Az EU-s próbatagságra vonatkozó kompromisszumos elképzelés időről időre megjelenik azok között az uniós államok között, amelyek az Európai Unió gyorsított bővítését szorgalmazzák és azok között, amelyek szerint az EU-nak előbb ne kell fejeznie saját belső reformjait, mielőtt újabb tagokat vesz fel.
A Nyugat-Balkán, mindenekelőtt Szerbia nem lenne ilyen helyzetben, ha az utóbbi évtizedet a gyorsabb és mélyebb reformok végrehajtására fordította volna, olvasható a Danas összeállításában.
Az utóbbi évek geopolitikai mozgásai, melyek kezdő időpontja Oroszország Ukrajna elleni háborújának kezdete, ismét napirendre helyezte az unió bővítését, ezzel együtt pedig az aspiráns országok próbatagságát. Ez a státus azt jelentené, hogy az érintett ország ellenőrzés alatt áll, szavazati joga pedig korlátozott a közösségen belül.
Legutóbb erről a lehetőségről a bővítési biztos, Marta Kos beszélt, aki szerint az új tagállamokat „próbaidőre” lehetne bocsátani, hogy meg lehessen akadályozni, hogy az uniós csatlakozásukat követően Moszkva trójai falovaként viselkedjenek.
Mennyire reális, hogy az unió elfogadja ezt a javaslatot, s mit jelentene ez Szerbia számára?
Natan Albahari, a Szabad Polgárok Mozgalma (Pokret slobodnih gradjana) szerint a próbatagság egyelőre kizárólag elméleti lehetőség, s jelenleg nem része az Európai Unió jogrendszerének.
„Az elképzelés időről időre feltűnik, mint lehetséges kompromisszum azok között a tagállamok között, amelyek a gyorsított bővítést szorgalmazzák és azok között, amelyek szerint az uniónak előbb be kell fejeznie saját belső reformjait annak érdekében, hogy az új tagállamok ne lassítsák a döntéshozatalt” – jelentette ki Albahari, aki szerint a próbatagság lehetősége valójában visszalépés lenne a tagjelölt státussal rendelkező országok számára, mert másodrendű államokká sorolná vissza azokat a tagállamokkal szemben, hiszen kérdéses, hogy az unió belső reformjai valóban lezárulnának-e és ezek az államok valóban lehetőséget kapnának-e a rendes tagság elnyerésére.
Szavai szerint a Nyugat-Balkán, mindenekelőtt Szerbia nem lenne ebben a helyzetben, ha az utóbbi évtizedet a gyorsabb és átfogóbb reformok végrehajtására fordította volna. Ehelyett a Szerb Haladó Párt mint kormányerő soha nem mutatott készséget, hogy önmagát és a társadalmat az európai értékekhez közelítse. „Az unióra kizárólag afféle bankautomataként tekintett, így a reformfolyamatokat csak olyan mértékben hajtották végre, hogy biztosítsák a befektetéseket és a pénzügyi alapokhoz való hozzáférést” – mondta Albahari, aki szerint ma egyre kevésbé esik szó arról hogy Szerbia valóban csatlakozhatna az unióhoz.
„Az utolsó pillanatban vagyunk, mielőbb le kell váltani ezt a hatalmat, hogy a közös uniópárti erők visszatéríthessék Szerbiát az európai útra” – szögezte le.
