A Carlyle befektetési társaság egy lépésre van attól, hogy megvásárolja a Lukoil szerbiai benzinkút-hálózatát, valamint az orosz vállalat egyéb nemzetközi eszközeit. Branislav Jorgić bróker szerint ennek nem kellene negatív következményekkel járnia a hazai üzemanyagpiacra nézve, sőt, akár bizonyos fokú ellátásbiztonsági stabilizációt is hozhat.
Az amerikai Carlyle csoport hamarosan átveheti a második legfontosabb pozíciót a szerbiai üzemanyagpiacon. Ez a befektetési társaság megállapodott az orosz Lukoillal annak nemzetközi vagyonának megvásárlásáról, amelyet Moszkvából az amerikai szankciók miatt már nem lehet irányítani. A Lukoilnak Szerbiában 112 benzinkútja és két raktára van.
A Lukoil és a Carlyle közötti megállapodáshoz az Egyesült Államok Külföldi Vagyonellenőrzési Hivatalának (OFAC) jóváhagyása szükséges, amely egyébként a NIS magyar MOL-nak történő esetleges eladásáról is dönt. Az Egyesült Államok által a Lukoil számára megszabott határidő – amely szerint el kell adnia Oroszországon kívüli vagyonát, amelynek értékét mintegy 22 milliárd dollárra becsülik – február 28-án jár le.
Branislav Jorgić bróker a Szerbiai Rádió és Televízióbaknak elmondta, hogy a Carlyle az egyik legnagyobb amerikai befektetési alap, amely körülbelül 475 milliárd dollárnyi vagyont kezel, ami jelentősen meghaladja Szerbia bruttó hazai termékének értékét.
„Hogy érzékeltessük a nagyságrendeket: Szerbia GDP-je körülbelül 100 milliárd euró, azaz mintegy 117 milliárd dollár, míg a Carlyle ennél négyszer nagyobb eszközállományt kezel” – mondta Jorgić.
Ha megkapják az OFAC jóváhagyását, az azt jelenti, hogy egy olyan vállalatról, illetve befektetési alapról van szó, amelyet az állam is támogat.
Jorgić szerint az esetleges tulajdonosváltásnak nem kellene negatív hatással lennie a szerbiai üzemanyagpiacra, éppen ellenkezőleg: bizonyos fokú stabilizációt hozhat az ellátásban.
„A legfontosabb az, hogy megoldódjon az olajszármazékok forgalmazásában rejlő potenciális probléma, és hogy ez ne lebegjen tovább a fejünk felett. Ebből a szempontból Szerbia számára ez pénzügyileg semleges, de piaci szempontból jelentős lépés” – magyarázta Jorgić.
Hozzátette, hogy nem valószínű, hogy egy befektetési alap hosszú távon is a Lukoil hálózatának tulajdonosa marad, mivel az ilyen alapok működési logikája az, hogy megvásárolják az eszközöket, javítják a működésüket, majd három–öt éven belül továbbértékesítik azokat.
„Itt talán lehetőség nyílik Szerbia számára is – akár az állam, akár hazai vállalatok egy konzorciuma révén –, hogy egy esetleges jövőbeni vásárlás során bekapcsolódjon ebbe a disztribúciós hálózatba” – mondta Jorgić.
Az üzemanyagárakat illetően Jorgić nem számít változásra a fogyasztók számára, tekintettel arra, hogy az árképzésben továbbra is meghatározó szerepe van az államnak.
„Az üzemanyag végső árának több mint 50 százalékát jövedéki adók, adók és illetékek teszik ki, így önmagában a tulajdonosváltás nem tud érdemben hatni a kutakon alkalmazott árakra” – hangsúlyozta.
Szerbia számára ez pénzügyileg semleges, de piaci szempontból jelentős lépés (Fotó: GIA)
