III. Károly megkocsikáztatta „második” Trumpot, hogy Starmer nyerjen pár százaléknyi vámcsökkenést, miközben a NATO orosz drónokat lőtt le lengyel terület felett. Izrael hadvezetése kelletlenül hajtja végre a háborúba menekülő kormányfő terveit, miközben kovácsolódik az arab egység a túlkapásokkal szemben. A svédeknek elegük lett Orbán csökönyösségéből, akinek német szövetségesei viszont tovább nyomultak egy tartományi választáson. A német kosárlabda pedig a világ csúcsáról Európa csúcsára is felpattant. – Átlapoztuk a világsajtót Oslótól Barcelonáig és Londontól Tokióig.

Orosz dróntámadások NATO-légtérben

„Vajon végre felébred-e a Nyugat?” – teszi fel a kérdést a prágai Lidové Noviny című konzervatív napilap, majd így folytatja:

„Ha körülbelül húsz drón repült Lengyelország területére több mint hét órán keresztül, és ebből csak hármat vagy négyet tudtak lelőni, az szégyenletes. A történtek rendszerszintű problémára utalnak. Ha a NATO légvédelme ilyen rosszul működik Európának ezen a részén, akkor a szervezet keleti szárnyának komoly problémái vannak. Mi történne, ha Oroszország hirtelen ezer harci drónnal és kétszáz ballisztikus rakétával támadna a mintegy két tucat kicsi, olcsó, sőt talán elkóborolt ​​drón helyett?”

A pekingi Huanqiu Shibao című kínai állami napilap vendégkommentátora így ítéli meg a helyzetet:

„Az a tény, hogy az európaiak egyre inkább fenyegetve érzik magukat biztonsági kérdésekben, az részben az ukrajnai háborúnak és a Trump amerikai elnök okozta bizonytalanságnak köszönhető. Másrészt azonban Európának hiányzik egy saját stratégiája Oroszországgal szemben. Geopolitikailag az emberek hajlamosak visszacsúszni a hidegháborús gondolkodásmódba. Moszkva olyan országokra akar hatást gyakorolni, mint Kína, Észak-Korea és Irán, annak ellenére, hogy ezek az országok nincsenek közvetlen konfliktusban Európával. Ezek a biztonsági aggodalmak inkább egy önmagukban keltett félelembuborékok. Az olyan európai hatalmak, mint Franciaország és Németország, viszont kihasználják az Oroszországgal szomszédos kelet-európai országok félelmét, hogy látszólag frontot alakítsanak Moszkva ellen és igazolják saját újrafegyverkezési terveiket. Európa azonban még messze van attól, hogy független védelmi rendszerrel rendelkezzen.”

A stockholmi Dagens Nyheter című lap is a lengyelországi orosz légtérsértésekkel foglalkozik:

„Történelmi próbatétel volt ez a NATO számára. Putyin több mint egy tucat drónt küldött Lengyelország felett Rzeszow felé, ahol számos árut raktároznak Ukrajna támogatására. Most Putyin is megkapta a választ: a NATO új műveletet indít. Franciaország, Dánia, Nagy-Britannia és Németország erősítést küld Ukrajnának. És az Egyesült Államok? Mit tesz Trump, ha Putyin megsérti a határt egy NATO-szövetségesselszemben? Valóban nyomást akar gyakorolni Putyinra, vagy inkább megerősíti pozícióját a Hszi Csin-pinggel és Narendra Modival folytatott tárgyalásokon?”

„Egyállami” háború a kétállami megoldás ellen

Múlt pénteken az ENSZ Közgyűlése nagy többséggel megszavazta, hogy az izraeli—palesztin válságban a kétállami megoldásra kell törekedni. A torinói La Stampa című, régebben fasiszta, majd antikommunista, ma progresszív napilap kritikusan fogalmaz:

„A »kétállami megoldás« üres frázissá vált. Azok beszélnek róla, akik már nem hisznek a megvalósításában. Az egykor igazságosságra irányuló javaslat támogatása most a tétlenség ürügyévé válhat. Ha Európa még mindig hinni akar ebben a modellben, kötelessége nemcsak beszélni róla, hanem cselekedni is: megnevezni azok felelősségét, akik akadályozzák, megbüntetni a nemzetközi jog megsértését, és megszüntetni a diplomácia és az erkölcs szétválasztását.”

