Csaknem két évtizednyi nehéz tárgyalás után az Európai Unió és India ezen a héten történelmi jelentőségű szabadkereskedelmi megállapodást kötött. Olyan gazdaságokról van szó, amelyek együtt a globális bruttó hazai termék közel egynegyedét adják, és mintegy kétmilliárd fős piacot jelentenek, írja az Insajder.
Hogy ez a megállapodás miként hat majd a globális kereskedelmi rendszerre és a több erős gazdasági központ kialakulására, arról a Svet i mi című műsorban beszélt Zoran Pavlović, banjalukai közgazdasági elemző.
Donald Trump Fehér Házba való visszatérése, valamint új gazdasági koncepciója, amellyel megpróbálja visszatelepíteni a termelést az Egyesült Államokba, világszerte megbomlott az államok közötti kapcsolatrendszer. Európa új helyzetbe került, amikor kénytelen saját maga új gazdasági partnereket keresni. India logikus választásként jelent meg, tekintve hogy a világ negyedik legnagyobb gazdasága és a legnépesebb országa.
„Európa komoly nehézségekkel küzd, mivel Amerika vámokat vezetett be. Az Európai Unió korábban jellemzően az Egyesült Államokba fektetett be. Sok területen elveszíti a termelést és a munkahelyeket. Ebben a helyzetben, mivel Kína bizonyos értelemben túl gazdag, túl fejlett, túl előrehaladott, míg India még valahol középen van, felmerült a kérdés: miért ne indítanánk el, illetve újítanánk meg és bővítenénk az együttműködésünket Indiával? India egyértelműen olyan ország, amelynek jelentős előnyei vannak, és ezek az előnyök jól meghatározhatók” – mondja Zoran Pavlović gazdasági elemző.
Az Európai Unió és India közötti történelmi megállapodás után érdekes lesz megfigyelni, hogy változik-e az Egyesült Államok gazdaságpolitikája. A megállapodás következtében ugyanis az USA befolyásának egy része Indiában csökkent az EU javára. Különösen több fontos ágazatban, például a technológia és a gyógyszeripar területén.
Pavlović úgy véli, Amerika több lépést is elrontott, amikor büntetővámokat és tarifákat vetett ki Indiára. A nagy országok nehezen tűrik el, hogy ilyen intézkedések előtt meghátráljanak. Ilyenkor természetes, hogy más partnereket keresnek. Másrészt természetes az is, hogy azok az országok közelednek egymáshoz, amelyeket az amerikaiak valamilyen értelemben „jegeltek”. Így az Egyesült Államok nehezen tud majd hatni az India és az Európai Unió közötti együttműködési megállapodásra.
Hozzáteszi, hogy egyes, korábban 100 százalék feletti vámokat 40 százalékra csökkentettek, hogy az indiai, gyakorlatilag olcsó termelés könnyebben megjelenhessen Európában. Ez azonban problémát jelent, különösen az autóiparban, mivel az európai autóipar jelenleg nehéz helyzetben van.
Az Indiával kötött megállapodás mellett egy másik fontos európai ország, Nagy-Britannia is jelentős megállapodásokat írt alá egy másik nagyhatalommal – Kínával.
„El kell fogadnunk, hogy csak azok az ésszerű emberek, akik figyelemmel kísérik a gazdaságot, képesek felismerni azt az óriási fejlődést, amelyen a kínai társadalom, illetve Kína egésze keresztülment. Ha valaki ésszerű akar maradni, és képes követni a gazdaság fejlődését, akkor partnerségben kell lennie Kínával. Korábban Kína keresett partnerséget európai vállalatokkal, ma viszont az európai vállalatok keresnek partnerséget kínai cégekkel. Egyszerűen azért, mert ha nem fektetünk be tehetséges, magasan képzett és elkötelezett munkaerőbe, ha nincsenek fejlesztőközpontjaink, nem tudunk előrelépni. Európa nem élhet sokáig a korábbi babérjain, mert a világnak megvan a maga dinamikája, és a mesterséges intelligencia, az emberek mobilitása, valamint az internetes kommunikáció teljesen megváltoztatta a világ arculatát – és ezzel együtt az egyes országokét is” – zárta gondolatait Zoran Pavlović.
Történelmi megállapodás született Indiával (Fotó: freepik)
