A világsajtó fő témái az elmúlt napokban: Az ukrajnai háború befejezésére irányuló erőfeszítések; az amerikai elnök szerint jó esély van a megállapodásra, a kijevi vezetés körül gyűrűző korrupciós botrány azonban gondot jelent a békefolyamatban. – Az Egyesült Államok akciói Venezuela ellen és Oroszország háborúja Ukrajnáért. – Svájci népszavazás az örökösödési adóról, amelyen többek között elutasították az 50 millió frankot meghaladó vagyonra kivetett 50 százalékos örökösödési adót. – XIV. Leó pápa közel-keleti útja, amelynek során a katolikus egyházfő először Törökországba utazott, majd onnan Libanonba, miközben a repülőn rövid sajtótájékoztatót tartott azt hangoztatva, hogy a palesztin állam létrehozása az egyetlen megoldás a közel-keleti béke eléréséhez. – A korrupcióval vádolt Netanjahu izraeliminiszterelnök hivatalosan is kegyelmet kért Herzog elnöktől, „kizárólag a köz és a haza érdekében”, ahogy hangoztatta. – Átlapoztuk a világsajtót Koppenhágától Jeruzsálemig és Washingtontól Pekingig.
Ukrajnai háború
A santiagói La Tercera című konzervatív napilap figyelmeztet:
„Ukrajna és az EU számára egyaránt továbbra is megoldatlanok a központi kulcsfontosságú kérdések, beleértve az Ukrajna számára nyújtott biztonsági garanciákat is. Ennek ellenére Trump amerikai elnök azt állította, hogy a megállapodás közel van, és csak néhány részletet kell még tisztázni. Ez nem tükrözi az általánosan elfogadott tényeket, és ezért óvatosságra van szükség. Bármennyire is értékesek az ukrajnai háború befejezésére irányuló erőfeszítések, a béke feltételei nem jutalmazhatják az erőszak alkalmazását, nem legitimálhatják a területek annektálását, és nem gyengíthetik a nemzetközi jogot. Ennek alapelvei közé tartozik a határok sérthetetlensége, és ha ezt az elvet megsértik, nemcsak a Kreml, hanem más országok előtt is megnyílik az ajtó hasonló akciók végrehajtására.”
Az amszterdami de Volkskrant című közép-baloldali napilap így kesereg:
„Semmi sem utal arra, hogy Putyin orosz elnök feladná eredeti céljait, és ebben rejlik egy rossz béke veszélye: ha az ingatag vagy Ukrajna megalázó számára lesz, az nagyfokú instabilitást fog okozni magában az országban, és egyúttal új lehetőségeket kínál Oroszországnak arra, hogy Ukrajnát bukott állammá – és így könnyebb prédává – tegye. Titokban az európaiak még mindig egy »egyszerű«, lehetőleg fájdalommentes kiutat keresnek a Putyin Oroszországával fennálló válságból. De ilyen nem létezik.”
Putyin azt akarja, hogy Ukrajna kapituláljon, írja a londoni The Guardian című független napilap:
„Vlagyimir Putyinnak nem érdeke a tűzszünet. Célja az, hogy a szomszédos ország megadja magát és Moszkva befolyási övezetébe legyen visszaintegrálható. Hogy ezt a csatatéren való felőrlődéss vagy egy Trump által támogatott megállapodás révén éri-e el, az kevéssé érdekli őt. Ennek egyik veszélye az, hogy Trump »béketeremtő« hiúsága, az Oroszországgal való üzleti kapcsolatainak vágya és Volodimir Zelenszkij hirtelen politikai sebezhetősége arra csábíthatja az amerikai elnököt, hogy elvégezze Putyin piszkos munkáját.”
