François Bayrou volt francia miniszterelnök bizalmi szavazásának elvesztését világszerte kommentálják. A centrista kereszténydemokrata politikus mindent másképp akart csinálni és kompromisszumokat kovácsolni. De még a nyugdíjkérdésben is kudarcot vallott. – Átlapoztuk a világsajtót Stockholmtól Isztambulig és Washingtontól Sanghajig.
Összeállításunk még az előtt készült, hogy Emmanuel Macron elnök máris kinevezte egy éven belüli harmadik kormányfőjét, Sébastien Lecornu volt védelmi minisztert, hogy az új kormány élén megoldásokat találjon. A 39 éves Lecornu még Nicolas Sarkozy mellett, jobboldali politikusként kezdte pályafutását, de az utóbbi időben Macron közeli szövetségeseként működött.
A legmegbízhatóbb francia sajtónak tartott párizsi Le Monde című liberális napilap élesen bírálta Bayrou volt miniszterelnököt:
„A miniszterek hónapokig megkérdőjelezték a kormányfő módszereit. Beszédeit ő maga írta, egyedül kormányzott – csupán néhány régi szövetségese vette körül, és személyesen felügyelte kommunikációját. A hibák száma nőtt, a döntések késtek, a projekteket halogatták, és nyilvánvalóvá vált egyfajta tehetetlenség. Nyilatkozatai gyakran pontatlanok voltak, és az elnökkel való kapcsolata feszültté vált.”
A milánói Il Foglio című, politikailag konzervatív, gazdasági kérdésekben liberális napilap ezzel szemben dicséri Bayrou beszédét a parlamenti bizalmi szavazás előtt:
„Bayrou a nevén nevezte a dolgokat: egy ország, amelynek 51 éve nincs kiegyensúlyozott költségvetése, több mint 3,4 ezer miliárd eurós adóssága van, és egy egész nemzedék, amely arra van kárhoztatva, hogy apái számláit fizesse, ahelyett, hogy beruházásokat eszközölne. Bayrou elbukott, de a tanulság megmarad: a politika haszontalan, ha nem mer a lényegi kérdésekkel foglalkozni. A kísértés, hogy az ember a lehetőségein felül éljen, és a számlát a jövő generációira hárítsa, nem kizárólag francia betegség: ez széles körben elterjedt minden demokráciában, amely fél a jelentől, és a jövővel kapcsolatos illúziókban menekül.”
A varsói Rzeczpospolita című gazdasági és jogi napilap ezt gyanítja:
„Macron nagy valószínűséggel az úgynevezett kemény együttélést fogja választani. Vagyis egy olyan kormányfő kinevezését, aki nem a saját politikai táborából származik. Ez azonban folyamatos politikai konfliktushoz fog vezetni. Még ha Macron már előkészített is egy gyors megoldást, ez nem változtat azon a tényen, hogy Franciaország mély politikai, társadalmi és pénzügyi válságban van. Ez a válság legvilágosabban a holnapra bejelentett tüntetésekben és a rendőrséggel várható összecsapásokban nyilvánulhat meg. Egyes megfigyelők szerint Franciaország igazi forradalom küszöbén áll.”
Az isztambuli Milliyet című konzervatív napilap szerint:
„Az elnököt támogató politikai pártok egyike – különösen Macron saját politikai mozgalma – sem akarja, hogy új választásokat írjon ki. A közvélemény-kutatások azt mutatják, hogy Marine Le Pen pártja lenne a legerősebb párt az új választásokon. Azonban egyetlen politikai szervezet sem képes egyedül irányítani az országot. Macron, akinek a mandátuma 2027-ben jár le, ezért valószínűleg új kormányfőt fog kinevezni. Az országban jelenleg uralkodó bizonytalanság azonban politikailag gyengíti őt, és károsítja Franciaország pozícióját Európában és a világban.”
