Minden előfeltevés nélkül kell megnézni Ryan Coogler Bűnösök (Sinners) című filmjét, amely a dráma, a thriller és a horror elemeit sűríti magában úgy, hogy egyik kategóriában sem a hagyományos műfajalkotói elveket követi. Mindeközben személyes meggyőződéseinket, feltételezéseinket és egysíkú elvárásainkat is el kell engedni, vagy lazítani kell rajtuk abban az értelemben, hogy figyelembe vesszük: nem mindig a mi ízlésünk a meghatározó.
Nem elég egyszer megnézni a filmet, és – az első megtekintés után – alaposabban utána kell nézni amerikai fekete társadalom popkultúrája létrejöttének, alakulásának, zenei és kulturális gyökereinek, hagyományainak. Erre maga a film is többször reflektál az idősíkok kétirányú mozgatásával: amikor egyetlen totálképben jelennek meg az afrikai őskultúra, a 20. század harmincas éveinek, majd a hatvanas-hetvenes évek és a jelenkor jelenetei, elemei és képviselői.
A film primer cselekményideje a múlt század harmincas éveibe vezet, Mississippi államba, gyapottermesztő vidékre, ahol klasszikus értelemben vett rabszolgaság már nincs, de a feketék bántalmazása, üldözése, megfélemlítése és kizsákmányolása mindennapos jelenség: a Ku-Klux-Klan tartja rettegésben a polgárokat. Elijah Smoke és Stack (Michael B. Jordan) az első világháborút megjárt és a chicagói alvilágban meggazdagodott, de alapvetően nem gonosztevő ikerpár azért tér vissza szülőhelyére, Clarksdale városba, hogy mulatót nyissanak, ahol a vidék legjobb zenészeinek társaságában saját életfelfogásuk és kultúrájuk szellemében éljenek és szórakozzanak, hódoljanak zenéjüknek, a blues-nak. Egy idős gazdától (később kiderül róla, hogy a helyi KKK vezetője) megvásárolnak egy régi malmot, hozatnak 500 üveg ír sört és minőségi olasz bort, megnyerik a vidék legismertebb, de már idős és alkoholista zongoristáját, Delta Slimet (Delroy Lindo), és unokaöccsüket, a páratlan tehetségű bluesgitárost, a még alig felnőtt Sammie-t (Miles Caton, később, idősen: Buddy Guy), hogy alakítsanak zenekart. A mulató megnyitásának hírére nemcsak a helybéli, szórakozni vágyó, de szegény lakosság, hanem a környékbeli és a távolabbi vidékek kalandorai, szerencsevadászai is összesereglenek. A fehérbőrű, de fekete felmenőkkel is rendelkező, extravagáns fiatal nő, az elhagyott kedves, aki a csapodár férfi után ered, a boldogtalan, szerelemre vágyó, szökött férjes asszony, a konszolidált, a lányuknak szép jövőt építgető házaspár, a régi idők figurái (bárzenészek, táncosok, kidobóemberek, pincérek, szerencsejátékosok).
A Warner Bros. Pictures által közzétett felvételen Michael B. Jordan (középen) látható egy jelenetben a Sinners című filmből (Fotó: Warner Bros. Pictures/AP)
A népes társaság nemcsak a KKK tagjainak figyelmét kelti fel, hanem a vámpírokéit is. Noha fővezérük egy fehér ember démonalakja, igazából nem fajgyűlöletből törnek rá a mulatság fekete résztvevőire, hanem meg akarják szerezni maguknak nemcsak a társaság tagjai életét, hanem csodálatos zenéjüket is. Ezért mindennél fontosabb számukra, hogy a fiatal Sammie behódoljon. S noha ezek a vámpírok is dagonyáznak a vérben, abban tér el meséjük a klasszikus horrorfilmekéinél, hogy ők nemcsak élőholttá szeretnék tenni az embereket, hanem életmodellt is kínálnak. Ennek lényege, hogy ha már úgysem lehetséges, mert a szegénység, a fajgyűlölet, a kizsákmányolás, sőt, az ilyen alapú gyilkosságok lehetetlenné teszik a kiegyensúlyozott, boldog földi életet, akkor legyenek inkább se élő, se holt tagjai egy összetartó, egymást támogató, együtt ténykedő (így egymást védelmező) démoni társaságnak. Végül csak egy kisebb csoport, a Smoke-fivérekkel az élen, áll ellen a csábításnak és harcol a földi életért.
