Szerkesztőségi megjegyzés: E heti lapszemlénk késéssel jelenik meg, mert szombatra virradóra Donald Trump hadserege támadást intézett Venezuela és a caracasi elnöki palota ellen, hogy elrabolják az ország elnökét és annak feleségét. Helyi idő szerint dél körül az amerikai elnök – egyre romló beszédképessége ellenére – hosszú sajtóértekezleten motyogott a „történelem legprecízebb” beavatkozásáról, aminek következményeként „átmenetileg Amerika fogja irányítani Venezuelát és visszaveszi a venezuelai olajgazdagságot [amelyet amerikai olajcégek által száz évvel ezelőtt kisajátítottak, az ország kormánya viszont 1976-ban államosított] és „sok pénzt fog onnan kihozni” – ecsetelte a 79 éves aggastyán saját floridai kastélyából. A venezeulai helyzetre vissza fogunk térni, miután Nicolás Madurót az amerikaiak bíróság elé akarják állítani.
A múlt év utolsó napjaiban is drámai események történtek világszerte, aminek egyik szomorú csúcsa a svájci üdülőhelyen kiütött szilveszter éjjeli tűz és annak negyven halálos, valamint több mint száz sérült áldozata. December 28-án, 91 éves korában elhunyt Brigitte Bardot francia színésznő, aki az ’50-es években új típusú filmsztárként jelent meg a képernyőn, mint egy önbizalommal teli, gátlástalan erotikus csábító. Jelenléte döntően formálta a mozit, a divatot és a popkultúrát. „Brigitte Bardot, Bardot, Brigtte bravo, bravo”, szólt Mario Moreno híres dala.
Trump és Zelenszkij karácsony után Floridában tárgyalt az ukrajnai béketerv kidolgozásáról. Amerika katonai csapást hajtott végre Nigériában az Iszlám Állam tagjai ellen. Tajvan körül kínai katonai gyakorlatok folytak, majd újévi beszédében Hszi Csin-ping kínai elnök kiemelte országa technológiai fejlődését, miközben megerősítette Kína azon törekvését, hogy újraegyesüljön Tajvannal. „Hazánk újraegyesítése korunk trendje és nem lehet megállítani” – jelentette ki Hszi. – Átlapoztuk a világsajtót Varsótól Sydneyig és Washingtontól Tokióig.
Brigitte Bardot halála
Brigitte Bardot francia színésznő és állatvédő aktivista halála alkalmából a párizsi Le Figaro című liberális-konzervatív napilap a következő kérdést teszi fel:
„Ki mondaná, hogy létezett nála szebb nő a 20. században? Egy érzékibb, ragyogóbb nő, egy királynői tartással rendelkező nő, egy nő, aki ösztönösen izgalomba hozta mind a férfiakat, mind a nőket – mert a nők szerették Brigitte Bardot-t és generációk utánozták. Egy álomnő, aki sok férfit megőrjített. 1992-ig, amikor feleségül ment Bernard d’Ormale-hoz, egy olyan élet békéjét találta meg, amely távol állt a vakulámpáktól és a fényképezőgépektől. Boldog volt, bár kétségei, sőt válságai és kétségbeesett pillanatai is voltak. De bátor, harcos, szókimondó és rendkívül aktív volt az állatvédő mozgalomban. Rendíthetetlen bátorsággal rendelkezett.”
A vágy tárgya, írja Brigitte Bardot-ról a Frankfurter Allgemeine Zeitung című polgári-konzervatív napilap:
„Most, hogy halott, vonásai rejtvényként rakhatók össze: a szőke, erősen hátrafésült haj, az enyhén elválasztott ajakbiggyesztés, a széles arc, a sötét szemöldök, a magas homlok. Így festette meg őt Andy Warhol 1974-ben nyolc különböző változatban, abban az időben, amikor már befejezte filmes karrierjét, húsz év és negyvennégy játékfilm után, amelyben eladta a bőrét és az arcát a kamerába emelte, legutóbb egyre csökkenő, gyorsan halványuló sikerrel.
