Napilapok a világ minden tájáról (Illusztráció: Pixabay)
