Nem bánja, hogy belépett a politika világába és ellátta az egészségügyi miniszteri tisztséget, sőt bizonyos eredményeire büszke is prof. dr. Danica Grujičić, volt egészségügyi miniszter. Úgy véli, a rezsimnek csupán arra volt szüksége, hogy „szavazzon a kormányban”, valamint hogy az ő neve bevonzza azokat az embereket, akik amúgy nem támogatnák a Szerb Haladó Pártot (SNS). Ugyanakkor nem gondolja, hogy visszaéltek volna vele – hiszen tudatosan támogatta az SNS-t –, de azt is mondja, hamar rájött, hogy a szerb kormányban csak felesleges teher volt, később pedig arra is, hogy „Aleksandar Vučić őt is, és az egész népet is becsapta”.
Danica Grujičić, idegsebész szakorvos, nyugalmazott egyetemi professzor és volt egészségügyi miniszter – akit magát is sok kritika érte az Aleksandar Vučić vezette kormányban végzett munkája miatt – úgy véli, a rezsim az elmúlt egy évben úgy viselkedik, mintha már nem is itt akarna élni.
„Bár szerintem nem hiszik el, hogy valódi esély van arra, hogy elveszítsék a hatalmat. Úgy viselkednek, mintha Szerbia a tulajdonuk lenne, borzalmas szakmai hibákat követnek el, és ez teljesen ellenőrizhetetlenné vált. Lehet, hogy nem ez a szándékuk, de saját maguk ellen dolgoznak. Ezzel ellenállást váltanak ki, de az emberek sajnos még mindig nem hallgatnak eléggé ezekre a fiatalokra” – mondta az N1 360 fok című műsorban.
Különösen fájdalmas számára, teszi hozzá, az állami egyetemek tönkretétele.
„Ezek a fiatalok fantasztikus generáció. Rájöttek, hogy sajnos az életük a politikától függ, és szeretnének ebben az országban maradni. Követeléseik teljesen jogosak – az intézmények romokban, hozzá nem értő emberek vezetik őket” – mondta.
A volt miniszter szerint „talán ennek a rezsimnek kezdetben még jó ötletei is voltak”.
„De amikor mindenki, aki nem tagja az SNS-nek, ellenségnek számít, vagy olyan szükséges rossznak, amit egy kicsit meg kell tűrni, az már társadalmi devianciára utal” – mondta.
Arra a kérdésre, hogy mindezt tudta-e, amikor politikába lépett, azt válaszolta: nem.
„A mindenkori hatalom valamilyen módon mindig megszülte a következőt. Az 1990-es években bottal és madzaggal dolgoztunk. Szeretném, ha a fiatalabb kollégák sosem tudnák meg, hogyan tudtunk mi így segíteni a betegeken. Előfordult, hogy egyetlen CT sem működött Belgrádban, és több helyen kellett megnyitni egy beteg koponyáját, hogy kiderítsük, van-e hematóma. Gyerekekkel is ezt kellett tennünk” – mondta.
A 2000-es évek elején az orvosok azt remélték – állítása szerint –, hogy megfelelő felszerelést kapnak, de ezek a várakozások csalódással végződtek.
„Az állami egészségügybe nem fektettek, miközben a magánpraxis rohamosan fejlődött. Aztán jött 2014, és mi elkezdtünk felszerelést kapni. Most háromszor annyi sugárterápiás berendezés van, mint néhány éve. A neurosebészeti műtőkben mindenhol van ultrahangos aspirátor – ami korábban elérhetetlen álom volt. Ez volt az oka annak, hogy 2022-ben úgy döntöttem, támogatom az SNS listáját” – mondta.
Mit (nem) ígértek neki?
Arra a kérdésre, hogy ígértek-e neki valamit akkor, azt mondta: nem.
„Lončar (az akkori egészségügyi miniszter) hívott, és egyszer beszéltem az elnökkel (Aleksandar Vučićtyal) is. Úgy gondoltam, hogy nem lesz ilyen rövid a mandátumom, ha miniszteri székbe kerülök. Még ha Lončar maradt volna is, nagyon jól tudtunk együtt dolgozni, de onnantól, hogy elfogadtam a miniszteri posztot, egyszerűen nem vette fel nekem többé a telefont” – mondta.
Azt viszont megígérték – teszi hozzá –, hogy új épületet kap a Szerbiai Onkológiai és Radiológiai Intézet, mert a jelenlegi „alkalmatlan”.
„Rájöttem, hogy a beruházások többsége a Közberuházási Minisztériumon keresztül zajlik, ahol olyan emberek döntenek a beszerzendő berendezésekről, akiknek semmi közük az orvostudományhoz. Úgy tűnt, egyes gépekért túl sok pénzt fizetünk, miközben csak alap szoftvert kapunk hozzá” – mondta.