[…] 25 évesen azon a trónon ült, amelyet Marilyn Monroe birtokolt az Atlanti-óceán túloldalán: ő volt az európai mozi szexszimbóluma. De Monroe-val ellentétben, bár ugyanolyan szőke volt, mint ő, nem az álomgyár terméke volt. A felsőosztálybeli lánynak, Brigitte B.-nek, esze ágában sem volt megfelelni egy olyan filmiparnak, amely Európában már amúgy is ingatag lábakon állt; továbbra is az a lány maradt, aki a balettstúdióból a kamerák elé lépett. Miután filmpartnere, Jean-Louis Trintignant miatt elhagyta férjét, Roger Vadimot, a pletykalapok számos viszonyát követték nyomon.
[…] Brigitte Bardot azonban továbbra is a közvélemény kíváncsiságának tárgya maradt, még azután is, hogy mozivásznas varázsa elhalványult, véget ért az Ezer Rózsa című műsorban szereplő viszonya Gunter Sachs playboy-jal, és rövid sanzonénekesnői karrierje is véget ért. Korábban az állatjólétért és a prémvadászat ellen kampányolt, de a nyolcvanas években egy általa létrehozott magánalapítvány aktivistájaként kezdte második életét.”
Meghalt Brigitte Bardot, írja a budapesti Népszava című baloldali napilap:
„Brigitte Bardot 1934. szeptember 28-án született Párizsban. Tizenöt évesen fotómodell lett, 1950-ben az Elle címlapján is szerepelt. Eleinte modellmunkái miatt ajánlottak neki filmszerepeket, az egyik audíción találkozott Roger Vadim filmrendezővel, akivel 1952-ben, 18 éves korában összeházasodott. Filmes karrierje az ötvenes-hatvanas években vett lendületet, nemzetközi ismertséget Vadim-féle 1956-os És Isten megteremté a nőt című filmje hozta el számára.
Pályafutása során 21 év alatt csaknem félszáz filmet forgatott. Az 1959-es Babette háborúba megy izgalmas kalandtörténet, az 1960-as Igazság az önmaga által legjobbnak tartott filmje, az 1961-es Magánélet (Marcello Mastroiannival) nem nélkülözi az önéletrajzi vonatkozásokat. Legsokoldalúbb alakítását A megvetés című 1963-as Jean-Luc Godard-filmben nyújtotta. A róla szóló Kedves Brigitte című amerikai film felvételeire házhoz jött a forgatócsoport, mert ő nem akart Amerikába menni. 1965-ben készült Louis Malle rendezésében a Viva Maria (Jeanne Moreau-val), amelyet a Hímnem, nőnem, egy újabb nagyszerű Godard-film követett. 1968-ban Sean Connery oldalán szerepelt a Shalako című westernben. Kiállása, a lényéből áradó egyszerre vad és hűvös feminitás miatt akkor már őt tartották az 1960-as években induló szexuális forradalom egyik ihletőjének, mígnem 1973-ban, 39 évesen váratlanul felhagyott a filmezéssel, hogy élete hátralévő részét az állatvédelemnek szentelje.
– A fiatalságomat és a szépségemet a férfiaknak adtam. A tapasztalatomat és a bölcsességemet az állatoknak fogom adni – mondta erről. A nevét viselő, 1986-ban létrehozott alapítvány élén harcolt az állatkínzás ellen, hozott létre menhelyeket és vett részt állatmentő akciókban Éles hangú kritikusa volt a lóhúsfogyasztásnak, 2001-ben két éven át összesen 140 ezer dollárnak megfelelő összeget biztosított a rendkívüli mértékben elszaporodott bukaresti kóbor kutyák sterilizálására, 2010-ben pedig II. Margit dán királynőnek írt egy nyílt levelet arról, hogy állítsa le a Feröer-szigetek partjainál zajló delfinmészárlást.
Énekesnőként öt nagylemezt és tucatnyi kislemezt adott ki, leghíresebb a Franciaországban igen népszerű Serge Gainsbourg társaságában készített Bonnie és Clyde 1968-ból.