A sanghaji Xinmin Wanbao című állami napilap két lehetséges következményre számít a bizalmatlansági szavazás során:
„Diplomáciai szinten Macron hitelessége csorbát szenvedett. Ez megkérdőjelezi azt a képességét, hogy a belpolitikai hatalmi korlátok közepette betartsa külpolitikai ígéreteit. Ez károsítja az ország hírnevét és cselekvőképességét. De belpolitikai szinten is rendkívül nehézzé vált a reformok végrehajtása. Ha a parlament a 2027-es elnökválasztásig széttagolt marad, és ha az elnök meg a parlament utána is megosztott marad a különböző politikai táborok között, Franciaország továbbra is ebben a kül- és belpolitikai nehéz helyzetben ragadhat.”
A stockholmi Dagens Nyheter, Svédország vezető napilapja a francia válságnak Ukrajna sorsára gyakorolt hatását vizsgálja:
„Macron elnök az az európai vezető, aki az elmúlt két évben különösen nyíltan fogalmazott Ukrajnával kapcsolatban és azt szorgalmazta, hogy Európának csapatokat kell oda küldenie a béke biztosítása érdekében. Meg tudja-e ezt tenni most is, amikor még egy költségvetést sem tud elfogadtatni? És mi történik Macron után? Az EU-ellenes szélsőjobboldal, amelyet korábban Putyin finanszírozott, a hatalom küszöbén áll. Donald Trump már a Fehér Házban tombol, Nigel Farage pedig beköltözhet a Downing Street 10-be. Nagy-Britannia, Franciaország és az USA – ez a három ország, amely több mint száz évig a Nyugat magját alkotta, és amelyek hajlandóak voltak harcolni a szabadságért és a demokráciáért: Winston Churchill ma foroghat a sírjában.”
A Washington Post című közép-liberális fővárosi napilap szerint egyértelmű:
„Bár a költségvetés volt a bizalmi szavazás névleges oka, a közvélemény felháborodását a miniszterelnök javaslata váltotta ki, miszerint töröljék el a húsvét hétfői szabadnapot, valamint a május 8-ai ünnepnapot, amely a második világháborús szövetségesek győzelmét ünnepli. Ha a franciák még két ünnepnapjukról sem hajlandóak lemondani, akkor biztosan nem fognak egyhamar hadilábra állni. Ez rossz hír Ukrajna számára, amelynek szüksége van a segítségükre” – összegzi a Washington Post.
Francois Bayrou kudarca, írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung című polgári-konzervatív napilap:
„A bizalmi szavazással François Bayrou miniszterelnök »egyfajta politikai öngyilkosság« mellett döntött – mondta Nicolas Sarkozy. »Ez nagyjából az ellenkezője annak, amit az ember szeretni akart volna« – mondta a volt jobboldali elnök. Bayrou lépéseit nemcsak a CDU/CSU francia testvérpártja fogadja értetlenséggel. A szocialisták, a jobbközép kisebbségi kormány legfontosabb politikai pillére is mélyen irritáltak. Bayrou azt állította, hogy tanult szerencsétlen elődje, Michel Barnier hibáiból. Ezért nem volt hajlandó a Marine Le Pen körüli jobboldali populistákra támaszkodni és inkább a szocialistákkal kötött paktumot választotta. Ez a paktum január óta volt érvényben. Hiba volt kockáztatni az ország stabilitását pusztán elvi okokból.
Hétfőn a parlamentben elmondott 44 perces, számos bekiabálás mellett elmondott beszédében Bayrou azzal indokolta döntését, hogy pártokon átívelő döntésre van szükség a megszorítások irányáról. Elutasította azt a vádat, hogy túl kockázatos fogadást vállalt volna a bizalmi szavazással. A tét, a történelmi kérdés, az adósságpolitika. Komor képet festett Franciaország helyzetéről, és ezzel Emmanuel Macron eddigi nyolcéves hivatali idejéről is alaposan negatív értékelést adott. A túlzott adósság megszüntetése »létfontosságú sürgősség«. Tudatában van annak, hogy az ellenzék, mind a baloldali, mind a jobboldali, figyelmen kívül hagyja figyelmeztetéseit és nem hajlandó bízni a kormányban. »Megvan a hatalmuk megdönteni a kormányt, de nincs hatalmuk figyelmen kívül hagyni a valóságot« – mondta Bayrou, hozzátéve: »A valóság kérlelhetetlen marad, a kiadások tovább fognak emelkedni, és a már így is elviselhetetlen adósságteher egyre nehezebb és egyre drágább lesz.«
[…] Február közepén a Bétharram-ügy nyomán mélypontra jutottak a szocialista parlamenti csoporttal való kapcsolatok. Bayrou szégyenletesnek tartotta, hogy Colette Capdevielle szocialista képviselő a parlamentben azzal vádolta meg őt, hogy eltitkolta a választókerületében található katolikus magániskolában történteket. A Notre-Dame de Bétharram iskolában ugyanis számos esetben fordult elő szexuális zaklatás és testi fenyítés diákok ellen.
