A Sanghaji Együttműködési Szervezet tiencsini csúcstalálkozója és a pekingi diszszemle jelentősége továbbra is foglalkoztatja a világsajtót, de mi ezekkel a témákkal már rendkívüli lapszemlékben foglalkoztunk. Folytatódnak az ukrajnai háború lezárására irányuló diplomáciai erőfeszítések, azonban a Kreml szerint Putyin csak »beszélgetni«, nem kapitulálni hívta meg Zelenszkijt Moszkvába. A Trump vámpolitikája elleni bírósági eljárásban az amerikai elnök gyors döntést sürget a Legfelsőbb Bíróságtól, mivel az alacsonyabb szintű bíróságok döntései nincsenek ínyére. Újabb akadály hárult el az Európai Unió és a dél-amerikai Mercosur szövetség között tervezett szabadkereskedelmi megállapodás elől. Feltételezett kábítószer-csempész hajó ellen hajtott végre támadást az amerikai hadiflotta. A Közel-Keleten pedig a helyzet változatlan. – Átlapoztuk a világsajtót Tallinntól Sydneyig és New Yorktól Párizsig.

Ukrajnai háború

A német Bundestag CDU/CSU és SPD parlamenti csoportjainak vezetői, Spahn és Miersch, hétfőn Kijevben utaztak. „Európa végre felébredt Oroszország totális ukrajnai inváziója óta” – jegyzi meg a tallinni Postimees című, Észtország egyik leglátogatottabb hírportálja:

„Szombaton, az Ämari észt légibázison tett látogatása során az Európai Bizottság elnöke, von der Leyen kijelentette, hogy az következett be, amire Észtország évek óta figyelmeztet. Európának következetesen támogatnia kell Ukrajnát, de jelentősen növelnie kell saját védelmi képességeit is. Michal észt miniszterelnök egy nemrégiben történt drónincidensre hivatkozott, mint annak az okára, hogy miért van szükség drónellenes pajzsra az EU külső határán. A drónok a múltban nem játszottak jelentős szerepet. Az emberek a hagyományos védelmi technológiára támaszkodtak. De most Európának egyre inkább az USA szerepét kell átvennie, és meg kell erősítenie saját védelmét.”

A londoni The Guardian című független napilap vendégkommentátora az amerikai elnök „béketeremtő” szerepét vizsgálja:

„Donald Trump, aki közvetítőnek nevezte ki magát ebben a háborúban, szinte kimerítette az ellentmondások szókincsét. Vannak napok, amikor kijelenti, hogy csak ő vethet véget ennek a háborúnak. Aztán ragaszkodik ahhoz, hogy a béketárgyalásokat Oroszországra és Ukrajnára bízzák. Azok számára, akik ezt figyelemmel kísérik – akár Kijevben, Moszkvában, Washingtonban vagy máshol –, ez szédítő. Az alkalmi politika nem stratégia. És egy olyan háborúban, ahol életek múlnak az USA szavahihetőségén, a kiszámíthatatlanság nem erősség. Ez kapituláció. Ha az amerikai elnök hagyja, hogy Putyin diktálja a tárgyalások kimenetelét, Trump nem béketeremtőként, hanem olyan elnökként fog bevonulni a történelembe, aki segített Oroszországnak – az USA régóta fennálló ellenfelének – visszanyerni birodalmi pozícióját és megpecsételni az USA hegemóniájának hanyatlását.”

Az ugyancsak londoni The Times című konzervatív napilap a következőket írja az oroszok Ukrajna elleni háborújáról:

„Oroszország készen áll arra, hogy elfoglalja Luhanszk és Donyeck megyék utolsó ukrán erősségeinek egy részét, amelyek harc nélküli átadását követeli Kijevtől. Ennek az ára azonban magas. Oroszország ebben a háborúban több halálesetet és sebesültet szenvedett el, mint bármely más konfliktusban 1945 óta. Gazdasága közel három éve kitart, de a beruházások hiánya minden ágazatban, kivéve a hadsereget, a szankciók kumulatív hatásai és a további szankciók fenyegetése, valamint a munkaerőhiány már most súlyos recesszióra utal. Putyin mindazonáltal eltökélt a háború folytatásában. […] Célja az európaiak marginalizálása, Washington naiv törekvésének egy tartós megállapodásra való kényszerítése, és eközben elegendő terület megszerzése ahhoz, hogy otthon győzelmet hirdethessen. Ráadásul Zelenszkij bukását akarja elérni és Trumpnak kevés tárgyalási lehetőséget adni.