Élete utolsó évtizedeiben Brigitte Bardot szélsőjobboldali nézeteket kezdett vallani, 2004-ig négy alkalommal is pénzbírságra ítélték rasszok elleni gyűlöletkeltésért a 2003-as könyvében, az Un cri dans le silence-ban leírtak miatt. Nemrég, 2025 októberében volt hír, hogy súlyos betegség miatt műtéten esett át, kórházban ápolták.”
Parlamenti választások Mianmarban
Mianmarban lezajlott a katonai junta által tartott parlamenti választások első része. A Fülöp-szigeteki The Manila Times című független angol nyelvű napilap ezt jegyzi meg erről:
„A választásoknak kellett volna az első lépésnek lenniük a demokratikus rendszer helyreállítása és a juntavezető Hlaing rezsimjének legitimálása felé, amelyet nemzetközileg kritizálnak az erőszak és az elnyomás miatt. A polgárháborúkban mintegy 90 000 ember halt meg és több mint 17 millió ember vált belső menekültté. Az ország gazdasága már rég összeomlott volna, ha Kína nem támogatja. A jövő nem tűnik fényesnek Mianmar számára – és Hlaing tábornok bizonyára meg volt győződve arról, hogy a választásokra vonatkozó ígéretének betartása fordulópontot jelenthet. A kritikusok azonban a választásokat nem tekintik többnek, mint bonyolult színjátéknak. Egy dolog azonban világos: nem fogják meghozni a juntának a vágyott legitimitást.”
A sanghaji Jiefang Ribao című állami napilap szerint:
„A tegnapi első szavazási fordulót januárban további két forduló követi majd. A világ abban reménykedik, hogy a szenvedő ország megragadja a lehetőséget a normalizáció felé való elmozdulásra. Gyakorlatilag biztos, hogy egy, a juntához közel álló jelölt nyeri meg a választásokat. Ez elkerülhető lenne, de az ország egyértelműen vonakodik megsérteni az alkotmányt. Továbbra sem világos, hogyan szándékozik az új vezetés megbékíteni az országot. A 25 százalékot meghaladó inflációval a gazdaság súlyos helyzetben van. Mianmar külpolitikai nyomás alatt is áll. Az ország nehezen szabadul meg a nyugati szankcióktól. Az instabilitás elriasztja a nemzetközi befektetőket és a turistákat.”
A ranguni állami Global New Light of Mynamar című napilap ezt írja erről:
„A választások célja, hogy lehetőséget adjanak az etnikai kisebbségeknek a parlamentbe jutásra. Ez javítja az ország társadalmi-gazdasági helyzetét és csökkenti a városi és vidéki területek közötti fejlettségi szakadékot. Egy fegyelmezett, stabil és erős demokratikus nemzet felépítése nemzeti felelősség. Minden állampolgárnak együtt kell működnie az állam érdekeinek előtérbe helyezéséért. A választás hidat képez Mianmar népe számára egy virágzó jövő felé.”
Trump és Zelenszkij tárgyalásai az ukrán helyzetről
„Trump lelepleződött” – írja a varsói Gazeta Wyborcza című, lenagyobb példányszámban megjelenő lengyel bal-liberális napilap:
„A Zelenszkijjel folytatott találkozó leleplezi az amerikai elnök tehetetlenségét. Nem hozott áttörést – mert nem is tudott. Az az ostobaság, amit Trump a tárgyalások után suttogott, messze meghaladja a nemzetközi diplomáciában elfogadható mértéket. Trump nem fogja meggyőzni Putyin orosz elnököt, hogy fogadja el a béketerv felvizezett változatát, Zelenszkij pedig – jogosan – nem hajlandó elfogadni Ukrajna Moszkva által követelt kapitulációját.”
A tokiói Nihon Keizai Shimbun című, a világ legnagyobb példányszámban megjelenő pénzügyi és gazdasági napilapjának politológus vendégkommentátora ezt írja:
„Egy minta rajzolódik ki: először Washington gyakorol nyomást Kijevre egy oroszbarát tervvel. Ezután Ukrajna és európai partnerei kompromisszumot javasolnak. Utána beleegyeznek ebbe a kompromisszumba az Egyesült Államokkal. Végül Oroszország elutasítja a kompromisszumot. Úgy tűnik, a jelenlegi terv sem tartalmaz olyan úttörő ajánlatot, amelyet Oroszország ne utasíthatna vissza. Nagy a valószínűsége annak, hogy ez a végtelen hurok folytatódni fog.”
A Neue Zürcher Zeitung című liberális napilap így vélekedik:
„Mindkét államfő láthatóan pozitív üzeneteket akart küldeni a közös sajtótájékoztatón. Zelenszkij megköszönte Trumpnak a »nagyszerű találkozót«. Trump viszont könnyed megjegyzéseket tett az ukrán delegáció étvágyáról. A politikusok kevésbé voltak nyíltak, amikor a konkrét eredményekről kérdezték őket.”
A varsói Rzeczpospolita című gazdasági és jogi napilap bírálja Trumpot a gyors békemegállapodásra vonatkozó elvárásai miatt:
„Trump ezúttal egy Putyin orosz elnöknek címzett telefonhívással keltett reményt az áttörésre, amelyet röviddel a Zelenszkijjel való találkozója előtt folytatott és amelyben bejelentett egy újabb találkozót a Kremllel. Minden arra utalt, hogy Trump arra számít, a háború még idén véget ér. De arra is utalt, hogy diplomáciai offenzívát indított és egy kompromisszum már csak napok kérdése. Semmi sem állhatna távolabb az igazságtól. Ezért figyelnünk kell továbbra is az amerikai illuzionista szemfényvesztéseire, de nem szabad feladnunk a csodába vetett reményt.”
A pozsonyi Pravda című független napilap is szkepticizmusának adott hangot:
„A béke még messze van. Néhány apróbb probléma hónapokra leküzdhetetlen akadályt jelenthet. Színházi bohózatnak vagyunk tanúi vagy egy valódi békeerőfeszítésnek?”
A londoni Telegraph című, 1855-ben alapított konzervatív napilap így kommentálta Trump és Zelenszkij floridai találkozóját:
„A tárgyalások problémája az, hogy a fő harcoló fél nincs jelen és szinte biztosan elutasít minden olyan megállapodást, amely Ukrajna NATO-csatlakozását eredményezné. Sok múlik most Vlagyimir Putyin reakcióján és a tapasztalat azt mutatja, hogy képes az amerikaiakat és az ukránokat egymás ellen kijátszani.”
A bakui Müsavat című liberális napilap az USA által Ukrajnának kínált biztonsági garanciákkal foglalkozik:
„Zelenszkij egy 30-50 éves időszakra törekszik. Az USA által javasolt 15 éves garancia meghosszabbítási opcióval nem tűnik elegendőnek Kijev számára. Trump kijelentése, miszerint »meg fogja fontolni« az ukrán javaslatot, arra utal, hogy Washington a biztonsági garanciákat »geopolitikai eszközként« kívánja felhasználni. A hosszú távú kötelezettségvállalások gyakorlatilag az USA stratégiai befolyási övezetébe helyeznék Ukrajnát.”
A londoni British Independent című liberális online napilap megbízhatatlannak tartja az amerikai biztonsági garanciákat:
„Nem valószínű, hogy az Egyesült Államok kormánya Trump elnök alatt amerikai csapatokat és rakétákat állomásoztatna bárhol ukrán földön. Fizikai amerikai jelenlét nélkül Ukrajnában azonban Putyin orosz elnököt valószínűleg nem fogja eltántorítani, ha esélyt lát gyors győzelemre egy félig demilitarizált Ukrajna felett.”
A The Washington Post című közép-liberális fővárosi napilap a következőket javasolja:
„A legjobb megoldás az lenne, ha a törékeny biztonsági garanciákat átfogó intézkedésekkel támasztanánk alá: Ukrajna állig felfegyverzésével, az úgynevezett »drónfalak« építésének segítésével, valamint a hadsereg elegendő tüzérséggel és közepes hatótávolságú rakétával való felszerelésével, hogy elrettentse a jövőbeni orosz revansizmust.”
A washingtoni The Hill című független napilap így ír:
„Ukrajna továbbra is központi fontosságú lesz Putyin számára a következő évben. Tekintettel arra, hogy Trump hajlamos Moszkvát előnyben részesíteni Kijevvel szemben, Oroszország valóban elérheti a célját. Hszi Csin-ping kínai elnökkel ellentétben, aki egyelőre felfüggesztette a tajvani terveit, az orosz elnök folytatja Ukrajna invázióját. Ez pedig problémát jelenthet Ukrajna számára a következő évben. Zelenszkij elnöknek elfogyhatnak a katonái és a lőszere. Ukrajna azonban még mindig tele van atomreaktorokkal. Vajon egy ukrán atomfegyver vagy piszkos bomba lehet az utolsó mentsvár Oroszország elhárítására egy ilyen szélsőséges helyzetben?”
A floridai The Palm Beach Post című konzervatív tabloid napilap így összegzi a találkozót:
„Trump ismételten kijelentette, hogy véleménye szerint Zelenszkij és Putyin orosz elnök közötti ellenségeskedés akadályozza a békét. Trump csalódottságát fejezte ki amiatt, hogy a konfliktus még mindig nem ért véget közel négy évnyi vérontás után.”
A Sydney Morning Hearald című közép-baloldali napilap pedig azon tűnődik, hogy:
„…vajon a békefolyamat kudarcot vallhat-e, nem utolsósorban Trump vaksága miatt Putyin szándékai iránt. Ukrajna kénytelen lenne olyan feltételeket elfogadni, amelyeket sem a népe, sem a parlamentje nem tud elfogadni.”
Amerikai katonai csapás Nigériában
Trump nem kap Nobel-békedíjat, írja a milánói Corriere della Sera című, történelmi jelentőségű, 1876-ban alapított, legnagyobb példányszámban kiadott és legolvasottabb olasz liberális napilap erről:
„Donald Trump azzal dicsekszik, hogy legalább nyolc háborúnak vetett véget. Ez egy meglehetősen kétes állítás. Sokkal könnyebb azonban megszámolni, hogy hány katonai csapást rendelt el mindössze egy év alatt, amióta a Fehér Házban van. A nigériai Ialám Állam támogatóinak bázisai elleni támadás az ötödik. Korábban a jemeni húszikat, az iráni nukleáris létesítményeket, a szíriai Iszlám Állam erőit és a karibi venezuelai hajókat is súlyosan érintette a támadása. Ez aligha egy Nobel-békedíjas jelölt útja, aminek Trump – számos szélhámos támogatásával – őszintén hiszi magát. Ehhez a listához hozzáadhatjuk a Grönland elleni (egyelőre csak szóbeli) fenyegetéseket, az Ukrajnával kapcsolatos aggasztó ingadozásokat és a Gázai tervet, amelyet három hónap után lelassított, de nem állította le teljesen az izraeli bombázásokat. […] Ismerős az ellenvetés: Trump megközelítése nem lehet meglepő. Ebben semmi új nincs. Elődjei is felléptek az iszlám fundamentalisták ellen. George W. Bush és Barack Obama az al-Kaida ellen; Joe Biden a húszik ellen, akik nyugati kereskedelmi hajókra vadásztak a Vörös-tengeren. Trump és szűk tanácsadói köre azonban egyre aggasztóbb, egyre mérgezőbb légkört teremt a világban. A Nigériában alkalmazott rendszer csak a legújabb példa egy látszólag meghonosodott módszerre.”