[…] Bayrou nem tudta teljesíteni az ígéretét, hogy konszenzusra jut a nyugdíjkérdésben az évekig tartó zűrzavar után.
[…] Bayrou végül visszavonta ígéretét, és nem nyújtotta be, ígéretével ellentétben, a nyugdíjreform törvényjavaslatát […]. Olivier Faure, a Szocialista Párt vezetője erre utalt, amikor kijelentette: »Régóta elvesztettük a Bayrouba vetett bizalmunkat«.”
Elvesztette a bizalmi szavazást, megbukott François Bayrou kormánya, rja a budapesti Népszava című baloldali napilap:
„François Bayrou francia miniszterelnök elvesztette a kormányával szembeni bizalmi szavazást. A francia nemzetgyűlés 364 szavazattal 194 ellenében, 15 tartózkodás mellett megszavazta a hivatalából való eltávolítását és kisebbségi kormányának megbuktatását – számolt be a hetek óta már szinte készpénznek vett döntésről a BBC. Mint írják, ezzel Franciaország újabb politikai válságba sodródott. Felidézték, a kormányfő meglepetésszerűen saját maga kért bizalmi szavazást, miután a nemzetgyűlésben hatalmas ellenállásba ütköztek a költségvetési tervei.
Hetek óta világos volt, hogy Bayrou vereséget fog szenvedni. A hétfői szavazás, amelyet Yaël Braun-Pivet, a nemzetgyűlés elnöke hivatalosan is megerősített, valójában csak formalitás volt. A BBC nem kevés iróniával azt írta, hogy Bayrounak a vitát megelőző beszéde olyan volt, mint egy temetési menet. Sokat elmond, hogy Laurent Wauquiez, a jobboldali republikánusok vezetője előzetesen azt mondta, bár lelkesedés nélkül, de Bayrou mellett fog szavazni.
Boris Vallaud, a szocialisták képviselője szerint a franciaországi válságért csakis Emmanuel Macron elnök okolható, míg Cyrielle Chatelain, a Zöldek részéről megkönnyebbülésként jellemezte a miniszterelnök borítékolható távozását. Marine Le Pen, a jelenleg legnagyobb támogatottságú ellenzéki párt, a szélsőjobboldali Nemzeti Tömörülés vezetője új választásokat sürgetett.
A további menetrend is kiderült. Eszerint François Bayrou várhatóan kedd reggel benyújtja saját, egyben a kormánya lemondását a francia elnöknek. Elemzők szerint Macron legalább három lépés közül választhat. Egyik, hogy új miniszterelnököt jelöl, de ez a folyamat akár hetekig is eltarthat, ami csak a bizonytalanságot fokozhatja, miközben a bukott miniszterelnök ügyvezetőként a helyén marad. Az államfő új parlamenti választásokat is kiírhat, de az feltételezések szerint Marine Le Pen határozott győzelmét hozhatná. A harmadik lehetőség, hogy Emmanuel Macron is lemond, és új elnökválasztást ír ki mandátumának 2027-es lejárta előtt, de ezt korábbi nyilatkozataiban rendre kizárta. Mivel az elnök második ciklusát tölti, új választás esetén már nem indulhat.”
Mint azóta kiderült, a Népszava és a Rzeczpospolita is tévedett: Macron gyorsan lépett és új kormányfőt nevezett ki. Kirobbanó sikert azonban Lecornu is aligha tud majd elérni.
Napilapok a világ minden tájáról (Illusztráció: Pixabay)
