A világsajtó döbbenten figyeli, ahogy a Trump szövetségi ügynökei Minnesota államban garázdálkodnak. A brutális határőrök az illegális bevándorlók elleni hadjárat során Minneapolisban – az ország közepén! – egy hét alatt két született amerikai állampolgárt végeztek ki az utcán közvetlen közelről. A gyilkosságokat követően már a republikánus képviselők is felemelték szavukat az elnök vérengző álarcosai ellen. Trump leváltotta a határőrök egyik vezetőjét, de a hadjárat folyik – akárcsak az egyre dagadó tiltakozáshullám is. Trump közben újra kilépett a párizsi klímaegyezményből, valamint lefitymálta a szövetséges államok katonáit. Trump egy venezuelaihoz hasonló katonai beavatkozással fenyegeti Iránt és felszólította az ajatollahokat, hogy kezdjenek gyorsan tárgyalni és hagyjanak fel nukleáris programjukkal (amit az USA júniusban állítólag megsemmisített – legalábbis Trump akkori szavai szerint). Az Európai Unió újabb átfogó kereskedelmi megállapodást kötött: Dél-Amerika után Indiával, amit von der Leyen Bizottság-elnöke a „kereskedelmi megállapodások koronájának” nevez. Starmer brit miniszterelnök pedig Kínába utazik. – Átlapoztuk a világsajtót Oslótól Jeruzsálemig és New Yorktól Sanghajig.
Hadjárat Amerikában
A Helsinki-i Ilta-Sanomat című független politikai napilap arról ír, hogy egy második személyt is megölt egy ICE-tiszt [United States Immigration and Customs Enforcement azaz az Amerikai Egyesült Államok Bevándorlási és Vámügyi Hivatala; kiejtése ’ájsz’, ami jeget jelent]:
„Trump és belső köre hazafias cselekedetnek nevezte a szervezet fellépését és veszélyes bajkeveréssel vádolta az áldozatot. Szemtanúk azonban arról számolnak be, hogy a férfi már a földön volt, amikor a halálos lövések eldördültek. Ez megismétli azt a mintát Minneapolisban, amely sajnos Trump második ciklusának kezdete óta számos amerikai városban nyilvánvalóvá vált. Nehézfegyverzetű ICE-osokat és még a Nemzeti Gárda csapatait is több, demokraták által kormányzott államba vezényelte, Minneapolis eközben elsődleges célponttá vált. Trump azzal indokolja ezeket a bevetéseket, hogy a demokraták képtelenek vagy nem hajlandók fellépni az illegális bevándorlók és bűnözők ellen, és fenntartani a rendet az utcákon. A valóságban azonban a zavargások csak az után eszkalálódnak, hogy az ICE [álarcos] vérebei félelmet és rettegést keltettek.”
A barcelonai La Vanguardia című spanyol-katalán közép-liberális, monarchista napilap Alex Pretti ápoló halálára utalva hangsúlyozza:
„Nincs nagyobb igazságelferdítés, mint az az állítás, hogy Prettit azért lőtték le, hogy megakadályozzák az ICE tisztjeinek »mészárlását«, ahogy Kristi Noem belbiztonsági miniszter kijelentette. Elég csak megnézni a videókat, hogy lássuk: ha a fiatalember [legálisan] fegyvert is viselt, azt soha nem rántotta elő.” [Érdemes hozzátenni, hogy éppen a Trump-hívek harcolnak a rejtett fegyverviselés mellett. – szerk. megj.]
A milánói Corriere della Sera című, történelmi jelentőségű, 1876-ban alapított, legnagyobb példányszámban megjelenő, legolvasottabb olasz liberális napilap az ICE parancsnokára mutat rá:
„A Greg Bovino által megrendezett műveletek eddig minden féket eltávolítottak az ICE útjából. Nincs hiány a konfrontáció eszkalálására irányuló vágyuk jeleiben. Az állandó rajtaütések és az ICE-szal szembeni ellenségeskedés kirobbanása azonban arra is késztetheti Trumpot, hogy kevésbé brutális módszerek alkalmazására szólítsa fel Bovinót.”
jra amerikai állampolgárt lőtt le egy amerikai tiszt, írja a budapesti Népszava című baloldali napilap:
„Szombaton Minneapolisban a szövetségi bevándorlási hivatallal (ICE) együttműködő Vám- és Határőrség (CBP) [U.S. Customs and Border Protection azaz az Egyesült Államok Vám- és Határvédelmi Hivatala] hat-nyolc ügynöke földre tepert egy utcán demonstráló férfit, majd a dulakodásban legalább kilencszer rálőttek. Az esetet több kameraállásból is rögzítették a tüntetők, a férfi végig a földön feküdt, és a felvételen alig volt kivehető az őt lebirkózó szövetségi erők gyűrűjében. Az áldozat a 37 éves Alex Pretti amerikai állampolgár, aki a szakmája szerint intenzív osztályon dolgozó szakképzett ápoló volt.
Pretti meggyilkolásának közvetlen előzménye, hogy egy bevándorlási ügynökök által rángatott és ellökött nő segítségére sietett, így a szövetségi erők brutalitása már a férfit vette célba. A szövetségi Belbiztonsági Minisztérium (DHS) szóvivője közleményben úgy értékelte a halálesetet, hogy az ügynökök »védekező lövéseket adtak le«, miután egy lőfegyverrel rendelkező férfi »erőszakosan ellenállt« nekik. Kristi Noem belbiztonsági miniszter szerint Pretti »akadályozta az eljáró hatóságok munkáját«. A minisztérium az ICE akciójába avatkozókat, így Prettit is »belföldi terroristának« nevezi.
[…] Az incidens után Tim Walz minnesotai kormányzó nyomatékos kéréssel fordult Donald Trumphoz, hogy vessen véget az államban zajló akciónak, a minisztérium álláspontját pedig nonszensznek és hazugságnak nevezte. A gyilkosság helyszínére több száz fős tüntető tömeg is kivonult, amelyet a maszkos ügynökök könnygázzal és hanggránátokkal igyekeztek feloszlatni.”
Volt amerikai elnökök bírálják a minneapolisi eseményeket, írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung című konzervatív-polgári napilap. Obama Az alapvető értékek egyre nagyobb támadás alatt állnak/ Clinton: A kormány hazudik:
„Barack Obama volt amerikai elnök és felesége, Michelle, a minneapolisi halálos lövöldözést »ébresztőnek« nevezte minden amerikai számára, párthovatartozástól függetlenül. A nemzet alapvető értékei »egyre nagyobb támadás alatt állnak« – áll a vasárnapi közleményükben. A bevándorlási tiszteknek nehéz feladatuk van, de Minnesotában azt nem teljesítik felelősségteljesen. Bill Clinton volt elnök azzal vádolta a kormányt, hogy hazudott az amerikai népnek az »elfogadhatatlan« minneapolisi incidensekkel kapcsolatban. Kijelentette, hogy az amerikai történelem sorsdöntő pillanatában vagyunk. »Ha 250 év után lemondunk a szabadságunkról, lehet, hogy soha nem kapjuk azt vissza«, mondta.”
A New Yorki-i Wall Street Journal című, 1889 óta megjelenő, elsősorban gazdasági és üzleti témákkal, valamint pénzügyi hírekkel foglalkozó, a republikánusokhoz húzó konzervatív napilap Trump elnök kormányzatának kitoloncolási politikájára összpontosít:
„Joe Biden elnöksége után szükséges volt véget vetni a határon uralkodó migrációs káosznak. De a Fehér Ház tanácsadója, Stephen Miller által vezényelt zéró bevándorlási politika erőszakos kivitelezésével a fegyelmezetlen tömeges kitoloncolások hulláma bizalmatlanságot szít. A Fehér Ház azon érvelése, miszerint az intézkedések a közbiztonságot szolgálják, hitelét veszíti.”
