Egy évvel az újvidéki tragédia után Madrid főtere ismét elnémult – ezúttal a gyász, a tisztelet és az összetartozás csendjében. A spanyolországi szerb diaszpóra informális csoportja szervezte meg a megemlékezést, amely egyszerre számos városban zajlott – többek között Madridban, Barcelonában, Valenciában, és Malagában. A közösség már hónapok óta aktívan támogatja a szerbiai diákmozgalmakat, és ezúttal is bebizonyította: a távolság nem akadálya az együttérzésnek.
A madridi Puerta del Sol terén mintegy 150 ember gyűlt össze, köztük szerbek, spanyolok, amerikaiak és németek. Az esemény 16 perces néma csenddel kezdődött – minden elveszített életért. Ezután felolvasták a 16 áldozat nevét, majd a résztvevők egy-egy fehér rózsát helyeztek el a tér közepén.
A megemlékezés során felolvasták Dijana Hrka diaszpórának írt megható levelét is, amelyben háláját fejezte ki mindazoknak, akik határokon át emlékeznek, és akik „az igazságért, a felelősségért, egy jobb holnapért” küzdenek. Mint írta, a megemlékezés „nemcsak visszatekintés, hanem ígéret is arra, hogy nem felejtünk, és nem adjuk fel a küzdelmet”. A levelet ezen a napon több mint hatvan városban olvasták fel a világ különböző pontjain.
Ezt követően az újvidéki egyetemisták üzenete hangzott el, amelyben a diákok a világ minden táján élő közösségekhez szóltak:
„Összegyűltetek több mint hatvan városban, hogy megmutassátok: a szolidaritás nem ismer határokat, és a fájdalom nem helyi. Újvidéktől Madridig, Párizstól Torontóig, Berlintől Sydney-ig – bár távol vagytok, a támogatásotok soha nem volt közelebb. A 16 elveszített élet emléke mindannyiunké. Ez az összejövetel nem csupán megemlékezés, hanem felhívás: legyünk éberek, cselekvőek, és vállaljunk felelősséget. Tudjuk, sokan nem önszántatokból hagytátok el Szerbiát, hanem mert rákényszerültetek – ugyanazok miatt a falak miatt, amelyek ezt a tragédiát is okozták: a korrupció, az igazságtalanság és a közöny miatt. A ti hangotok a mi ellenállásunk része. Együtt olyan hangot alkotunk, amely erősebb a félelemnél és a közönyösségnél.”
A megemlékezés csendes és méltóságteljes volt, transzparensek nélkül, kizárólag az áldozatok iránti tisztelet jegyében. A szervezők egy szabadtéri fotókiállítással is felhívták a járókelők figyelmét a tragédiára és az elmúlt év történéseire – a rendőri erőszak képeitől a tiltakozások pillanatain át mindarra, ami az igazságért folytatott küzdelem részévé vált.
Madridban nemcsak a múltat idézték fel, hanem egy közös jövőbe vetett hitet is megerősítettek: hogy az emlékezés ereje képes legyőzni a közönyt, és hogy a szolidaritás valóban nem ismer határokat.
Megemlékezés Madridban (Fotók: Szabad Magyar Szó)
