Szerdán Utah államban meggyilkolták Charlie Kirk szélsőjobboldali aktivistát, akinek az amerikai elnök külön megköszönte tavalyi győzelmét. A 31 éves szuperinfluenszer a merénylet pillanatában éppen a sorozatgyilkosságokról beszélt egy vidéki egyetemen. Két évvel ezelőtt a nagy erénycsősz azt találta mondani, hogy a fegyverviselés joga megér néhány halálos áldozatot évente. Trump azonnal a baloldalt vádolta meg a gyilkossággal, miközben a 22 éves merénylő éppen egy jobboldali családból származott és apja rábeszélésére önként jelentkezett a rendőrségen. – Rendkívüli lapszemlénk erről szól Moszkvától Sydneyig és New Yorktól Tokióig.
A Los Angeles Times című liberális-konzervatív napilap szerint:
„Az elkövetkező napokban politikusok, kommentátorok és mások is arra fognak emlékeztetni minket, hogy a politikai erőszak soha nem helyénvaló és soha nem jelent megoldást. Ez igaz. Egy egészséges demokráciában vagy egy erkölcsös társadalomban nincs helye a bosszú vagy politikai, vallási és egyéb meggyőződés által motivált gyilkosságnak. A szomorú valóság azonban az, hogy a demokráciánk nem egészséges, és az erőszak ennek a tünete. Hanyatlásunk nem Charlie Kirk, egy 31 éves apa és konzervatív médiaszupersztár szörnyű meggyilkolásával kezdődött, és nem is fog ezzel véget érni.”
A Sydney Morning Herald című közép-jobboldali napilap véleménye:
„Charlie Kirk konzervatív aktivista meggyilkolása megdöbbentő tragédia, és szörnyű, ijesztő tükre az Amerikai Egyesült Államokat jelenleg sújtó szélsőséges politikai erőszaknak. Ennek a következményeit még nem tudjuk előre látni. Ennek az erőszaknak azonban meg kell állnia – de valószínűleg csak még rosszabb lesz. Ami egyesíti a szélsőbaloldalt, a szélsőjobboldalt és az egyszerűen csak őrülteket, az az, hogy mindannyian könnyen juthatnak fegyverhez – és ennek megváltozására kevés jel mutatkozik.”
A tokiói Nihon Keizai Shimbun című, a világ legnagyobb példányszámban megjelenő pénzügyi és gazdasági napilap vendégkommentátora ezt írja:
„Kirk figyelemre méltó képességgel rendelkezett: állításaival sikerült mozgósítania a fiatalokat. Azáltal, hogy hevesen kritizálta az establishmentet és a mérsékelt republikánusokat, a MAGA [Make America Great Again] mozgalom vezető alakjává vált. Nagy valószínűséggel kiemelkedő aktivista lett volna vezető pozícióval a Republikánus Pártban. Mert Kirknek nincs igazi alternatívája.”
A bécsi Die Presse című keresztény-demokrata konzervatív napilap szerint:
„A támadás indítéka és háttere egyelőre homályos maradt. Azonban egyértelműen feltárta az ország kultúrájának hiányát, amely a politikai vitákat fegyverekkel, rövid úton oldaná meg, ahelyett, hogy vitákkal vívná meg azokat – ezt Hollywood dicsőíti és laza, liberális fegyvertörvények támogatják. Aki azt hitte, hogy az ország legalább 24 órára észhez térhet a retorikai eszkaláció folyamatos őrülete közepette, nagyot tévedett. George W. Bush, Barack Obama és Joe Biden volt elnökök politikai észszerűségre és mértékletességre szólítottak fel. De ezt úgy tették, mint azok a prédikátorok, akiknek hívei elhagyták őket a szélsőségesek tüzes nyelvi és az összeesküvés-elmélet hívői csábítására. A Kongresszusban tartott egyperces csend zökkenőmentesen átcsapott egy kiabálásba.”
