Ha hinni lehet az illetékes miniszternek, Dubravka Đedović Handanovićnak, akkor folyamatban vannak a tárgyalások a Szerbiai Kőolajipari Vállalat (NIS) és a MOL között az orosz részesedés megvásárlásáról a szerb olajipari vállalatban.
A Forbes Szerbia forrásai megerősítik, hogy valóban zajlanak a tárgyalások, illetve megkezdődik a NIS értékének felmérése, amelynek célja az adásvételi ár meghatározása. Ez a folyamat akár egy hónapon belül lezárulhat. Azt azonban egyelőre senki sem tudja pontosan megmondani, mennyi időre lesz szükség a végső megállapodás eléréséhez, illetve a szerződés aláírásához az orosz tulajdonrész eladásáról.
Ezzel párhuzamosan egy másik, a kormányhoz közel álló forrás azt állítja, hogy a szerb kormánynak nincsenek információi arról, hogyan haladnak a tárgyalások, illetve meddig jutottak el. A NIS többségi tulajdonosa erről nem tájékoztatja őket. Bár üzleti kapcsolatokban ez megszokott lenne a két partner között, Szerbiát mint kisebbségi tulajdonost állítólag nem vonják be a tárgyalásokba. Sőt, az orosz vállalat képviselői még információt sem hajlandók adni arról, mi történik.
Az sem teljesen biztos, hogy a MOL lesz a vevő. Továbbra is versenyben van az Egyesült Arab Emírségek nemzeti olajvállalata, az ADNOC is. Úgy tűnik, mindkét szereplő elfogadható Washington számára. Az viszont még kérdéses, hogy Moszkvának is azok-e, ugyanis a Gazprom számára fontos, hogy a NIS-t olyan vevőnek adja el, aki garantálja a vállalat visszaszolgáltatását, amikor a körülmények megváltoznak és a szankciókat feloldják.
Éppen ezért Szerbia nem jöhet szóba. A többségi tulajdonosok nem látják Szerbiát potenciális vevőként, mert nem bíznak abban, hogy tőle könnyen visszakaphatnák a NIS-t, amikor eljön az ideje. Még annak ellenére sem, hogy Szerbia – Aleksandar Vučić elnök állítása szerint – hajlandó lenne többet fizetni, mint bármely más potenciális vevő. Amellett, hogy nem bíznak abban, hogy Szerbia a szankciók lejárta után könnyen visszaadná a részvényeket, valószínűleg attól is tartanak, hogyan irányítaná az ország a vállalatot ebben az időszakban. Ismert ugyanis, hogyan működött a NIS a privatizáció előtt, és az is nyilvánvaló, miként vezeti az állam jelenleg a saját tulajdonában lévő vállalatokat.
A Forbes Szerbia forrásai úgy vélik, hogy az OFAC által megszabott végső határidő, 2026. március 24-e nem véletlen. Feltételezések szerint a moszkvai tárgyalók úgy számoltak, hogy addigra megszülethet a végleges megoldás, vagyis ismertté válhat az új tulajdonos. Nyilvánvalóan erre vonatkozóan bizonyos garanciákat is adtak.
Nem kizárt az sem, hogy a határidőt meghosszabbítják, amennyiben kiderül, hogy a felek közel állnak a tulajdonosi struktúra megváltoztatásáról szóló megállapodáshoz.
A probléma azonban az, hogy addig is érvényben maradnak a NIS elleni szankciók, és nincs nyersolaj-ellátás. Más szóval: amennyiben nem érkezik engedély az importhoz és a finomító működéséhez, a tartalékokat kell felélni, és kérdéses, meddig tartanak ki. Az is kérdés, hogy a kőolajszármazékok importja képes-e gyorsan és zökkenőmentesen pótolni a NIS termelését.
Bár a hazai közvéleményben az a kép él, hogy Orbán Viktor magyar miniszterelnök az egyetlen politikai szereplő, aki Washington és Moszkva számára egyaránt elfogadható, és ezért a MOL tűnik logikus megoldásnak, ez nem feltétlenül van így. A szakértők szerint az arabok akár elfogadhatóbb vevők is lehetnek az orosz fél számára, és az Egyesült Államok sem ellenezné ezt. Ennek oka, hogy az Egyesült Arab Emírségekben nem várhatók olyan politikai változások, amelyek később veszélyeztetnék a NIS Oroszországnak történő visszaadásáról szóló megállapodást, amikor a körülmények megváltoznak, míg Magyarországon egy esetleges kormányváltás megváltoztathatná a döntést a visszaszolgáltatásról is.
Bár következetesen azt állítják, hogy az államosítás az utolsó lehetőség, a Forbes Szerbia forrásai szerint ez nem teljesen igaz. Igaz ugyan, hogy a szerb hatóságok szívesebben vásárolnák meg a NIS részvényeit az oroszoktól, tehát klasszikus adásvétel útján oldanák meg a kérdést, nem pedig államosítással. Lényegében azonban nincs különbség, csupán annyi, hogy így lenne indok arra, hogy nem egy magánvállalatot államosítottak, hiszen az államosítás nem „elkobzást” jelent, hanem kártalanítás fejében történő átvételt, amelynek összege nem lehet alacsonyabb a piaci értéknél.
Szerbiának ráadásul elővásárlási joga is van a részvényekre, ám ezzel eddig nem élt. Úgy tűnik, most sincs szándékában ezt megtenni, feltehetően abban a reményben, hogy a vevő végül máshonnan kerül elő. Ez azonban nem jelenti azt, hogy Szerbia ne kényszerülhetne arra, hogy „erővel” vegye át a NIS-t. Amennyiben a tárgyalások meghiúsulnak a potenciális vevőkkel, és elfogynak az üzemanyag-származékok, nem marad más lehetőség: az egyetlen megoldás a NIS átvétele lesz.
Még nem tudni, kié lesz a NIS (Fotó: Forbes Szerbia)
Itt az év ajánlata: te nyugodtabb, mi még jobbak leszünk!
A visszajelzések alapján három dolog idegesít a honlapon:
- a felugró reklámok,
- az, hogy nem tudod végigolvasni az előfizetőknek járó cikket,
- a mellégépelések.
A mi problémánk pedig az, hogy nem tudunk még több saját anyagot előállítani, mert a mintegy húsz önkormányzat nulla dinárt hagyott jóvá a beadványainkra, és a Magyar Nemzeti Tanács – a pártházból érkező, mondvacsinált okokra hivatkozva – évek óta nem javasolja támogatásra a pályázatainkat.
Segítsünk egymáson! Napi húsz dinárért (0,17 euró) legyél a Szabad Magyar Szó előfizetője, így megszabadulsz a felugró reklámoktól, elolvashatod a Plusz rovatban megjelenő cikkeket, és nem mellékesen ezzel is hozzájárulsz, hogy továbbra is a Szabad Magyar Szó legyen a legolvasottabb vajdasági magyar honlap és még több helyi témáról számoljunk be!
u.i.: Ha kétszáznál több előfizetőnk lesz, bizisten, még egy olvasószerkesztő alkalmazását is megfontoljuk!
