Szajkó 71 – Keresni az elveszett gyerekkort – ezt a címet viseli az a fotókiállítás, amely Szajkó István, a tavaly áprilisban elhunyt festőművész emléke előtt tiszteleg, aki a hétvégén töltötte volna 71-ik életévét. A fotókat Keller Ami készítette, aki maga is szabadkai születésű, de ma már Szegeden élő alkotó, aki elárulta, azért kapta a kiállítás ezt a címet, mert családjával több alkalommal jártak Szajkó lókúti műtermében, ahová belépve úgy érezte, mintha a gyermekkorába repült volna vissza.
Gyurkovics Virág publicista, újságíró a megnyitón elmondta, Szajkó István egy interjú alkalmával megkérdezte tőle, hogy vannak a szülei, s miután Virág válaszolt, Szajkó azt mondta, persze, hogy jól vannak, hiszen ők ültetők, akik minden évben újrakezdik és kovácsolódnak össze. Gyurkovics kiemelte, ez a a szemléletmód tükröződik az ő művészeti életművén is, s ebből látszik az is, hogyan tekintett ő a világra annak összefüggéseivel együtt.
A megnyitón Keller Ami mesélt az Istvánnal való személyes találkozásról, hogy mekkora vendégszeretettel fogadta őt és családját, hagyta, hogy fotózza, s kiemelte, minden mozdulata egy kép volt, az egész műterem egy csodavilág, ahováb beengedte őket. Engedte, hogy gyermekei megfogják az eszközeit, együtt festettek.
Keller Ami és Virág Zoltán a szabadkai megnyitón (Fotó: SZMSZ)
Virág Zoltán irodalomtörténész többek között kiemelte, hogy már kamaszként is járt át Szabadkára Szegedről, s látott Szajkó-képeket, de személyesen 2006-ban a Moravicai Nemzetközi Művésztelepen Farkas Zsuzsa meghívására érkezett, és Szajkó Istvánnal ekkor ismerkedett meg.
“István elképesztő volt: ha valakinek volt szerencséje látni alkotni, akkor tudja, hogy háromszor megbillentette a kezét és a képen egyszer csak a semmiből előtűnt valami, amit addig nem látott senki. Később Beszédes István, a zEtna Fesztivál szervezője unszolásomra elérte, hogy beszélgethessek vele nyilvánosság előtt is, és akkor ott úgy ítélte meg, hogy olyan módon próbáltam őt kérdezgetni, vagy olyan témák felé tereltem, ami őt váratlanul érte, de gondolkodásra késztette, és onnantól kezdve töretlen volt a bizalma az irányomba. Azt kell mondanom, hogy az egyik legnagyobb megtiszteltetés, ami valaha ért, mert onnantól kezdve állandó telefonbeszélgetések, látogatások, kiállításmegnyitók következtek.
Szajkó István (Fotó: Kellerami)
Virág hozzátette, Szajkó István mindig szerette a titkát fürkészőknek elmondani, miszerint fogalma sincs, hogy mit csinál, csak azt tudja, hogy itt van a festőpaletta, ott van a vászon, és a közte levő úton valami történik, és egyszer csak ott lesz a vásznon, ő se tudja, hogy hogyan, a kép. Ő a színeknek is a mágusa volt, nem csak a formáknak.
Ahogy ő létezett, az maga volt a festmény, tette hozzá a fotós, Keller Ami.
“Egy pillanatig soha gondolkodnom, hogy mit fogok lefotózni. Teljesen intuitíven jött, hogy milyen képeket készítsek. Annak nagyon örülök, hogy ő is láthatta ezeket a képeket.”
Szajkó kalapja és krétái (Fotó: Kellerami)
“Nála melegszívűbb vagy gavallérabb figurával kevéssel találkoztam életem során, és ezt mindenféle manír nélkül mondom, mert őbelőle ez áradt, tehát mindenféle plusz pót gesztus nélkül a lehető legtermészetesebben közvetítette. És ez azért érdekes az én számomra, mert a természethez való viszonya, az egész világhoz való viszonya ugyanilyen alapokon működött. Hihetetlenül jó beszélgetőpartner volt, órákon keresztül nagyon sokszor nagyon sokat beszélgettem vele. Nincs olyan téma, amihez ne tudott volna érdemben hozzászólni, minden érdekelte: az aktuálpolitika világeseményei, az egy jugoszláv térség összes problémája, zene, filozófiai kérdések, művészettörténeti problémák, kiállítások, minden”, mesélte Virág, aki kiemelte, Szajkó esetében minden szín zöld volt, még a sárga is.
A Szajkó 71 – Keresni az elveszett gyerekkort című kiállítás február végéig tekinthető meg a szabadkai Klein House-ban.
Szajkó István 2024 őszén (Fotó: Kellerami)