A New York Times című, 1851-ben alapított, 135 Pulitzer díjas liberális napilap kritikusan értékeli a moszkvai tárgyalások újabb fordulóját:
„Steve Witkoff és Jared Kushner küldöttek a Trump-adminisztráció azon szárnyának vezető alakjai, amely mindenáron békét akar. Ez a két ingatlanfejlesztő korábban részt vett a 28 pontos tervben, amely egyenértékű volt Ukrajna kapitulációjával. A nagy veszély most az, hogy Putyin beleegyezik egy Trump által támogatott tervbe, amivel elviselhetetlen diplomáciai nyomást gyakorolna Kijevre. Ez megosztaná az ukrán politikát, megrengetné a NATO-szövetséget, megmentené az orosz gazdaságot és megerősítené az oroszbarát hangokat Európában.”
A kijevi Ukrainska Pravda című társadalom-politikai online napilap hasábjain egy vendégkommentátor előre tekint, és a közelgő ukrajnai választások biztosítására való felkészülésre szólít fel:
„A háború utáni első választások olyanok lesznek, mint egy második orosz front. Itt is ki kell tartaniuk a védelmi vonalaknak. Az orosz agresszió számos formájára lehet számítani a demokratikus folyamat aláásása érdekében – beleértve a kibertámadásokat, a dezinformációs kampányokat, a megtévesztést és az orosz titkosszolgálatok egyéb piszkos trükkjeit. A háború utáni első ukrajnai választásoknak mérföldkőnek kell lenniük a demokrácia megszilárdításában, hogy a békeidők horgonyává válhassanak.”
A római La Repubblica című liberális, korábban szociál-demokrata napilap ezt fejti ki erről:
„Putyin megpróbálja Európát hibáztatni a tárgyalások kudarcáért, abban a reményben, hogy felhasználhatja az USA és az EU közötti mély szakadékot, ami a NATO széteséséhez vezethet.”
A sanghaji Jiefang Ribao című állami napilap hozzáteszi:
„Hogyan érhetett volna el sikert Witkoff a Kremlben? Oroszország és Ukrajna annyira távol állnak egymástól kulcsfontosságú kérdésekben, hogy a béke kilátásai sötétek. Putyin addig fogja hagyni, hogy a harcok folytatódjanak, amíg az egész Donbász-régió orosz ellenőrzés alá nem kerül.”
Az Európai Bizottság javaslatot terjesztett elő az orosz állami vagyon Ukrajna javára történő felhasználására. A londoni The Telegraph című, 1855-ben alapított, konzervatív napilap így vélekedik:
„Az európai kormányoknak még mindig van egy adujuk, amit kijátszhatnak korábbi jelentőségük visszanyerése érdekében. Jelenleg összesen mintegy 230 milliárd euró értékű orosz állami vagyon van befagyasztva a kontinens pénzügyi intézményeinél. A rendelkezésre álló összeg Ukrajna teljes bruttó hazai termékének körülbelül 140 százalékával egyenértékű. Ha ilyen nagyságrendű orosz vagyont használnak fel Ukrajna újra felfegyverzésére, az megváltoztathatja a háború menetét. Sőt, mi több, Vlagyimir Putyin lenne a történelem első agresszora, aki kénytelen lenne finanszírozni az ellenállást saját agressziója ellen. Az orosz nép pedig rájönne, hogy saját erőforrásaikat használják fel arra, hogy megvásárolják azt a lőszert, amely a katonáikat öli.”
A tokiói Nihon Keizai Shimbun című, a világ legnagyobb példányszámban megjelenő pénzügyi és gazdasági napilapja arra mutat rá, hogy Belgium, ahol az orosz jegybanki pénzeszközöket tartják, nem egyezett bele a tervbe:
„Még ha az EU enyhíteni is tudná a jogi kockázatot Belgium számára, továbbra is fennáll annak a veszélye, hogy Belgium orosz szabotázs célpontjává válik. Moszkva célja, hogy fokozza a félelmet az európai polgárok körében, és a közvéleményt az Ukrajnának nyújtott segélyek ellen fordítsa. Az EU pedig aligha tudja ezt ellensúlyozni.”