Greta Thunberg klímaaktivista az úgynevezett Globális Sumud Flottillával utazik Gázába. A stockholmi Svenska Dagbladet című liberális-konzervatív, független napilap vendégkommentárja kritikusan tekint a szervezőkre:

„Kevesebb, mint három hónappal ezelőtt a GSF képviselői részt vettek egy találkozón a Hamász algériai központjában azokkal, akik október 7-én több száz izraeli civilt gyilkoltak, kínoztak és erőszakoltak meg. Bár a svéd sajtó továbbra is humanitárius álcával ellátott békeprojektként emlegeti a flottillát, bizonyítékok vannak arra, hogy a GSF vezetésének konkrét kapcsolatai vannak a világ leghírhedtebb terrorszervezeteivel. Greta Thunberg ugyan az igazságosság és a szolidaritás bajnokának imázsát kelti, de egyidejűleg támogatja és legitimálja az antiszemita, fanatikusan vallási és ultranacionalista szereplőket.”

Macron nem hagyja magát megfélemlíteni, írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung című polgári-konzervatív napilap:

„Franciaország kitart a palesztin állam jövő heti elismerésére vonatkozó terve mellett, Izrael fenyegetései ellenére. Emmanuel Macron elnök és Muhammad bin Szalmán szaúdi koronaherceg megerősítette részvételét az ENSZ szeptember 22-i New York-i közgyűlésén, közölte az Élysée-palota. Párizs megkezdte a felkészülést az esetleges izraeli megtorlásokra. Franciaország szorosan együttműködik Nagy-Britanniával, Kanadával és Ausztráliával, amelyek szintén bejelentették a palesztin állam elismerését. Párizsban rámutatnak arra, hogy Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök a többi kormányfőhöz intézett tüzes levelei szinte teljesen ugyanazt a szöveget tartalmazzák. A sajtónak kiszivárgott levélben Netanjahu azzal vádolta Macront, hogy a palesztin állam tervezett elismerésével antiszemitizmust szít Franciaországban. »A palesztin állam iránti követeléseik táplálják ezt az antiszemita tüzet« – írta Netanjahu.

[…] Az izraeli külügyminisztérium bejelentette, hogy bezárja a jeruzsálemi francia főkonzulátust, ha Franciaország elismeri a palesztin államot. […] A francia főkonzulátus számos vallási helyszínen is tevékenykedik, köztük az Olajfák hegyén található Paternoster-templomnál. Jeruzsálemben 1843 óta van állandó francia főkonzul. Párizs azt mondja, nem hagyja magát megfélemlíteni. A nemzetközi jog Franciaország oldalán áll.

[…] Az Élysée-palota sikeresnek tekinti a Párizs és Rijád által készített, a kétállami megoldást támogató és a Hamász terrorszervezetet elítélő határozat elsöprő többségét. Németország is megszavazta a múlt pénteki ENSZ-közgyűlésen a Hamász gázai uralmának megszüntetésére felszólító határozatot. 142 ország támogatta a határozatot. Tizenkét állam tartózkodott a szavazáson, köztük Csehország, Ecuador és Etiópia. Tíz állam, köztük Izrael, az Egyesült Államok, Magyarország és Argentína, valamint néhány kisebb ázsiai szigetország ellene szavazott. Macron elnök a szavazást fontos lépésnek nevezte a »béke felé vezető visszafordíthatatlan úton«.”

A sanghaji Xinmin Wanbao című állami napilap ezt írja:

„Az izraeli erők szárazföldi offenzívát indítottak Gázaváros ellen, kiterjesztve az ellenségeskedést a város központjára és nagyszámú civilt űztek ki lakóhelyükről. Ez minden reményt szertefoszlatott egy ideiglenes tűzszünetre a túszokért cserébe. Izrael azonban nem lesz képes pusztán katonai eszközökkel megoldani a konfliktust. Könnyű területeket elfoglalni, de sokkal nehezebb azokat utólag irányítani. A színfalak mögött állítólag jelentős nézeteltérések vannak Netanjahu miniszterelnök és az izraeli katonai vezetők között, akik nem támogatják a teljes terület hosszú távú ellenőrzését.”

