Tizenegy év után jelentkezett felnőtteknek szóló verseskötettel Kollár Árpád, vajdasági, zentai születésű, Szegeden élő költő. Kollár, aki az elmúlt években hatalmas sikereket ért el gyermekirodalmi műveivel – a Milyen madár nemzetközi elismerése után A Völgy, írta Tárkony című kötetét horvát nyelvre is lefordították, de írt novellákat Szuperhősök a klinikán címmel súlyos, halálos betegségekkel küzdő gyermekekről is. Kollár Árpáddal a Nád című, néhány nappal ezelőtt megjelent kötetéről beszélgettünk.
A Kalligram kiadó szerkesztője, Mészáros Sándor a fülszövegben így ír a kötetről: „Amikor még nem olvastam Kollár Árpád poémáját, de már hallottam róla, nos, az járt a fejemben, hogy ez már költőileg nem lehetséges: felfalta az idő.” Hogyan falhatná fel az idő az olyan verset, mint például a Trianon című vagy a Mondd, otče naš. Nem időtállóak a versek, bármikor is olvassuk – írjuk őket?
“Ha jól értem, Mészáros Sándor itt arra utal, hogy szerinte nem lehet jó verset írni Trianonról. Szkeptikus volt, mert oly sok idő telt el azóta és oly sok réteg rakódott rá: lehetetlen poétikai kihívás, nincs hozzá friss nyelvünk, perspektívánk, csak érvénytelen, elkopott eszköztárunk, ami kudarcra van ítélve. Valóban, vannak témák, melyekben nagyon nehéz érvényeset mondani. Magamtól nekem sem jutott volna eszembe, hogy ilyen direkt módon tematizáljam Trianont, kellett hozzá egy erős impulzus. Ha nem zsigerileg közelítek, akkor valószínűleg tudatosan megpróbáltam volna kicselezni azokat a veszélyeket, melyekre a fülszöveg is utal: sokkal gyávább lettem volna és nem találtam volna rá erre formára, nyelvre.
Több mint tíz év eltelt a legutóbbi felnőtteknek szóló versesköteted megjelenése óta, de közben nagyon termékeny voltál egyéb téren. A gyerekek, gyerekeid és a gyerekversek töltötték ki az elmúlt tíz évet? Közben mégis megszülettek ezek az igen komoly tematikájú versek.
“Szabó Lőrinc az egyik interjújában arra panaszkodik, ha nem ítélték volna silentiumra, sokkal több verset írt volna. Nekem nincs mire fogni: ennyi volt bennem az utóbbi tíz évben. A család, a megélhetésért való küzdelem persze nem kedvez az alkotásnak, ahogy a kultúrpolitikai földharc sem. Hiába torlódott föl időnként egy nagyobb adag vers, addigra a régebbieket nem éreztem érvényesnek. Kidobtam őket, majd újra kezdődött a hízlalás. Így viszont sosem jött össze egy kötetre való. Szerencsére az utóbbi időben ismét jól ment az alkotás, így amikor Mészáros Sándor fölhívott a Trianon az nem egy ház miatt, hogy készítsek nekik könyvet, azt mondtam, mindjárt készen is van. Megírtam még azokat a verseket, melyeket évekkel ezelőtt meg akartam írni, megvoltak a fejemben, csak valahogy nem születtek még meg. Betöltöttem a hiányokat, illetve a folyóiratokból előkapartam a régieket. A reményteleneket elhagytam, amiben mozgott valami, újraírtam. Rá is csodálkoztam, hogy több olyan darabot is sikerült újraéleszteni, amiről korábban végérvényesen lemondtam.”
Fotó: kellerami
A Trianon című versed nagy port kavart – s pont a Nobel-díjas Krasznahorkaihoz köthetően. Tulajdonképpen neki köszönhető a vers születése. Ennek kapcsán milyen érzések vannak benned és bánod-e, hogy van, aki nem érti, mit jelent neked Trianon?
“Ó, én már abban a pillanatban megbánom, hogy közéleti témában megszólalok, amikor rákattintok a send gombra, mert nem könnyű és veszélytelen kilépni a fényre. Magánéleti szempontból mindenképpen megbántam: a lányomat ezért az írásért sokat bántotta az akkori legjobb barátnője. Azért azon meglepődtem, hogy a gyerekek kiválóan képesek utánozni a felnőtteket, szépen hat rájuk is a közélet mérge. Ez a szöveg egyébként is nagyon tanulságos volt számomra. Hirtelen született meg, zsigerileg, a Krasznahorkai interjú inkább csak ürügye volt, nem címzettje. Az volt az utolsó csepp: mert már régóta zavart, hogy a közbeszédben milyen felszínesen közelítenek a témához. A cimkézés szerint Trianon valami meghaladott valami, pudvás izé, ami csak az elborult revízionistákat érdekli, mert sírnak a “régi dicsőségünk hol késel az éji homályban” miatt. Annak akartam hangot adni, hogy nem, nem és nem. Trianon velünk élő valami, meghatározza a mindennapjainkat, amihez nem is kell föltétlenül csak nagy, traumatikus dolgokra gondolni. Nagyon érdekes volt megtapasztalni, hogy író barátaim azonnal versként kezdték el olvasni (holott Micimackóval szólva nem annak lett szánva). Még nagyobb tanulság, hogy rengetegen tudtak kapcsolódni hozzá: valamit jelentett nekik, erősen hatott rájuk, nagyon sokan írtak nekem, megosztották személyes variációjukat. Mindez megmutatta, milyen mélyen gyökerezik ez a történet a mai magyar társadalomban is. Ráadásul sokféle ember reagált rá, értette meg a lényeget, így a vers átlépett a mentális határokon és buborékokon is. Tényleg nem várt utat jár be azóta is, sok helyen tanítják, sokat beszéltek róla, megtalálta a maga helyét.”
A kötetben olyan versek vannak, amik első olvasatra egészen terápiás jelleggel bírnak – halállal, elválással, nehézségekkel – az élettel kapcsolatosak. Soha nem kertel a költészeted. Írás közben rád is terápiás hatással van a versek születése?
“Nagyon ritkán születik abból jó mű, ha terápiás céllal írunk, az valami egészen más történet, a szépirodalomnak más szabályai vannak, más a dinamikája. Ugyanakkor való igaz, hogy arról írok, ami erősen megérint, ami erősen foglalkoztat, ezek a témák pedig ilyenek. Hazudni, mellébeszélni fölösleges, az élet végső soron kegyetlen, így az irodalom sem mellőzheti a kíméletlen szembenézést. Ugyanakkor én is szeretem a fényt, a játékot, az ízeket, a nevetést, de valahogy ebből több jut más típusú írásaimban.”
Trianon az nem egy ház
Szegeden elolvasod a magyar író interjúját, és nem érdekel.
Másnap Szabadkán az édesanyád hetvenedik születésnapján eszedbe jut az interjúból egy mondat, hogy Trianon egy kastély, és semmi más, és az ajkadba harapsz.
Trianon az, amikor fejbe rúgnak az osztálykiránduláson Zobnaticán a Törley-kastély parkjában, hogy beszélj szerbül.
Trianon az egy medúzacsípés a tengerparton a nyolcvanas évek végén.
Trianon az, amikor Devecseri öngólt fejel Hollandia ellen.
Trianon az, amikor szereted a Cocktát, pedig nem is szereted.
Trianon az, amikor Szabadkán légvonalban öt kilométerre élsz a határtól, Szegeden pedig háromra.
Trianon az, amikor az édesanyád Magyarországon nem az édesanyád, mert az ő magyar személyi igazolványában az áll, hogy Szabó Irén, a tiédben pedig az, hogy anyja neve Sabo Iren.
Trianon az, amikor a szülőfölded nem a hazád.
Trianon az, amikor a hazád a szülőfölded.
