Megkezdődött az ENSZ Közgyűlésének jubiláris, 80-ik ülésszaka, és persze rögtön az egyre barátságtalanabb házigazda fellépésével. A panasszal és fenyegetésekkel teli amerikai elnök frontálisan megtámadta a világszervezetet, a végén pedig bejelentette, hogy „országaitok a pokol felé tartanak, én vagyok az egyetlen reményetek…” Mert hogy neki eddig is mindenben igaza volt (ezek is az ő szavai). Furcsamód, a beszéd után hangnemet váltott és Ukrajna oldalára állt, megállapította, hogy Oroszország egy „fogatlan tigris”, Ukrajna pedig vissza fogja szerezni összes elfoglalt területét. A Közgyűlés leghevesebb vitája természetesen a gázai háború és a palesztin állam körül folyik.
Időközben titokzatos drón támadások indultak skandináv repülőterek ellen, amiket a dán kormány „profi hibrid támadásnak” nevez. Folytatódtak a megemlékezések az ultrakonzervatív aktivista Charlie Kirk meggyilkolása nyomán. – Átlapoztuk a világsajtót Varsótól Jeruzsálemig és Washingtontól Tokióig.
Trump az ENSZ Közgyűlésén
A bécsi Die Presse című keresztény-demokrata konzervatív napilap így vélekedik:
„Lehetett volna rosszabb is. Trump az ENSZ Közgyűlésén elmondott beszéde zavaros gondolatok, eltúlzott állítások, valótlan kijelentések és sok öndicséret özöne volt. Az amerikai elnök beszéde nyomán azonban két szempontot érdemes kiemelni. Bármennyire is támadta az Egyesült Nemzetek Szervezetét, nem nyilvánította azt halottnak. Másodszor, a hét háború, amelyet Trump az ENSZ segítsége nélkül akar befejezni, valóban összefoglalja az Egyesült Nemzetek Szervezetének jelenlegi dilemmáját. Most olyan sok konfliktus van, amelyekben az ENSZ jelenlegi összetételében semmit sem tehet.”
A londoni The Guardian című független napilap így panaszkodik:
„Azok az erőfeszítések, amelyek egy erős szövetség kiépítésére irányulnak Trump amerikai elnök ellen, összehozva a globális Délt és Európát, meggyengültek az európai kettős mércék miatt: Európa felháborodása Oroszország ukrajnai inváziója miatt sokkal nagyobb, mint Izrael Gázai övezetben végrehajtott pusztítása miatt. A veszély most az, hogy minden nemzetállam gazdasági erejének felmérése által vezérelve, maga hozza meg döntéseit arról, hogy szembeszáll-e az amerikai hatalommal vagy meghajol előtte. Minden ország ismeri Trump zsaroló diplomáciájának mértékét. Azzal, hogy a tárgyalások során a kereskedelem, a biztonság és a bevándorlás kérdését ötvözi, az amerikai elnök maximalizálja befolyását. Bátor ország az, amely szembeszáll vele.”
A milánói Corriere della Sera című történelmi jelentőségű, 1876-ban alapított, legolvasottabb olasz liberális napilap ezt jegyzi meg:
„Lehetséges, hogy Trump provokációi és hirtelen megnyilvánulásai néha csak arra szolgálnak, hogy próbára tegye a helyzetet, hogy meddig mehet el. De bizonyos kijelentések nemcsak kiszámíthatatlanok és bizarrak, hanem nagyon károsak is Amerikára és annak elnökére nézve. Ma becsmérlő megjegyzéseket tesz Putyinról, de néhány héttel ezelőtt kiterítette előtte a vörös szőnyeget, ezzel hitelesíteni és rehabilitálni akarta őt a nemzetközi színtéren. Katasztrofális ez a Nyugat számára, de személyesen Trump számára is.”