A barcelonai La Vanguardia című spanyol-katalán közép-liberális, monarchista napilapnak ez a véleménye:

„Ezt a vitathatatlanul végső offenzívát Rubio amerikai külügyminiszter jeruzsálemi látogatása előzte meg. Washington ezzel bebizonyította, hogy továbbra is szabad kezet ad Izraelnek. A civilek erőszakos kitelepítése azonban háborús bűncselekménynek számít és alátámasztja azokat a jogi érveket, amelyek szerint Izrael offenzívája népirtásnak minősül. Az ENSZ által kinevezett független bizottság szintén közzétett egy jelentést, amelyben Izraelt a Gázában elkövetett népirtással vádolja. A nemzetközi nyomásnak azonban csekély hatása van Netanjahura. Ő még azt is elismerte, hogy Izrael egyre inkább elszigetelődik, de ennek ellenére kitart politikája mellett, mert eleget kell tennie ultrakonzervatív koalíciós partnerei követeléseinek ahhoz, hogy hatalmon maradhasson.”

Az amszterdami de Telegraaf című, legnagyobb példányszámú holland konzervatív-populista napilap hangsúlyozza, hogy Izrael vezérkari főnöke, Ejal Zamir személyesen vezette csapatait a frontra:

„Ez a lépés azért is figyelemre méltó, mert Zamir a múlt hétvégén többször is sürgette a kormányt, hogy teljes mértékben kötelezze el magát a gázai megállapodás mellett. Benjamin Netanjahu miniszterelnökkel ellentétben ő nem hiszi, hogy a szárazföldi offenzíva győzelmet hoz a Hamász felett.”

Arab–iszlám csúcstalálkozó Dohában

A milánói Corriere della Sera című, történelmi jelentőségű, 1876-ban alapított, legnagyobb példányszámban kiadott és legolvasottabb olasz liberális napilap ezt írja:

„Az arab világban Izrael továbbra is veszít támogatottságából és egyre inkább elszigetelődik. A palesztin nép humanitárius tragédiája azonban nem a döntő tényező abban, hogy az arab országok a közelmúltban elítélték Benjamin Netanjahu miniszterelnök cselekedeteit. Az Arab Liga és az Iszlám Együttműködési Szervezet tagállamai közötti rendkívüli csúcstalálkozó kiváltó oka a Doha elleni izraeli támadás volt, amelyben több, Katarban élő Hamász-tag halt meg. Úgy tűnik, hogy ez a szuverén Perzsa-öböl menti állam elleni támadás átlépte a »vörös vonalat«, amely arra kényszeríti a régió országait, hogy legyőzzék a régi megosztottságot és a kölcsönös bizalmatlanságot.”

A tokiói Asahi Shimbun című, 1879-ben alapított, reggel 5,1 millió és este 1,55 millió kiadású, a világ harmadik legnagyobb példányszámban megjelenő közép-bal, liberális napilapja vendégkommentátora üdvözli a dohai találkozót, mert ezt:

„… az arab-iszlám közel-keleti államok maguk kezdeményezték. Egy ilyen csúcstalálkozónak azonban nem szabad pusztán formálisnak lennie. Az államoknak meg kell erősíteniük együttműködésüket, konkrét döntéseket kell hozniuk, és azokat végre is kell hajtaniuk. Ez viszont minden bizonnyal magában hordozza Izrael és a Netanjahu-kormány további nemzetközi elszigetelődésének kockázatát.”

A londoni Al Quds Al-Araby című független arab nyelvű napilap bírálja az izraeli miniszterelnököt stratégiája miatt és azt állítja, hogy kevés ellenállásba ütközik otthon:

„Az emberek vagy nem látják, vagy nem akarják elismerni, hogy Netanjahu fokozódó agressziója és féktelen katonai arroganciája veszélyezteti a Közel-Kelet biztonságát, és erőszakos konfliktusokat és fegyverkezési versenyt provokál – ráadásul egy olyan régióban, amely már amúgy is krónikus instabilitástól szenved. Mindez végső soron magának az izraeli népnek az érdekeit veszélyezteti, amely végső soron biztonságos életet szeretne olyan szomszédokkal, akik nem ellenségesek vele szemben. Ezért nyilvánvaló, hogy Izrael végső soron magának árt a tetteivel.”

