Bő tíz évvel ezelőtt még Szerbia tej- és tejtermék-exportőr volt: a termelésnek mindössze 40 százaléka került a hazai piacra, míg a lényegesen nagyobb részt – leggyakrabban tejtermékek formájában – külföldön értékesítették.
A környező országokban akkoriban „a tej országának” neveztek bennünket. Az utóbbi időben azonban gyökeresen megváltozott a helyzet: Szerbia évről évre csökkenti a hazai termelést, és a „fehér ital” egyre nagyobb arányban érkezik behozatalból, írja cikkében a 021.rs.
Természetes, hogy a piac zsugorodása jelentős termelés-visszaeséshez vezetett, így a szerbiai gazdáknál már egyre kevesebb a tejelő szarvasmarha. A tej az alapvető mezőgazdasági termelés végterméke, és ennek visszaesése fokozatosan kevésbé összetett – és ezzel együtt kevésbé jövedelmező – agrártevékenységek felé tereli a családi gazdaságokat.
Változó tartási feltételek
A gond az, hogy azok az intézkedések, amelyeket a tejelő tehénállomány és a tejtermelés megőrzése érdekében hoztak, nem hoznak eredményt. Valójában a helyzet egyre kedvezőtlenebb, ráadásul a legnagyobb problémát egy szokatlan, atipikus kiváltó ok jelenti.
Megtermelt tej jelentős része jóval több aflatoxint tartalmaz, mint a literenkénti 0,025 mikrogrammos uniós határérték. A szerb kormány azzal próbálja megőrizni a hazai termelést, hogy a megengedett határértéket tízszer magasabb értékben, 0,25 mikrogrammban határozta meg.
Azonnal hozzá kell tenni, hogy a világ legtöbb országában ennél is magasabb határértéket alkalmaznak; az USA-ban, Oroszországban és Kínában például literenként 0,5 mikrogramm az engedélyezett mennyiség – kétszerese a szerb limitnek. Arra a kérdésre, hogy 15 vagy több évvel ezelőtt miért nem jelentkezett ez a probléma, kicsit váratlan magyarázat az, hogy a súlyos aszályok jelentősen megváltoztatják egyes növények termesztési feltételeit – a legfontosabb példa a kukorica, amely Szerbiában a takarmány több mint 60 százalékát adja. Az olyan években, amikor a mezőgazdaságot nem sújtja aszály, a szerbiai kukorica ma is kiváló minőségű és nagyon magas energiatartalmú.
Éppen a kukorica alapú takarmányozás tette a szerb tejtermelést versenyképessé a legtöbb európai országgal szemben, ahol mindig is – alacsonyabb energiatartalmú – búzafajtákat használtak takarmányként. A kukoricát a térségben csak a magyar és a román gazdák használták hasonló mértékben, ezért ezt az agrártérséget hagyományosan „kukoricaháromszögként” emlegették.
A gyenge ellenálló-képesség ára
Amióta egyre forróbbak a nyarak, megjelent az Aspergillus flavus gomba, amely megtámadja a kukoricát, és nagy mennyiségben termel aflatoxint, ami mérgező. Negyedszázaddal ezelőtt ez a gomba még nem volt jelen a hazai földeken, így aflatoxinprobléma sem létezett.
A gond először a 2012-es nagy aszály után jelent meg: akkor hatalmas botrány tört ki, mindenkit váratlanul ért ez az új jelenség, annál is inkább, mert néhány esetben literenként 25 milligrammot is kimutattak. Később – igaz, kevésbé drámai módon – gyakorlatilag minden száraz évben megjelent a tejben a túl sok aflatoxin, különösen a kis termelőket sújtva.
Gyorsan kiderült, hogy az aflatoxin kizárólag a takarmányon keresztül kerül az állatok szervezetébe, különösen a kukorica révén. A kukorica ugyanis rendkívül érzékeny és sok kártevővel szemben a legkevésbé ellenálló növény.