A bogotai El Espectador című szociál-liberális napilap:
„A gyűlöletbeszéd, az intolerancia és az ellenfelek becsmérlése jelentősen hozzájárult az Egyesült Államokban az egyre mélyülő ideológiai megosztottsághoz, ami az ilyen cselekmények számának növekedéséhez vezetett. Az olyan irracionális tettekkel szemben, mint az egyének nézetei alapján történő meggyilkolása, kulcsfontosságú, hogy minden politikai szereplő visszafogja a hangnemét. Azt a logikát kell követniük, hogy a politikában ellenfelek vannak – nem pedig ellenségek, akiket ki kell irtani. Egy olyan laza fegyvertörvényekkel rendelkező országban, mint az Egyesült Államok, annál valószínűbb, hogy a gyűlölet és a verbális agresszió erőszakspirált indít el.”
„Nemcsak egy konzervatív aktivista halt meg, hanem az utolsó megmaradt párbeszéd lehetősége is elmúlt” – írja a pekingi Xinjing Bao című állami napilap és így folytatja:
„Hogyan történhetett meg, hogy az eszmecsere ma már nem lehetséges? Mégis, a konzervatívok és a progresszívek közötti vita mindig is fontos hajtóereje volt az amerikai demokrácia fejlődésének. Az elnök reakciói a Kirk elleni támadásra figyelemre méltóak. Trump anélkül, hogy ismerte volna az elkövetőt, a radikális baloldalt hibáztatja Kirk haláláért. Az egyesítés helyett polarizál. Hogyan válhat Amerika kompromisszumképessé ezzel az elnökkel?”
A moszkvai Nyezavisszimaja Gazeta című ellenzéki napilap így látja ezt a helyzetet:
„Trump támogatója meggyilkolását önmaga elleni támadásnak tekinti. Azt ígérte, hogy »megtalálja az összes érintettet ebben a szörnyűségben, beleértve az őket finanszírozó és támogató szervezeteket is«. Ezek nagyon jelentőségteljes szavak, amelyeket az ország számos politikusa és közéleti személyisége valószínűleg személyesen vesz magára. Nem véletlen, hogy a Demokrata Párt minden többé-kevésbé prominens képviselője azonnal elítélte a gyilkosságot. Charlie Kirk, mondhatni, egy fiatal Trump volt. Aki rá lő, az az elnökre céloz. Legalábbis így értelmezhetnék ezt a bűncselekményt a jobboldali konzervatív körökben és maga Trump is.”
Az isztambuli Karar című konzervatív nacionalista napilap ezt hangsúlyozza erről a témáról:
„A Kirk elleni halálos támadást semmilyen módon nem lehet igazolni vagy mentegetni. De lehetséges-e, hogy az ő rasszista gyűlöletbeszéde, amelyben démonizálta a muszlimokat, a migránsokat és az ellenfeleit, okozta a vesztét? Tragikus irónia, hogy éppen azt az aktivistát lőtték le, aki olyan keményen küzdött a lőfegyverviselés jogáért. Ő azonban ugyanakkor nevetségessé tette azokat a mozgalmakat, amelyek az egyenlőségért és az igazságosságért, valamint a vallási és faji megkülönböztetés ellen küzdenek. Más szóval, egyesek azt is mondhatják, hogy Kirknek része volt abban a politikai gyűlöletben, amelynek áldozatául eshetett.”
A Washington Post című közép-liberális fővárosi napilap így vélekedik:
„Kirk meggyilkolása után sok egyetem megtagadhatja a konzervatív előadók jelenlétét az egyetemeken, azzal érvelve, hogy nem tudják garantálni a biztonságukat. De ezt megtehetik – és meg is kell tenniük. Bármi is legyen ennek az atrocitásnak az indítéka, nemzetünk válasza nem lehet a szólásszabadság korlátozása. Az egyetemeknek több szólásszabadságra és több ideológiai sokszínűségre van szükségük, nem pedig kevesebbre.”
A New York Times című, 1851-ben alapított, 135 Pulitzer díjas liberális napilap kommentátora felhívást intéz Trump elnökhöz – miközben elismeri, hogy kívánsága valószínűleg irreális:
„Teremts békét saját országodban. Teremts békét az amerikaiak között. Ez egy olyan békedíj, amelyért nem kell várnod, hogy valaki odaítélje neked. Ezt az amerikai békedíjat nem a skandinávok ítélik oda, mint a Nobel-békedíjat, hanem a történelem. Mondhatni, hogy amikor az Egyesült Államok közelebb volt a polgárháborúhoz, mint talán bármikor a polgárháború óta, Trump elnök váratlanul pozitív módon meglepetést okozott. Meghívta politikai ellenfeleit a Fehér Házba, és azt mondta nekik: »Gyertek. Hadd lássa az ország, hogy együtt állunk ki a politikai erőszak ellen. Ígérjük meg, hogy civilizáltan vitatkozunk egymással, mind beszédünkben, mind online.«”
A londoni The Guardian című független napilap így ír:
„A múltban egy erőszakos politikai cselekményt megnyugtatóan kiszámítható válasz követett. Ezt tette most az elnök is: elítélte a bűncselekményt, gyászolta a halottakat és családjaikat, az ítélkezés visszafogottságára, nyugalomra és egységre szólított fel. Ragaszkodott ahhoz, hogy ne adja meg az elkövetőknek, amit akarnak – megosztottságot –, hanem azt javasolta, hogy együtt lépjünk fel egy olyan köztársaság polgáraiként, amelyet mindenki szeret. Ennek a beszédnek a változatait Bill Clinton, George W. Bush és Barack Obama is elmondta már. Donald Trump más utat választott. Abban az időben, amikor senkit sem vettek őrizetbe, és Kirk gyilkosáról semmit sem tudtak, a »radikális baloldalt« hibáztatta a haláláért.”
Az isztambuli Evrensel című baloldali napilap a következőképpen cáfolja az amerikai elnök állítását:
„Vannak arra utaló jelek, hogy a baloldali csoportok nem tehetők felelőssé ezért a gyilkosságért. Ennek egyik oka az, hogy az amerikai baloldal közel száz éve csak távoli kapcsolatot ápol a fegyverekkel. Közülük nagyon korlátozott azoknak a száma, akik tudják, hogyan kell helyesen használni a fegyvert. Mindazonáltal nem zárhatjuk ki teljesen annak lehetőségét, hogy egy »baloldali« őrült szerepet játszott benne. Egy ilyen gyilkosság azonban, mint a hasonló jellegűek, elsősorban a radikális jobboldalnak kedvez.”
Az amszterdami de Volkskrant című közép-baloldali napilap a társadalmi légkört vizsgálja:
„A Washingtonban fogant és táplált polarizáló politikai kultúra már régóta elérte az átlag amerikaiakat a televíziónak, a talk rádiónak [híreket és társadalmi témákat érintő műsorokat sugárzó rádió], a közösségi médiának, az influenszereknek és üzleti modelljeiknek köszönhetően. Valójában sokkal több közös vonásuk van, mint azt sokan gondolják, de a különbségek annyira eltúlzottak, hogy a másik oldalt egyre inkább egzisztenciális fenyegetésnek tekintik. Ki kell mondani: Kirk is hozzájárult ehhez a hangulathoz. Széles körben nyilvánosságot kapott »vitáiban«, hogy nemcsak a radikális keresztény ortodoxiát hirdette, hanem rendszeresen utalt a rasszizmusra, az idegengyűlöletre, a homofóbiára és a transzfóbiára is.”
A bécsi Der Standard című szociál-liberális napilap így jellemzi Charlie Kirket:
„Trump lelkes rajongója a legszélsőségesebb politikai nézeteket vallja. Ez a kifejezés azonban már nem engedélyezett az Egyesült Államokban; ott legfeljebb »konzervatív influenszernek« nevezhető. Az MSNBC hírcsatorna kirúgott egy kommentátort, miután az csupán rámutatott egy adásban, hogy Kirk a múltban gyűlöletbeszédet terjesztett.”
Most pedig nézzük, hogy mit állít a sanghaji Jiefang Ribao című állami napilap erről az esetről:
„Mind a republikánusok, mind a demokraták körében vannak szélsőséges gondolkodásmódok, amelyek az erőszak melegágyává válhatnak. A választók egyre növekvő, konfrontatív mozgósítása további társadalmi eszkalációhoz is vezethet. Ez aggasztó.”
Trump: A gyanúsított őrizetben, írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung című polgári-konzervatív napilap:
„A jobboldali aktivista és Trump-támogató Charlie Kirk elleni halálos támadást követően letartóztattak egy gyanúsítottat. »Azt hiszem, elkaptuk« – mondta Donald Trump, az Egyesült Államok elnöke pénteken a Fox Newsnak. A gyanúsított rendőrségi őrizetben van, és nagyfokú bizonyosság van az ügyben. Trump hozzátette, hogy ha a gyanúsítottat bűnösnek találják, amiről úgy gondolja, hogy meg fog történni, reméli, hogy halálbüntetést kap. Az elnök dicsérte a biztonsági szerveket is, mondván, hogy mindenki nagyszerű munkát végzett. Spencer Cox, Utah kormányzója röviddel ezután megerősítette az információt. »Megvan« – mondta. A 22 éves Tyler Robinsont csütörtök este vették őrizetbe. A 31 éves Kirk szerdán egy szabadtéri rendezvényen lépett fel mintegy 3000 ember előtt egy utahi egyetem campusán, ahol célzott lövéssel a nyakát találták el és megölték. Az incidens után a térfigyelő kamerák felvételeit használták a gyanúsított azonosítására.”
Egy 22 éves férfit gyanúsítanak Charlie Kirk megölésével, írja a budapesti Népszava című baloldali napilap:
„Egy fiatal utahi férfit gyanúsítanak azzal a hatóságok, hogy megölte az ismert republikánus véleményvezért – írja a Reuters.
A gyanúsítottat Tyler Robinsonként azonosították, aki egy családi ismerősnek bevallotta – vagy legalábbis célzásokat tett arra –, hogy mi miatt halt meg Charlie Kirk. Ezt követően egy rokon arról számolt be a nyomozóknak, hogy Robinson az utóbbi időben egyre jobban érdeklődött a politika iránt és gyakran elítélően beszélt az influenszerről – ismertette Utah kormányzója, Spencer Cox. A nyomozók Robinson lakótársát is kihallgatták, aki bemutatta a Discordon – egy, a játékosok körében népszerű chat- és streamplatformon – váltott üzeneteit. Ezekben Robinson arról írt, hogy elővesz egy puskát egy rejtekhelyről, majd a lövöldözés után egy bokorban hagyja, törölközőbe csavarva. A leírás teljesen megegyezett azzal a fegyverrel, amelyet a hatóságok az egyetem közelében, egy erdős területen találtak.
A helyszínen talált lőszerhüvelyekre különféle, egymáshoz nem illő üzeneteket karcoltak. Ezek között akadt teljesen értelmetlen odavetés – például a »Mi ez« –, valamint internetes szlenggel átitatott, provokatív beszólás: »Ha ezt olvasod, meleg vagy, LMAO« [Laughing my ass off azaz »Szétröhögöm a seggem« vagy »Annyit nevetek, hogy leesik a fenekem«]. Másik feliratként egy ismert olasz partizándal sora, a »Bella Ciao« ismétlődött, amelyet a popkultúrában és politikai kontextusokban egyaránt használnak. Volt olyan üzenet is, amely közvetlen politikai felhangot kapott: »Hé, fasiszta, kapd el!«.
Ezek a feliratok inkább egy internetes trollkultúra hangulatát tükrözik, mintsem koherens politikai állásfoglalást, vagyis sokkal inkább a provokáció és meghökkentés volt a céljuk, semmint egységes üzenet.
Charlie Kirk meghatározó konzervatív aktivistaként, íróként és podcast-műsorvezetőként kulcsszerepet játszott Donald Trump és a Republikánus Párt fiatalabb szavazók körében való népszerűsítésében. Ő volt a társalapítója és elnöke a konzervatív diákszervezetnek, a Turning Point USA-nak, és szerdai fellépése a Utah Valley Egyetemen az »American Comeback Tour« nevű, 15 állomásos amerikai egyetemi körút része volt. Meggyilkolása széles körű felháborodást váltott ki: demokraták és republikánusok egyaránt elítélték a politikai indíttatású erőszakot, és több külföldi kormány is hasonlóképpen reagált.”
Napilapok a világ minden tájáról (Illusztráció: Pixabay)
