Az elmúlt negyven pár évben, amióta politikai újságírással foglalkozok, midig kerültem a jogi témákat. Nem azért mert nem vagyok jogász és nagy a tévedés veszélye. Nem. Egy magára adó újságíró utánanéz a dolgoknak, és azt ír le, amiben biztos. Politikus sem voltam, mégis sok politikai témát emésztettem meg úgy, hogy végül cikk lett belőle. Vagy tudósítás formájában esetleg jegyzet, kommentár. A jogot mindig száraznak találtam. Ami nem olvasmányos, csak a hozzáértőket érdekli. Persze mindannyiunkat érint. Most úgy látszik ezt az igét múlt időbe kell majd tenni. Érintett. Mindannyiunkat. Amíg jog volt.
Ma viszont, itt Szerbiában politikát csinálnak belőle. A minap olyan három törvényt irt alá az államelnök, amelyekkel – szakértők állítják – eddig nem tapasztalt vágás érte az ügyészséget a Mrdić-féle törvények elfogadásával. Képzett és köztiszteletnek örvendő jogászok mondják: ezzel teljesen módosul az ügyészség illetékessége és szerepe és felhatalmazása Szerbiában és megbénul a Szervezett Bűnözés Elleni Ügyészség. Módosul a Legfőbb Ügyészi Tanács illetékessége, melynek bizottsága többé nem adhat ki kötelező érvényű utasításokat, aminek az lesz a következménye, hogy a Legfelsőbb Ügyészség főügyésze, Nenad Stefanović ellenőrzés nélkül intézkedhet. Ez az az ember, aki már kimutatta, hogy szimpatizál a mostani rendszerrel. Ha mindehhez hozzátesszük, hogy az Alkotmánybíróság második ülésén dr. Vladan Petrov alkotmánybírót választották meg az Alkotmánybíróság elnökévé, aki nyíltan támogatta Aleksandar Vučićot az elnökválasztási kampány során és később igazolta minden alkotmányellenes döntését, akkor világos, hogy ez az ország nem a jogállam és az Európai Unió felé vezető utat járja.
Mindenre fel kell készülni!
Mondtam ugye, hogy ezek a jogi kifejezések kiszárítják a szöveg lelkét. De azt is észrevették, akinek volt türelme eddig olvasni, hogy mi már régen a politika vizeire értünk és nem a jogállam felé evezünk, hanem inkább Fehéroroszország, Oroszország, Kína, sőt talán nem lesz túl erős az példa, Észak-Korea lebeg lelki szemeink előtt. Ez a Petrov (Dr. Vladan) a közelmúltban azt mondta, lemond, ha kiderül, hogy politizált. Az előbb említett kampánytámogatás mellett, mostanában javasolta, le kell váltani, értsd kirúgni, azokat a bírákat, akik bírálni merik Vučićot.
Ha az illetékes ügyészi szerv nem hajtja végre az Alkotmánybíróság döntését, majd megteszi ezt a kormány – közölte dr. Petrov. Igazi jogi gondolatok! Mert egy jogállamban három hatalmi ág működik. Egymástól teljesen önállóan. Az igazságszolgáltatás, tehát az ügyészek meg a bírák a kísérő személyzettel, a törvényhozás (képviselőház) na meg a végrehajtó, tehát a kormány. Egyiket sem lehet a másik fölé helyezni. Csak a fő alkotmánybíró fejében. Aki azt is bejelentette, lemond, ha kiderül, hogy politizált. Ja igen a hatalomban ott van még az államfő is, akinek az érvényes jogi előírások szerint jobbára csak protokolláris szerep jut. Kivéve a most aktuálisat. Akinek intésére lendülnek a kezek a parlamentben, aki maga választja a kormányfőt és minisztereit, aki maga dönt minden fontosabb kérdésben. Láthattuk a minapi vasárnapi kormányülésen, amiről már szóltunk.
Kormányfőként is lehet uralkodni
Most azt mondják, írják, hogy ő lesz a miniszterelnök. Ez nem új keletű, volt már rá példa, van benne tapasztalata. Gyakorlatilag 14 éve teszi, hol, mint a kormányfő első helyettese, hol mint valós miniszterelnök, hol mint államfő. Ez utóbbi tisztségének a mandátuma jövőre lejár. És az alkotmány értelmében harmadszor nem jelöltetheti magát. Ha módosítaná az alaptörvényt esetleg, de, ennek elfogadásához a parlamenti képviselők kétharmadának szavazata szükséges, majd bizonyos esetekben kötelező népszavazást tartani. Gondot okozna ez, még neki is. Ezért valószínűbb a kormányfői uralkodás. Azt lehet húzni a végtelenségig. Sőt, más módszerekkel is lehet uralkodni. Francisco Franco is ezt tette, de ilyenekkel nem példázódunk, mert ott Spanyolországban jobboldali, nacionalista autoriter rendszer volt 36 évig, amely a polgárháborús győzelemre épült. Tehát ne is gondoljunk a spanyol forgatókönyvre.
Mindenesetre a mi Aleksanderünk most jelentette be, március 20-án, 21-én vagy 22-én Belgrádban egy eddig nem látott nagygyűlést tart, ahol ismerteti, milyen lesz Szerbia 2035-ben. Ezt a gyülekezést Nagy Nemzeti Szkupstinának nevezte. Ez a 2035, akárhogyan is nézzük, szemléljük, forgatjuk, csak azt jelenti, ő még legalább egy évtizedig akar uralkodni. Mondom, legalább. Más nevében ugyanis csak nem beszélne. Ilyent még gondolni sem akar. Más helyett ígérni! Ugyan!
Csúsztatások és manipulálás
Ezért van a Szerbia 2035-ben program. Ha van. Ígérgetni könnyű. Vučić pedig számtalanszor bizonyította, hogy kiválóan tudja manipulálni a kevésbé művelt tömeget. Meg csúsztatni a műveltebb rétegek irányába. Legújabb kijelentése, hogy a haladóknak több egyetemista képviselőjelöltjük lesz, mint amennyi az egyetemista listán megjelenik, csúsztatás. Maguk az egyetemisták mondták, már régen, hogy az ő listájukon egyetlen diák sem lesz. Tanárok, akadémikusok, művészek, köztiszteletnek örvendő szakemberek képezik majd a 250 nevet tartalmazó névsort. A haladók, látva, hogy az országot körülgyalogló diákok mekkora népszerűségre tettek szert, nagyban fiatalítanak. Már régen. Kitalálták, hogy a Pionír parkban sátorokban gyülekeztek a „tanulni vágyó” egyetemisták. Hogy később büntetett előéletű gazfickókkal teltek meg a sátorok amely tábor a köztársasági parlamentig terjedt, hát istenem! Mindenki ott sátorozik, ahol akar – érvelt az elnök. Akikre a rendőrség ügyelt. Ma is teszi.
Persze az is csúsztatás, hogy az egyetemisták, azok akik tavaly blokkolták a felsőoktatást, nem tudják mit akarnak. Dehogynem tudják, ki is mondták: jogállamot. Melyben működnek az intézmények, ahol az alkotmánybíróság elnöke nem azzal fenyegetőzik, hogy majd a kormány végrehajtja az utasításokat. Persze, hogy végrehajtja. Mint a rendőrök, akik nem hajlandók előállítani az ügyészség által kért személyeket. Erre biztos utasítást kaptak. Parancsnokuktól. Az pedig tudva levő kitől. Attól, aki ebben az országban mindenről dönt.
Média, befolyásolás, pénz
Csúsztatás az is, hogy az egyetemisták, a tiltakozó diákok bizonytalanságba vezetik az országot. Nem mondják el terveiket, nehogy támadási felületet nyissanak. Ezért titok a lista is. Mert aki több tucat televíziót ellenőriz, játszva befolyásolja az embereket. Még a fiatalok egy részét is. És még egy óriási fegyvere van: a pénz. Mindenki megvásárolható, csak kérdés milyen áron – gondolja ő. Hozzátenném, majdnem mindenki. Ja és a fenyegetés. Miloševićnek is ez volt a fegyvere. Jut eszembe Slavko Ćuruvija, Ivan Stambolić, de Oliver Ivanović és Vladimir Cvijan. Utóbbi kettő már a mostani hatalom alatt halt meg. Ivanovićot lelőtték, Cvijanról még nem tudni mi történt vele. Nem is kutatták, tárgyat sem nyitottak haláláról. De jutnak eszembe a választási csalások, a munkatársak legorombítása: „Nem vagyok megelégedve, Đuro!”
Öreg Dezső