Amerikai fenyegetések Venezuela ellen
A New York-i Wall Street Journal című, 1889 óta megjelenő, elsősorban amerikai gazdasági és nemzetközi üzleti témákkal, valamint pénzügyi hírekkel és témákkal foglalkozó, a republikánusokhoz húzó konzervatív napilap a venezuelai kormány ellen irányuló folyamatos amerikai fenyegetésekkel foglalkozik:
„Ezen a hétvégén Trump amerikai elnök bejelentette, hogy a kereskedelmi légi forgalomnak el kell kerülnie a venezuelai légteret. Az Egyesült Államok azt akarja, hogy Maduro venezuelai elnök megértse az üzenetet és Kubába, Brazíliába vagy egy másik száműzetésbe meneküljön. De mi van, ha Maduro nem távozik önként? Venezuela Moszkva számára is fontos, amely állítólag nemrégiben egy tábornokot küldött Caracasba, hogy tanácsot adjon Maduro erőinek. Mindez azt jelenti, hogy a Trump-Maduro konfrontációnak globális és regionális következményei vannak. Ha Trump kivonja karibi flottáját, amíg Maduro még hatalmon van, a venezuelai vezető győzni fog.”
Kína Venezuela stratégiai partnere. Ennek megfelelően a pekingi Huanqiu Shiabo című állami napilap súlyos veszélyben látja a globális biztonsági rendet:
„Az állítólagos drogszállító hajók elleni támadások, amelyek sértik a nemzetközi jogot, veszélyes precedenst teremtettek. A Monroe-doktrína Trump általi felélesztését más latin-amerikai országok is érzik, amelyeket az Egyesült Államok mindig is saját hátsó udvarának tekintett. Azonban a mai, egyre határozottabban globális Dél világában ezeket az államokat már nem lehet olyan könnyen megfélemlíteni. Olyan országok, mint Venezuela, csak akkor lesznek képesek megvédeni nemzeti érdekeiket és gazdasági szuverenitásukat, ha rendíthetetlenül fenntartják függetlenségüket és autonómiájukat.”
A caracasi El Nacional című ellenzéki digitális napilap békés hatalomátadást remél az országban:
„Továbbra is kívánatos lenne egy tárgyalásos megoldás Maduro elnök és az ellenzéki politikus, a Nobel-békedíjas María Corina Machado tábora között. Ez magában foglalja Edmundo Gonzálezt is, aki tavaly Maduro ellen indult, de a választási manipulációk miatt megakadályozták az elnöki poszt megszerzésében. Ez a változás lehetségesnek tűnik a Corina Machado és González vezette mozgalom erejének, a rezsimen belüli növekvő feszültségeknek, de az USA által vezetett növekvő nemzetközi nyomásnak is köszönhető. Reméljük, hogy ez az átmenet békés és rendezett lesz.”
Trump ultimátumot adott a venezuelai elnöknek: vagy lemond és elhagyja az országot, vagy az Egyesült Államok támadást indít ellene, írja a budapesti Népszava című baloldali napilap:
„Ultimátumot adott a Fehér Ház Nicolas Maduro venezuelai elnöknek azzal, hogy »megmentheted magad és a hozzád legközelebb állókat, ha most elhagyod az országot« – írja a beszélgetést ismerő forrásokra hivatkozva a Miami Herald.
Washington követelése az, hogy Maduro és legfőbb szövetségesei azonnal hagyják el Venezuelát, hivatalosan azért, hogy lehetővé tegyék a demokrácia helyreállítását. A cikk szerint biztonságos átmenetet pedig csak akkor garantálnak Maduro és családja számára, ha az autoriter venezuelai elnök azonnal lemond.
A demokráciaexport mellett a Trump-adminisztráció legfontosabb érve az, hogy fel kívánnak lépni a Cartel de los Soles elnevezésű drogbanda ellen, amelyet Washington szerint lényegében Nicolas Maduro és egyéb, magas rangú venezuelai tisztségviselők irányítanak. A drogkartell működtetésével az Egyesült Államok régóta vádolja a Maduro-rezsimet, 2020-ban az amerikai igazságügyi tárca vádat is emelt a venezuelai elnök és több tucat vezető tisztviselő ellen, »narko-terrorista vállalkozásnak« nevezve a venezuelai vezetést. Maduróra 50 millió dolláros vérdíjat is kitűztek, ami a valaha felajánlott legnagyobb pénzjutalom egy hivatalban lévő államfő kézre kerítéséért. Emellett a venezuelai kormánypárt egyik erős emberére, Diosdado Cabello belügyminiszterre is 25 millió dolláros díjat tűztek ki.
Az eddigi amerikai katonai akciók a Karib-térségben kábítószer-szállítással gyanúsított motorcsónakok elsüllyesztésére összpontosítottak, Donald Trump azonban csütörtökön lényegében belengette, hogy az Egyesült Államok háborút indíthat Venezuela ellen, azzal a céllal, hogy felszámolják a drogbandák tevékenységét. Washington közben az ország légterét is lezárta.
A Miami Herald névtelenséget kérő forrása szerint Maduro feltételek mentén mutatkozott hajlandónak részlegesen odébb állni, de ezeket az amerikaiak elutasították. A venezuelai vezető először is globális amnesztiát kért minden bűncselekményért, amit ő és csoportja elkövetett, másodszor a fegyveres erők feletti ellenőrzés megtartását kérte, cserébe a szabad választások megtartásáért. A Trump-adminisztáció ezzel szemben Maduro azonnali lemondását követelte, amit az nem hajlandó megtenni.
Korábban Bolívia elnöke, Gustavo Petro hívta fel a figyelmet arra, hogy Donald Trump valódi indítékait nem a kábítószer-kereskedelemben, hanem inkább Venezuela kőolajmezőiben, a Szaúd-Arábiáénál is nagyobb, 303 milliárd hordóra becsült kőolajtartalékában kell keresni.”
A varsói Rzeczpospolita című gazdasági és jogi napilap így reagál a Pete Hegseth amerikai védelmi miniszterrel szemben felhozott vádakra:
„Ezek rendkívül súlyos vádak. Hegseth állítólag szóban rendelt el egy második támadást egy csempészhajó ellen, hogy megölje a túlélőket. Ha a vád igaznak bizonyul, az mind az amerikai, mind a nemzetközi jog szerint háborús bűncselekménynek minősülne. Ez azt jelentené, hogy a világ legnagyobb hatalma, amely évek óta a globális csendőr szerepét követeli magának, lázadó állammá válna.”
Trumpot azzal is vádolják, hogy befolyásolta a hondurasi elnökválasztást. A madridi El País című közép-baloldali napilap így elemzi a helyzetet:
„Donald Trump nyílt kampánya Asfura jelölt mellett, majd Hernández volt elnöknek adott kegyelme a demokráciához méltatlan beavatkozás. Hernándezt az Egyesült Államokban kábítószer-kereskedelem miatt ítélték el, és az egész állam felforgatásának szimbóluma volt. Szabadon bocsátása nem más, mint egy manőver a hondurasi politikai tájkép befolyásolására.”
Ukrajna Oroszországért, Venezuela az USA-ért
Igy ír a madridi El Mundo című közép-jobboldali napilap az orosz törekvésekről Ukrajna bekebelezése érdekében és az amerikai tervekről Venezuelával kapcsolatban:
„Trump elődjeitől örökölt egy hírszerző ügynökséget, amely nagyon pontos ismeretekkel rendelkezett Oroszországról. Washingtonban azonban az orosz szakértőket háttérbe szorították. Helyüket olyan emberek vették át, mint Steve Witkoff, egy Trumphoz kötődő, diplomáciai tapasztalattal nem rendelkező üzletember, aki szó szerint beépítette Putyin javaslatait a dokumentumokba. Witkoff gyors békét akar (még ha az Putyinnak is kedvez), amely közelebb viszi Trumpot a Nobel-békedíjhoz és lehetővé teszi számára, hogy nagy üzleti megállapodásokat kössön. Ukrajna kiárusítására irányuló vágyában követi őt J.D. Vance alelnök, akinek szintén nincs problémája Putyin győzelmével, mindaddig, amíg az európaiak megtanulnak segíteni magukon, miközben az Egyesült Államok Kínára koncentrál. Míg Witkoff és Vance terveiket szövögetik, Marco Rubio külügyminiszter, aki Moszkva történelmi befolyásának köszönhetően jobban érti Latin-Amerikát, azon dolgozik, hogy kibogozza a Witkoff által kieszelt ostobaságokat. Vance és Rubio is potenciális jelöltek a következő elnöki előválasztásokon, amelyek Trump utódlásáról szólnak majd. Vance békét akar teremteni Trumpnak Ukrajnában, Rubio Venezuelát és mellesleg Kubát is Trumpnak akarja adni, hogy biztosítsa a latinók szavazatait. De mindkét esetben a káosz, a cinizmus és a stratégia hiánya a legnagyobb ellenség. Maduro egy zsarnok, de Venezuela megtámadása ugyanolyan értelmetlen, mint Ukrajna átadása Oroszországnak.”
