Helyi hatalom vs. helyi média: a kibékíthetetlen ellentét?

A helyi, független sajtó és a hatalom különböző szintű (köztársasági vagy önkormányzati) ágai közötti viszony a 2024. november elsején az újvidéki vasútállomáson bekövetkezett tragédia és az azt követő egyetemista tüntetések óta a legenyhébb megközelítés esetén is feszültnek nevezhető.

Ez a feszültség azonban korántsem újkeletű – legfeljebb kiéleződött az elmúlt több, mint egy év során. Több újságíró szervezet több tanulmányban és tényfeltáró írásban is foglalkozott ezzel a témával. A NUNS (Nezavisno Udruženje Novinara Srbije – Szerbiai Újságírók Független Egyesülete) 2024-ben publikált, az újságírónők biztonságával foglalkozó kutatása például arra a megállapításra jut, hogy „a nemi alapon történő erőszak, a fizikai támadásoktól és az online zaklatástól kezdve az öncenzúrán át a következményektől való félelem és a nem megfelelő intézményi védelemig mélyen befolyásolja a női újságírók pszichológiai kondícióját, szakmai lehetőségeit és személyes biztonságát, valamint a médiapluralizmust és a nyilvános tájékoztatás általános minőségét.”

A Vajdasági Újságírók Független Egyesülete (Nezavisno Društvo Novinara Vojvodine – NDNV) összesen tíz területi megbízottat nevezett ki Vajdaság és Dél-Szerbia területén azzal a feladattal, hogy nyomon kövessék és regisztrálják az újságírók elleni támadások, nyomásgyakorlások és fenyegetések eseteit az általuk vizsgált területen. A megbízottak összesen 30 jelentést írtak a 2024 novembere és 2025 novembere közötti időszakban, és az ezeket összegző, 2025 decemberében megjelent publikáció megállapítja, hogy „a helyi professzionális média Szerbiában rendkívül ellenséges körülmények között működik – anyagi támogatás nélkül, politikai nyomás alatt és korlátozott információhozzáféréssel.”

Ugyanennek a szervezetnek egy korábbi, 2022 decemberében megjelent tanulmánya a helyi független médiumok elleni nyomásgyakorlás anyagi vetületeit veszi górcső alá, konkrétan a helyi önkormányzatok által kiírt médiapályázatokat elemzi. Néhány kulcsfontosságú megállapítás a tanulmányból:

„A források elosztásáról szóló döntéstől kezdve a jóváhagyott források összegéig nagy eltérések figyelhetők meg, mivel általában néhány médium hatalmas összegeket kap, míg a pályázók többsége nagyságrendekkel kevesebbet.”

„Az eszközök elosztásáról szóló döntéseket vizsgálva az is szembetűnő, hogy úgy tűnik, egyes médiumok minden szempontból mindenre megfelelnek — azaz nyernek és megkapják a támogatást, függetlenül attól, hogy médiatartalomra, az etikai normák megerősítésére, a fogyatékkal élők védelmére, a kisebbségi közösségek nyelvein történő tájékoztatás fejlesztésére, vagy bármi másra pályáznak.”

„Egy további következtetés, hogy teljes mértékben kiépült egy olyan rendszer, amely szerint ugyanazok a pályázók pályáznak és kapnak pénzt a helyi költségvetésekből különböző településeken és városokban. Ebben az újvidéki és belgrádi székhelyű sajtóorgánumok járnak az élen — tehát ismét a médium számít, és nem a programok. Ebben a tekintetben – az önkormányzati, tájékoztatásra szánt közpénzekre való „vadászat” tekintetében — néhány médium abszolút kiemelkedik a mezőnyből.”

A cél a „nem szófogadó médiumok megfegyelmezése”

Mindezek alapján megalapozottnak tűnik a megállapítás, hogy a helyi, független médiumok elleni nyomásgyakorlás egyik talán kevésbé látványos, ugyanakkor a leginkább romboló hatású formája a (köz)pénzek teljes megvonása ezektől a szerkesztőségektől, az anyagi és egzisztenciális ellehetetlenítés. Afféle „járulékos következményként” az is megállapítható, hogy ugyanezeket a közpénzeket párt- és kormánypropagandára használják – már-már intézményesített formában.

Ezeket a megállapításokat megerősítik a lapunknak nyilatkozó újságíró-szerkesztők és (helyi) laptulajdonosok is.

Vladan Filipčev, a Becsei mozaik igazgatója és főszerkesztője:

– Mindegyik hatalom megpróbálja ellehetleníteni a helyi szabad sajtó működését, így ez is. A Becsei mozaik eddig 11 polgármestert élt túl, és folyamatosan megjelent 27 éven keresztül, miután 30 évvel ezelőtt az egyik első bejegyzett magánlapként jelent meg a piacon az akkori országban. A módszerek már megszokottak, de a jelenlegi hatalom olyan értelemben mégiscsak specifikus, hogy egy egészséges szövetet akar kivágni a társadalomból, azaz eliminálni egy egészséges médiumot, amely igyekszik betölteni a küldetését, tiszteletben tartani az újságírói kódexet, és széleskörűen tájékoztatni olvasóközönségét. A módszer a pénzügyi kimerítés, azaz ellehetleníteni, hogy hozzájuthassunk a szükséges anyagi forrásokhoz. Ilyen forrás például a helyi önkormányzat által kiírt médiapályázatok. Ezekből azonban kizárják azokat, akik nem szófogadóak és nem „megfelelőek”, a pénzt pedig olyanok kapják, akik ezt a szakmai mércék szerint nem érdemelnék meg. Ezek általában bulvárlapok, vagy rezsimhű médiumok. Ez történt a Becsei mozaik nyomtatott kiadásával is, amelynek az utolsó száma tavaly január 24-én jelent meg.

Filipčev a helyi önkormányzat viszonyulását irántuk „arrogánsnak” és „ignorálónak” minősítette. Állítása szerint a független újságírókat megbélyegzik, a kérdéseiket ignorálják, a közérdekű információkra vonatkozó kérdésekre adandó válaszok határidejét meghosszabbítják, vagy nem is válaszolnak rájuk, önkormányzati eseményekre meghívókat nem küldenek. Véleménye szerint mindennek az a célja, hogy „a nem szófogadó médiumokat megfegyelmezzék”.

Hasonló véleményen van Natalija Jakovljević, a szabadkai Magločistač hírportál újságíró-szerkesztője is.

– Már évek óta az a tendencia, hogy a professzionális helyi médiumok nem kapnak pénzt a városi költségvetésből. Helyi médiumok ugyan kapnak pénzt az önkormányzattól, de azokat nem nevezném professzionálisnak. Már évek óta ez a gyakorlat. Mi épp ezért nem is szoktunk pályázni ezeken a kiírásokon. Épp azért, mert mi annak a kutatásával foglalkozunk, hogy ki kapott pénzt ezeken a pályázatokon, mikor, mennyit, hogy teljesített – ha ez egyáltalán ellenőrizhető. Nem meglepő ez, így működött ez már korábban is, korábbi önkormányzatok esetében is. Viszont a helyzet most lett annyira drasztikus, hogy még csak nem is próbálkozunk ezeken a pályázatokon. Még ha kapnánk is valamilyen minimális támogatást, nagyobb költséget jelentene nekünk elszámolni ezekkel a pénzekkel. Úgy gondolom, ez csak egy módszer arra, hogy azokat a médiumokat támogassák, amelyek a hatalom érdekeinek megfelelően tájékoztatnak.

Jakovljević szerint a városi tisztségviselők és a Magločistač közötti viszony „változó”.

– Az egyetemista tüntetések kezdete óta ez a viszony inkább feszült, mert mi a kezdetektől fogva tudósítottunk ezekről az eseményekről. Ezek a tudósítások és cikkek általában nem tetszettek a hatalom helyi képviselőinek, ezért az egymás közti kommunikáció intenzitása egy kicsit csökkent. Ugyanakkor általában válaszolnak a kérdéseinkre. Persze nem mindig kimerítő és teljes válaszok ezek, van olyan, hogy a válaszban tulajdonképpen nincs is válasz. De épp ezért az utóbbi időben inkább olyan témákkal foglalkozunk, amelyeket az önkormányzati tisztségviselők válaszai nélkül is fel tudunk dolgozni. Megtanultuk az évek során, hogy a kérdéseinkre a válaszokat máshol keressük.