Trump az „amerikai erőre” esküszik, írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung című polgári-konzervatív napilap:
„Az ENSZ Közgyűlés 80. ülésszakának keddi megnyitóján Donald Trump amerikai elnök hangsúlyozta az »amerikai erő visszatérését«, és beolvasott az ENSZ-nek. Belpolitikai áttekintéssel kezdte: az elmúlt négy év a »gyengeség és a törvénytelenség« időszaka volt Amerikában. Ennek most vége, mert ő, Trump, visszatért a Fehér Házba. Amerika a »világ legforróbb országa« – legerősebb gazdasággal rendelkezik, nulla inflációval és illegális migráció nélkül. Trump azt tanácsolta más országoknak, hogy ők is küzdjenek az országaikat tönkretevő illegális migráció ellen. Ebben az összefüggésben Berlint dicsérte. Az új szövetségi kormány alatt Németország elhagyta az előző kormány »beteg útját« a bevándorlási és energiapolitikában.
Trump aztán a külpolitikára tért át: szerinte a világ ismét tiszteli Amerikát. Ez abban is megmutatkozik, hogy a NATO-tagok elkötelezték magukat a védelmi kiadások növelésére. Nyilvánvaló ez a vámpolitikája részeként megkötött számos kereskedelmi megállapodásban is. Trump azt is állította, hogy hét háborúnak vetett véget, köztük az India és Pakisztán, az Örményország és Azerbajdzsán, valamint a Kongói Demokratikus Köztársaság és Ruanda közötti konfliktusnak. Mindezt mindössze hét hónap alatt érte el.
Megemlítette az Izrael és Irán közötti tizenkétnapos háborút is. Azt mondta, úgy döntött, hogy bombázza az iráni nukleáris létesítményt. Ezt követően tűzszünetet kötött Izrael és Irán között. De Trump követelte a gázai háború befejezését is. Hozzátette azonban, hogy a Hamász feltételeit nem szabad teljesíteni. Azt mondta, hogy csak egy üzenete van számukra: azonnal engedjék szabadon a túszokat. Trump elismerte, hogy nem sikerült befejeznie az ukrajnai háborút, pedig azt gondolta, hogy ez könnyű lesz. Oroszország azonban nem áll jól a háborúban. Moszkva úgy hitte, hogy három nap alatt elfoglalhatja Ukrajnát. De a háború már három és fél éve tart.
[…] Ezután Trump az Egyesült Nemzetek Szervezetét vette célba: a világszervezetnek hatalmas potenciálja van. De ezt egyszerűen nem tudja kihasználni. Túl sok az »üres szó«. A kudarcba fulladt megközelítések legyenek a múlté. Emlékeztetett arra, hogy egyszer ő is pályázott az ENSZ székházának felújítására. De másképp döntöttek, és egy sokkal drágább megoldást szorgalmaztak. Ezt a hatékonyság hiánya jelének tekintette. Trump azt is felrótta, hogy ő és Melania, a First Lady a mozgólépcsőn ragadtak a Közgyűlés ülésterme felé vezető úton.”
A tajpeji Lianhe Bao című kormánypárti napilap beszámolója szerint:
„Trump az ENSZ Közgyűlésén tartott beszéde nagy port kavart az ukrajnai kérdésben. A korábbi kijelentésekkel ellentétben meglepő módon kijelentette, hogy Ukrajna az EU és a NATO támogatásával képes lesz visszaszerezni elrabolt területeit. Vajon ez a kijelentés politikai fordulatot jelez? Aligha. Az amerikai elnök nem ígért további katonai segítséget Ukrajnának és nem jelentett be új szankciókat Oroszország ellen. Trump egyszerűen azt jelentette ki, hogy az Egyesült Államok továbbra is a NATO fegyverszállítója lesz, és a szövetségeseknek vállalniuk kell a felelősséget a háborúért. Világosan megérti, hogy ennek a háborúnak a befejezése nehéz feladat. Ezért inkább határozott szavakkal, de biztonságos távolságból beszél róla.”
