Szerbiában a vagyoni és jövedelmi egyenlőtlenségek mértéke ma már a legkedvezőtlenebb globális trendekhez igazodik. A Világ Egyenlőtlenségi Adatbázis (World Inequality Database) adatai szerint az ország leggazdagabb 10 százaléka a teljes vagyon közel 60 százalékát birtokolja, miközben a lakosság szegényebb fele kevesebb mint 5 százalékon osztozik. Ez azt jelenti, hogy a társadalom fele nagyjából ugyanakkora jövedelemből él, mint a leggazdagabb 1 százalék.
A számok pénzre lefordítva még élesebben mutatják a különbségeket. A lakosság felső 0,001 százaléka – mintegy 50 ember – átlagosan több mint 136 millió eurós vagyonnal rendelkezik, míg a legszegényebb 50 százalék (körülbelül 2,75 millió felnőtt) átlagos vagyona alig haladja meg a 3.300 eurót. Az adatokat Vladimir Simović szociológus, a Politikai Emancipáció Központjának programkoordinátora elemezte a Biznis.rs számára.
Az elmúlt négy évtizedben a leggazdagabb 50 ember jövedelme 332 százalékkal nőtt, miközben a társadalom szegényebb felének bevétele mindössze 1,3 százalékkal emelkedett.
„Ha még tovább bontjuk a számokat, azt látjuk, hogy a leggazdagabb 1 százalék gyakorlatilag ugyanannyit keres, mint a lakosság szegényebb fele – több mint 16 százalékot az összes jövedelemből” – magyarázza Simović.
A szociológus szerint Szerbia ezen a téren évtizedek óta követi a globális, kedvezőtlen irányt. A privatizáció és az állam fokozatos kivonulása az alapvető szolgáltatásokból különösen a szegényebb rétegeket sújtja. Emellett a politikai elit és az extrém gazdagok összefonódása is hozzájárul a vagyon további koncentrációjához. „Bármennyire is szeretjük azt hinni, hogy a korrupció csak ránk jellemző, ez nem igaz. A korrupció a kapitalista gazdaság egyik alapmechanizmusa, mert a piaci verseny soha nem igazságos” – fogalmaz Simović.
A szakértő attól tart, hogy a jelenlegi politikai-gazdasági környezetben az egyenlőtlenségek növekedése megállíthatatlan. „A neoliberális ígéretek szerint a gazdagodás lefelé is ‘átcsorog’, de a valóságban a bérek stagnálnak, a lakhatás egyre megfizethetetlenebb, a vagyon pedig nem lefelé, hanem felfelé halmozódik” – mondja.
Megoldásként Simović elsősorban az adópolitika gyökeres átalakítását említi, különösen az extrém vagyonok megadóztatását, továbbá kulcsfontosságú lenne a szakszervezetek megerősítése és a közszolgáltatások – lakhatás, egészségügy, oktatás, energia – védelme. Ellenkező esetben az egyenlőtlenségek tovább mélyülnek.
A jelenlegi politikai-gazdasági környezetben az egyenlőtlenségek növekedése megállíthatatlan
