Izrael egyre nyilvánvalóbban tör a Gázai övezet teljes megsemmisítésére, rakétái szisztematikusan rombolnak le mindent, amit eddig nem sikerült, egyre délebbre taszítva a földönfutóvá tett palesztinokat. A terrorista Hamász vezetőit pedig a dohai tárgyalások színhelyén végezték ki izraeli rakéták: a jeruzsálemi szélsőséges kormány már nem ismer határokat külföldi területeken végrehajtott támadásai során. Oroszország is egyre nagyobb dróntámadásokat indít Ukrajna ellen, úgyhogy már a NATO határain belül is le kellett lőni majd két tucat betolakodó drónt. Putyin egyetlen uniós szövetségese, az Orbán-kormány ugyanakkor keresetet adott be az Európai Bíróságon Ukrajna támogatása ellen, ami azonban minden jel szerint gyenge jogi lábakon áll. A norvégiai parlamenti választáson a Szociáldemokrata Munkáspárt továbbra is a legerősebb párt maradt, a skandináv ország nem váltott szélsőjobboldali populizmusba. – Átlapoztuk a világsajtót Madridtól Bakuig, Helsinkitől Tel Avivig és New Yorktól Sanghajig.
Putyin eszkalál
Oroszország Ukrajna elleni eddigi legnagyobb légicsapása után, amelyben több mint 800 drón vett részt, a madridi El Mundo című közép-baloldali napilap meg van győződve, hogy:
„Ez azt mutatja, hogy Vlagyimir Putyin célja továbbra is szomszédja leigázása. Az orosz támadások eszkalációja aláhúzza, hogy Donald Trump kudarcot vallott a békemegállapodás elérésében: Trump a megbékélési politikájával csak megerősítette Putyint és gyengítette Zelenszkijt. Ukrajna csak akkor lesz képes tárgyalni, ha elegendő biztonsági garanciával rendelkezik.”
A bakui Müsavat című liberális napilap szerint ez már nem csupán két állam közötti háború:
„A háborút már nem kizárólag tankokkal és rakétákkal vívják, hanem tőkeáramlásokon és piaci struktúrákon keresztül is. Az uniós határokon is átcsapó támadások híre fokozta a biztonsági aggályokat. Amint látható, az ukrajnai háború már nemcsak regionális, hanem globális jellegűvév ált. Mindez arra utal, hogy a háború nem fog egyhamar véget érni, hanem mélyebb és összetettebb szintet érhet el.”
A varsói Gazeta Wyborcza című, legnagyobb példányszámban megjelenő lengyel bal-liberális napilap a különösen vitatott Donbász régió jelenlegi helyzetét vizsgálja:
„Az a tény, hogy az orosz fél az elmúlt hónapokban nem tudott látványos sikereket elérni, nem jelenti azt, hogy az ukránoknak sikerült stabilizálniuk a helyzetet a fronton. Az oroszok egyértelmű előnye, mind személyi, mind anyagi szempontból, egyre nyilvánvalóbbá válik. Az orosz légierőnek és a tengerészgyalogságnak a donyecki régióba való telepítése azt jelzi, hogy a Kreml láthatóan a támadás döntő szakaszára készül. Így az orosz hadjárat nyári szakasza zökkenőmentesen lép át az őszi szakaszba.”
A barcelonai La Vanguardia című spanyol-katalán közép-liberális monarchista napilap is kitér az ukrajnai háborúra:
„Izrael és Oroszország – mindegyik a maga módján – végérvényesen felrobbantott minden hidat, amely tűzszünethez vagy békemegállapodáshoz vezethetne Gázában, illetve Ukrajnában. Mindkét esetben most távolibb a béke, mint valaha. Mind az izraeli miniszterelnök, mind az orosz elnök a saját érdekeit érvényesíti. Izrael és Oroszország könyörtelenül folytatja háborús hadjáratait.”
Gyenge jogi lábakon áll a kereset, amelyet az Orbán-kormány adott be Ukrajna támogatása ellen az uniós bíróságon, írja a budapesti Népszava című baloldali napilap:
„Mint ismert, az Európai Unió Bírósága befogadta a magyar kabinet keresetét, amivel megtámadja az EU ukrán hadsereget támogató döntését. A pénzt az EU az úgynevezett Európai Békekereten keresztül adta, méghozzá a befagyasztott orosz állami vagyon – mintegy 200 milliárd euró –, hozamából. Az évi 3-5 milliárd eurós hozamból az EU az Ukrajnának adott hitelt fizetné vissza több részletben. Az Orbán-kormány szerint figyelmen kívül hagyták Magyarország véleményét, ezáltal sérült a tagállamok közötti egyenlőség elve, illetve az Unió demokratikus működésére vonatkozó alapelv is.
A Népszava információja szerint a Tanácsban, vagyis az EU-tagállamok minisztereinek ülésén tavaly májusban a magyar kormány úgynevezett »konstruktív módon tartózkodott«, vagyis írásba adta, hogy kimarad a folyamatból.
Bár folyó bírósági perekben nem szívesen nyilatkoznak az uniós szervek, két különböző tagállam diplomatája is úgy nyilatkozott, hogy szerintük szilárd a jogi alapja az EU döntésének. Egy név nélkül nyilatkozó bizottsági forrás egyenesen szemfényvesztésnek nevezte a magyar kormány perét.
Többen is hangsúlyozták, hogy az akár évekig elhúzódó per ítéletéig maradhat a rendszer, Ukrajna legutóbb augusztusban kapott másfél milliárd eurót a hozamokból. Igaz, több tagállam is felvetette, hogy akár kockázatosabb befektetésekbe is lehetne tenni a befagyasztott orosz vagyont, mások pedig azt remélik, hogy Moszkva vagyonát kompenzációként átadják Ukrajnának.
Az elfogadott jogszabály szövege kifejezetten utal az EU Alapszerződésének a 31. cikkére, ami megengedi, hogy egyes tagállamok kimaradjanak külpolitikai döntésekből, ugyanakkor ezzel nem hátráltathatja a többi tagállamot.
A [magyar] kormány már tavaly augusztusban is megtámadott egy határozatot, amiben a hozam folyósításáról döntött a többi tagállam, ezt még vizsgálja a Bíróság. Egy forrásunk szerint azért is kérdéses az ügy, mert a Bíróságnak limitált hatásköre van a külpolitikai döntések esetében. A most befogadott keresetben egy idén májusi folyósítási döntést támadott meg Magyarország, a korábbihoz képest egy kissé módosított szöveggel, ezt fogadta be a törvényszék, ami a kvázi elsőfokú bírósága az EU-nak.
A Bizottság kérdésünkre hivatalosan megerősítette, hogy az EU külügyi főképviselője, Kaja Kallas az Európai Békekeret támogatására lép be a perbe, mivel véleménye szerint nem sértettek jogszabályokat.”
Parlamenti választások Norvégiában
Hétfőn új parlamentet választottak Norvégiában. A Helsingin Sanomat című, legnagyobb példányszámban kiadott finn napilap így értékeli a norvégiai parlamenti választásokat:
„Jonas Gahr Støre miniszterelnök bebiztosította hivatalának második ciklusát. Szociáldemokrata Munkáspártja továbbra is a legerősebb erő körülbelül 28 százalékkal, így a vörös-zöld pártok együttesen kétszavazatos többséggel rendelkeznek az oslói parlamentben. A legnagyobb növekedést a bevándorlásellenes Haladás Pártja érte el, több mint kétszeresére, 24 százalékra növelve részesedését. Ezzel szemben a konzervatív Høyre 15 százalék alá zuhant, ezért a pártelnököt, Erna Solberget asszonyt most lemondásra szólítják fel. Hosszú ideig úgy tűnt, hogy Støre súlyos vereséget fog szenvedni. A véleményváltozást többek között a továbbra is rendkívül népszerű Jens Stoltenberg pénzügyminiszterré való kinevezése magyarázza. Külpolitikában a kormány profitált a Trump által kiváltott nyugtalanságból, ami arra késztette a bizonytalan szavazókat, hogy a tapasztalt Støre-Stoltenberg párosra szavazzanak. A legtöbben azt feltételezik, hogy Støre kisebbségi kormányt fog alakítani a kisebb baloldali pártok támogatásával – de ők maguk szabják meg a feltételeiket.”
A stockholmi Dagens Industri című gazdasági napilap felsorolja a norvég baloldal győzelmének okait:
„Jens Stoltenberg pénzügyminiszteri kinevezése, hatékony adópolitikája, valamint a bizonytalanság, hogy ki vezette volna a következő kormányt, ha a konzervatívok nyernek – mindez csak a győzelem néhány oka. A vagyonadó kérdése valóban heves vita tárgya volt a választási kampány során, de amikor Stoltenberg nyitottnak bizonyult a reformokra, sok centrista szavazót megnyugtatott. Ez a csoport elégedetlen volt a vörös-zöld adópolitikával, de nem örült annak sem, hogy konzervatív pártokra szavazhatnak, és akkor esetleg Sylvi Listhaug, a jobboldali populista Haladás Pártjának vezére lehetett volna a miniszterelnök. Svédország konzervatívjainak is tanulniuk kellene ebből.”
Az oslói Dagbladet című liberális napilap így foglalja össze a szavazás eredményét:
„Nem volt túl meglepő, hogy a jobboldali populista Haladás lett a konzervatív tábor legerősebb pártja. De kevesen számítottak arra, hogy több szavazatot kap, mint a másik három párt együttvéve. Ez azt jelentette volna, hogy ha a konzervatívok nyerik meg a választásokat, akkor a párt Sylvi Listhaugot javasolta volna a kormányfői pozícióra. Azonban pontosan ez a lehetséges forgatókönyv járult hozzá jelentősen ahhoz, hogy Jonas Gahr Støre szociáldemokrata miniszterelnök hivatalban maradhasson. Mindazonáltal soha korábban nem volt szükség ennyi pártra a parlamenti többség eléréséhez. Az a tény, hogy a Munkáspárt 2013 óta a legjobb eredményét érte el, annak is köszönhető, hogy képes biztonságot és bizalmat közvetíteni a kül- és biztonságpolitikában.”
Støre győzedelmeskedik – és nehéz kormányalakítással néz szembe, írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung című polgári-konzervatív napilap:
„A norvég parlamenti választásokon elért győzelme utáni reggelen Jonas Gahr Støre miniszterelnököt megkérdezték, mi lesz a következő lépés barátjával, Jens Stoltenberggel. Stoltenberg, aki korábban miniszterelnök, majd hosszú ideig NATO-főtitkár volt, tavasszal csatlakozott Støre kabinetjéhez, miután a Haladás Párttal kötött koalíciója összeomlott. Azóta Støre Munkáspártja meredeken emelkedett a közvélemény-kutatásokban. »Nagy megtiszteltetés számomra, hogy Jens a kormány tagja« – mondta Støre. »Azt akarom, hogy folytassa ezt a munkáját.« Stoltenberg korábban mondta, hogy kampányolt annak a kormánynak az újraválasztásáért, amelyben pénzügyminiszter volt. És szándékában is áll, hogy ezt a kampányt folytassa.
[…] A hétfői parlamenti választásokon a Munkáspárt 28,2 százalékot ért el, ami valamivel több, mint a négy évvel ezelőtti választáson. Néhány hónappal ezelőtt Norvégiában aligha gondolta volna bárki is, hogy ez lehetséges. A Støre által a 2021-es választások után létrehozott koalíció a Centrumpárttal rendkívül népszerűtlen volt. De aztán ez a szövetség összeomlott az EU-val való gazdasági kapcsolatok további elmélyítésének kérdése miatt.
[…] Støre bejelentette, hogy tárgyalásokat szeretne folytatni a baloldal összes pártjával. A koalíció létrehozása azonban valószínűleg nehéz lesz. Ebbe a táborba tartozik a Középpárt, a Zöldek (MDG), a Nyugati Szocialista Párt (SV) és az ultrabaloldali Rodt. Mindannyian együtt egy »tutti-frutti koalíciót« alkottak, de ez valószínűleg nem fog megismétlődni. A pártok most túl messze vannak egymástól. Például a Zöldek, akiknek sikerült átlépniük a négy százalékos küszöböt, azt akarják, hogy nagyobb EU-befolyás legyen a norvég energiapolitikára; a Középpárt ezzel szemben inkább megszakítana minden kapcsolatot az EU-val ezen a téren. A Zöldek az olajtermelés fokozatos leállítására vonatkozó tervet is sürgetnek, amelyet a többiek elutasítanak. Továbbá jelentős eltérések vannak az Izrael-politikát illetően is.”