Népszavazás Svájcban
Most pillantsunk rá a svájci népszavazásra. Erről a Neue Zürcher Zeitung című liberális napilap ír:
„A valamivel több mint 20 százalékos »igen« szavazattal a szocialista ifjúsági párt legújabb kezdeményezése gyakorlatilag kudarcot vallott. A szavazók ötöde gondolta úgy, hogy Svájc legjobb adófizetőinek és munkaadóinak elüldözése jó ötlet. A választók ezzel jelentős csapást mértek a szocializmus nevében zajló hangoskodásra. Egyértelműen elegük van a Svájc gazdasági versenyképességét célzó kiegyensúlyozatlan támadásokból.” A Washington Post című közép-liberális fővárosi napilap is üdvözli az eredményt:
„Annyi rossz gazdaságpolitikai döntés születik Európában, hogy feltűnik, ha ezen a kontinensen bárhol egy jó döntés születik. Svájc gazdag ország, de a legtöbb embernek nincs akkora vagyona, hogy közvetlenül érintse őket ez a népszavazás. Ennek ellenére a választók racionális döntést hoztak, hogy megőrizzék azt, ami az országot olyan gazdaggá teszi: a stabil és kiszámítható üzleti környezet viszonylag alacsony adókkal. A svájciak megértették, hogy ezeknek az előnyöknek a megszüntetése azokat is érintené, akik nem kapnak nagy örökséget.”
A svájciak elutasítják a kötelező katonai szolgálatot mindenki számára, írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung című polgári-konzervatív napilap:
„Svájcban határozottan elutasították a férfiak és nők kötelező katonai és polgári szolgálatát előíró népi kezdeményezést. A vasárnapi népszavazás végeredménye szerint a szavazók 84,1 százaléka ellenezte az új kötelező katonai szolgálatot. A kormányban képviselt összes párt a »nem« szavazatot javasolta. A svájciak 78,3 százalékos »nem« többséggel elutasították a Fiatal Szocialisták népi kezdeményezését is, amely nemzeti örökösödési adót szorgalmazott a klímavédelem finanszírozására.”
XIV. Leó pápa a közel-keleten
Következő témánk XIV. Leó pápa jelenleg közel-keleti körútja. Az isztambuli Dünya című gazdasági napilap beszámolója szerint:
„Ahogy várható volt, a pápa törökországi útját számos kritika érte, nemcsak Törökországban, hanem a keresztény világban is. Ehhez járult még hozzá a közösségi médiában tapasztalható negatív hangulat. Ez a látogatás, amely egybeesik a nikaiai zsinat [ezerhétszázadik – szerk. megj.] évfordulójával, így mind a látogatók, mind a házigazdák számára teherré vált. A pápák már sokszor jártak Törökországban és mindegyik látogatást erősen kritizálták. A mai kritika ezért nem meglepő. Másfél milliárd keresztény lelki vezetőjeként a pápa úgy döntött, hogy ellátogat Iznikre, az első ökumenikus zsinat helyszínére. Úgy tűnik, ezzel felidézte az Isztambul meghódítása óta eltelt ezer év kollektív emlékezetében a veszteség érzését.”