Ennek fényében Európa legjobb stratégiája az, hogy meggyőzze az amerikai elnököt arról, hogy bolondot csinálnak belőle – ami egy olyan megaláztatás, amelyet ő elviselhetetlennek találna. Akkor talán majd felébred, és rájön, hogy valójában hol is áll Putyinnal.”

Emmanuel Macron: 26 ország lenne hajlandó békefenntartókat küldeni Ukrajnába, írja a budapesti Népszava című baloldali napilap:

„A jelenlegi helyzet szerint huszonhat ország lenne hajlandó békefenntartókat küldeni Ukrajnába egy tűzszüneti, illetve békemegállapodás biztosítására – közölte csütörtökön Emmanuel Macron francia elnök, miután a kijevi vezetést támogató, úgynevezett tettrekészek koalíciójához tartozó országok vezető képviselőivel tárgyalt Párizsban.

Közlése szerint ezek az országok csapatokat küldenének Ukrajnába, szárazföldi, légi vagy tengeri jelenlétükkel segítenének garantálni a fegyvernyugvást. Hozzátette, további országok is fontolgatják, hogy részt vesznek.

– Ez a haderő nem törekszik háborút indítani Oroszország ellen, hanem a béke biztosítását és egyértelmű stratégiai jelzés küldését szolgálja – hangoztatta Macron. Hozzátette, »egy fegyverszünet keretében alkalmazzák majd, nem a frontvonalon, hanem a jelenleg meghatározásra kerülő területeken, de célja megakadályozni minden újabb, illetve nagyobb agressziót, egyértelműen bevonva a 26 államot Ukrajna tartós biztonságába«.

Macron szerint az Egyesült Államok világossá tette, hogy készt szerepet vállalni az Ukrajnának nyújtandó biztonsági garanciákban, de még komolyabb tervezési munkára van szükség ennek véglegesítésére.

– Már többször is elmondták, többek között (Donald) Trump (amerikai) elnök is nyilvánosan – hangsúlyozta Macron. Megerősítette, hogy a párizsi találkozó végén telefonon beszéltek Trumppal is.

– A beszélgetés összegzése egyszerű: a következő napokban véglegesítjük az Egyesült Államok támogatását és ezeket a biztonsági garanciákat. Az Egyesült Államok, mint mondtam, a folyamat minden szakaszában részt vett – nyilatkozott a francia elnök. Majd megjegyezte, haladéktalanul megkezdik a politikai és jogi munkát ezeknek a biztonsági garanciáknak a megvalósítása érdekében.

Volodimir Zelenszkij ukrán elnök Párizsban arról beszélt, hogy Kijevnek és szövetségeseinek van egy általános elképzelése a biztonsági garanciákat illetően. Ő is megerősítette, hogy jelenleg »több mint két tucat ország mérlegeli«, hogy pontosan milyen szerepet kíván játszani a folyamatban. – Tudatában vagyunk, hogy minek kell lennie a valódi biztonsági garanciák alapjának. Összeállt már egy alapvető keretrendszer – mondta az ukrán vezető Macronnal közös sajtótájékoztatóján. Hozzátette, hogy minden résztvevővel dokumentumokat készítenek, amelyekben meghatározzák elkötelezettségük jellegét.

[…] Alexander Stubb finn államfő közölte, hogy Trump a telefonbeszélgetés során felvetette: az Egyesült Államok és Kijev európai szövetségesei működjenek közre az Oroszország elleni további szankciókat illetően, illetve vitassák meg a gáz- és olajágazatot érintő büntetőintézkedéseket is.