Magyar és román példák
Az aflatoxin a takarmánnyal jut be az állatok szervezetébe. A megfelelő abszorbensek használatával meg lehet kötni, így nem jut el a vérbe és a tejbe. Szerbiában kiváló abszorbensek állnak rendelkezésre, de tudni kell, mikor, mennyit és hogyan kell adagolni őket. Lényegében por finomságúra kell zúzni, és úgy belekeverni a takarmányba. Ezzel a módszerrel időnként sikerül literenként 0,25 mikrogramm alá vinni az aflatoxin mennyiségét, ám a rendkívül aszályos években – mint a mostani – még ezzel a kiegészítéssel is alig érhető el a szerb határérték.
Ez számos kérdést felvet. A magyarok és a románok – részben EU-tagságuk miatt – felhagytak a kukoricaalapú takarmányozással, és áttértek a búzával történő etetésére, vagyis átvették az európai gyakorlatot.
Az öntözés jelenthet megoldást
Ha különválogatnák a gombával fertőzött és a nem fertőzött kukoricát, kiderülne, hogy az egészségesből jóval kevesebb van. A búzával történő táplálás jelentősen megdrágítaná az előállítást, így veszélyeztetné a versenyképességet, és a tej, valamint a tejtermékek ára is emelkedne.
Egyes vélemények szerint a kukorica öntözése jelenthetné. Ez nemcsak növelné – akár megduplázná – a hozamot, hanem az egészségesebb növény sokkal ellenállóbb lenne, és a gombának jóval nehezebb lenne megfertőznie. Bizonyos romániai gyakorlatok alátámasztják ezt a megközelítést.
Távol még a megoldás
A kellemetlen helyzetre azonban gyakorlatilag senki nem kínál működő megoldást. Még azt sem jelölik ki, merre lehetne elindulni a helyzet érdemi javítása felé. Az állam azzal próbálja fenntartani a tejtermelést – különösen a kis gazdaságokban –, hogy megtartotta a jelenlegi, hazai aflatoxin-határértéket.
Úgy tűnik azonban, hogy idővel ezek a próbálkozások is eredménytelennek bizonyulnak majd. A jelenlegi határértékkel nincs lehetőség az Eu piacára exportálni, az USA és Kína túl messze vannak, Oroszországban pedig erős a verseny és nő a helyi termelés. Néhány kisebb, EU-n kívüli szomszédba ugyan lehet még exportálni, de csak idő kérdése, hogy ők is átálljanak az uniós normákra.
Mivel a szerb piac viszonylag kicsi, export nélkül aligha tartható fenn a jelenlegi termelési szint, növekedésről pedig nem is beszélhetünk. Szerbia most – ki tudja hányadszor – újabb egy évvel elhalasztotta az uniós sztenderdek bevezetését, elsősorban a kis termelők nyomására.
Az új előírások alkalmazásának halasztása ugyan megakadályozza a tejtermelés azonnali visszaesését – főleg a kis gazdaságokban –, ám a hosszú távú fenntarthatósághoz és a termelés növeléséhez olyan megoldásra lenne szükség, amely kezelni tudja a mind egyértelműbb éghajlatváltozási hatásokat. Ilyen megoldás azonban egyelőre még nincs a láthatáron.
Illusztráció (Pixabay)
Itt az év ajánlata: te nyugodtabb, mi még jobbak leszünk!
A visszajelzések alapján három dolog idegesít a honlapon:
- a felugró reklámok,
- az, hogy nem tudod végigolvasni az előfizetőknek járó cikket,
- a mellégépelések.
A mi problémánk pedig az, hogy nem tudunk még több saját anyagot előállítani, mert a mintegy húsz önkormányzat nulla dinárt hagyott jóvá a beadványainkra, és a Magyar Nemzeti Tanács – a pártházból érkező, mondvacsinált okokra hivatkozva – évek óta nem javasolja támogatásra a pályázatainkat.
Segítsünk egymáson! Napi húsz dinárért (0,17 euró) legyél a Szabad Magyar Szó előfizetője, így megszabadulsz a felugró reklámoktól, elolvashatod a Plusz rovatban megjelenő cikkeket, és nem mellékesen ezzel is hozzájárulsz, hogy továbbra is a Szabad Magyar Szó legyen a legolvasottabb vajdasági magyar honlap és még több helyi témáról számoljunk be!
U. i. Ha kétszáznál több előfizetőnk lesz, bizisten, még egy olvasószerkesztő alkalmazását is megfontoljuk!