Azt is állítja, hogy a közegészségügyi szektor párhuzamosan végzi ugyanazt a munkát, mint a Batut Közegészségügyi Intézet.
“Minden úgy volt szervezve, hogy a döntések óriási késéssel szülessenek meg; olyan gyógyszerek, amelyek azonnal elérhetők lehetnének a betegeknek, bizottságok sorát járják végig… Papírok tűnnek el… Teljes káosz” – mondta.
Megismételte, hogy a minisztériumban dolgozó 300 emberből ő személy szerint csak ötöt tartana meg.
Arra a kérdésre, elmondta-e aggályait Ana Brnabić akkori miniszterelnöknek, Grujičić azt mondta: „az asszonynak megvoltak a saját kötelezettségei”.
„Az elnökkel kétszer beszéltem. Első alkalommal ismertettem a tervemet, amit jóváhagytak, de már annak a nyárnak a végére a második beszélgetésből kiderült számomra, hogy fölösleges vagyok ebben a kormányban” – mondta.
Azt, hogy lemondjon – teszi hozzá –, dacból nem akarta.
Elmondta azt is, hogy Siniša Mali pénzügyminiszter hónapokig nem vette fel neki a telefont.
A minisztérium mindeközben csak a pénzügyminiszter aláírásával költhetett a saját költségvetéséből – magyarázta.
Arra a kérdésre, bánja-e, hogy belépett a politikába és miniszter lett, azt mondta: nem.
„Ha nem lettem volna miniszter, el sem hinném, hogy a kormányban így születnek a döntések – 80 döntés 5 perc alatt. Nem tudja az ember, mire szavaz. Az SNS-es stáb mindent előkészít, sok döntéshez még indoklást sem adtak, pedig kellett volna. Úgy tűnt, a döntések nagy része törvényellenes volt. Így az ember bűnrészessé válik. Hat hónapba telt, mire összeszedtem magam, miután kiléptem a kormányból. Amikor Koszovón elkezdődtek az események, rájöttem, hogy ő – Aleksandar Vučić – engem is, és az egész népet is becsapott, és elfogadta az ohridi megállapodást” – mondta.
Arra a kérdésre, miért döntött úgy, hogy mégis részese lesz egy olyan hatalomnak, amelyet már 2022 előtt is botrányok sora kísért, Grujičić azt mondta: volt egy „mikrovilága”, amely jobban működött ezzel a hatalommal, mint a korábbival, és választóként nem látott alternatívát.
„Azt vártam, hogy legalább az új onkológiai és radiológiai intézet felépüljön, amit maga az elnök is mutogatott. A helyszínt kijelölték. Hogy senkinek se kelljen egyetlen napot sem várnia sugárterápiára, harmadik műszak nélkül – mindez körülbelül 700 millió euróba került volna. Ez olcsóbb, mint a stadion. De úgy tűnik, a stadion fontosabb” – mondta gúnyosan, hozzátéve: „tudjuk, mennyire betegek vagyunk, és mennyire torz a betegellátásunk”.
Arra a kérdésre, próbálta-e kideríteni, mire költötték a pénzt a pandémia idején, azt mondta: ebbe nem folyt bele, de abban az időben „rengeteg felszerelés hevert a raktárakban”.
Itt az év ajánlata: te nyugodtabb, mi még jobbak leszünk!
A visszajelzések alapján három dolog idegesít a honlapon:
- a felugró reklámok,
- az, hogy nem tudod végigolvasni az előfizetőknek járó cikket,
- a mellégépelések.
A mi problémánk pedig az, hogy nem tudunk még több saját anyagot előállítani, mert a mintegy húsz önkormányzat nulla dinárt hagyott jóvá a beadványainkra, és a Magyar Nemzeti Tanács – a pártházból érkező, mondvacsinált okokra hivatkozva – évek óta nem javasolja támogatásra a pályázatainkat.
Segítsünk egymáson! Napi húsz dinárért (0,17 euró) legyél a Szabad Magyar Szó előfizetője, így megszabadulsz a felugró reklámoktól, elolvashatod a Plusz rovatban megjelenő cikkeket, és nem mellékesen ezzel is hozzájárulsz, hogy továbbra is a Szabad Magyar Szó legyen a legolvasottabb vajdasági magyar honlap és még több helyi témáról számoljunk be!
U. i. Ha kétszáznál több előfizetőnk lesz, bizisten, még egy olvasószerkesztő alkalmazását is megfontoljuk!