– Trump megközelítése az volt, hogy együtt kell cselekednünk a szankciós politikában, és most különösen olyan módszereket kell keresnünk, amelyeknek köszönhetően gazdasági eszközökkel megállíthatjuk Oroszország háborús gépezetét – mondta Stubb a finn sajtónak nyilatkozva a párizsi tanácskozást követően. – Ebben az esetben két célpont van, nevezetesen az olaj és a gáz. Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke és Trump elnök közeli tanácsadói a következő 24 órában megvitatják ezt a kérdést – tette hozzá.”

„Még a párizsi találkozón sem egészen azt hallották Trumptól a koalíciós partnerek, amire számítottak” – emlékszik vissza a moszkvai Kommerszant című liberális gazdasági napilap:

„Látszólag azt mondta, hogy Európának le kellene állítania az orosz olaj vásárlását és egyúttal fokoznia kellene a gazdasági nyomást Kínára, mert az támogatja Oroszország katonai akcióit Ukrajnában.”

A bécsi Die Presse című keresztény-demokrata konzervatív napilap így látja az Ukrán helyzetet:

„A biztonsági garanciák lényege egy többnemzetiségű haderő létrehozása. Franciaország, az Egyesült Királyság és Észtország az a három  európai állam, amelyek egyértelmű kötelezettségvállalással rendelkeznek. Olaszország és Lengyelország részéről azonban egyértelmű elutasítás érkezett. Németország igyekszik a lehető legegyértelműbb álláspontot képviselni. Merz kancellár mindenáron biztosítani szeretné Ukrajnát rendíthetetlen támogatásáról. De amikor arról a kérdésről van szó, hogy a Bundeswehr részt venne-e egy ukrajnai misszióban, a CDU pártvezetője a fékre lép. Először is békének kell lennie, majd az USA egyértelmű bevonásának kell megtörténnie, és végül, de nem utolsósorban, a döntés a Bundestagé, hangsúlyozza fáradhatatlanul.”

A párizsi L’Opinion című liberális napilap a német kancellár tartózkodásának lehetséges indítékait vizsgálja:

„A Fehér Házban tartott csúcstalálkozó után Merz beleegyezett, hogy »megvitassa« szociáldemokrata koalíciós partnerével a szárazföldi csapatok bevetését. Ez a kijelentés nagy vitát váltott ki. A szélsőjobboldali AfD, amely pacifistának vallja magát, de oroszbarát szimpátiát táplál, azonnal a közösségi médiában ragadta meg a kérdést. Merz magára vonta az SPD haragját, amely vonakodik háborús uszítónak tűnni. Merz saját politikai családján belül is negatív reakciók voltak. A konzervatívok attól tartanak, hogy a szárazföldi beavatkozás kérdése ajándékká válhat az AfD-nek.”

Trump vámpolitikája bíróság előtt

Egy amerikai fellebbviteli bíróság törvénytelennek nyilvánította a Trump által kivetett vámok nagy részét. A New York-i székhelyű Wall Street Journal című, 1889 óta megjelenő, elsősorban amerikai gazdasági és nemzetközi üzleti témákkal, valamint pénzügyi hírekkel és témákkal foglalkozó, a republikánusokhoz húzó konzervatív napilap így nyilatkozik erről:

„A Kongresszus túl nagy hatalmat adott az elnöknek a kereskedelem felett, de ez nem jelenti azt, hogy ő mindent megúszhat. Ha bármikor adót vethet ki bármilyen importált termékre, akkor valóban királyi hatalmat gyakorol. Az alsóbb fokú bíróságok teszik a kötelességüket, és hamarosan a Legfelsőbb Bíróságra kerül a sor.”

„Ha a Legfelsőbb Bíróság helybenhagyja az Egyesült Államok Fellebbviteli Bíróságának többségi döntését” – írja az ausztrál Sydney Morning Herald című közép-baloldali napilap és így folytatja:

„… akkor még nagyobb káosz következne be, mint amit Trump kereskedelmi háborúi már okoztak. A vállalatoknak és a kormányoknak egy sor kérdésen kellene keresztülmenniük: hogyan reagáljanak, és mit fog tenni Trump az után? Trump kereskedelmi háborúi a »Tegyük újra naggyá Amerikát « gazdasági stratégiájának központi elemei. Ha a Legfelsőbb Bíróság véget vetne nekik, minden káosz, politikai felfordulás és félelem hiábavaló marad. A kormány számára ez nemcsak kínos, hanem egyenesen megalázó is lenne.”