Nálam a vámpírsztori megjelenésével, nagyjából a film felénél siklott ki először a történet. Kellett hozzá a történelmi jelentőségű tizenhat Oscar-jelölés, hogy újragondoljam az elvárásaimat, felülvizsgáljam a szempontokat, amelyek alapján első értékítéleteimet meghoztam – anélkül, hogy végignéztem volna a filmet, vagy közelebbről megvizsgáltam volna az általam kifogásolt tartalmakat. Leginkább az volt számomra a kérdés, miért volt szüksége az egyébként kiváló rendező és forgatókönyvíró Cooglernek, hogy az amerikai szegregáció harmincas évekbeli vészkorszakának ábrázolását egy horrorszállal is megtoldja, méghozzá annak egy elég szimpla, úgynevezett splatter változatával, ahol a véren és az erőszakon van a hangsúly.
Michael B. Jordan (balról) és Ryan Coogler rendező–forgatókönyvíró–producer (Fotó: Eli Adé/Warner Bros. Pictures/AP)
A Bűnösök azonban nemcsak, sőt, egyáltalán nem az amerikai apartheid egy újabb ábrázolása akart lenni. És még csak nem is a rossz értelemben vett borzongatás, a különössé tétel érdekében volt szükség a vámpírsztorira. Ryan Coogler egy teljes szubkultúra, az amerikai fekete társadalom átfogó képét festette meg előttünk az előzmények, a különböző korszakok és a jelenkori utótörténet összefüggésében: életmodellekkel, küzdelmekkel, kulturális hagyományokkal, szórakoztató kultúrával, zenével, gasztronómiával, vallási és misztikus világértéssel (ahova a vámpírok és a démonok babonás hitének emlékezete is oda tartozik), magatartásokkal és egyéni sorstörténetekkel, tragédiákkal. Kicsit hasonlít ahhoz a társadalmi és közösségi tablóhoz, amilyent az Elfújta a szél mutatott meg számunkra a 19. századi, polgárháborús Amerikáról. 20. századi Rhett Butler–Scarlett O’Hara történet is kicsit, csak itt a végzetes szerelmi viszony és házasság hősei feketék, Elijah Smoke és a felesége, Annie (Wunmi Mosaku), mi több, még a tragikus veszteség (mint O’ Haréknál), a gyermekük elvesztése is ott van egyéni tragédiájukban.
Nagy erénye a filmnek, hogy a karaktereket és a társadalmi csoportokat összetettségükben, illetve rétegezettségükben mutatja meg. Szimplán rossz és fejlődésképtelen karakter csak a Ku-Klux-Klan tagjaira jellemző, míg mások jók is, rosszak is, gyarlók is és kiválóak is, bátrak is és gyávák is – a főhősöktől a mellékszereplőkig minden hiteles személyiség ilyen. És ilyen kétértelmű maga a vámpírtörténet is: metaforikusan és babonás hitként is értelmezhető. Miközben a film legfontosabb szimbóluma és absztrakt főszereplője maga a zene, a blues. Talán: az igazi szabadság és boldogság elérésének lehetősége. Ezért akarják a vámpírok is megszerezni maguknak a bluesgitáros Sammie-t, aki élete végén, miközben saját démonjaitól sem szabadult meg soha, csak annyit mond: soha olyan boldog nem volt életében, mint azon az egyetlen éjszakán.
Kevesebb mint két hónap múlva, március 15-e éjszakáján kiderül, igazolja-e a várakozásokat, behozza-e a minden eddiginél több elismerést Ryan Coogler mozija. Tavaly, amikor eléggé korrekt és kiegyensúlyozott döntéseket hoztak az Amerikai Filmakadémia díjkiosztó testületei – az ellenkezője történt. A legjobban favorizált film a töredékét sem kapta meg annak, amire jelölték. De történt már olyan is, hogy senki sem értette, miért a számos elismerés egyetlen filmnek. Nem érdemes hát jóslásokba bocsátkozni. Mindenesetre: a Bűnösök esetleges számos Oscar-díja nem valószínű, hogy felborzolja a kedélyeket.
A Warner Bros. Pictures felvételén Michael B. Jordan (előtérben balról) és Omar Benson Miller látható egy jelenetben a Bűnösök című filmből (Fotó: Warner Bros. Pictures/AP)
Kapcsolódó cikkünk:
