A Biztonsági Tanács jóváhagyta Trump gázai béketervét, csakhogy az fontos pontokban továbbra sem egyértelmű. Trump megküldött Zelenszkijnek egy 28 pontból álló béketervet, amely messzemenően Putyin követeléseit tartalmazza. Az ukrán elnök szerint megtámadott hazájától azt követelik az amerikaiak, hogy válasszon hazájának integritása és az amerikai partner között. Egyesek szerint Trump mentalitása olyan, mint Sztáliné volt. Az USA és Venezuela között is növekszik a feszültség, miután az amerikaiak egymás után süllyesztik el az állítólagos droghajókat, megsértve ezzel a nemzetközi jogot. A szudáni polgárháború rengeteg áldozattal jár. Vasárnap volt a chilei elnökválasztás első fordulója. Francesco Franco spanyol diktátor halálának 50. évfordulója volt a héten. – Átlapoztuk a világsajtót Koppenhágától Sydneyig és New Yorktól Tokióig.
Gáza
A koppenhágai Politiken című liberális napilap szerint:
„Az ENSZ gázai határozata megnehezíti a dolgokat, de enélkül lehetetlen lett volna. A szavazáson elszenvedett vereség reménytelen diplomáciai zsákutcába sodorta volna a folyamatot, de most legalább van egy keret a tűzszünetre, a helyzet stabilizálására és az újjáépítésre. Ennek jelenleg nincs reális alternatívája, ha meg akarjuk akadályozni, hogy Gáza újra háborúba süllyedjen. Az a tény, hogy a határozat kiérdemli a »történelmi« jelzőt, elsősorban egyetlen mondatnak köszönhető: sok év után először mondja ki egy Biztonsági Tanács határozata, hogy a Palesztin Hatóság reformja és az újjáépítésben elért előrelépés megalapozhatja a palesztin önrendelkezéshez és egy független palesztin állam létrehozásához vezető hiteles utat.”
A Neue Zürcher Zeitung című liberális napilap is tiszteleg Trump amerikai elnök előtt:
„Minden ember közül az USA diplomáciai szempontból nem túlzottan kiemelkedő elnöke alkotta meg a diplomácia mesterművét. Trump béketerve immár a nemzetközi jog részévé vált. Trumpnak ezzel stratégiai fordulatot is sikerült elérnie: miközben az izraeliekre nehezedő nyomás az ősz elején folyamatosan fokozódott, Trumpnak néhány okos manőverrel sikerült a Gázai övezet jövőjéért a teljes felelősséget a Hamászra hárítania. Nem csoda, hogy a terrorszervezet negatívan reagált a határozatra. Ha együttműködik Trump béketervével, lefegyverzik. Ha viszont továbbra is ellenáll, megsérti a nemzetközi jogot és bebizonyítja a világnak, hogy vele a béke lehetetlen.”
A Tel Aviv-i Haaretz című közép-baloldali liberális napilap így látja a helyzetet:
„Az a tény, hogy Netanjahu izraeli miniszterelnök üdvözölte a határozatot, bizonyítja, hogy az a legcsekélyebb mértékben sem kényszeríti ki a Gázai övezet megszállásának megszüntetését. A palesztin állam esetleges létrehozásával kapcsolatos megfogalmazás pedig annyira homályos, hogy még Netanjahu sem rendült meg tőle. A gyakorlatban a határozat megfosztja Gázát minden szuverenitástól, és az Egyesült Államokra ruházza azt át – bár csak korlátozott időre, de ezt minden korlátozó intézkedés nélkül. Nem világos, hogyan fogják végrehajtani, mivel nincs ütemterv az izraeli hadsereg kivonására, nincs céldátum egy alternatív palesztin erő telepítésére, és semmilyen vita nem folyik Ciszjordániáról és az ottani erőszak veszélyes eszkalációjáról.”
A londoni Al Quds című közép-jobboldali pánarab napilap a következőket kritizálja:
„A határozat rendelkezéseinek többsége Izrael érdekeit tükrözi. Az Egyesült Államok nemzetközi legitimitás látszatát keltette a tervvel. Ezt a Palesztin Hatóság is támogatja. A palesztin ellenálló csoportok azonban kritizálják a tervet, elsősorban azért, mert figyelmen kívül hagyja az ellenálláshoz való jogot. Így ezek a csoportok rendkívül nehéz helyzetbe kerülnek, ahol egyetlen döntés sem igazán helyénvaló.”