Natalija Jakovljević: Az egyetemista tüntetések kezdete óta feszült a viszony a városi önkormányzat és a szerkesztőség között

A független médiumokra gyakorolt nyomásnak azonban nem a források megvonása ez egyetlen módja és eszköze. Tómó Margaréta, a zentai székhelyű Sajtószabadság Alapítvány (a Családi Kör havilap és a Szabad Magyar Szó hírportál kiadója) újságírója ezt saját tapasztalataival támasztja alá.

– Az, hogy a biztonságérzetet nemcsak az befolyásolja, hogy az újságírót megtámadják az utcán, saját tapasztalat is bizonyítja. Kezdve attól, hogy a „kollégák”, akik kiszolgálják a rezsimet, nem köszönnek, elfordítják a fejüket egy-egy sajtótájékoztatón, esetleg távoznak, elhúzzák a mikrofonjaikat, amikor személyesen megjelenünk és kérdéseket intézünk a politikusokhoz, vagy egy-egy közvállalat igazgatójától. Egészen addig, hogy egy politikus nyilvánosan próbálja megalázni a független újságírót azzal, hogy számonkéri, miért nem kérdez szemtől szemben, holott számos próbálkozás, elküldött kérvény bizonyítja, hogy nem érkezik válasz a feltett kérdésekre. Pásztor Bálint, a VMSZ elnöke egészen odaáig merészkedett, hogy nyilvános Facebook-bejegyzésben úgynevezett oknyomozó újságíróknak nevezte a Szabad Magyar Szó munkatársait, csak azért, mert nem tetszett neki a 2024-es helyi önkormányzati választásról készített elemzésünk. De említhetném azt is, hogy előfordult, hogy a Magyar Nemzeti Tanács sajtótájékoztatójára nem kaptunk meghívót, amit technikai hibával magyaráztak. A zentai önkormányzat továbbra sem küld meghívót szerkesztőségünknek a helyi eseményekre, annak ellenére, hogy ezzel kapcsolatban már több alkalommal is panaszt tettünk. Ebből is látszik, hogy a támadás nemcsak fizikai jellegű a közösségünkben, hanem a nyomásgyakorlásnak számtalan más formája létezik – a nyilvános megalázástól kezdve az ignorálásig, széles a skála.

Tómó Margaréta: A nyomásgyakorlásnak számtalan formája létezik (Fotó: kellerami)

Zenta: Rendkívül alacsony fokú hatékonyság

Esettanulmányként a zentai önkormányzat „médiatartalmak gyártását célzó projektumok társfinanszírozására kiírt pályázatának” eredményeit elemezzük, öt évre visszamenőleg.

2021: A pályázatban kiírt támogatási összeg teljes egészét (500.000 dinár) egyetlen pályázó, az újvidéki Brif Media Net nyerte. Az adott időszakban azonban a brif.rs honlapon egyetlen cikk sem jelent meg, amely zentai aktualitásokról számolt volna be. Pontosabban egy, de az még hónapokkal azelőtt készült, hogy a médium egyáltalán elnyerte volna a támogatást. Az eszközök felhasználásának hatékonyságáról a Szabad Magyar Szó külön cikkben is foglalkozott.

2022: A kiírt összeg ugyanannyi (500.000 dinár), és szintén egyetlen nyertes volt, az újvidéki Novosadska TV. A televíziós csatorna honlapjának keresője azonban egyetlen találatot sem ad a Zenta címszóra az adott időszakra vonatkozóan.

2023: Ismeretlen okok miatt az önkormányzat ebben az évben nem írt ki médiapályázatot.

2024: Az 540.000 dináros támogatási összegen három nyertes pályázó osztozott: Fox Media 260.000, Internet Group 200.000, RTV Pančevo 90.000 dinár.

A Fox Media az óbecsei Fox Rádió üzemeltetője. A rádió rendszeresen sugároz (kétnyelvű) hírösszefoglalókat, amelyben rendszeresen szerepelnek zentai hírek is. Rádióállomásról lévén szó, a támogatásért cserébe elkészített, Zentára vonatkozó híranyagok pontos számát lehetetlen megállapítani egy éves időszakra, de életszerűnek tűnik a feltételezés, hogy hetente legalább egy ilyen anyag készült, tehát éves szinten 50+.