Trianon az, amikor a szomszédod Szegeden őszintén megkérdezi a Magyarország–Szerbia-kézilabdameccs után, hogy melyik csapatnak szurkoltál, és te nem válaszolsz harmadszorra sem.
Trianon az, hogy Jelen sört iszol a pljeskavicához.
Trianon az, amikor a szülővárosodban bemész a Platon könyvesboltba, és megörülsz, hogy van magyar nyelvű Krasznahorkai-kötet.
Trianon az, hogy a GYODA miatt áttelepítik a földikutyákat a határzónából.
Trianon az Kovács András Ferenc, Erdélyi töredék, freskók cafatja.
Trianon az egy identitásrezervátum, ahol képzeld, még élnek olyan igazi magyarok, és tényleg elmagyarázza neked, hogy örülj, te még egy olyan igazi magyar vagy.
Trianon az, amikor a magyar író egy fröccsöntött székelykapuval vitatkozik, és nyer.
Trianon az most van, nem akkor volt, Trianon az itt van, nem ott volt.
Trianon az, hogy váróteremben élet légycsapóval vágni engem nyakon.
Trianon az, amikor leszállítanak a sínbuszról a horgosi vasútállomáson, fölsorakoztatnak a sínek mellett, turkálnak a koszos gatyáid között, miközben leolvasod a sínről, hogy Diósgyőr, 1898.
Trianon az, amikor két órát vársz a határon, amikor nyolc órát vársz a határon, amikor fél órát vársz a határon, mert már megint a faszé’ nem dolgoznak azok a kurva magyarok.
Trianon az, amikor a mostari hídon ratlukot kérsz a kávé mellé.
Trianon az, amikor fejbe rúgnak Szabadkán a buszmegállóban, hogy beszélj szerbül.
Trianon az, amikor szerbül beszélsz, pedig nem beszélsz szerbül.
Trianon az, hogy gólt dobsz Zentán Arpad Sterbik Caparnak, a világbajnok spanyol kapusnak, amikor még Arpad Sterbiknek hívták a jegyzőkönyvben.
Trianon az egy Csehy-vers, ami úgy végződik, hogy mi lesz velünk így, mi lesz velünk így szétszórt görögökkel.
Trianon az, amikor az unokatestvéreddel este magyarul beszélgettek Temerinben az utcán, és elhallgat, amikor jönnek felétek.
Trianon az, amikor szerb vagy, román vagy szlovák vagy ukrán vagy, jugó vagy, és nem értik, miért csikorgatod a fogad, hiszen szerb vagy, román vagy szlovák vagy ukrán vagy, jugó vagy.
Trianon az, amikor nem állsz fel a Puskásban a Nélküledre, mert csakazértsem, de a fiadnak intesz, hogy nyugodtan álljon föl, ha szeretné, mert érzed, hogy feszeng, és ő föláll.
Trianon az egy márványtábla a szabadkai zsinagóga előcsarnokában.
Trianon az, amikor a magyar író egy Nagy-Magyarország-matricával vitatkozik, és nyer.
Trianon az, amikor fölállsz a Puskásban a Nélküledre, mert csakazértis.
Trianon az Jékely Zoltán a marosszentimrei templomban.
Trianon az egy adag csorba de burta Kolozsvárott, a Bulgakovban.
Trianon az, amikor Bukarestben a boltos kiabál veled, hogy tanulj meg végre románul, te meg elmagyarázod, hogy magyarországi turista vagy, aztán bocsánatot kér.
Trianon az, amikor háromszázezer szerb nyugdíjas vagy.
Trianon az, amikor nem érted, mit jelent az, hogy határon túli, ha te mindig innen vagy.
Trianon az, hogy miért nyafogsz, olyan régen volt az már, lépj tovább.
Trianon az, hogy ne nyafogj, majd az unióban úgyis megoldódik.
Trianon az, amikor kijavítod a gyerekeidet, ha „burekot” helyett „bureket” mondanak, aztán rajtakapnak, hogy te is úgy mondod.