Trump a NATO-partnerek katonáiról
Az Aarhus-i Jyllands-Posten című liberális-konzervatív napilap a következőképpen reagált Trump amerikai elnöknek a NATO-partnerek katonáival kapcsolatos megjegyzéseire:
„Trump szavainak és tetteinek nagy része felháborító. De amikor kedvenc csatornájának, a Fox Newsnak adott interjújában mellékesen megemlítette, hogy más NATO-országok katonái, például Afganisztánban, jelentős távolságot tartottak a frontvonalaktól, nemcsak az igazság, hanem a tisztesség vörös vonalát is átlépte. Ez egy ritka engedményhez vezetett: miután Keir Starmer brit miniszterelnök rendreutasította, Trump sietve dicsérte a brit katonákat. Dán politikusok is bírálták Trump kijelentéseit. Knud Barteis volt hadseregparancsnok bocsánatkérést követelt Ken Howery amerikai nagykövettől a dán katonáknak, akik vállvetve harcoltak az amerikai csapatokkal. De itt ismét ugyanott vagyunk, mint korábban már oly sokszor: aggódunk és csalódottak vagyunk az amerikai politikával kapcsolatban.”
A koppenhágai Politiken című liberális napilap rámutat:
„Több tízezer európai NATO-katona harcolt az amerikaiak oldalán Afganisztánban. Nem maradtak a háttérben, »kissé lemaradva a frontvonalról«, ahogy Trump becsmérlően állította. Épp ellenkezőleg: számos NATO-katona halt meg, és még többen megsebesültek fizikailag és mentálisan, amikor az Egyesült Államok segítséget kért a NATO-tól. A NATO domináns hatalma nem viselkedhet így. Ez aljasság. Ez történelmileg lehetetlen. És romboló hatással van a transzatlanti együttműködésre.”
Az iráni helyzet
Az isztambuli T24 című online hírszolgálat valószínűtlennek tart egy újabb amerikai katonai támadást:
„Egy elhúzódó háború inkább árthatna Trumpnak, mint segítene neki a novemberi félidős választásokon. Továbbá Irán hiperszonikus rakétákkal és tengeralattjáró-flottával rendelkezik, ami megnehezítené az Egyesült Államok és/vagy Izrael közvetlen fellépését az ország ellen. Egy ilyen helyzet azt jelentené, hogy az olajpiacok sokkal hosszabb ideig instabilak maradnának, és az árak emelkednének. Az amerikaiak nem fogadnák el ezt a forgatókönyvet, mivel az még kaotikusabbá és irányíthatatlanabbá tenné a világot.”
A londoni Al Quds Al-Araby című független pánarab napilap az amerikai elnöknek az iráni tüntetések során tanúsított álláspontját vizsgálja:
„Trump kezdetben amerikai segítséget ígért az iráni tüntetőknek, majd tartózkodott a támadástól. Ezt azzal indokolta, hogy az iráni politikai vezetés felfüggesztette a letartóztatott tüntetők kivégzését. A valóságban azonban számos adat arra utal, hogy Irán védelmi képessége lényegesen erősebb, mint azt széles körben feltételezik. Ezért mind az Egyesült Államok, mind Izrael valószínűleg arra a következtetésre jutott, hogy egy támadás jelentős kockázatokkal járna. Így egyfajta terroregyensúly létezhet az Egyesült Államok és Irán között, ami eltántoríthatja a washingtoni kormányt a támadás megindításától.”
Frontok a Közel-Keleten, írja a torinói La Stampa című, egyik legrégibb olasz liberális, régebben fasiszta, antikommunista napilap:
„A Közel-Kelet egy olyan szakaszba lép, ahol a kockázat nem az elszigetelt eszkalációban rejlik, hanem több front összeolvadásában, amelyek különböző helyszíneken indulnak be és ugyanabba a káoszba torkollnak. Az Egyesült Államok és Izrael közös támadása Irán ellen lehet egy központi kiváltó ok. […] Teheránban ezt nagyon is jól tudják: egy mai támadást egzisztenciális fenyegetésnek, a rezsim szívére mért csapásnak tekintenék. Regionális hálózataik – a libanoni Hezbollah, az iraki és szíriai milíciák, a jemeni húszik – szintén tisztában vannak ezzel, és bár meggyengültek, már világossá tették, hogy nem maradnak tétlenek.”
Kereskedelmi megállapodás az EU és India között
A zürichi Tages-Anzeiger című közép-baloldali, online napilap szerint:
„India, a világ legnépesebb országa, 1,4 milliárd lakosával, gazdasági nagyhatalommá fejlődik. A delhi kormány azon elképzelése, hogy 2047-re teljesen fejlett országgá váljon, valószínűleg túl ambiciózus. De az átalakulás, különösen a városokban, tagadhatatlan. Új utak, repülőterek és bevásárlóközpontok épültek az elmúlt évtizedben. És a fejlődés folytatódik. […] Európa számára India most nagyszerű lehetőséget jelent a jövedelmező üzletek számára. Továbbá ez az ország a világ legnagyobb demokráciája. És így egyértelműen ideális partner egy olyan világért folytatott küzdelemben, amelyben az államok tiszteletben tartják a szabályokat és a polgári szabadságjogokat.”
A sanghaji Jiefang Ribao című állami napilap elemzése szerint:
„Az USA és Kína közötti verseny miatt elkerülhetetlenné vált, hogy a középhatalmak megerősítsék stratégiai együttműködésüket. Az EU és India közeledésének okaként ismételten a kínai ellátási láncokban rejlő állítólagosan leselkedő kockázatok csökkentése szerepel. A szabadkereskedelmi megállapodás azonban most nehéz ratifikációs folyamat előtt áll, amint azt az Európai Parlament Mercosur-megállapodásról szóló közelmúltbeli szavazása is egyértelműen mutatta.”
A Helsiki-i Ilta-Sanomat című, Finnország egyik legnagyobb, legnépszerűbb napilapja és hírportálja is az EU és az USA közötti egyre növekvő elidegenedés hátteréből értékeli ezt a kereskedelmi megállapodást:
„Trump amerikai elnöknek is köszönhető, hogy az EU és India végre megállapodásra jutott: Indiának is új szövetségesekre van szüksége, miután Trump magas vámokat vetett ki rá. Egy évvel ezelőtt aligha gondolta volna bárki, hogy ilyen globális felfordulásokhoz vezet Trump politikája. Ez lebontja a szabályokon alapuló világrendet és az USA rövid távú érdekeire összpontosít. A korábbi barátok szemszögéből azonban már nem mindig könnyű megkülönböztetni őket az ellenségektől.”
A Neue Zürcher Zeitung (NZZ) című liberális napilap hasonló nézetet vall, ugyanakkor reméli, hogy a dolgok nem fordulnak a legrosszabbra:
„Hogy Európa és az USA elidegenedése teljes szakításhoz vezessen, továbbra is nehéz elképzelni. A gazdasági kapcsolatok túl szorosak és a kölcsönös befolyás túl nagy. És minden politikai agitáció ellenére a két világ kulturálisan közel áll egymáshoz. Az amerikaiak kétharmada pozitív érzelmekkel viseltetik a legfontosabb európai országok iránt és 90 százalékuk támogatja a szoros transzatlanti kapcsolatokat. Politikailag ezért a republikánusok keveset nyerhetnek azzal, ha a konfrontációt a szélsőségekig fokozzák. Ez a nagy reménysugár ebben az alapvető válságban.”
„Mindkét partner ügyelt arra, hogy elkerülje a vitás kérdéseket” – hangsúlyozza a párizsi Le Monde című liberális-szocialista napilap:
„A mezőgazdaság nagyrészt kimaradt a megállapodásból. Továbbá néhány európai normatív célkitűzést is elhalasztottak. A szabadkereskedelem közelebb hozza az érdekeket anélkül, hogy feltétlenül politikai konvergenciához vezetne az emberi jogok vagy India Oroszországtól való energiafüggősége tekintetében. A megállapodás elsősorban politikai jelzés, amely azt mutatja, hogy a multilaterális kereskedelemnek még van jövője, és hogy még mindig van helye a szabályokon alapuló cserefolyamatoknak – bármennyire is tökéletlenek lennének. Egy olyan időszakban, amikor a dzsungel törvénye fenyeget, hogy érvényesül egy multipoláris világ kockázata, amelyben a középhatalmak igyekeznek biztosítani pozíciójukat, ez mindenképpen megéri.”
A Chennai-i The Hindu című indiai közép-baloldali, szociálliberális angol nyelvű napilap azonban így érvel:
„Mindkét fél jól tette, hogy megoldotta a korábban leküzdhetetlennek tűnő problémákat. Mivel a szabadkereskedelmi megállapodást 27 európai államnak és végül az Európai Parlamentnek is jóvá kell hagynia, a tényleges végrehajtása valószínűleg eltart egy ideig. Indiának ezért a lehető leggyorsabb folyamatot kell szorgalmaznia. Ellenkező esetben az oly fáradságosan kialkudott eredmények túl későn érkeznek ahhoz, hogy ellensúlyozzák az amerikai vámok okozta fájdalmat.”
Tovább tart a közel-keleti konfliktus
Az iszlamista Hamász által megölt utolsó túszt visszaszállították Izraelbe a Gázai övezetből. A római La Repubblica című liberális, korábban szociáldemokrata napilap a következőket állítja erről:
„Ran Gvili rendőrtiszt holttestének megtalálásával, akit 2023. október 7-én öltek meg és vittek Gázába, Izrael új fejezetet nyithat. Az országszerte kiakasztott sárga szalagok, a »Hozzátok haza őket« feliratú plakátok, Gvili fotói: mindezt most el lehet távolítani. És talán Izraelben akár a másnapi eseményekről is elkezdhetnek beszélni.”
A Jerusalem Post című, 1932-ben alapított közép-jobboldali, konzervatív napilap így vázolja a következő lépéseket:
„Trump gázai tervének második fázisa most a Hamász lefegyverzését és uralkodó hatalomként való eltávolítását célozza – ez Izrael két központi háborús célja. Az azonban továbbra sem biztos, hogy ezeket el lehet érni. Gvili visszatérése sem a traumát nem törli el, sem azoknak a családoknak a gyászát nem enyhíti, akik hónapokkal ezelőtt temették el szeretteiket. Valami alapvető azonban megváltozott: október 7-e óta először itt az ideje mély lélegzetet venni. A nemzet lassan és óvatosan haladhat előre – anélkül, hogy bárkit is hátrahagyna Gázában.”
Az USA újra kilépett a Párizsi Klímaegyezményből
A madridi El País című közép-baloldali napilap az Egyesült Államoknak a párizsi klímaegyezményből való kilépését vizsgálja. A spanyol újság szerint Trump amerikai elnök elvesztette a csatát:
„Trump politikája ellentmond a globális trendnek, és ajándék Kínának, amely a világ vezető szállítójává vált ebben az ágazatban, és egyidejűleg az elektromos autók fellendülését is hajtja. Bármennyire is támogatja Trump a fosszilis tüzelőanyag-ipart, 2025 világszerte rekordév volt a megújuló energiák tekintetében. Trump fenyegetései Európával szemben ugyanilyen kontraproduktívak: az EU új kereskedelmi szövetségeket köt Indiával és Latin-Amerikával piacainak diverzifikálása érdekében. Az EU-tagok előbb vagy utóbb fel fogják tenni maguknak a kérdést, hogy miért kellene továbbra is cseppfolyósított földgázt importálniuk az Egyesült Államokból, és így egyetlen ember napi szeszélyeitől függeniük.”