Választások Észak-Rajna-Vesztfáliában

A sanghaji Jiefang Ribao című állami napilap a következőképpen értékeli a német tartományban megtartott választásokat:

„Bár a CDU szerezte meg a legtöbb szavazatot, az AfD váratlanul magas eredménye miatt az utóbbiak a valódi győztesek. A nagy vesztesek a Zöldek, akik elvesztették szavazataik közel felét. Ez igazi intő jel Merz kancellár és kormánykoalíciója számára, és a hangulat fokozatos változását jelzi az országban. Az AfD eddig csak Kelet-Németországban rendelkezett a legmagasabb támogatottsággal, de most úgy tűnik, hogy a volt Nyugat-Németországban is egyre népszerűbb. Ez egyre nehezebbé teszi a bevett pártok számára, hogy fenntartsák az úgynevezett tűzfalat a szélsőjobboldali riválissal szemben.”

A moszkvai Nyezavisszímaja Gazeta című ellenzéki napilap megjegyzi:

„A migrációs kérdés jelentős szerepet játszott a választásokon. Ez egyértelműen tükröződött az FDP vereségeiben és a jobboldali populisták népszerűségének gyors növekedésében. A német sajtó az AfD eredményeire fordít kiemelt figyelmet. A tartomány egyes városaiban, például Gelsenkirchenben, az AfD vált a legerősebb politikai erővé. Gelsenkirchen azonban láthatóan nem tükrözi az állam összes szavazójának hangulatát. Legtöbbjük hisz Friedrich Merz kancellár kampányígéreteiben, miszerint »hamarosan jobbra fordul a helyzet«.”

Feszültségek Svédország és Magyarország között

Az oszlói Dagbladet című liberális napilap a svéd–magyar feszültségekről ír. Ennek a kiváltó oka a magyar miniszterelnök nyilatkozata volt:

„Orbán egy X-videóban kijelentette, hogy Svédország összeomlik a bandák erőszakának nyomása alatt, és hogy 280 kiskorú lányt gyanúsítanak gyilkossággal. Ez a szám nem teljesen a semmiből származik; a német Die Welt újság is ezt írta. Bár 280, 15 és 17 év közötti lányt említ, akiket különféle bűncselekmények miatt vizsgálnak, gyilkosság miatti elítélésekről nem esik szó. Orbán arra a következtetésre jut, hogy Svédország maga mögött hagyta a civilizációt, és a barbárságba süllyedt. Ezek a túlzások nevetségesnek tűnhetnek, de egy szövetséges partner kormányfőjétől származnak, aki kiragadja az információkat a kontextusból, és hazugságokkal keveri össze azokat. Kétségtelen, hogy Svédországnak problémái vannak a bűnbandákkal, amelyek egyre inkább kiskorúakat toboroznak. Ez egy olyan dolog, amivel lehet foglalkozni, és véleményezni is lehet róla. De ahogy Orbán ezt teszi, az csak gyengíti a nemzetközi kohéziót.”

A malmöi Sydsvenskan című független liberális napilap hangsúlyozza, hogy a stockholmi politikai vezetés részéről heves reakciók érkeztek Orbán nyilatkozatára:

„Ulf Kristersson miniszterelnök felháborító hazugságokról beszélt és kijelentette, hogy Orbán lebontja a jogállamiságot Magyarországon s kétségbeesetten várja a következő választásokat. Az ég fokozatosan elsötétül fölötte: Magyar Péter Tisza-pártja több közvélemény-kutatásban is vezet, így nem zárható ki, hogy jövőre Orbán uralma végetér. Ha megnyeri a választásokat, Magyar Péter megígérte, hogy normalizálja kapcsolatait az EU-val és a NATO-val. De még ha ez meg is történik – mint mindannyian tudjuk, a remény hal meg utoljára –, az EU-nak meg kell változtatnia szabályait, hogy az olyan fontos döntéseket, mint a jelenleg kidolgozás alatt álló 19., Oroszország elleni szankciócsomag, minősített többséggel lehessen meghozni, nem pedig egyhangúlag. Nem fordulhat elő, hogy egyetlen ország akadályozza meg az EU munkáját, ahogy Magyarország tette túl sokáig Orbán Viktor alatt. A világnak olyan EU-ra van szüksége, amely cselekvőképes.”