A belgrádi Internet Group önmagát „web-stratégiával, elektronikus kereskedelemmel és online-promócióval“ foglalkozó cégként mutatja be. Mivel portfóliójába tartozik a telegraf.rs portál is, a kereső segítségével megnéztük a 2024-es évben itt megjelent zentai vonatkozású médiatartalmak számát. Az eredmény: 6.

A pancsovai RTV Pančevo honlapján található zentai tartalmak száma 0.

2025: A teljes támogatási összeget (540.000 dinár) egyetlen pályázó, a Novosadska TV kapta, a honlapjukon egyetlen zentai tartalom van ebben az évben, ez egy, a Szerb Haladó Párt aktivistái által szervezett eseményről szól, amikor tüntetést szerveztek a zentai bíróság épülete előtt.

Mindez táblázatos formában így néz ki:

A zentai önkormányzat által kiírt médiapályázatok eredményei és hatékonysága

Az adatok elemzéséből levonható következtetések:

• Az adófizetők pénzéből származó közpénzek/támogatások felhasználásának hatékonysága rendkívül alacsony. Öt év hat nyertese közül mindössze egy esetben tűnik indokoltnak a támogatás (ez a Fox Rádió), és – némi jóindulattal – részben indokoltnak a telegraf.rs esetében. A többi esetben a felhasználás hatékonysága nulla.
• Földrajzi szempontból a legközelebbi médium, amelynek a zentai önkormányzat támogatást adott a helyi tájékoztatás biztosítására, a Zentától negyven  kilométerre levő óbecsei rádió. A többi médium közel száz kilométerre, vagy annál is nagyobb távolságra van.
• Kifejezetten életszerűtlennek tűnik, hogy egy pancsovai székhelyű (Zenta-Pancsova: 206 kilométer) televízió stábja jár el Zentára forgatni – a helyi tájékoztatást biztosítandó.
• Az pedig kifejezetten szembetűnő, hogy egy zömmel magyarok lakta településen (Zenta Szerbia második „legmagyarabb” városa) a helyi önkormányzat mennyire nem tartja fontosnak a lakosság anyanyelven történő tájékoztatását. Az összes nyertes pályázó közül egyedül az óbecsei rádiónak van magyar nyelvű adása, a többinek nincs magyar nyelvű hírszolgáltatása.

A módszer változott, a szándék nem

A 2026-os évre vonatkozó médiapályázatokat a legtöbb önkormányzat még nem írta ki. Egy új tendencia körvonalai azonban már a 2025-ös évben kirajzolódtak. Jól észrevehető, hogy az önkormányzatok nagy része ebben az évben drasztikusan lecsökkentette a pályázat útján elnyerhető médiatámogatások összegét, és az így felszabaduló forrásokat átirányította máshova. Mivel a legtöbb önkormányzat ezt a mintázatot követte, joggal feltételezhető, hogy ez (is) központi utasításra történt. Az emögött feltételezhető taktikai elképzelés pedig az, hogy mivel a médiatartalmak gyártására kiírt önkormányzati pályázatok elbírálásának módja számos kritikát váltott ki a szakmai szervezetek és a közvélemény részéről, az önkormányzatok inkább (pályáztatás nélküli) különszerződéseket kötnek (feltehetően ugyanazokkal) a médiumokkal, ami kevésbé látványos, és kevésbé átlátható módon történik – ennélfogva kevésbé borzolja fel a nyilvánosság kedélyeit.

A hatalmi szándék a független helyi médiumokkal kapcsolatban tehát alapvetően nem változott – csak a módszer lett más.

„Ez az cikk az Európai Unió pénzügyi támogatásával készült. A tartalomért kizárólag a Médiaszabadság Koalíció (Koalicije za slobodu medija) tagjai felelősek, a Polgárok igényeire szabott médiastratégia 2025–2031 című projekt keretében, amelynek megvalósítója a Lokal pres Helyi és Független Médiumok Szövetsége. A cikkben megjelent álláspontok nem feltétlenül tükrözik az Európai Unió álláspontját.”