Trumpnak igaza van, írja a (Trump-partner Rupert Murdoch tuilajdonában lévő) londoni Times című konzervatív napilap az amerikai támadásról a terroristák ellen Nigeriában:
„Kétségtelen, hogy indokolt és sürgős. Nigéria, több mint 220 millió lakosával, 2009 óta halálos dzsihádista elleni felkelést vív az ország északi részén. Ebben eddig körülbelül 40 000 ember vesztette életét és körülbelül kétmillióan kényszerültek elhagyni otthonukat. A központi kormányzat jelentős nyomás alatt áll. […] Az amerikai támadások valószínűleg a Lakurawa, az Iszlám Állam (IÁ) terrorszervezet egyik ágának felszámolását célozták, amely egy 2023-as katonai puccsot követően pusztítást végzett a szomszédos Nigerben. Jelentős annak a kockázata, hogy Nigéria államkudarccal fenyegeti a térséget és ezáltal egy új dzsihadista terrorista generációt hoz létre. A nyugati demokráciáknak minden okuk megvan arra, hogy elfojtsák ezeket a mozgalmakat. […] Tévednek azok a kritikusok, akik Trump nigériai keresztények iránti aggodalmát a nemzetközi pózolás és a hazai választók megszólítása ürügyének tekintik. A Nigériát fenyegető dzsihadista szélsőségesek elleni küzdelem létfontosságú humanitárius feladat. A Fehér Háznak most kötelessége, hogy ezt a feladatot következetesen és fáradhatatlanul folytassa, partnerségben a nigériai kormánnyal, ne pedig konfliktusban vele.”
Kínai katonai gyakorlatok Tajvan körül
A tajpeji Zhongguo Shibao című, a kormányhoz közel álló napilap ezt írja erről:
„Kína haditengerészeti gyakorlatával leleplezte a tajvani vezetés stratégiai gyengeségeit. Hszi Csin-ping kínai elnök Trump Venezuelával szembeni agresszív viselkedéséből merít ihletet, és számlát is küld az Egyesült Államoknak a Tajvannak küldött közelmúltbeli fegyverszállítmányokért. Minél gyakrabban vesz részt az amerikai elnök egy államilag támogatott kalózkodásban és így sérti meg a nemzetközi jogot, annál bátrabbnak érzi magát a pekingi kínai vezetés Tajvan elleni fellépéseiben. Miután az amerikai haditengerészet lefoglalt egy venezuelai olajszállító tartályhajót, felmerül az aggasztó kérdés, hogy vajon a kínai haditengerészet hamarosan megakadályozza-e az amerikai katonai felszerelést szállító hajók tajvani kikötőkbe való bejutását.”
A pekingi Huanqiu Shibao című állami napilap más nézőpontot képvisel:
„A Kínai Népi Felszabadító Hadsereg a haditengerészeti manővereivel és Tajvan blokádjával egyértelmű jelzéseket küldött. Ez egyrészt egyértelmű figyelmeztetést jelent a sziget függetlenségére törekvő szeparatista erőknek. A manőverek jogos és szükséges intézkedést jelentenek országunk szuverenitásának védelme és a nemzeti egység fenntartása érdekében. Ugyanakkor a Népi Felszabadító Hadsereg bebizonyította a külföldi hatalmaknak, hogy Kína hatalmas védelmi képességei – beleértve a repülőgép-hordozókat és a szuperszonikus rakétákat – elleni beavatkozási kísérletek kudarcra vannak ítélve. A világnak meg kell értenie, hogy Tajvan Kínával való újraegyesítését nem lehet megállítani.”
A tokiói Yomiuri Shimbun című konzervatív napilap vendégkommentátora a kínai manővert nemcsak Tajvan, hanem az Egyesült Államok és Japán számára is figyelmeztetésnek tekinti:
„A katonai erő fenyegetésével Kína félreérthetetlenül mutatja, hogy fokozni akarja a feszültséget a régióban. A pekingi vezetésnek végre fel kellene ismernie, hogy Kína önző cselekedetei nemcsak más országok bizalmatlanságát növelik, hanem azt is illusztrálják, hogy Peking milyen rendellenesen viselkedik a nemzetközi közösséggel szemben.”
Napilapok a világ minden tájáról (Illusztráció: Pixabay)