Svéd EU-miniszter: Orbán Viktor videója kétségbeesett figyelemelterelés, írja a budapesti Népszava című baloldali napilap:

„Kétségbeesett figyelemelterelési kísérletnek nevezte Orbán videóját Jessica Rosencrantz svéd EU-ügyi miniszter kedden Brüsszelben a tagállamok EU-ügyi minisztereinek ülése előtt. A magyar miniszterelnök közösségi oldalán megjelent videóban ugyanis arról beszélt, hogy Svédországban 284 kiskorú lányt tartóztattak le gyilkosság elkövetésének gyanúja miatt és szerinte az ország barbarizmusba süllyedt. Az idézett számot a valós statisztikai adatok nem támasztják alá, a svéd ügyészség szerint mindössze négy lányt vádolnak ezzel a bűncselekménnyel. A svéd kormány ugyanakkor valóban leszállítani tervezi a büntethetőség korhatárát.

Rosencrantz szerint Orbán el akarja terelni a figyelmet a súlyos problémákról, amelyekkel Magyarországnak szembe kell néznie a jogállamiság elveinek megsértése és a civil társadalomra gyakorolt különböző formájú elnyomás miatt. A jobboldali miniszter szerint Orbán valószínűleg azért irányítja Svédországra a figyelmet, mert ez az egyik olyan ország, amelyik a leghangosabban kritizálja a magyar kormányt. Svédország szorgalmazza ugyanis leginkább számos intézkedések meghozatalát, például, hogy fagyasszák be több, Magyarországnak szánt uniós pénz folyósítását. Szerinte országa minden rendelkezésre álló eszközt bevet, hogy változást érjen el, mert a valódi probléma Magyarországon van. Kiemelte, hogy öt uniós perben is beszállt a stockholmi kormány Magyarország ellen.

Svéd újságírói kérdésre, hogy mit gondol arról, hogy Ulf Kristersson, svéd miniszterelnök hazugságnak nevezte Orbán állítását, Bóka János európai uniós ügyekért felelős miniszter kedd reggel azt felelte, hogy a svéd miniszterelnök korábban Magyarországon bebörtönzött ellenzékiekről is beszélt már, ami hazugság.

A keddi Általános Ügyek Tanácsán, vagyis a tagállamok minisztereinek ülésén ugyanakkor nem került már szóba a videó és az ezt követő üzengetés sem. A találkozó előtt Rosencrantz és Bóka János is úgy nyilatkozott, hogy nem akarták fölhozni a témát a megbeszélésen, ahol a legfőbb téma az október végi EU-csúcs előkészítése volt. A találkozó után a Népszava kérdésére Bóka János úgy fogalmazott, »a svéd miniszterasszonnyal a nap folyamán szigorúan az udvariassági szabályok betartásával léptünk érintkezésbe«.”

Donald Trump Londonban

Tudom, hogy sokan mélységesen ellenzik Trump látogatását. De Keir Starmer nem rendelkezik ilyen luxussal, írja Martin Kettle a londoni The Guardian című független napilapban:

„Látott-e valaha bármelyik látogató vezető ennyire keveset Nagy-Britanniából vagy a britekből, mint Donald Trump ezen a héten? Az ország abszurd módon reprezentatívnak nem mondható változata, amelyet az Egyesült Államok elnökének szerdai második állami látogatásán kínáltak fel, egy windsori paródia volt, ennek az országnak egy Potyemkin-féle változata, protokollal és csillogással csillogtatva, a brit monarchia kitalált hagyományainak pazar újrajátszásának  közepette. Szinte az egyetlen dolog, ami hiteles volt, az az eső.