Az oslói Dagbladet című liberális napilap norvég vállalatok amerikai szélerőmű-projektjére mutat rá, amelyet Trump leállított. Jogi csatározások után a vállalatok most folytathatták az építkezést, de:
„… projektjeik egy kiszámíthatatlan elnök szeszélyeitől függenek. Trump végtelen davosi beszédében azt állította, hogy Kínának nincsenek szélerőművei, hanem szélturbináit erőlteti más országokra, amelyek habár elég ostobák, megveszik azokat. De, ami a zöld átállást illeti, máshol kell keresni a bolondokat. Az is tűrhetetlen, amikor egy olyan nagy ország, mint az USA, amely korábban a kiszámíthatóságából profitált, az ilyen nagyszabású projekteket pókerjátszmává silányítja.”
Starmer kínai útja
Starmer brit miniszterelnök Kínába látogat. A londoni The Guardian című független napilap szerint:
„Starmer miniszterelnök egyensúlyozásra törekszik: üzleti lehetőségeket keres egy gyorsan növekvő gazdasági hatalomban, miközben egyidejűleg megvédi a nemzetbiztonságot egy autoriter óriástól. Ez egy magasztos cél. A gyakorlatban a szorosabb kereskedelmi kapcsolatokra való törekvés és a szükséges stratégiai óvatosság elkerülhetetlenül feszültségeket fog teremteni Pekinggel. A demokratikus értékek fenntartása és a Hszi elnökkel való együttműködés közötti ellentmondás egyértelmű. Ez ugyan nem ok a párbeszéd megtagadására, de a miniszterelnök részéről több kell, mint pusztán biztosítékok ahhoz, hogy bebizonyítsa képességét a megfelelő egyensúly megtalálására.”
„A látogatás kísérlet arra, hogy a brit külpolitikát a 21. század realitásaihoz igazítsuk: a stratégiai rivalizálás és a mély gazdasági kölcsönös függőség világához” – mutat rá a hongkongi South China Morning Post című kínai állami napilap:
„Starmer kijelenti, hogy Nagy-Britannia többé nem lesz puszta szemlélője egy Washington és Peking által meghatározott versenynek. Nagy-Britannia egyértelműen és szilárdan az Egyesült Államok biztonsági táborában akar maradni, miközben egyidejűleg újra meg akarja nyitni a gazdasági és politikai csatornákat Pekinggel. Starmernek gazdasági növekedésre és munkahelyekre van szüksége. Pekingi látogatása azt jelzi, hogy Nagy-Britannia maximalizálni akarja a Kínával való kapcsolatok gazdasági előnyeit, ahelyett, hogy Kínát fenyegetésnek tekintené.”
A tokiói Nihon Keizai Shimbun című, a világ legnagyobb példányszámban megjelenő pénzügyi és gazdasági napilapja pedig így ír:
„Európa aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy mindenből kimarad, miközben a két, egyre inkább autoriter szuperhatalom, az USA és Kína uralja a világot. Európának mindkét féllel meg kell erősítenie a kapcsolatait. Az Európa és Kína közötti kapcsolatok javítása azonban nem lesz könnyű. Az európaiak nagy jelentőséget tulajdonítanak az olyan értékeknek, mint a szabadság, a demokrácia és a jogállamiság. Ha most a gazdaságot helyezik előtérbe az emberi jogokkal szemben, akkor kemény kritikával fognak szembesülni mind belföldön, mind külföldön.”
Lapszemle. Napilapok a világ minden tájáról (Illusztráció: Pixabay)