A Gázai övezetet demilitarizálni kell, írja az amszterdami De Telegraaf című legnagyobb holland kiadású, konzervatív napilap:
„Az ENSZ Biztonsági Tanácsának határozata Donald Trump amerikai elnök 28 pontos tervén alapul, amelyet már számos ország üdvözölt. Azt a tényt, hogy az általában Izrael-ellenes álláspontok által uralt ENSZ ezúttal eltérő döntést hozott, a Hamász negatív reakciója is bizonyítja. A terrorszervezet nem hajlandó lefegyverezni magát, és ragaszkodik ahhoz a jogához, hogy megtarthassa a fegyvereket az »ellenállás« számára. A Hamász ezzel megsérti a megállapodást. A terv legnagyobb próbája a muszlim országok hajlandósága lesz a Gázai övezet demilitarizálására. A határozat azt is kimondja, hogy a Palesztin Hatóság alapos reformja és deradikalizációja után »végre teljesülhetnek a palesztin önrendelkezéshez és államisághoz vezető hiteles út feltételei«. Így az ENSZ határozata most azt is kimondja, hogy ez az állam csak akkor van kilátásban, ha Izraelt már nem fenyegeti veszély.”
Feszültségek az USA és Venezuela között
A caracasi El Nacional című legolvasottabb venezuelai független online napilap így magyarázza az USA és Venezuela közötti feszültséget:
„Donald Trump amerikai elnök állítólag már döntött – csak azt nem tudjuk, hogyan. Több mint két hónap telt el az első amerikai támadás óta a Karib-térségben. A Gerald Ford nevű repülőgép-hordozó azóta megérkezett. Az elmúlt tíz hétben több mint 20 feltételezett drogszállító hajót süllyesztettek el az amerikaiak, amivel 80 ember halálát okozták. A Maduro-rezsim imperialista agresszióra való felkészülésre szólít fel, és a helyzet nemcsak bizonytalan, hanem veszélyes is. Milyen következményekkel járna egy közvetlen amerikai beavatkozás Venezuela területén? Elvezethetne-e az a venezuelai hatalom békés, rendezett és demokratikus átadásához? A rezsim kerüli a tárgyalásokat arról, amiről valójában tárgyalhatna: a hatalomról való lemondásról.”
A bécsi Der Standard című szociál-liberális napilap megjegyzi:
„Trump ismét a keménykezű hadvezér szerepét játssza azzal, hogy nem zár ki kifejezetten egy Venezuela elleni katonai fellépést. Egy támadási parancsnak azonban katasztrofális következményei lennének az országra és a régióra nézve. Mert Nicolás Maduro diktátor megbuktatása még nem hozna stabilitást. Az Egyesült Államok folyamatos támogatása vagy akár a helyszínen lévő csapatok nélkül az ellenzéknek nehéz lenne átvenni az irányítást. És Maduro hűséges hívei nem fognak egyszerűen eltűnni; a venezuelai hadsereg támogathatja őket.”
A moszkvai Nyezavisszimaja Gazeta című ellenzéki napilap így látja ezt a helyzetet:
„Trump nem fogja percre pontosan tájékoztatni terveiről az egész világot és biztosan a másik felet sem. Amennyiben valóban úgy dönt, hogy megtámadja Venezuelát, az amerikai hadsereg számára három lehetséges cselekvési irány áll rendelkezésre. Először is: korlátozott légicsapások tengeri vagy szárazföldi célpontok ellen. Másodszor: légi desszant Maduro elnök és belső köre tagjainak elfogására. Ez hasonlítana az 1989-es panamai művelethez, amikor az amerikaiak egy villámcsapással megdöntötték Manuel Noriega diktátort. Harmadszor: egy nagyszabású szárazföldi művelet, mint Afganisztánban vagy Irakban volt, amelynek célja nemcsak a venezuelai kormány megdöntése lenne, hanem az ország megszállása is.”
Polgárháború Szudánban
A madridi El País című közép-baloldali napilap így számol be a szudáni polgárháborúról:
„A humanitárius katasztrófa felfoghatatlan méreteket ért el. Közel 12 millió ember vált menekültté vagy elűzötté, közülük 7,5 millióan saját országukban, a többiek többsége pedig a szomszédos országokban él, amelyek csaknem ugyanolyan szegények és konfliktus sújtottak, mint Szudán. Az ENSZ adatai szerint a szudániaknak közel a fele éhezik, amit olyan betegségek súlyosbítanak, mint a malária és a kolera. Két és fél évvel ezelőtt összeomlott a reguláris hadsereg és a milíciák közötti törékeny megállapodás, és azóta is folyik a harc a hatalomért. A legutóbbi drámai események közé tartozott Al-Fashir városának elfoglalása az RSF [Rapid Support Forces azaz Gyorsreagálású Támogató Erők] milícia által. A megbízható információk hiánya megakadályozza, hogy a számos konfliktus által már elterelődött nemzetközi figyelem kellőképpen összpontosítson Szudánra.”
A pekingi Xinjiang Bao című állami napilap is aggodalmát fejezte ki:
„A szudáni hadsereg és az RSF milícia közötti hatalmi harc következményei minden képzeletet felülmúlnak. Több mint 30 000 civil halála és több mint 1,5 millió ember tömeges kivándorlása jól mutatja ennek a humanitárius katasztrófának a mértékét. De a korábbi nemzetközi közvetítési erőfeszítések ellenére sincs remény a deeszkalációra. Tény az, hogy a nemzetközi közösség túl kevés figyelmet fordít a szudáni helyzetre.”
Folytatódik az orosz agresszió Ukrajna ellen
A Göteborgs-Posten című, legnépszerűbb svéd liberális napilap a tél közeledtével egyre gyakoribb orosz légicsapásokra számít:
„A rakéták lakóépületeket és polgári infrastruktúrát céloznak meg, ami ellentmond minden humanitárius elvnek, de mindig is jellemző volt az orosz hadviselésre. Az orosz stratégia az, hogy megtörje az ukránok ellenállási akaratát, ahelyett, hogy apránként nyomulnának előre. Az európai védelmi miniszterek a hétvégén további Ukrajnának járó segélyekről tárgyaltak, ma [hétfőn] pedig Emmanuel Macron francia elnök Párizsban találkozik Volodimir Zelenszkij ukrán elnökkel. Ez nem az első alkalom, de mióta az Egyesült Államok leállította a közvetlen gazdasági támogatást, a felelősség lényegében az európaiak vállán nyugszik. Az Ukrajnáért folytatott csata eredménye nagymértékben attól függ, hogy Európa elég erős és egységes-e ahhoz, hogy pénzügyi segítséget nyújtson Kijevnek. Valójában az EU sokkal gazdagabb, mint Oroszország. De sok EU-ország gazdasági nehézségekkel és politikai kiábrándultsággal küzd otthon, és néhány tag, például Magyarország, aktívan megpróbálja aláásni a közös erőfeszítéseket. Ez az egyik magyarázat arra, hogy az EU vezetői miért haboznak ennyire, és miért keresik a módját, hogy támogassák Ukrajnát anélkül, hogy az túl sokba kerülne.”
A római La Repubblica című liberális, korábban szociáldemokrata napilap így számol be a témáról:
„Nehéz tél vár Ukrajnára. A háború az elmúlt hetekben felerősödött: minden éjszaka szirénákkal és bombákkal, ártatlan civil áldozatokkal és olyan súlyosan megrongálódott elektromos hálózattal, hogy az otthonok hidegbe és sötétségbe borulnak. Ideje megmutatni a köztereken és a döntéshozó testületekben, hogy nem vagyunk közömbösek ebben a kegyetlen háborúban – most, hogy a civil lakosság valódi humanitárius válsággal néz szembe. Igen, nehéz tél lesz Ukrajna számára. De ha nem lebbentjük fel a közöny fátylát, az elkövetkező telek még rosszabbak lesznek mindannyiunk számára.”
Az Egyesült Államok titokban új tervet készített Oroszországgal az ukrajnai háború lezárására, írja a budapesti Népszava című baloldali napilap:
„Az amerikai kormány titokban egy 28 pontból álló béketervezetet dolgozott ki Oroszországgal az orosz–ukrán háború lezárására, a tervről pedig már el is kezdték tájékoztatni az európai tisztviselőket, valamint Kijevet is – számol be az Axios értesülése alapján a Telex.