De itt van a megváltoztathatatlan és az alapvető dolog. Mindez azonban igazából nem számít. Ami számít, az az, hogy Trump a világ leghatalmasabb vezetője. A Trump-féle sokkok ellenére az USA és Nagy-Britannia továbbra is szövetségesek. Üzleti ügyeket lehet és kell is intézni közöttük. Tehát a Trumppal való személyes találkozás lehetőségét, olyan körülmények között, amelyek célja, hogy hízelgéssel meggyengítsék, és az ország saját prioritásaival kapcsolatos vitákba keveredjenek, meg kell ragadni. Ennek elmulasztása perverz lenne.

Ez pedig nem ideális. A közös értékek korszaka gyorsan apad. Keir Starmernek nem kellett volna ilyen hamar vagy ilyen nagylelkűen kijátszania az állami látogatás kártyáját. Meg kellett volna váratnia Trumpot a meghívással, magasabb árat kellett volna kicsikarnia érte, és utalnia kellett volna arra, hogy erről egy megfelelő megállapodás cseréjébe tárgyalhatnak. De Starmer nincs egyedül azzal, hogy nehezen tud megérteni egy olyan elnököt, aki egyszerre komolytalan és ugyanakkor teljesen komoly. Minden nemzet még mindig azt próbálja kitalálni, hogyan viszonyuljon hozzá.

A második állami látogatásra való meghívás indoka tehát puszta raison d’état [állami indok] – jutalom a rossz viselkedésért, amely mindazonáltal a brit nemzeti érdekeket szolgálja. Ez személyesen talán nem tetszik egyes résztvevőknek vagy több millió embernek otthon vagy az utcán. Sőt, ez talán nem is túl erkölcsös. Sokan – talán a királytól lefelé – a nyelvüket fogják harapni e két kellemetlen nap miatt. Mindazonáltal ez szükséges tennivaló.

Ez Trump második ciklusában még inkább szükséges, mint az elsőben volt. Trump 2024-es győzelme határozottabb volt, mint 2016-ban, és a Fehér Házba való visszatérésére való felkészülése is sokkal alaposabb volt. Az első naptól kezdve a programja, a belföldi és a külföldi egyaránt, radikálisabb, merészebb és sok tekintetben sikeresebb. De ezt hadd ítéljék meg mások. A kormányoknak be kell avatkozniuk, vagy ha nem, akkor a kerekek alá kerülhetnek.

Három dolog lesz különösen fontos, amikor Trump csütörtökön találkozik Starmerrel a látogatás politikai felének megvitatására: a kereskedelem, Közel-Kelet és Ukrajna. A legfontosabb prioritás tekintetében eltérőek a nézetek. Úgy tűnik, hogy Peter Mandelson washingtoni nagyköveti hónapjaiban ápolt jelentős technológiai beruházás már le van zárva, ez egy jól végzett munka anyagi öröksége, bár rövid ideig tartott. Eközben Közel-Keleten a közvetlen cél az kell, hogy legyen, hogy megakadályozzuk Trump felrobbanását, amikor Nagy-Britannia és mások a jövő héten elismerik Palesztinát.

A raison d’état szerint tehát az Ukrajna miatt Trumpra nehezedő nyomásnak elsőbbséget kell élveznie. Oroszország Európára leselkedő fenyegetést jelent. Hosszú távon ennek a megoldása Európa kezében van. Az az elképzelés, hogy az Egyesült Államoknak továbbra is felelősnek kell lennie Európa biztonságáért 80 évvel a második világháború után, ma már aligha hihető. Starmernek azonban mindent meg kell tennie, hogy nyomást gyakoroljon Trumpra Ukrajna további fegyverkezésére. Ha másért nem, a miniszterelnöknek hangsúlyoznia kellene a megdöbbentő ellentmondást a Kínával és Indiával szembeni szigorú szankciók és aközött, hogy nem támadják meg magát Oroszországot a csatatéren.