EU–Mercosur megállapodás

Az amszterdami de Volkskrant című közép-baloldali napilap meg van győződve ennek a megállapodásnak az előnyeiről:

„A megállapodás korlátozott, de ennek ellenére jelentős gazdasági előnyöket kínál Európának. Csak tömbként lesz képes Európa választ találni az USA és Kína egyre keményebb hatalmi politikájára, amelyek nem haboznak fegyverként használni gazdasági hatalmukat. Végső soron politikai és gazdasági érvek szólnak a Mercosur-megállapodás mellett. Európának csökkentenie kell az USA-tól és Kínától való függőségét. Ennek eléréséhez nagyobb diverzifikációra van szükség az értékesítési piacokon és az ellátási útvonalakon, és biztosítani kell a fontos nyersanyagokhoz való hozzáférést. Ezért óriási jelentőségű az együttműködés az Észak- és Dél-Amerika, Ázsia, Afrika és Óceánia többé-kevésbé hasonló gondolkodású országaival.”

A párizsi Les Echos című pénzügyi napilap ezt jegyzi meg a megállapodásról:

„Végső soron az európai vállalatok által exportált áruk 91 százaléka mentesül a vámok alól. Összességében az európai vállalatok körülbelül négymilliárd eurót takaríthatnak meg a vámok terén a Mercosurral kötött megállapodás révén. Az EU erőssége mindig is a kereskedelem volt. És még ha most kevésbé naivnak is kell lennünk partnereink szándékait és gyakorlatát illetően, továbbra is hinnünk kell a szabad kereskedelemben és támogatnunk kell azt.”

A brüsszeli De Standaard című tradicionálisan keresztény-demokrata flamand napilap így írt:

„Az Európai Bizottság 25 éve tárgyal szabadkereskedelmi megállapodásról négy dél-amerikai országgal, a Mercosur regionális kereskedelmi tömbjébe egyesült országokkal: Brazíliával, Argentínával, Uruguayjal és Paraguayjal. A legnagyobb buktatók mindig ugyanazok voltak: az európai mezőgazdasági szervezetek attól tartottak, hogy elárasztja őket a pampákról származó olcsó hús. A latin-amerikai országok többek között az erdőirtás elleni európai környezetvédelmi záradékokat rejtett kereskedelmi akadályokként ítélték el. A megállapodást többször is halottnak nyilvánították. Az elkövetkező hónapok megmutatják, hogy a garanciák és az előnyök elegendőek-e ahhoz, hogy a kereskedelmi megállapodást a gazdák tiltakozásán túl a Tanácson és az Európai Parlamenten keresztül juttassák el.”

A Buenos Aires-i Ambito Financiero című liberális pénzügyi napilap az Európai Unió és a dél-amerikai Mercosur szövetség között tervezett szabadkereskedelmi megállapodást vizsgálja:

„Évtizedek óta folynak a tárgyalások. Tavaly decemberben további kötelezettségvállalásokat tettek a fenntartható fejlődésre vonatkozóan, hogy biztosítsák az összhangot az európai zöld megállapodással. Ez reményt ad arra, hogy a megállapodás végre hatályba léphet. Az akadályok inkább az európai oldalon álltak, elsősorban a francia gazdák blokkoló álláspontja miatt. A Bizottság ennek ellenére elfogadta a szöveget, elküldte az Európai Tanácsnak, és így elhárított egy jelentős akadályt. Az év végéig a hangsúly a szükséges többség megszerzésén van – mert a politikai egyensúly kényes Európában, és néhány nagyobb ország, például Németország és Spanyolország szavazata nem elegendő.”