Orosz és amerikai kormányzati források szerint a béketerv kidolgozását Steve Witkoff, Donald Trump békefenntartó missziókért felelős különmegbízottja vezette, és azt részletesen megbeszélte Vlagyimir Putyin orosz elnök különmegbízottjával, Kirill Dmitrijevvel, aki október végén három napon át tárgyalt Witkoffal és Trump több munkatársával Miamiban. Hogy pontosan mi szerepel a tervben, arról egyelőre nincsenek információk.
Az Axios úgy tudja, a tervet megbeszélte Volodimir Zelenszkij nemzetbiztonsági tanácsadójával, és magával az ukrán elnökkel is találkozott volna szerdán Isztambulban, de elhalasztotta az utazást. Dmitrijev az amerikai lapnak úgy nyilatkozott, hogy optimista a tervvel kapcsolatban, mert az a közlése szerint figyelembe veszi az orosz kéréseket, a háború mellett szó van benne az amerikai–orosz kapcsolatok helyreállításáról, valamint az orosz biztonsági aggodalmakról is. A Fehér Ház szerint reális esély van arra, hogy Európa és Ukrajna is el fogja fogadni a tervet, de azon még változtathatnak.
Mindeközben a Wall Street Journal értesülései szerint szerdán Kijevbe érkezik az amerikai védelmi minisztérium magas rangú delegációja, hogy újraindítsák a megakadt békefolyamatokat. Dan Driscoll hadseregért felelős államtitkár, valamint két tábornok fog találkozni Volodimir Zelenszkijjel, az ukrán fegyveres erők magas rangú vezetőivel, törvényhozókkal, valamint helyi ipari képviselőkkel. Úgy tudni, Washington részben azért döntött így, hogy Moszkva hátha nyitottabb lesz egy hadsereg által indított tárgyalásokra.”
Trump a BBC ellen
Trumpnak olyan mentalitása van, mint Sztálinnak volt, írja a torinói La Stampa című, egyik legrégibb olasz liberális, régebben fasiszta, antikommunista napilap Donald Trump amerikai elnök bejelentett milliárd dolláros peréről a BBC brit műsorszolgáltató ellen:
„Trump BBC elleni támadása csak a legújabb példája médiamegfélemlítő kampányának, azzal a különbséggel, hogy ezúttal nemzetközi közönséget célzott meg. Ez azért is jelentős, mert ez a támadás része annak az erőfeszítésének, hogy átírja a 2021. január 6-i történelmet, és az aznapi felkelést legitim tüntetésként ábrázolja a 2020-as választási csalás ellen, nem pedig szándékos erőszakos kísérletként, hogy szabad és tisztességes választások után megdöntsék az amerikai alkotmányt. Trump még nem Sztálin – de az elszántsága azt mutatja, hogy ugyanolyan mentalitású, mint a szovjet diktátor volt.”
Trump milliárdokért perel, írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung című polgári-konzervatív napilap:
„Donald Trump nemcsak egymilliárd dollárra, hanem akár ötmilliárdra is beperelné a BBC-t. Az Air Force One fedélzetén az újságíróknak azt nyilatkozta, hogy a pert valamikor ezen a héten fogják benyújtani. »Azt hiszem, ezt meg kell tennem. Még be is ismerték a csalást« – mondta az amerikai elnök. A BBC korábban bocsánatot kért, amiért összevágott két megjegyzést Trump 2021. január 6-i beszédéből, ami után támogatói megrohamozták a Kapitóliumot. A Panorama című műsor szerkesztősége azt a látszatot keltette, mintha Trump közvetlenül erőszakra szólított volna fel. Egy belső jelentés bírálta a hibát, de a műsorszolgáltató csak azután reagált, hogy a Daily Telegraph beszámolt róla. Tim Davie vezérigazgató és Deborah Turness hírigazgató lemondott. A BBC elnöke, Samir Shah személyes bocsánatkérő levelet küldött a Fehér Háznak. Elismerte, hogy Trump beszédének szerkesztése »véletlenül« azt a benyomást keltette, mintha egyetlen részletről lenne szó, és kijelentette, hogy ezt a változatot többé nem fogják sugározni; azonban kártérítésre nem látott okot.
Trump ultimátumot adott a BBC-nek, hogy múlt péntekig kérjen bocsánatot és kártérítést követelt. Most a brit műsorszolgáltató hibáját használja ki. A brit nép »nagyon dühös« a történtek miatt, »mert ez azt mutatja, hogy a BBC álhíreket közöl« – mondta Trump. Beszélni fog Keir Starmer brit miniszterelnökkel. Trump a jobboldali GB News műsorszolgáltatónak azt nyilatkozta, hogy jogi lépéseket kíván tenni a BBC ellen, hogy megakadályozza a hasonló incidensek előfordulását másokkal. Hozzátette, hogy eddig már »sok sikert« ért el a médiaorgánumok elleni perekben.”
Szaúdi koronaherceg a Fehér Házban
Az ausztrál Sydney Morning Herald című közép-jobboldali napilap kommentárja Mohammed bin Szalmán szaúdi koronaherceg Fehér Házban tartott fogadásáról szól. Ez Szalmán első amerikai látogatása Dzsamál Hasogdzsi szaúdi újságíró és kormánykritikus 2018-as meggyilkolása óta.
„Trump vonakodott újra tárgyalni Hasogdzsi meggyilkolásának ügyét, annak ellenére, hogy a CIA arra a következtetésre jutott, hogy bin Szalmán személyesen rendelte el a műveletet. »Ilyen dolgok előfordulnak« – mondta Trump, amikor egy kitartó riporter faggatta ezzel kapcsolatban. Az olajban gazdag Szaúd-Arábia pénzt hoz. A koronaherceg pedig messze a legpazarabb fogadtatásban részesült, amit külföldi államfő valaha is látott Trump második Fehér Házbeli ciklusa alatt. Ez a nap jól mutatja, hogy Trump mennyire másképp bánik azokkal, akiknek van mit felajánlaniuk neki, és azokkal, akiket feláldozhatónak tart. Trump világában a tisztelet csekkel jár.”
A tokiói Nihon Keizai Shimbun című, a világ legnagyobb példányszámban megjelenő pénzügyi és gazdasági napilapja egy másik indítékot sejt az amerikai elnök fényűző fogadtatása mögött:
„Trump ezzel utat nyit egy másik legfontosabb célja előtt: az Izrael és Szaúd-Arábia közötti diplomáciai kapcsolatok rendezése felé. A pragmatikus elnök ezt is egyik nagy eredményeként szeretné eladni. Azonban nincs garancia arra, hogy minden úgy alakul majd, ahogy azt Trump elképzeli. Izrael továbbra is szigorúan ellenzi a palesztin állam létrehozását, míg Szaúd-Arábia támogatja azt. Az amerikai vadászgépek Rijádnak tervezett eladása is vitát vált ki. Egyrészt azért, mert Izrael ezzel elveszítheti katonai fölényét a Közel-Keleten. Másrészt az is aggodalomra ad okot, hogy az amerikai technológia Kínába kerülhet: Szaúd-Arábia ugyanis katonailag együttműködik a Népköztársasággal.”
„Összességében jó hír az USA és Szaúd-Arábia közötti megerősödött kapcsolat” – összegezi a New York-i Wall Street Journal című, 1889 óta megjelenő, gazdasági és nemzetközi üzleti témákkal, valamint pénzügyi hírekkel foglalkozó, republikánusokhoz húzó konzervatív napilap az esetet:
„Kínától és Izraeltől Jemenig és Iránig a szaúdiak sokat tehetnek az USA-ért. Azonban, tekintettel arra, amit Trump kínál nekik, ügyelnie kell arra is, hogy ne kérjen ezért túl keveset.”