Sokan idegenkedni fognak a Trumppal való együttműködéstől. Azoknak, akik nem  tagjai a kormánynak vagy diplomaták, megvan az a luxus számukra, hogy ezt megtehetik. Starmer számára ez nem lehetséges. Mivel nemzeti érdek, hogy megpróbálják befolyásolni Trumpot, Starmer kötelessége ezt tenni. És ő egyértelműen elfogadja, hogy ez a munkája része. Igaza van. Ha Starmer a következő hetekben Kínába látogat, ebben a részben is igaza lesz.

Természetesen számos oka van annak, hogy Trump állami látogatását kritizálni lehet és kell is. A fő ok az, hogy Trump kárt okoz – sokat. Tehát a látogatása nem az ünneplésre, hanem a károk korlátozására szolgál. Ez a kimondatlan oka annak, amiért ez a látogatás acélfalak és zárt ajtók mögött zajlik. De ez nem érvényteleníti a látogatást. Egy realista akár azt is mondhatná, hogy ettől a látogatás még szükségesebb, mintsem hogy kevésbé szükséges lenne.

A szigorúan ellenőrzött program és Trump rövid tartózkodása a nyilvánvaló kockázatok és a lehetséges provokációk elismerése. Egy évtizeddel ezelőtt Kína legfőbb vezetője, Hszi Csin-ping, teljes értékű hintós bánásmódban részesült a Mall mentén – nem is beszélve egy manchesteri utazásról. 1978-ban még a román diktátor, Nicolae Ceaușescu, egy véres kezű férfi is a királyi családdal utazott át Londonon keresztül nyitott tetejű hintóban. Trump ezúttal nem részesült ilyen bánásmódban.

Mindent megtörténhet talán a csütörtöki chequersi sajtótájékoztatón, ahol az újságírók mindent megtesznek majd Trump provokálására. De még ha ez meg is történik, a látogatás akkor is megérte. Legjobb esetben létrehozhatja a Mandelson által kidolgozott kereskedelmi és technológiai megállapodásokat, és talán segíthet az USA erősebb fellépésében Oroszországgal és Izraellel szemben. Még a legrosszabb esetben is újabb emlékeztető lesz Nagy-Britannia és megbízhatóbb szövetségesei számára, hogy a nemzetközi gazdasági és biztonsági rend új verziója még mindig megmenthető a Trump okozta károkból. A lényeg az, hogy nyitva tartsuk a lehetőségeket, és ne zárjuk el őket.”

A londoni The Independent című liberális digitális napilap meg van győződve arról, hogy Trump csodálata a királyi család iránt egyedülálló adut ad Starmer miniszterelnöknek, amit az következetesen, hamis szerénység nélkül ki is játszik:

„Amióta a miniszterelnök az Ovális Irodában elővette III. Károly király meghívását az amerikai elnök számára, a »hízelgőbb Trump« hadművelet teljes gőzzel folyik. Ez eddig sikeres volt, mivel Sir Keirnek sikerült elérnie az amerikai elnök által eredetileg javasolt vámok enyhítését, valamint a megállapodást az Egyesült Királyság számára.”

A német kosárlabdázók már Európa-bajnokok is

A világbajnokság megnyerése után a német kosárlabda-válogatott Rigában legyőzte Törökországot 88:83-ra és ezzel Európa-bajnokságot nyert. A párizsi L’Equipe című sportlap különösen Dennis Schröder teljesítményét dicsérte:

„A torna legértékesebb játékosának választott német csapatkapitány a lehető legjobb pillanatban ébredt fel egy hosszú szenvedés után.”

A milánói Gazzetta dello Sport című sportlap úgy véli, hogy a német csapat Álex Mumbrú szövetségi kapitány irányítása alatt elért sikerének sok aspektusa van:

„…de a vitathatatlanul Dennis Schröder volt a sztár. Az első félidőben teljesen rossz formában lévőnek tűnt, de a második félidőben felragyogott.”

Az isztambuli ​Sabah​ című kormánypárti napilap erre a következtetésre jut legyőzött csapatáról:

„Az utolsó támadásig játszottunk és küzdöttünk. A fiúk nagy örömet okoztak nekünk. Nagyon jól játszottunk a végéig, de a döntő tényező a tapasztalat volt.”

Napilapok a világ minden tájáról (Illusztráció: Pixabay)