Trianon az, amikor filmszakadásod van a Puskásban Sallai gólja után, amit a szerbeknek lőtt, de aztán gyorsan el is szomorodsz, mert tudod, soha többé nem fogsz gólnak így örülni.
Trianon az, amikor a szlovák nyelvtörvény buszra száll, és szlovákul kér jegyet a buszsofőrtől.
Trianon az keresztapád puha dobozos, szlovén cigarettája, Filter 57.
Trianon az, amikor nem, nem hagyjátok nemzedékeken át, hogy a szlovák családneveteket szerbül írják, mert azt hiszitek, hogy magyar név.
Trianon az, amikor egy európai értelemben vett demokráciában európai értelemben vett másodrendű állampolgár vagy.
Trianon az, amikor idegen pénz forog kezedben.
Trianon az, amikor a magyar író nem érti a metonímiát.
Trianon az, hogy fölismered A varázsló kertjét egy bajai utcában.
Trianon az, ahogy nem kötöd be a cipőfűzőt, lásd még benne élsz te minden félrecsúszott nyakkendőmben és elvétett szavamban, itd.
Trianon az, amikor hamis Adidas-majicát veszel a Buvlják piacon a másik unokatestvéredtől.
Trianon az, amikor az unokatestvéred az mondja neked magyarul, hogy minket, szerbeket fasszal vertek meg a siptárok.
Trianon az, amikor karácsonykor lövöldöznek az utcán, amikor újévkor lövöldöznek az utcán, amikor a világbajnokság alatt lövöldöznek az utcán, mert ők így ünnepelnek.
Trianon az Kórógy és Szentlászló.
Trianon az, amikor az a magyar fiú azt mondja neked, hogy bolond vagy, bazdmeg, te bolond vagy, mert a VIII. Vajdasági Rohambrigád Általános Iskola udvarán magadban énekled a himnuszt, és tudod, hogy igaza van.
Trianon az, amikor az egykori VIII. Vajdasági Rohambrigád Általános Iskolában már nem indul magyar nyelvű tagozat.
Trianon az, hogy hozzátok jártunk farmerért.
Trianon az, hogy vajdasági falfirkászok, szevasztok!
Trianon az, amikor a palicsi tó úgy fénylik, mint az ólom és a beléndeken s a vad farkasbogyókon alszik a fény.
Trianon az három csupasz nyucakölyök a palicsi állatkertben a gorilla ketrecétől jobbra, akik sosem léteztek.
Trianon az, amikor nem akarod, hogy a gyerekeid tudják, neked mi az, hogy Trianon az, de a lányodat mégis megkéred, hogy olvassa el a Trianon az nem egy ház című szöveget.
Trianon valójában egy ronda edénykészlet, amit édesanyádtól kaptál, mert neki Trianon vagy csak egy ronda edénykészlet, vagy van humora, Isten éltesse!
Itt az év ajánlata: te nyugodtabb, mi még jobbak leszünk!
A visszajelzések alapján három dolog idegesít a honlapon:
- a felugró reklámok,
- az, hogy nem tudod végigolvasni az előfizetőknek járó cikket,
- a mellégépelések.
A mi problémánk pedig az, hogy nem tudunk még több saját anyagot előállítani, mert a mintegy húsz önkormányzat nulla dinárt hagyott jóvá a beadványainkra, és a Magyar Nemzeti Tanács – a pártházból érkező, mondvacsinált okokra hivatkozva – évek óta nem javasolja támogatásra a pályázatainkat.
Segítsünk egymáson! Napi húsz dinárért (0,17 euró) legyél a Szabad Magyar Szó előfizetője, így megszabadulsz a felugró reklámoktól, elolvashatod a Plusz rovatban megjelenő cikkeket, és nem mellékesen ezzel is hozzájárulsz, hogy továbbra is a Szabad Magyar Szó legyen a legolvasottabb vajdasági magyar honlap és még több helyi témáról számoljunk be!
U. i. Ha kétszáznál több előfizetőnk lesz, bizisten, még egy olvasószerkesztő alkalmazását is megfontoljuk!
