Az energetikai ipar kezdetben úgy mutatta be a fapelletet, mint egy módot arra, hogy „megtisztítsák” a szénalapú energiatermelést. A kormányok is elfogadták ezt a feltételezést. Ma azonban a döntéshozók újragondolják ezt az álláspontot, sőt egyes helyeken már meg is változtatják, írja a Forbes.
A vita középpontjában a brit Draks energetikai vállalat áll, amely Európa legnagyobb széntüzelésű erőművét alakította át biomassza-alapú létesítménnyé. Az üzem az Egyesült Államok déli államaiból importált fapelletre épül. Ez a vita számos kérdést vet fel – elsősorban a szennyezéssel és a költségekkel kapcsolatban. Ha ugyanis egy ilyen adalék több szennyezést okoz, mint a szél- vagy napenergia, akkor miért is alkalmazzák egyáltalán? Különösen akkor, ha olyan forrásból származik, amely támogatásoktól függ.
Mary Dickinson, a Dogwood Alliance szervezet kampányigazgatója elmondta, hogy a Draks ma már kizárólag faalapú biomasszával működik. Ehhez évente hét-nyolc millió tonna pelletre van szükség. „Az ezen a szinten való működéshez szükséges famennyiség meghaladja azt, ami hulladékfaként rendelkezésre áll” – mondja Dickinson. „Még akkor is, amikor az iparág ‘hulladékfáról’ beszél, a készletek jelentős részét valójában teljes fák teszik ki.”
A folyamat az érett fák kivágásával kezdődik, majd azok energiatakarékosságot kevéssé szem előtt tartó szárításával, aprításával és préselésével pellet készül belőlük. Ezt követi az óceánon át történő szállítás. A fákban tárolt szén azonnal felszabadul, míg az újranövés akár évtizedekig is eltarthat, mire ellensúlyozni tudja a kibocsátást. A problémát tovább súlyosbítja, hogy a fa energiasűrűsége alacsonyabb, mint a széné, így nagyobb mennyiséget kell elégetni ugyanannyi villamos energia előállításához.
A biomassza különleges bánásmódban részesült az Európai Unió 2010-es megújulóenergia-irányelvében, amely a fa elégetéséből származó kibocsátást a kéménynél nullának tekintette. Az alapfeltételezés az volt, hogy a fák újranőnek, és idővel ismét megkötik a szenet. A Brexit után az Egyesült Királyság tovább bővítette a biomasszára adott támogatásokat, és a fapelletet átmeneti tüzelőanyagként pozicionálta a szénfüggőség csökkentésére. E szabályok szerint egy erőmű elégetheti a fát, és azt állíthatja, hogy szén-dioxid-semleges. Ugyanez a számítás nem vonatkozik a fosszilis tüzelőanyagokra.
A szél- és napenergiával ellentétben, amelyek égetés nélkül termelnek villamos energiát, a biomassza egyesíti a faapríték elégetéséből származó kibocsátást a feldolgozás, szállítás és folyamatos üzemanyag-kitermelés során keletkező emisszióval. A szél- és napenergia támogatásai megawattóránként fokozatosan csökkentek, ahogy a technológia költségei estek. A biomassza azonban továbbra is szokatlanul magas szintű állami támogatást élvez.
Mississippiben lakosok pert indítottak a Draks ellen a glosteri pelletüzem állítólagos levegőszennyezési szabálysértései miatt. Az ügy rámutat az energiahordozó költségeire, amelyről gyakran csak globális szén-dioxid-szempontból beszélnek. Az üzem egész fákat mozgató darukat használ, ami azt jelzi, hogy nyers, érintetlen fára támaszkodik, nem pedig hulladékanyagra.
A szabályozó hatóságok korábban már megbírságolták az üzemet olyan kihágások miatt, amelyek illékony szerves vegyületek, metanol és formaldehid kibocsátásával jártak. Az üzem működése megmutatja, hogy a biomassza nemcsak szén-dioxid-következményekkel jár, hanem kézzelfogható kockázatot jelent a helyi levegőminőségre is.
Hulladékfa helyettsokszor teljes fákat használnak a gyártáskor