A chilei elnökválasztás első fordulója
Chilében a hétvégén zajlott az elnökválasztás első fordulója. A santiagói El Dinamo című közép-jobboldali napilap így magyarázza a választás eredményét:
„A választási részvétel magas volt, részben a kötelező szavazásnak köszönhetően. A chileiek azonban megmutatták, hogy olyan politikusokra vágynak, akik meghallgatják őket és kapcsolatba lépnek a polgárokkal, mielőtt rájuk erőltetik akaratukat. Olyan politikusokra vágynak, akik elismerik, hogy gazdasági és társadalmi problémákkal küzdenek, és hogy rossz a biztonsági helyzet. December 14-én a baloldali jelölt, Jeannette Jara és a republikánus José Antonio Kast csap össze a második fordulóban. Gazdasági kérdésekben szöges ellentétben állnak egymással. Bár a lakosságnak elege van az előző baloldali kormány retorikájából, Jara továbbra is erős államot követel és minden önkritikát nélkülöz. A valóság az, hogy az adóbevételek stagnálnak, a termelékenység alacsony, a gazdasági növekedés pedig lassú. A chileiek megbüntették kormányukat ezért az alkalmatlanságért.”
A bogotai El Espectator című közép-baloldali liberális napilap a választások második helyezettéről ezt írja:
„Kast harmadszor indul az elnökválasztáson. A választók ultrakonzervatívnak tartják az egyéni szabadságjogok, és különösen az abortuszkérdés tekintetében; emellett fel akar lépni az illegális migráció ellen. Jara számára a helyzet bonyolult lesz. Úgy tűnik, kimerítette a szavazói potenciálját és ha több szavazatot akar szerezni, akkor távolabb kell húzódnia a kommunizmustól és inkább a középpont felé kell irányulnia.”
Az isztambuli BirGün című baloldali napilap azt vizsgálja, hogy miért lett az előző kormány ennyire népszerűtlen:
„Gazdag természeti erőforrásai ellenére Chile gazdasági válságban van. Ezenkívül hatalmas egyenlőtlenség mutatkozik a jövedelem- és vagyoneloszlásban az országon belül. Különösen a szegények fűztek nagy reményeket a leköszönő elnökhöz, Borichoz, de ő nem teljesítette ígéreteit. Az ország biztonsága is folyamatosan csökken: a venezuelai bandák felháborodást keltenek a lakosság körében.”
50 évvel ezelőtt halt meg Franco
„Franco tábornok 1975. november 20-i halála egy közel negyvenéves diktatúra végét jelentette” – írja a Diario de Sevilla című független napilap:
„Ez az 50. évforduló jó alkalom arra, hogy emlékeztessük, különösen a fiatalabb generációt, hogy Franco uralma kezdettől fogva katonai diktatúra volt. A spanyolok szabadságát korlátozták ebben az időszakban és az alapvető politikai jogokat lábbal tiporták. A börtönök tele voltak olyan emberekkel, akik mertek önállóan gondolkodni. A mindennapi életet a félelem és az elnyomás jellemezte. Az 1970-es években a spanyol társadalom tovább fejlődött, de a rezsim nem. Az utóbbi években egyfajta történelmi revizionizmus terjedt el, amely megpróbálta rehabilitálni a rezsimet. Ez azonban nem másból fakad, mint a tudatlanságból és a közelmúlt spanyol történelmének kutatásában tapasztalható alaposság hiányából. Egyszerűen lehetetlen nem rosszat mondani egy olyan rezsimről, amely a végéig megtagadta a spanyoloktól a sorsuk feletti döntés szabadságát. Semmi jót nem lehet mondani róla.”
A madridi Público című baloldali digitális napilap szerint:
„Bár még az ENSZ Közgyűlése is »fasisztának« nevezte a Franco-rezsimet, sokan ódzkodnak ettől a kifejezéstől, ezért Franco támogatóit eufemisztikusan »nosztalgikusnak« bélyegzik. Úgy tűnik, egyesek úgy vágynak egy diktatúrára, mintha az a saját gyermekkoruk vagy egy elmúlt nyári románc lenne. Lehetséges, hogy egyes idősebb úriemberek siratják kiváltságaik elvesztését és a múltba vágynak. Elfogadhatatlan azonban az iskolás gyerekeket »nosztalgikusnak« bélyegezni, amikor az emlékeik alig terjednek túl VI. Fülöp király uralkodásán. Mivel nincs jövőképük, ezek az újonnan fellépő Franco-támogatók olyan múltat idéznek fel, amelyre nem emlékeznek, vagy amelyet nem ismernek. A nosztalgia nemcsak az elveszett boldogság érzése, hanem téveszme is.”
Lapszemle. Napilapok a világ minden tájáról (Illusztráció: Pixabay)
