A gazdasági szakértők egyetértenek abban, hogy a Szerbiai Kőolajipari Vállalat (NIS) sorsa jelenleg Szerbia külpolitikai és gazdasági nyomásának legveszélyesebb pontja.
Figyelmeztetnek, hogy az állam két nagyhatalom között találta magát: Oroszország között, amely nem akarja eladni többségi részét a NIS-ben, és az USA között, amely a teljes orosz tőkekivonást követeli az energetikai rendszerből. A Nova S „A hét benyomása” című műsorában úgy értékelték: „Szerbia bármelyik lépésének következményei lesznek.”
Ivan Ostojić, a gazdaság, technológia és innováció szakértője, „A gazdasági tigris mítosza” című könyv szerzője, a szerb kormány ülésére reagálva – ahol elhangzott, hogy 30 napra elegendő olajtartalék maradt – azt mondja, az üzenetek világosak.
„Azt hallottuk, hogy bizonyos értelemben gyarmat vagyunk, és hogy legfontosabb stratégiai erőforrásunk – az energia – más országok ellenőrzése alatt áll. Azt is hallottuk, hogy nincs stratégiánk, valamint hogy rendkívül nehéz helyzetben vagyunk. Ha államosítunk, Oroszország dühös lesz, ha nem, Amerika blokádot és lehetséges másodlagos szankciókat vezet be, amelyek lezárhatják a pénzügyi intézményeinket. Bármelyik lépésnek súlyos következményei lesznek” – mondja Ostojić.
Hozzáteszi, hogy ha tanácsot kérnének tőle, a válasza egyértelmű lenne:
„Meg kell védenünk azokat az érdekeket, amelyeket akkor nem védtünk meg, amikor eladtuk a NIS-t. Ez pedig azt jelenti, hogy meg kell tennünk, amit az amerikaiak követelnek: az orosz tőkének teljesen ki kell vonulnia Szerbia energetikai rendszeréből.”
Vladimir Vučković közgazdász, a Fiskális Tanács tagja szerint egy üzenet mégis kedvező volt:
„Ha Oroszország nem tudja egy harmadik félnek eladni a részesedését a NIS-ben – és nem csak formálisan –, akkor Szerbia megvásárolja azt. De továbbra is kérdés: egyáltalán lehetséges-e a ‘négy szék politikája’? Több mint 20 éve tart, de most látjuk, hogy már nem működik.”
Ezzel azonban Milan Ćulibrk, a Radar hetilap gazdasági szerkesztője nem ért egyet.
„Én nem úgy értelmeztem, hogy bárki bármilyen döntést hozott volna. 300 napunk volt, nem tettünk semmit, most pedig hét nap alatt kellene mindent eldöntenünk. A fő probléma, hogy Oroszország nem akarja eladni többségi részét Szerbiának. Ha akarta volna, már januárban megtette volna. Most világosan elhangzott, hogyilyen a tárgyalások nem is folytak.”
Ćulibrk felidézi Szerbia és az USA viszonyát is:
„Szerbia Donald Trump vejének gyakorlatilag odaajándékozta a Vezérkar épületét, abban a reményben, hogy ezzel kedvezőbb megítélést kap — cserébe viszont Európa legmagasabb vámtarifáit kaptuk: 35 százalékot, a NIS-re vonatkozó szankciókat — egy hazai vállalatra, amelytől a szerb gazdaság nagymértékben függ. A hatalom alkudozni próbált, de a lehető legrosszabb kereskedőnek bizonyult.”
Ostojić a másik oldal gazdasági érdekeit is megmagyarázza:
„Szerbia azon kevés európai ország egyike, ahol Oroszország még mindig nyereséget termel, és ahol el tudja helyezni az olaját. A NIS révén erős politikai befolyási pozíciója is van. Ezért nem kínálják eladásra ezt a részesedést.”
Arra a kérdésre, hogyan finanszírozná Szerbia a NIS többségi részének esetleges visszavásárlását Oroszországtól, Vučković azt mondja, hivatalos információk nincsenek.
„Különböző lehetőségekről hallani. Elképzelhető, hogy devizatartalékokhoz nyúlnának, ami komoly gond. A központi bank feladata a pénzügyi stabilitás védelme, nem pedig az állam finanszírozása. Ez hatalmas összeg lenne, és súlyosan érintené a költségvetést.”
Ćulibrk hozzáteszi, érthetetlen, hogy az állam miért nem halmozott fel nagyobb tartalékokat korábban.
„Ha tudtuk, hogy ebbe a helyzetbe kerülünk, miért nem tettünk félre több tartalékot három hónappal ezelőtt? Most azt néztük, ahogy az elnök a pénzügyminiszternek élő adásban elrendeli, hogy 100 millió miatt készítsen költségvetésmódosítást – ez az Alkotmány megsértésének élő közvetítése, és senki nem reagál.”
Ostojić szerint ezek a döntések intézményi keret nélkül veszélyes pillanatot jelentenek, de nem meglepőek:
„Az egész sekély pszichológiára, érzelmekre és erőfitogtatásra épül. De nekünk intézményeket kell építenünk, amelyek ellenőrzik a politikusokat. Az emberek nem aggódnak, mert nincs átlátható információ.”
Itt az év ajánlata: te nyugodtabb, mi még jobbak leszünk!
A visszajelzések alapján három dolog idegesít a honlapon:
- a felugró reklámok,
- az, hogy nem tudod végigolvasni az előfizetőknek járó cikket,
- a mellégépelések.
A mi problémánk pedig az, hogy nem tudunk még több saját anyagot előállítani, mert a mintegy húsz önkormányzat nulla dinárt hagyott jóvá a beadványainkra, és a Magyar Nemzeti Tanács – a pártházból érkező, mondvacsinált okokra hivatkozva – évek óta nem javasolja támogatásra a pályázatainkat.
Segítsünk egymáson! Napi húsz dinárért (0,17 euró) legyél a Szabad Magyar Szó előfizetője, így megszabadulsz a felugró reklámoktól, elolvashatod a Plusz rovatban megjelenő cikkeket, és nem mellékesen ezzel is hozzájárulsz, hogy továbbra is a Szabad Magyar Szó legyen a legolvasottabb vajdasági magyar honlap és még több helyi témáról számoljunk be!
U. i. Ha kétszáznál több előfizetőnk lesz, bizisten, még egy olvasószerkesztő alkalmazását is megfontoljuk!