A tokiói Nihon Keizai Shimbun című, a világ legnagyobb példányszámban megjelenő pénzügyi és gazdasági napilapnak vendégkommentátora hasonló véleményen van:
„Trump azt mondta, Ukrajna visszafoglalhatja a megszállt területeket. Az, hogy a megtámadott országnak valóban sikerül-e ezt megtennie, az az Egyesült Államok szerepvállalásától függ. Azonban továbbra sincs konkrét terv az amerikai csapatok bevetésére Ukrajnában vagy egy hosszú távú biztonsági garanciára. Amíg Trump nem változtatja meg azt az álláspontját, hogy Európának kell gondoskodnia erről, és nem az Egyesült Államoknak, addig a kijelentéseit fenntartásokkal kell fogadni. Mert addig nincs szilárd elkötelezettség az erős amerikai katonai és diplomáciai szerepvállalás mellett, ami elengedhetetlen az Ukrajna területek visszaszerzéséhez.”
A Neue Zürcher Zeitung című liberális napilap szkeptikusan tekint Trump kijelentéseire:
„Trump hirtelen el tud képzelni egy ukrán győzelmet Oroszország felett, sőt, akár az összes megszállt terület visszaszerzését is. Retorikai szaltója megdöbbentő, és alátámasztja azt az elméletet, hogy kiszámíthatatlan viselkedése nem csökken, hanem inkább fokozódik elnöksége előrehaladtával. Naiv lenne talán ebből azt a következtetést levonni, hogy ez egy állandó fordulat. Reálisan nézve azonban várható, hogy Trump hamarosan ismét az ellenkezőjét fogja mondani – és mindenekelőtt az, hogy szavait nem fogja tettekkel követni.”
A moszkvai Nyezavisszimaja Gazeta című ellenzéki napilap nem lát irányváltást Trump részéről Putyinnal szemben:
„Okunk van azt hinni, hogy az amerikai elnök továbbra is nyitott a párbeszédre Oroszországgal. Miközben Trump bírálta Oroszországot, nem jelentett be semmilyen oroszellenes lépést: sem a többször is fenyegető »romboló szankciók« végrehajtását, sem pedig az Ukrajnába irányuló fegyverszállítások jelentős növelését. Épp ellenkezőleg: ahogy azt már korábban is többször tette, határidőt szabott, amelyre véglegesíteni kívánja a Kremllel kapcsolatos politikáját. Ezúttal nem két hétről, hanem egy hónapról van szó.”
Drónok a skandináv repülőterek felett
A stockholmi Dagens Nyheter című lap vendégkommentátora azt gyanítja, hogy Oroszország áll a támadások mögött:
„Lehet szó a NATO információs és radarrendszeréről való információszerzésről, de arról is, hogy milyen rutinintézkedéseket tesznek az érintett államok: ki hív fel kit, ki intézkedik? Az is lehet, hogy a NATO-országok inkább otthon tartanák a védelmi rendszereiket, mintsem Ukrajnába küldenék azokat. Egy másik kérdés az, hogy milyen magas költségekkel jár ez majd Oroszország számára. Ha az egyetlen következmény a tiltakozó jegyzékek vagy a nagykövetek beidézése, akkor van ösztönző az ilyen tevékenységek folytatására.”
Az oslói Dagbladet című liberális napilap számára kétségtelen, hogy ki a felelős a támadásokért:
„Ezek a zavarok egyértelműen Oroszország érdekeit szolgálják. Jonas Gahr Støre [norvég] miniszterelnök megerősítette, hogy az év eleje óta további norvég légtérsértések történtek. Még ha Oroszország tagad is mindent, és az egyes hibák tévedések, félreértések vagy előre nem látható körülmények voltak, egy mintázat kezd világossá válni: Oroszország egy bizonyos típusú hadviselésre támaszkodik. Katonai és polgári eszközöket használ a provokációra és a bizonytalanság keltésére. Minden okunk megvan azt hinni, hogy ezek nem szerencsétlen véletlenek, amikor a digitális infrastruktúrát támadják, vagy GPS-jeleket zavarják meg. Mindez elfogadhatatlan, rosszindulatú és a nemzetközi stabilitás elleni támadás.”
