Úgy tűnik, sem az EU tagállamai, de az oda törekvő szomszédai sem hallottak arról, hogy már milyen széles körben használják a mesterséges intelligenciát, habár még azt sem lehet kizárni, egyes szervei (mondjuk rendőrség és vámőrség) ellenáll az újítások bevezetésének, mert akkor kiderülhet, immár nem létezik a fontosságuk, mindazzal, amit terveznek. nem vegzálhatják a szerencsétlen hétköznapi állampolgárokat (ráadásul ők még arról is meg vannak győződve, mindenki, aki külföldre akar utazni, egyszerűen csak potenciális bűnöző).
Tudom, ők azzal takarózhatnak, a „szabál az ojan szabál, amit be kő tartani” – ezt a pórnép tagjai előszeretettel hangoztatják, hiszen az EU parlamenti és bizottsági tagjai mégiscsak tudják, milyen jogszabályokat alkotnak. Mintha ezek a választott vagy kinevezett személyeknek a kisujjukban lenne minden (nemcsak emberi, hanem isteni) tudás és tévedhetetlenek lennének. Talán nem lehetne elvetendő, hogy – első lépésként – a döntéshozók mindegyikét (nemcsak az EU-ban, itthon is) alávetni egy intelligencia tesztnek, de akár le lehetne ellenőrizni, mit tudnak – nemcsak a mesterséges intelligenciáról – a technikai fejlődés legújabb vívmányairól! Ebben az esetben félek, sokan elbuknának az „vizsgán”, bebizonyosodna, szerepük csak a kézfelemelésre korlátozódik.
A terv – harminc perces utasellenőrzés a szerb-magyar határon
Miért nem lehet megoldani ezt problémát például egy mesterséges intelligencia által vezérelt zárt körű internet (intranet) segítségével vezérelt hálózattal, amelynek hozzáférése van a kiinduló ország és az EU, valamint minden tagországának adatbázisaihoz? Ezáltal az utas a megváltott jegye és az útlevele segítségével egy (ne zárjuk ki a lehetőséget, hogy több) az állomásra telepített terminál segítségével elvégzi a szükséges műveleteket (vagyis még csak találkoznia sem kellene jegykezelővel és határrendőrrel), onnan azonnal belép egy egy szerkezetbe – nevezzük például kapunak –, átvilágíttatná önmagát és a csomagját, ha pedig minden rendben lenne, a legvégén kiadna a masina számára egy peronjegyet, így még a jegykezelő alkalmazását is meg lehetne spórolhatni. De ha nagyon szeretnének az előző mondatban feleslegessé vált személyek dolgozni (fontoskodni), amennyiben bármelyik masina hibát jelez, akkor elvezethetik az ilyen személyt, hogy megtudhassák, miért is nem tudott átjutni a használt ellenőrzési rendszeren!
Most nem térek ki a közúti határátjárókra, habár azokon is ugyanilyen elvek szerint meg lehetne szüntetni az egyszerű utasok sorban állását, de azokra is érvényes mindaz, ami az utolsó bekezdésben olvasható!
Tudom, Szerbia lenne ez esetben az, amelyik követelné, „seperjen mindenki a saját háza előtt”! Azaz – tetszik ez valakinek vagy sem –, itt még mindig nagyon sok titkolni való van. Vegyük észre, hiába esküdöznek az EU tagságába való lépés szükségességére, óriási probléma, hogy a hatalmon levők, valamint azokhoz a legközelebb állókról nagyon sok, rájuk nézve kompromittáló adat nyilvánosságra kerülne egy ilyen rendszer bevezetésével, azaz mindenki rájönne: „a király meztelen”!