Az amerikai hadiflotta egy feltételezett kábítószer-csempész hajó ellen

A malmői Sydsvenskan című független, liberális napilap egy amerikai katonai támadásról és annak következményeiről számol be a feltételezett kábítószer-csempész hajó ellen:

„Miután egy hétig nem volt reflektorfényben, Trump amerikai elnök visszatért a sajtóhoz, és ismertette politikai preferenciáit. »Hatalmas mennyiségű kábítószer áramlik az országba, és sok közülük Venezuelából származik« – mondta, magyarázatot adva arra, hogy az amerikai haditengerészet miért süllyesztett el egy feltételezett kábítószer-csempész hajót nemzetközi vizeken. Trump régóta beszél a kábítószer terjeszkedéséről, és Grönland, többek között, ennek a látókörében van. Akkor miért kellene ellenállnia a késztetésnek, hogy gyarmatosítsa Venezuelát, a világ legnagyobb olajkészleteivel rendelkező országot?”

A caracasi Últimas Noticias című napi bulvárlap így érvel:

„Bizonyítékok vannak arra, hogy egyetlen ország is biztosíthatja a globális kábítószer-kereskedelem üzleti modelljének drámai meggyengülését – és ez az ország nem Venezuela. Az USA a világ legnagyobb kábítószer-vásárlója, és a hatalmas kereslet az a pénzügyi motor, amely életben tartja az egész csempészláncot. Az országunkkal szembeni vádak ezért alaptalanok. Már 2006-ban Chávez akkori venezuelai elnök arra figyelmeztetett, hogy a kábítószer-kereskedelmet ürügyként használhatják fel a Venezuela elleni agresszióra. Így a kérdést geopolitikailag instrumentalizálják ahelyett, hogy a kábítószerek elleni jogos háborút vívnának.”

A mexikói La Razón című tabloid napilap figyelmeztet:

„Végső soron Trump Venezuelára gyakorolt ​​katonai nyomása segít megerősíteni Maduro legitimitását a latin-amerikai közösség szemében. A hidegháború hosszú karibi története elegendő tanulsággal szolgálhat a jelen számára. Ez magában foglalja mindenekelőtt Kuba tapasztalatait: azt, hogy az Egyesült Államok katonai inváziójának fenyegetése nagyon is megerősíthet egy demokratikus legitimitás nélküli politikai rezsimet. Márpedig Nicolás Maduro tudja ezt, és saját előnyére fordítja.”

Rubio: Csapás a drogszállító hajó ellen, írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung című polgári-konzervatív napilap:

„Marco Rubio külügyminiszter szerint az amerikai hadsereg »halálos csapást« hajtott végre egy Venezuelából a Karib-térség déli részéről induló, kábítószert szállító hajó ellen. A hajót egy nagyszabású terrorizmusáról ismert szervezet üzemeltette – írta a republikánus kedden az X-en. Donald Trump elnök korábban azt nyilatkozta, hogy az Egyesült Államok működésképtelenné tett egy kábítószerrel teli hajót. Részleteket nem közölt.

A két ország közötti konfliktus az utóbbi időben eszkalálódott. Az elmúlt hetekben az Egyesült Államok több hadihajót vezényelt Venezuela karibi partjaira, azt állítva, hogy kábítószer-csempészeket akarnak feltartóztatni. Washington megduplázta a jutalmat, akár 50 millió dollárra is, amely Nicolás Maduro venezuelai vezető letartóztatásához vezető információkért jár. A kormány azzal vádolja Madurót, hogy nemzetközi kábítószer-kereskedelemben vesz részt.

Freddy Nánez venezuelai kommunikációs és információs miniszter viszont azzal vádolta Rubiót, hogy mesterséges intelligencia segítségével készített videót a támadásról. »Úgy tűnik, Marco Rubio továbbra is hazudik az elnökének: miután zsákutcába sodorta, most egy mesterséges intelligencia által készített videót kínál fel neki bizonyítékként« – írta Nánez a Telegram platformon közzétett bejegyzésében. A miniszter azt mondta, hogy Rubio állítását a Gemini mesterséges intelligencia platform segítségével végzett elemzésre alapozta. Egy korábbi beszédében Maduro az amerikai verziót »kitalált történetnek« nevezte. »A venezuelai olajért jönnek, amit ingyen akarnak« – mondta kedden. »De ez az olaj nem az észak-amerikaiaké, hanem a venezuelai népé.«