Megemlékezés Kirkről
A Washington Post így számol be a Kirk elleni merénylet fejleményeiről:
„Az amerikai kormányzat képviselői legmagasabb szinten gyűltek össze Arizonában egy olyan eseményen, amely lényegében egy keresztény megújhodási mozgalomra hasonlított. Trump amerikai elnök tisztelegve állt Kirk előtt, hosszasan kitért az autizmusra, a 2020-as választásokra, Joe Biden mentális állapotára és más kedvenc témáira. A legérdekesebb pillanat a beszédében az volt, amikor Trump elmagyarázta, hogy miben különbözik saját hozzáállása Kirkétől. »Kirk nem gyűlölte ellenfeleit. A legjobbat akarta nekik – mondta Trump. – Én viszont gyűlölöm ellenfeleimet és csak rosszat kívánok nekik.« Az ilyen kirohanás bármely más politikus karrierjének a végét jelenthetné. Trump esetében azonban ez nem így van.”
Az oslói Verdens Gang című független napilap az európai reakciókat vizsgálja:
„A Kirk elleni halálos támadás gyászhullámot, de imádatot is kiváltott. Az európai szélsőjobboldali politikusok, Orbán Viktor magyar miniszterelnöktől a francia Marine Le Penig, hasznot húznak a tragédiából. Kirk számos képét a múlt heti londoni tömegtüntetésen is bemutatták. Kirköt Európa-szerte mártírként ábrázolják és ez mutatja, hogy milyen szorosan összefog a populista és a radikális jobboldal ökoszisztémája.”
Donald Trump szerint Charlie Kirk mártírként vonul be az amerikai történelembe, írja a budapesti Népszava című baloldali napilap:
„Tízezrek – köztük Donald Trump elnök – búcsúztak el a meggyilkolt konzervatív aktivistától, Charlie Kirktől az arizonai Glendale-i State Farm Stadiumban tartott gyászszertartáson.
A 60 ezer férőhelyes aréna teljesen megtelt, és a gyászolók között több magas rangú politikus is megjelent. Az alelnök, JD Vance mellett több kormánytag is méltatta Charlie Kirk politikai örökségét.
Az eseményen Donald Trump is felszólalt, aki úgy fogalmazott, hogy Charlie Kirk mártírként vonult be az amerikai szabadság történetébe.
Hozzátette: Kirk sosem gyűlölte ellenfeleit, mindig a javukat akarta. »Én viszont más vagyok: én bizony utálom az ellenfeleimet, és nem akarok nekik semmi jót!« – mondta, amit a közönség nevetéssel fogadott.
Stephen Miller, az elnöki kabinetfőnök-helyettes arról beszélt, hogy amikor Charlie Kirk meghalt, az angyalok sírtak, de könnyeikből tűz lobbant a szívekben. A rendezvény egyik váratlan momentuma volt, hogy Elon Musk – aki az év elején nyílt konfliktusba került Donald Trumppal – a közönség soraiban az elnök mellé ült, kezet fogtak, beszélgettek, majd Elon Musk egy közös fényképet is megosztott »Charlie-ért« felirattal. Susie Wiles kabinetfőnök szerint Charlie Kirk kulcsszerepet játszott Trump ifjúsági támogatottságának megszervezésében. JD Vance alelnök kijelentette, hogy »nélküle nem lennénk itt«, majd hozzátette: ők folytatják a Kirk által képviselt ügyet.
A szertartáson megszólalt Charlie Kirk özvegye is, aki könnyeivel küszködve kijelentette, hogy megbocsát férje gyilkosának. Hangsúlyozta, férje mindig azon dolgozott, hogy fiatalokat tereljen jó útra, még az olyanokat is, mint aki megölte őt. Azt mondta, a gyűlöletre nem gyűlölettel, hanem megbocsátással kell felelni, mert ez Krisztus tanítása.”
Közeledés a palesztin állam elismerése felé
„Izrael dühös Nagy-Britannia döntése miatt” – írja a varsói Gazeta Wyborcza című, legnagyobb példányszámban megjelenő lengyel bal-liberális napilap a címlapján, és ezt így magyarázza a cikkben:
„Mert Palesztina elismerése azt mutatja, hogy Izrael szövetségeseket veszít. Nagy-Britannia elsősorban Izraelnek a Gázai övezetben vívott háborúja miatt tette meg ezt a lépést. Bár a Gázai övezet lakóinak humanitárius helyzete hónapok óta katasztrofális, és Izrael európai szövetségesei régóta bírálják az izraeli kormányt a palesztin civilek meggyilkolása és a humanitárius segélyek korlátozása miatt, ez a nyár volt az utolsó csepp a pohárban. London azt is hangsúlyozza, hogy Palesztina elismerésének oka nemcsak Gáza lakóinak nehéz helyzete, hanem a másik palesztin részen, Ciszjordániában uralkodó helyzet is. Izrael ugyanis ott bővíti településeit, és ezzel megsérti a nemzetközi jogot.”
