Az első világháborúban spórolási céllal bevezetett nyári időszámításnak ma már semmi értelme, az Európai Unió pedig már 2018-ban pedzegette az eltörlését. Ebből azóta sem lett semmi, pedig egészségügyi szempontból kifejezetten káros az emberi játszadozás az idővel.
Október 26-án hajnalban ismét órát kell állítani, ezúttal szerencsére a „jó irányba”, így papíron 25 órás lesz a vasárnap, emiatt egy órával tovább lehet aludni, vagy csak kiélvezni a rengeteg szabadidőt. Más kérdés, hogy az évente kétszer változó időszámítás miatt egyesek bioritmusa akár hetekre is megzavarodik, a kisgyerekes szülők pedig nagyon is jól tudják, hogyan tud összeomlani pillanatok alatt egy hónapok (értsd: a márciusi óraátállítás óta) szívós munkával felépített esti rutin, olvasható a hvg.hu összeállításában.
Az Európai Bizottság 2018-ban tett javaslatot a szezonális óraátállítás megszüntetésére, miután konzultált az uniós lakossággal, amiből kiderült: a 4,6 millió megkérdezett 84 százaléka eltörölné az először 1916-ban, a világháború közepén spórolási célzattal meghozott intézkedést.
A válaszadók háromnegyede „nagyon negatív” vagy „negatív” élménynek tartotta (és vélhetően tartja ma is) az évi két óraátállítást, a fő indokok közt pedig az egészségre gyakorolt kedvezőtlen hatásokat, a közúti balesetek számának növekedését és az energiamegtakarítás hiányát emelték ki. Jean-Claude Juncker, a Bizottság akkori elnöke a „nagy ügyekre fókuszáló” politikai vállalásának részeként tette napirendre a nyári időszámítás kérdését, és a tagállamokra bízta a döntést, hogy melyik időszámítást tartják meg.
Az Európai Parlament 2019 márciusában nagy többséggel a 2021-es kivezetés mellett szavazott, ám A Tanács sosem alakított ki közös álláspontot, aztán az egészet jegelték.
Az óraátállítás ügye elsősorban azon akadt el, hogy nem tudtak megegyezni abban, a nyári vagy a téli időszámítást használják. Brüsszel így márciusban vissza is vonta a 2018-as javaslatát. Az EP-képviselők ezért október 23-án felkérdezték a biztosokat és a dán elnökséget, hogy vázolják fel azokat a fő akadályokat, és ismertessék, milyen lépéseket terveznek a patthelyzet feloldására.
De hogy miért is tekergetjük az óramutatókat? Ennek története egészen a 18. század végéig nyúlik vissza, noha az akkori ötletgazdák elképzelését nem koronázta zajos siker: Benjamin Franklin államférfi, polihisztor, feltaláló és diplomata párizsi nagykövetként írt először egy hasonló elképzelésről, amit a franciák meglehetősen hűvösen fogadtak. 1905-ben egy bizonyos William Willet tárta az angol parlament elé a nyári időszámítás ötletét: eszerint április minden vasárnapján 20-20 perccel előre, szeptember négy vasárnapján pedig ugyanennyivel hátra kellett volna állítani az órákat, de a képviselők leszavazták.
Végül Németország vezette be először a nyári időszámítást: 1916. április 30-án, az I. világháború kellős közepén egy órával előrébb állították az órát, hogy az aktív időszakot minél inkább a természetes fényhez igazítsák, és spóroljanak a gázzal és a villamos energiával. A németekkel szövetséges Osztrák-Magyar Monarchiára is rákényszerítették az intézkedést, a „gazdasági és közlekedési érintkezés okán, ami közöttünk és Németország között fennáll” – indokolta meg Horváth Károly miniszteri tanácsos a Magyar Nemzeti Levéltár cikke szerint. A német ötletet néhány héten belül az antant, illetve más európai országok is átvették, így például az Egyesült Királyság, Franciaország, Olaszország, Belgium, Hollandia, sőt még Törökország is.
Az Egyesült Államok 1918-ban követte a példát, ám a háború végeztével az amerikai földművesek nyomására a Kongresszus eltörölte a nyári időszámítást. Az MNL forrásai szerint Magyarországon is csak egy csoportnak okozott kaotikus pillanatokat az óraátállítás: a tejtermelőknek, akik nem tudtak igazodni az új időszámításhoz.
Mivel a téli-nyári időszámítás alapvetően háborús időkben volt fontos, az I. világháború után a legtöbb országban eltörölték, és legközelebb csak 1941-ben, a II. világháború idején vezették be újra – szintén német nyomásra, majd 1945 után ismét eltűnt az emberek életéből. 1954-57 között újra feltűnt, akkor a munkanapok esti csúcsterhelésekor jelentkező kapacitásgondok feloldása érdekében vezették be, majd 1959-79 között ismét szünetelt a használata – írja a Múlt-kor. 1980-ban ismét villamosenergia-megtakarítási céllal újra behozták a köztudatba.
A 2010-es évekre szinten minden értelme eltűnt az intézménynek: a közúti világítás költsége a modern, energiatakarékos izzók alacsony fogyasztása miatt elhanyagolható, sőt a legnagyobb áramfogyasztás mára már a nyári időszak vált, az egyre magasabb átlaghőmérséklet, valamint az életszínvonal javulásával egyre több épület van légkondicionálóval felszerelve, amelyek áramigénye jóval magasabb, mint amennyit a világításon meg lehet spórolni.
A téli és a nyári időszámítás között az EU-s vezetők sem tudtak dönteni, így mi sem tudunk pálcát törni egyik vagy másik felett. Egy, a HVG által megkérdezett alvásszakértő, Sophie Bostock ugyanakkor úgy látja: a téli időszámítás jobban összhangban van az emberi cirkadián ritmussal (a biológiai órával), mint a nyári, az óraátállítás társadalmi szinten „belenyúl az alvásunkba”, ami egészségtelen.
Más alvásszakértők is az egységesség mellett érvelnek: az American Academy of Sleep Medicine állásfoglalása szerint a szezonális óraátállítás megszüntetése, és az egész éves standard idő bevezetése illeszkedik legjobban életritmushoz.
Közlekedésbiztonság szempontjából viszont elméletileg a nyári időszámítás a kedvezőbb, a hosszabb ideig tartó világosság ugyanis csökkenti balesetek számát – azonban csak akkor, ha nem babrálunk az órával, mert a tavaszi átállítás után az emberek átlagosan körülbelül 40 perc alvást veszítenek, ami miatt felhalmozódik az alváshiány, és figyelmetlenebbé teszi az embereket – ez a közutak mellett a munkahelyeken is több balesethez vezet, és a szívrohamok száma is emelkedik ebben az időszakban – állítja Sophie Bostock.
