Egy egyetemista nagyszülőkhöz címzett levelét tették közzé a közösségi oldalakon a blokádban lévő egyetemi hallgatók. Hozzáteszik, a levél egy hallgató levele, de akár mindannyiuk nevében szólhat. A levelet fordításban, teljes terjedelmében alább közöljük:
Mamának és Tatának
Sziasztok, drágáim. Jól vagytok?
Tudom, hogy nehezetekre esik beszélni velem. Nekem is nehéz néha. De nem haragszom.
Remélem, legalább ugyanazt az érzést, ugyanazt a csendet osztjuk meg.
Tudom, mit mondanak rólam a tévében. Tudom, milyen szavak hangzanak el. Remélem, egyszer megtudjátok, hogy nem így van.
Láttalak titeket, mindent látok. Látom, ahogy belülről marcangoljátok magatokat és visszatartjátok a könnyeiteket, hogy ne sírjatok, valahányszor azt mondom, hogy ott vagyok. És igen, ott vagyok, mindezekben a hónapokban. Emlékszem, mennyire örültetek, amikor felvettek az egyetemre. Politikai Tudományok Kara – komolyan hangzik, fontosnak hangzik. Ebben egyetértettünk. Emlékszem az örömötökre is, amikor letettem az első vizsgáimat.
És ezért remélem, hogy nem volt túl nehéz, amikor hallottátok, hogy most blokád van ott. És hogy én is ott vagyok – azok között a fiatal arcok között, akiket a tévében láttok.
Ne legyetek csalódottak amiatt, hogy harcolok. Harcolok azokért, akik már nem tudnak. Azokért, akik már nincsenek köztünk.
Ne csodálkozzatok, hogy gyászolok. Ti is gyászoltatok, tudom.
A legnehezebb akkor volt, amikor rájöttem, hogy nem ugyanúgy gondolkodtok, mint én. Hallottam a szomorúságot a hangotokban, amikor anyától megtudtátok, hogy ott aludtam. Éreztem, ahogy remeg a kezetek az enyémben, amikor bevallottam, hogy csak ott érzem magam biztonságban. Láttam a dühöt a szemetekben, amikor megsajnáltalak titeket. Igen, sajnállak benneteket. Talán csúnya dolog mondani, de összeszorul a szívem, amikor hallom, hogy az egekig magasztaljátok azokat az embereket, aki tűzijátékkal robbantja fel az embereket.
És nem, nagyi, senki sem kényszerített. És igen, ott biztonságban vagyok.
Sírtam, amikor rájöttem, hogy papa már nem emlékszik a nevemre, de az övét tudja. Engem őrzött. Engem vezetett kézen fogva. Engem nevelt. És most valaki felé fordul, akit soha nem ismert.
Nem hibáztatlak titeket, hogy nézitek a tévét. Még kevésbé, hiszen én magam is újságírást tanulok. Tudom, hogy alig várjátok, hogy engem is lássatok a képernyőn. De azt is tudom, hogy kiráz titeket a hideg, amikor megláttok egy felvételen a tüntetésről.
Nem akarom rátok kényszeríteni, mit nézzetek. Bár dühömben ezen is gondolkodtam. De ez a ti jogotok. A ti demokratikus jogotok. És ebben egyetértünk. A demokráciában egyetértünk. Csak ti még nem tudjátok, hogy ugyanazok az értékrendjeink.
Gyűlölöm, amikor bólogattok, miközben a barátaimat meghurcolják a rezsim médiájában.
Ti tanítottatok meg arra, hogy szeressem a világ minden gyermekét. Bármilyenek is legyenek. Bármennyire is különbözzenek. Még mindig hiszek ebben. Ezért harcolok – mindannyiukért. Azokért, akik rám hasonlítanak, és azokért, akik teljesen mások. A legkisebbekért és a legidősebbekért. Amikor szenvedek, rátok gondolok. Arra gondolok, hogy azért vagyok ott, hogy a ti életetekbe is változást hozzak.
Nem gyűlölöm, hogy hisztek. Azt gyűlölöm, hogy ennek így kell lennie. Azt gyűlölöm, hogy leveleket kell írnom nektek.
És azt is gyűlölöm, hogy ezeket a leveleket soha nem fogom odaadni nektek, hogy elolvassátok.
De ha nem ti, akkor olvassa el valaki más. Egy barát, egy ismerős, egy véletlen járókelő. És imádkozzon egy másféle sorsért. Egy másik történetért, amelyért majd sajnálkozni fog, és reméli, hogy soha nem kell átélnie.
Ui.: Szeretlek titeket.
A ti blokádban lévő unokátok
Itt az év ajánlata: te nyugodtabb, mi még jobbak leszünk!
A visszajelzések alapján három dolog idegesít a honlapon:
- a felugró reklámok,
- az, hogy nem tudod végigolvasni az előfizetőknek járó cikket,
- a mellégépelések.
A mi problémánk pedig az, hogy nem tudunk még több saját anyagot előállítani, mert a mintegy húsz önkormányzat nulla dinárt hagyott jóvá a beadványainkra, és a Magyar Nemzeti Tanács – a pártházból érkező, mondvacsinált okokra hivatkozva – évek óta nem javasolja támogatásra a pályázatainkat.
Segítsünk egymáson! Napi húsz dinárért (0,17 euró) legyél a Szabad Magyar Szó előfizetője, így megszabadulsz a felugró reklámoktól, elolvashatod a Plusz rovatban megjelenő cikkeket, és nem mellékesen ezzel is hozzájárulsz, hogy továbbra is a Szabad Magyar Szó legyen a legolvasottabb vajdasági magyar honlap és még több helyi témáról számoljunk be!
U. i. Ha kétszáznál több előfizetőnk lesz, bizisten, még egy olvasószerkesztő alkalmazását is megfontoljuk!
