A Minerva Könyvképző gondozásában megjelent a Jónás Gabriella szabadkai színművésznővel készült interjú-kötet, amely kiadvány a Mi: ilyenek voltunk című életrajzi sorozat első kötete.
Jónás Gabriella a szabadkai bemutatón (Fotó: Tímár Zsolt)
A Mi: ilyenek voltunk sorozat, a mozgalmas 20. század utolsó harmadának délvidéki eseményeit egy különleges látószögben dolgozza fel. A korszak meghatározó szereplőit szólaltatják meg, hogy az ő élettörténetükön keresztül beszéljenek azokról az eseményekről, amelyek a vajdasági (jugoszláviai, délvidéki – hívjuk bárhogyan) magyar közösségre hatással voltak, vagy meghatározták azokat. Az interjúk nem politika-, művelődés- vagy színháztörténeti munkák, sokkal inkább az ego-dokumentumok családjába tartozó visszaemlékezések, aktív reflexióval a társadalmi eseményekre.
A színház- vagy művelődéstörténészeknek Jónás Gabriella személye azért fontos, mert ő volt a békebeli Népszínház talán utolsó primadonnája. A kötet kiadója elsősorban arra volt kíváncsi, milyen állapotban volt a színház, amikor Szabadkára érkezett, milyen volt színésznek lenni a híres-hírhedt ristići időben, milyen volt színházat csinálni a Kosztolányiban és feléleszteni a Népszínházat? Az interjút dr. Negyela László készítette, a kiadvány szerkesztője Mihályi Katalin.
Dr. Negyela László (Fotó: Tímár Zsolt)
A kiadványt szombaton este mutatták be Szabadkán, a Kosztolányi Dezső színházban, a bemutatón pedig Jónás Gabriella színművésznő is részt vett.
A kérdésre, miszerint a színpad számára otthonos terep, mégis hogy érzi magát ebben a szerepben, Jónás elmesélte, hogy talán ez számára a legnehezebb szerep.
“Az volt a szerencsém, hogy László levélben keresett meg, és nem telefonon, mert azt hiszem, hogy akkor hosszas dadogás és néma csend lett volna. Így a lnagyon-nagyon megtisztelő levele alapján volt időm gondolkodni, és azt hiszem, hogy nemsokára azért jött a válasz, hogy szeretettel köszönöm és elfogadom ezt a felkérést. És aztán fantasztikus beszélgetéseink voltak. Nagyon szépen köszönöm a felkészültségét. Olyanokat kérdezett, amire én sem emlékeztem. Igen, ez az én életem. Eltelt, ahogy eltelt, vagy telik, ahogy telik.”
Jónás Gabriella dedikál a szabadkai közönségnek (Fotó: Tímár Zsolt)
Dr. Negyela László elmondta, konkrét elképzelése volt, a koncepció az, hogy ez nem egy művelődéstörténeti könyv, hanem egy életrajzi, egy társadalomtudományi, ahol egy korszak visszacseng, de nagyon szubjektív módon. Vagyis voltak részek, amire konkrétan azt mondta, hogy erről ne meséljen, nem érdekli.
“A cél az, hogy 70-es, 80-as, 70-es, 90-es éveknek a társadalmi eseményeit akarjuk feldolgozni ezekkel az ego dokumentumokkal. Kellett egy prototípus. Mindenből prototípus kellett igazából. Az, hogy hogy nézzen ki a beszélgetés, hogy nézzen ki az interjúkötet, és hogy hogy nézzen ki magába a tördelés, a tipográfia is. A tördelővel ezt akkor állítottuk be, és ez egy nagy munka volt, hogy a többit be tudja majd fogadni.”, magyarázta dr. Negyela.
Mihályi Katalin, a kötet szerkesztője rámutatott, hogy ő maga is úgy olvasta az interjút, mint egy folyamot, amely során voltak aha élményei, hogy jé, tényleg, ez ott a ’80-as években így volt, vagy ez a ’90-es években így volt, és már el is felejtettem. Dr. Negyelának és Jónás Gabriellának köszönhetően nagyon sok emléket visszaidéz abból az időszakból, mert tulajdonképpen egy korszakról mit olvasunk: Milošević és Tuđman leült tárgyalni, vagy megszületett a Daytoni-egyezmény. De hogy tulajdonképpen egy színész, vagy egy szabadkai hétköznapi ember hogyan is élte azokat a mindennapokat ebből a kötetből megtudjuk. Vagy mit jelentett 1956-ban Magyarországon gyereknek lenni.
A sorozatnak az is a célja, hogy egy életúton keresztül ábrázol egy egész korszakot. A kiadvány végén van egy névmutató fogalomtár, ami nagyon hasznos és nagyon olvasmányos része a könyvnek, hiszen nevek és helyszínek, amiket az alany említ, egyaránt szerepelnek benne, magyarázattal.
A könyv megrendelhető a Minerva Könyvképzőnél a konyv@milko.rs email címen, illetve hamarosan kapható lesz a Laguna könyvesboltokban.
