Az újvidéki kollégáik, különös tekintettel a Bölcsészettudományi Kar és a Testnevelési Kar melletti kiállás volt az elsődleges célja a vasárnapi, egyetemisták által szervezett vitafórumnak Szabadkán. Külön kiemelték a szabadkai születésű Sergej Futo – Serdžo esetét, az Újvidéki Műszaki Tudományok Karának hallgatóját ugyanis őrizetbe vették pénteken, és akivel szemben eljárás indult „hivatalos személy elleni állítólagos támadás” miatt.
Visszatértek az egyetemisták az utcákra Szabadkán is (Fotó: SZMSZ)
„Ő az a fiatalember, aki minden tüntetésre magával viszi a szabadkai zászlót” – üzenték a szervezők.
A fórumon felszólalt Ruža Marić, nyugdíjas óvónő, Beszédes Andrea, informatika- és matematikatanárnő, akit nemrég bocsátottak el a bajmoki Vuk Karadžić Általános Iskolából, ésprof. dr. Aleksandar Ćučković, a szabadkai Közgazdasági Kar dékánja, a blokád alatt álló diákok egyik kiemelt támogatója.
A felszólalók a félelem társadalmi szerepére is kitértek. Marić hangsúlyozta, hogy a tüntetésen való részvétel lelkiismereti kérdés volt: „Otthon is maradhattam volna, de a morális tartásom ezt nem engedte.” Beszédes emlékeztetett arra, hogy egykor a pedagógusok politikai feltételek nélkül jutottak munkához, míg ma a politika mélyen beférkőzött az oktatási rendszerbe.
Ćučković kiemelte, hogy az oktatás egy olyan folyamat, amelyben minden diák és hallgató maga építi tudását, a tanár feladata pedig az irányok kijelölése és az akadályokra való figyelmeztetés. „Az oktatásban dolgozni kiváltság, mert ez hivatás, nem csupán munka” – mondta, majd hozzátette:
„Az egyetemek autonómiája súlyosan sérül. Az általános és középiskolákban állandóan ott lebeg a felmondás veszélye. Az egyetemeken ez némileg másként van. A rendőrség nem megy be olyan karokra, ahová nem hívták. A dékán joga eldönteni, ha úgy érzi, a biztonság veszélyben van. Paradox helyzet, hogy az egyetemek épületeit zárják le, miközben a hallgatók és oktatók kint vannak. Ebben a teljes zűrzavarban mindannyiunknak együtt kell gondolkodnunk, beszélgetnünk, kritikusan viszonyulnunk mindenhez. A konfliktusok nem kívánatosak, senki sem akarja őket. Én a békesség üzenetét küldeném, de egyben a kitartásét is a céljaink elérésében.”
Miért fontos a szülők tanácsa tagjának lenni? (Fotó: SZMSZ)
A politikának az oktatásban betöltött szerepéről szóló kérdésre a felszólalók egyetértettek abban, hogy politikai nevelésnek kell léteznie, de nem pártszerveződés formájában az iskolákban és egyetemeken.
„A politika a közösségi élet a társadalomban, és ha mi nem foglalkozunk vele, majd ő foglalkozik velünk” – mondta Ćučković, hangsúlyozva, hogy az iskola közös ügy: „Nem véletlen, hogy a helyi önkormányzatnak van beleszólása, de itt a hivatali hatalommal való visszaélésről van szó. Ebből csak egy kiút van – hogy elkezdjünk mi magunk beleszólni a dolgokba. A helyi közösségekben, a szülői tanácsban – ott kell megvédeni a közösség legitimitását. Most jön az igazi feladat: újra kell építeni az államot.”
Ruža Marić nyugdíjas óvónő kiemelte, hogy egykor az oktatási rendszer emberközelibb volt, mint a mostani helyzet: „A politika nem úgy kellene jelen legyen az iskolákban, mint ahogy ma van. A fiataloknak fel kell ismerniük az igazságtalanságot, ami történik. Ez azonban nem feltétlenül jelenti azt, hogy valamelyik opció mellett kell elköteleződni. Mindannyiunknak figyelnie kell, és reagálni arra, ami történik. Eddig ezt nem tettük meg. Az emberek türelmesek, hallgatnak, és azt hiszik, majd magától változik valami. De mindannyiunktól függ, milyen társadalomban fogunk élni.”
Az útkereszteződésben (Fotó: Nikola Lučić)
A fórum azzal az üzenettel zárult, hogy a pedagógusokért és hallgatókért folytatott küzdelem túlmutat az egyéni eseteken, és minden polgár társadalmi felelőssége.
„A félelem oldalt váltott, és itt az idő, hogy mindannyian vállaljunk részt a felelősségből azért a társadalomért, amelyben élünk” – hangsúlyozták a résztvevők.
A szabadkaiak nem felejtenek (Fotó: Nikola Lučić)
______________________________________________________________
Itt az év ajánlata: te nyugodtabb, mi még jobbak leszünk!
A visszajelzések alapján három dolog idegesít a honlapon:
- a felugró reklámok,
- az, hogy nem tudod végigolvasni az előfizetőknek járó cikket,
- a mellégépelések.
A mi problémánk pedig az, hogy nem tudunk még több saját anyagot előállítani, mert a mintegy húsz önkormányzat nulla dinárt hagyott jóvá a beadványainkra, és a Magyar Nemzeti Tanács – a pártházból érkező, mondvacsinált okokra hivatkozva – évek óta nem javasolja támogatásra a pályázatainkat.
Segítsünk egymáson! Napi húsz dinárért (0,17 euró) legyél a Szabad Magyar Szó előfizetője, így megszabadulsz a felugró reklámoktól, elolvashatod a Plusz rovatban megjelenő cikkeket, és nem mellékesen ezzel is hozzájárulsz, hogy továbbra is a Szabad Magyar Szó legyen a legolvasottabb vajdasági magyar honlap és még több helyi témáról számoljunk be!
u.i.: Ha kétszáznál több előfizetőnk lesz, bizisten, még egy olvasószerkesztő alkalmazását is megfontoljuk!