A jeruzsálemi Al Quds című közép-jobboldali pánarab napilap ezt jegyzi meg erről:
„Ez a fejlemény rávilágít arra, hogy mennyire meggyengült Izrael diplomáciai támogatottsága. Az Egyesült Államokkal összejátszva az izraeli kormány úgy reagál, hogy megpróbálja eltörölni Palesztinát a világ politikai térképéről, és ezzel egyidejűleg erőszakos nyomást akar gyakorolni az arab világra. Ennek a stratégiának azonban magas az ára: megerősíti egy olyan állam képét, amely hatalmas brutalitással száműzi egy másik ország népét. Egyre világosabbá válik, hogy egy ilyen megközelítés minden, csak nem a globális együttélés elve.”
A Jerusalem Post című, 1932-ben alapított közép-jobboldali, konzervatív napilap figyelmeztet:
„Fennáll a veszélye annak, hogy az elvárások nem teljesülnek. Az élénk remények, amelyek mind ugyanabba a zárt ajtóba ütköznek, gyakran haraggá csapnak át, és a haragnak megvan a maga politikája. Mit jelent valójában Palesztina elismerése a palesztinok mindennapi életében? Egy hebroni apa amiatt aggódik, hogy lesz-e továbbra is áram, és hogy időben megkapja-e a munkavállalási engedélyt. Egy betlehemi anya pedig amiatt aggódik, hogy van-e gyógyszer a klinikán. Egy nábluszi tinédzser pedig amiatt aggódik, hogy ér-e majd a diplomája egyáltalán valamit az ellenőrzőponton kívül. Palesztina elismerése a távoli fővárosok által nem változtat ezeken a tényeken. Az csak akkor segíthet, ha konkrét változás előmozdítására használják fel.”
A londoni The Telegraph című, 1855-ben alapított konzervatív napilapnak ez a véleménye:
„Figyelemre méltó, hogy más nagyobb európai állam, mint például Németország és Olaszország, nem csatlakozott Nagy-Britanniához és Franciaországhoz. És a tény továbbra is az, hogy nincs palesztin állam, bár létrejöhetett volna, ha az évek során különböző vezetők, nevezetesen Jasszer Arafat, valóban békés megoldást akartak volna. De ők csak egy palesztin államot akartak, zsidó államot viszont nem. Izrael elpusztítása volt és marad a Hamász és más militáns mozgalmak elsődleges célja.”
A Tel Aviv-i Haaretz című közép-baloldali liberális napilap ezt írja:
„Ha a Palesztin Hatóság vissza akar térni a nemzetközi politikai színtérre és részt akar venni a döntéshozatalban, akkor gyorsan be kell bizonyítania, hogy képes kormányozni. Ehhez a hitelességét kell megalapoznia. Az első lépés nem egy költségvetés vagy egy ellenőrzés. A túszokról van szó. A Hatóságnak nyíltan és egyértelműen követelnie kell szabadon bocsátásukat, és el kell ítélnie a Hamászt a túszejtésért.”
A sanghaji Jiefang Ribao című állami napilap a következő értékelést teszi közzé:
„Egyrészt a gázai humanitárius helyzet tovább romlik, és Izrael mára teljesen kimerítette a legtöbb nyugati szövetségesének toleranciáját. Másrészt a hangulatváltozás elfedi ezen országok kézzelfogható gyakorlati érdekeit is, mint például az arab államok energiaellátásától való függőség vagy az európai muszlim lakossággal való együttélés. Az európai országokban gyakori Izrael-ellenes tüntetések is azt mutatják, hogy a Palesztina iránti támogatás mostanra a közvélemény domináns részét képezi.”
Napilapok a világ minden tájáról (Illusztráció: Pixabay)