A gázai konfliktus folytatódik
A londoni The Telegraph című, 1855-ben allapított konzervatív napilap véleménye:
„A gázai konfliktust lezáró békemegállapodás kilátása távolibbnak tűnik, mint valaha, miután Izrael megtámadta a magas rangú Hamász-vezetőket. Izrael soha nem vonta vissza azt a nézetet, hogy biztonsága csak akkor garantált, ha a Hamászt teljesen megsemmisítik. És ez a nézet talán nem is téves.”
Izrael tovább erősítette hírét, mint háborúzó állam – így összegzi a gázai helyzetet a tel-avivi Haaretz című közép-baloldali liberális napilap:
„A katari főváros, Doha ellen elkövetett támadás veszélyes és szükségtelen volt. Benjamin Netanjahu miniszterelnök kormánya ezzel megerősítette azt, amit már régóta gyanítottak: nem akar olyan tűzszüneti megállapodást Gázában, amely a Hamász által fogva tartott túszok visszaszolgáltatását is biztosítaná. Az egyetlen cél a háború folytatása, és ha lehetséges, új frontokra való kiterjesztése.”
Az amszterdami de Telegraaf című, legnagyobb példányszámban megjelenő holland konzervatív-populista napilap hangsúlyozza, hogy Izrael:
„… csaknem két éve szem előtt tartotta a Hamász katari vezetését. Most úgy döntött, hogy visszavonul – jól tudván, hogy ez távoli kilátásba helyezi a diplomáciai megoldást Gáza helyzetére. A katari támadással és a Gáza városára vonatkozó előző napi evakuálási paranccsal Izrael kizárta a tűzszünetet további értesítésig. Majdnem egymillió palesztinnak kell gyorsan elhagynia a »Hamász fővárosát«, és egy olyan tengerparti területre költöznie, amely a segélyszervezetek szerint nem tud ennyi embert befogadni. A túszok családtagjai most ismét attól tartanak, hogy halálos ítéletet hoztak szeretteikre.”
A New York-i The Wall Street Journal című, 1889 óta megjelenő, elsősorban amerikai gazdasági és nemzetközi üzleti témákkal, valamint pénzügyi hírekkel és témákkal foglalkozó, a republikánusokhoz húzó konzervatív napilap hangsúlyozza, hogy kísérletet tesznek arra, hogy különbséget tegyenek a:
„… Hamász ’politikai’ és ’katonai’ vezetői között, habár mindketten terroristák. Az a tény, hogy olyan öltönyökben járnak, mint a luxushotelek dolgozói, nem változtat az erkölcsi megítélésükön.”
A londoni székhelyű arab nyelvű Al-Quds Al-Araby című független napilap úgy véli, hogy a támadás:
„… katasztrofális elutasítást is mutat a politikai eszközökre való támaszkodás ellen. Ehelyett megerősíti a katonai felsőbbrendűség logikáját – nemcsak a palesztin területek, hanem az egész arab világ tekintetében is. Ehhez adjuk hozzá Netanjahu Egyiptom elleni közelmúltbeli fenyegetéseit, és úgy tűnik, Izrael az arab szuverenitás teljes megdöntését célozza.”
A sanghaji Jiefang Ribao című kínai állami napilap ezt írja a Hamász elleni izraeli támadásról Katarban:
„A dohai Hamász-vezetés elleni támadással Izrael egyértelműen megsértette a közvetítő szerepét játszó Katar szuverenitását és területi integritását. Ez negatív hatással van Katar nemzetközi hírnevére és az ország befektetési klímájára. Amerika azonban még nagyobb vesztes. Ha a katonai csapás valóban Izrael egyoldalú döntése, ahogy a Fehér Ház állítja, az Egyesült Államok szövetségesei az Öböl-térségben jogosan kérdezhetik: mennyi értéke van még az amerikai biztonsági garanciának? Washington, mint Izrael legfontosabb katonai támogatója, úgy tűnik, képtelen és esetleg nem is akarja megfékezni a régióban indított offenzíváját. Ez rendkívül káros az Egyesült Államok hírnevére nézve.”
