Jasmina Paunović nyugdíjas ügyésznő az újvidéki megemlékezés során hangsúlyozta, hogy nem nézhetjük tétlenül országunk pusztulását. A fiatalokhoz fordulva azt üzente „Maradjatok ebben az országban, mert a nap sehol máshol nem süt így.”
„Tisztelt polgárok és ifjúság, áldottak legyenek a sebek, amelyeket a gyaloglás során szereztetek. A ti harcotok nem hiábavaló. Felnyitottátok az emberek szemét, reményt adtatok, hogy lehet jobb is. Köszönöm nektek. Milyenek lennénk mi, emberek, ha hallgatnánk ezzel az igazságtalansággal, az életek tönkretételével szemben?” – ezekkel a szavakkal kezdte beszédét Paunović a vasútállomás előtti megemlékezésen.
Kiemelte, hogy mindenkinek harcolnia kell egy jobb holnapért, mert „mi, a szuverenitás hordozói, nem hallgathatunk.”
„Őseink öröksége és a jövő nevében, amelyet meg akartatok változtatni – csak együtt, egymás mellett, irigység nélkül tudjuk megváltoztatni Szerbiát. S ha megváltoztatjuk Szerbiát, megváltoztatjuk a világot is” – mondta.
A nyugdíjas ügyésznő hozzátette, hogy a hatalmat három csapás sújtja, amelyek közül az egyik a korrupció.
„Három rákfenéje van ennek a hatalomnak – az egyik a kontraszelekció, amely utat nyit a korrupciónak. Ez azt jelenti, hogy szégyenletes múltú, zsarolható emberek tartják fogva az intézményeinket. Így foglyul ejtve, ezek az intézmények országunk teljes rendszerének lerombolásán dolgoznak. Nincs jogunk csendben nézni hazánk pusztulását. Rájuk jellemző a rendszerszintű korrupció, amely egyenként öl meg embereket” – mondta Paunović.
Kiemelte, hogy a hatalom tettei következtében a szakembereket félreállítják:
„Ebben a kapzsi életükben tudatosan választanak hozzá nem értő és alkalmatlan embereket, hogy ők építsék ezt az országot. Az ilyenek szégyent hoznak minden művelt emberre, akik kívülről csendben nézik a köztársaság pusztulását. Ezek a zsarolható emberek készek arra, hogy olcsó haszon reményében lerombolják az állam alapjait” – hangsúlyozta, majd így zárta beszédét:
„A jelenlegi hatalom motivációja a pénzszerzés korrupción keresztül. És van még egy rákfenéje – az árulás. Az árulása mindannak, ami állami, ami elárulható. Ezt úgy hívják: hazaárulás. Az utolsó üzenetem a fiatalokhoz: maradjatok itt, mert a nap sehol másutt nem süt úgy, mint itt.”