A párizsi Le Figaro című liberális-konzervatív napilap így nyilatkozik erről:
„A valóságban a pápa csak szimbolikus diplomáciát gyakorolhat. Mindazonáltal ez sem elhanyagolható. Iznikben, az ókori Nikaiában XIV. Leó pápa Bartholomaiosz pátriárkával együtt olvasta fel a Hitvallást: néhány lényeges szót, amelyek 1700 év óta formálták és táplálták a keresztények hitét. Bejrútban, ahová a pápa tegnap érkezett útja második részére, a libanoni főváros kikötőjében, a 2020-as drámai robbanás színhelyén kívánt összegyűlni a hívőkkel. Nem fog semmilyen újjáépítési megoldást vagy politikai tervet javasolni, csak egyetlen csendes imát fog elmondani.”
A pápa első külföldi útját libanoni látogatással zárta. Az Abu Dhabiban megjelenő The National című a kormányhoz közeli napilap egy újságírója így nyilatkozott erről a témáról:
„Libanonban a legmagasabb a keresztények aránya az arab világban. Érthető, hogy Leó pápa szükségesnek érezte a zsugorodó libanoni keresztény közösség támogatását. Az ország gazdasági összeomlása és a bejrúti kikötőben történt szörnyű 2020-as robbanás különösen súlyosan érintette a keresztényeket. Ezt még jobban súlyosbította a keresztény lakosság számának meredek csökkenése más arab országokban is. Libanon jelentősége így megnőtt a katolikus egyház számára.”
„Még a más felekezetű libanoniak is a remény jelének tekintették a látogatást – ami ritkaságszámba megy az országukban” – írja a bécsi Der Standard című szociál-liberális napilap kommentátora, majd így folytatja:
„Az új pápa sem nem karizmatikus, sem nem elbűvölő. Talán éppen a szinte higgadt modora tette őt megfelelő emberré egy polgárháború szélén álló ország számára. A keresztények jelentősen hozzájárultak a libanoni történelem megosztottságához és konfliktusaihoz. Ma meglehetősen tehetetlenül állnak a mindinkább radikalizálódó muszlim frakciók között.”
Netanjahu kegyelmet kér
A térség másik érdekes híre, hogy a korrupciós vádakkal vádolt Netanjahu miniszterelnök hivatalosan is kegyelmet kért Herzog elnöktől. A koppenhágai Politiken című liberális napilap számára ez a lépés azonban nem meglepő:
„Jelentős, hogy Netanjahu vonakodik bíróság előtt bizonyítani ártatlanságát. Jelentősen megkárosította Izrael nemzetközi hírnevét, és ha most politikai válságot is kivált, az aláhúzza szélsőséges egoizmusát: a saját bőre többet jelent neki, mint az ország jóléte. A kegyelmi kérelem félelmet sugall. Kormánya az utolsó utakon jár, és a választások a küszöbön állnak. Netanjahu ideje lejár. Reméljük, ezt az időt rácsok mögött végzi – akár Izraelben, akár Hágában.”
A Jerusalem Post című, 1932-ben alapított közép-jobboldali, konzervatív napilap vendégkommentátora szerint Herzog izraeli elnök dilemmával néz szembe:
„Először is, a kegyelem megadása jogi szempontból eltérne attól a gyakorlattól, amely szerint a kegyelmet csak elítélés után adják. Másodszor, megváltoztathatja az erőviszonyokat Izraelben. Harmadszor pedig – a jogállamiságot illetően – felmerül a kérdés, hogy milyen üzenetet küldene ez a nyilvánosságnak.”
A Tel Aviv-i Haaretz című közép-baloldali liberális napilap szerint:
„Sok izraeli követeli, hogy Netanjahu vállalja a felelősséget az október 7-i eseményekhez és a gázai háborúhoz vezető tetteiért. Ő maga azonban soha nem fejezte ki egyetlen szóval sem a megbánását. Miért is tenné? Támogatói szerint Netanjahu semmilyen bűnért nem tartozik felelősséggel. A kegyelem teljesítené Bibi támogatóinak legnagyobb kívánságát: véget vetne Netanjahu perének, és így az izraeli demokráciának.”
Lapszemle. Napilapok a világ minden tájáról (Illusztráció: Pixabay)