A rámalláhi Al Ayyam című palesztin kormánypárti napilap egyértelmű összefüggést lát a Gázai övezetben zajló háborúval:
„Az izraeli kormány csak látszatra akar tárgyalni. A valóságban Gáza városának ellenőrzése és a Gázai övezet lakosságának kiutasítása foglalkoztatja. Ezért nem véletlen, hogy a Hamász vezetése elleni csapás egybeesik a Gázaváros elleni támadással. Ugyanakkor a katari támadás fontos üzenetet küld a többi Perzsa-öböl menti államnak és általában a többi arab országnak – nevezetesen, hogy Izrael már nem ismer el semmilyen vörös vonalat a velük való kapcsolataiban. Végső soron ez azt jelenti, hogy Izrael nemcsak erőszakkal akarja megakadályozni egy palesztin állam létrehozását, hanem a többi arab országot is irányítani akarja. Ezek ezt nem engedhetik meg és nem is szabad, hogy ez megtörténjen. Ezért most közös arab válaszra van szükség.”
A katari támadás nem vet véget a gázai háborúnak, írja a Neue Zürcher Zeitung című liberális napilap:
„Kétségtelen, hogy a Katarban száműzetésben lévő Hamász-vezetők jogos célpontot jelentenek. Ők ugyanannyira felelősek a 2023. október 7-i izraeli mészárlásért, mint a Gázai övezetben élő palesztinok katasztrofális helyzetéért. Őrületükben abszurd feltételeket szabtak a tárgyalásokon és kulcsszerepet játszottak abban, hogy ez a pusztító háború még nem ért véget. A palesztin életek számukra lényegtelenek. Netanjahu a háború kezdete óta azt prédikálja, hogy a Hamászt meg kell semmisíteni. Ezt figyelembe véve a támadásnak van bizonyos logikája – de nem fog véget vetni a háborúnak. A Hamász most még kevésbé lesz hajlandó letenni a fegyvert vagy szabadon engedni az izraeli túszokat. […] Ehelyett Izrael most megszabadul azoktól a tárgyalópartnerektől, akikkel diplomáciai megoldást lehetett volna találni a gázai káoszra. Ez nemcsak a Hamász vezetőire vonatkozik, hanem Katarra is. Ez az állam már be is jelentette, hogy beszünteti közvetítő szerepét a gázai háborúban.”
Orosz dróntámadás Lengyelország ellen
„Szándékos provokáció volt?” – teszi fel a kérdést a stockholmi Expressen című liberális napilap:
„Az európaiak ezt a kérdést teszik fel, miután feltételezett orosz drónokat lőttek le Lengyelország felett. Donald Tusk miniszterelnök bejelentette, hogy 19 alkalommal sértették meg a lengyel légteret. Néhány drón esetében technikai hibák is magyarázatot adhatnak: ez már korábban is megtörtént. De egyetlen éjszaka alatt 19? Sőt, több drón már előbb is átrepült a határon. Ez arra utal, hogy Oroszország a lengyel légierő képességeit akarta tesztelni – de a NATO válaszkészségét is. Putyin a háború veszélyes eszkalációját szorgalmazza. Az Oroszország által használt drónok nem játékszerek; akár 90 kilogramm robbanóanyagot is képesek szállítani. Egyetlen ilyen is elég egy lakóház elpusztításához. Mélységesen aggasztó, hogy az ilyen pilóta nélküli légi járművek mélyen behatolhatnak a NATO területére.”
A tallinni Postimees című, legrégibb észt sajtótermék úgy véli:
„Az incidens nem lehet meglepetés: végül is Oroszország évek óta vív ilyen háborút a NATO ellen. Egyedi drónok először Romániába, majd később Észtországba, Lettországba és Litvániába tévedtek. Azonban eddig ezek a határsértések nem voltak olyan tömegesek, mint a jelenlegiek Lengyelországban, és nem történt kísérlet a drónok lelövésére. Lengyelország bátran reagált és megmutatta, hogy nem stratégia a homokba dugni a fejét.”
A tokiói Nihon Keizai Shimbun című, a világ legnagyobb példányszámban megjelenő pénzügyi és gazdasági napilapja így látja a helyzetet:
„Ez a támadás nem más, mint Putyin üzenete, miszerint nem fog visszariadni az Európával és az Egyesült Államokkal való konfrontáció eszkalációjától, hogy Ukrajnát ellenőrzés alá vonja. Az orosz vezető szándékosan űz egy játékot, hogy próbára tegye az európaiak és az amerikaiak bátorságát. Rá akarja venni Trump amerikai elnököt, hogy fogadja el az oroszbarát irányt és állítsa le a Moszkva elleni szankciók szigorítását, amelyet Washington jelenleg fontolgat.”
Napilapok a világ minden tájáról (Illusztráció: Pixabay)