Hétfőn Maduro azzal fenyegetőzött, hogy alkotmányosan kikiáltja a »fegyveres köztársaságot«, ha megtámadják Venezuelát. Az amerikai hadihajók déli Karib-térségbe történő telepítésének bejelentését követően a caracasi rezsim mozgósította a hadsereget és növelte csapatainak jelenlétét a part mentén és a kolumbiai határon. Felszólította a lakosságot, hogy utasítsa el a milícia erőit. Maduro élesen bírálta az amerikai katonai jelenlétet: »Venezuela a kontinensünk elmúlt 100 évének legnagyobb fenyegetésével néz szembe. Nyolc hadihajó 1.200 rakétával és egy atomtengeralattjáró célozza Venezuelát. Ez egy rendkívüli fenyegetés. Védhetetlen, erkölcstelen és abszolút bűnös« – mondta. Az amerikai sajtóban az is felmerült, hogy a Trump-adminisztráció megpróbálja Madurot lemondására – vagy akár megbuktatásra – kényszeríteni.

Eközben egy amerikai fellebbviteli bíróság jogellenesnek nyilvánította a Trump-adminisztráció azon 1798-as törvényét, amely az ellenséges külföldiek kitoloncolására vonatkozott. A New Orleans-i fellebbviteli bíróság úgy ítélt, hogy Trumpnak engedélyezni kellett volna, hogy az Idegen Ellenségek Törvényét (Alien Enemies Act) felhasználva gyorsan kitoloncolja a venezuelai Tren de Aragua banda gyanúsított tagjait. A törvény csak háború vagy invázió idején teszi lehetővé a kormány számára, hogy ellenséges államok állampolgárait őrizetbe vegye és kitoloncolja. Trump egy március 14-i kiáltványban kijelentette, a venezuelai banda egy államilag támogatott nemzetközi terrorszervezet, amely beszivárgott amerikai területre. A Szövetségi Fellebbviteli Bíróság az első bíróság, amely közvetlenül véleményezte a kiáltványt. Ha a döntés ellen fellebbeznek, az ügy a Legfelsőbb Bíróság elé kerül.”

Háborús bűncselekmények Közel-keleten

Végül a Közel-Kelet. A Neue Zürcher Zeitung című liberális napilap a kommentárjában azt követeli, hogy Izrael…

„ … saját érdekében komolyan vizsgálja ki a Gázai övezetben elkövetett háborús bűncselekményekkel kapcsolatos vádakat. Ellenkező esetben – idézem – »tettei jogi és erkölcsi értékelését másokra hagyja: a hágai Nemzetközi Büntetőbíróságra, a nemzetközi közvéleményre és külföldi bíróságokra«. De miért olyan nehéz az önreflexió útját választani? Egyrészt azért, mert a Netanjahu-kormány elhárít minden önkritikát és így a jogi vizsgálatot is. A katonai és a polgári igazságszolgáltatás hatalmas politikai nyomás alatt áll. Ugyanakkor az izraeli közvélemény megosztott: sokan igazságszolgáltatásra és tisztázásra vágynak, mások a hadsereg bármilyen kritikáját a nemzeti fennmaradás elleni támadásnak tekintik.”

A Jerusalem Post című, 1932-ben alapított közép-baloldali konzervatív napilap bírálja az izraeli túszok szabadon bocsátását követelő, fokozódó tüntetéseket, amelyek között szerdán szemeteskukák és autók felgyújtása is szerepelt:

„A tiltakozáshoz való jog az izraeli demokrácia sarokköve, és a túszok családjainak fájdalma valós. De ez senkit sem jogosít fel arra, hogy lakóövezetekben tüzet gyújtson. A gyújtogatás felelőtlen, és aláássa azt az ügyet, amelyet állítólag előmozdít. Ugyanakkor a kormánynak nem szabad néhány aktivista bűntettei mögé bújnia, hogy figyelmen kívül hagyja sokak bánatát. Ehelyett világosan és nyíltan kellene beszámolnia a túszok hazaszállítására irányuló folyamatos erőfeszítésekről. Minél tovább érzékeli a közvélemény a habozást vagy a politikai játékokat, annál termékenyebb talaj válik a kétségbeesett taktikák számára, amelyeket a legtöbb izraeli elutasít.”

Napilapok a világ minden tájáról (Illusztráció: Pixabay)