Újra fellángolt a világsajtó érdeklődése a Jeffrey Epstein-féle pedofília-ügy iránt, miután az amerikai igazságügyi minisztérium újabb három millió dokumentumot tett közzé – bőségesen kimaszkolva a kényes részleteket. További hárommilliót viszont visszatartottak, amivel többszörösen megszegték azt a decemberi törvényt, amellyel a Kongresszus nagyobb átláthatóságra kényszerítette a minisztériumot. Az ügy korántsincs lezárva, bármennyire is szeretné azt Donald Trump – különösen azok után, hogy Trump pökhendi párt-primadonna igazságügyminisztere, a hatvanéves szőke szépség, Pam Bondi, példátlan pofátlansággal viszonyult a képviselőházi meghallgatáson a törvényhozókhoz. Már Európát is lázba hozta Epstein barátainak egyre tágabb köre: csak a Frankfurter Allgemeine Zeitung hat cikket közölt hétfőn az ügyről. A német Deutsche Bank elismeri Epsteinnel kapcsolatos hibáit, mivel több mint 40, a szexuális bűnelkövetőhöz tartozó számlát tartott fenn. Norvégia külpolitikai elitjét is mélyen érinti az Epstein-ügy, ami ellentmond az ország önértékelésének. Londonban Peter Mandelson bárónak, az EU volt kereskedelmi biztosának Epsteinnel való kapcsolata vált botránnyá. Howard Lutnick amerikai kereskedelmi miniszter is szoros kapcsolatban állt Epsteinnel több mint 13 éven keresztül. Ghislaine Maxwell, Epstein barátnője és elítélt tettestársa megtagadta, hogy az általa vállalt kongresszusi meghallgatáson bármilyen kérdésre válaszoljon mindaddig, amíg Trump meg nem kegyelmez neki, vagy legalábbis immunitást nem szerez esetleges további vádakkal szemben. A világ másik végén, Japánban, Takaicsi miniszterelnök pártja történelmének legnagyobb választási győzelmét aratta és megerősítette kormánya pozícióit. – Átlapoztuk a világsajtót Washingtontól Pekingig és Londontól Tokióig.
A pedofil-ügy
Starmer napjai meg vannak számlálva, írja a londoni Telegraph című, 1855-ben alapított konzervatív napilap Peter Mandelson volt brit nagykövetnek az Epstein-botrányba való belekeveredése miatt:
„Lehet, hogy még néhány napig, hétig vagy hónapig lesznek zavarosak, de Sir Keir Starmer napjai a Downing Street 10 szám alatt minden bizonnyal meg vannak számlálva. A történészek valószínűleg Nagy-Britannia egyik legrosszabb miniszterelnökeként fognak emlékezni rá, olyan politikusként, akinek különös tehetsége volt az önpusztításhoz. […] A válságot, amely a miniszterelnök presztízsének összeomlásához vezetett, az emailek nyilvánosságra hozatala váltotta ki Lord Mandelson – akit Sir Keir amerikai nagyköveti posztra választott – és Jeffrey Epstein, a pedofil kapcsolatainak leleplezésével.”
A stockholmi Dagens Nyheter című bulvárlap így foglalja össze a témát:
„Vasárnap este lemondott Morgan McSweeney, Keir Starmer brit miniszterelnök kabinetfőnöke és legközelebbi tanácsadója. Az Epstein-dokumentumokban feltárt pusztító információk után bocsánatot kért, amiért Peter Mandelsont nevezte ki amerikai nagykövetnek annak ellenére, hogy az szoros kapcsolatban állt az elítélt szexuális bűnöző Epsteinnel. Fél nappal később Tim Allan kommunikációs vezető is elhagyta posztját. Felmerül a kérdés, meddig tarthatja még hatalmon magát Keir Starmer.”
A Neue Zürcher Zeitung című liberális napilap így érvel:
„Starmernek most már nincs senkije, aki amortizálná az újabbnál újabb csapásokat. Egyes kommentátorok ezért úgy vélik, hogy ő maga a következő. Mások feltételezik, hogy McSweeney távozása legalább egy kis levegővételi lehetőséget és időt ad neki. De Starmer miniszterelnöki jövője hajszálon múlik. Starmer jövője általános cikcakk-politikája és vezetői gyengesége miatt forog kockán, ami feltehetően elválaszthatatlanul összefügg a személyiségével. Támogatottsága rendkívül alacsony. Ha sikerül ismét megmentenie magát, az csak azért lesz, mert jelenleg nincs senki a láthatáron, aki kihívhatná és lecserélhetné.”
A Jeffrey Epsteinnel, az elítélt szexuális bűnözővel kapcsolatos leleplezéseknek személyi következményei voltak Norvégiában is. Az oslói Verdens Gang című független napilap ezt írja:
„A tisztelt norvég tisztségviselők nemcsak szoros kapcsolatot tartottak fenn az elítélt szexuális bűnözővel, hanem valószínűleg anyagi hasznot is húztak belőle. Már 2019-ben figyelmeztetések jelentek meg, hogy Terje Rød-Larsen diplomata állítólag fiatal nőket toborzott Kelet-Európából és küldte őket Jeffrey Epsteinhez. Az akkori külügyminiszter, Ine Eriksen Søreide továbbította az ügyet az ügyészségnek, amely viszont az FBI-nak utalta át őket. Miért lett ez a kérdés hirtelen ismét aktuális? Azért, mert ugyanaz az Eriksen Søreide jelenleg a konzervatív »Høyre« párt új vezetőjeként készül a hatalomra. Ráadásul közeli barátja Rød-Larsen felesége, Mona Juuln is téma, akit most gyakorlatilag már visszahívtak iraki nagyköveti posztjáról.”
Kegyelemért cserébe hajlandó beszélni Jeffrey Epstein egykori szeretője és bűntársa, írja a budapesti Népszava című baloldali napilap:
„Kegyelmi döntés fejében hajlandó beszélni Jeffrey Epstein börtönbüntetését töltő egykori barátnője – közölte Ghislaine Maxwell ügyvédje hétfőn, miután a [Képviselőházban] a felügyeleti bizottság által kezdeményezett meghallgatás eredménytelenül zárult.
Az Epstein-botrány vizsgálatára összeült testület hétfői meghallgatásán Ghislaine Maxwell texasi börtönéből videókapcsolaton keresztül vett részt, a feltett kérdésekre ugyanakkor alkotmányos jogaira hivatkozva megtagadta a választ. Ügyvédje annyit közölt, hogy Maxwell tudomása szerint az Epsteinnel fenntartott kapcsolatában sem Donald Trump jelenlegi, sem Bill Clinton korábbi elnök nem követett el kifogásolhatót.
Mind Trump elnök, mind Clinton elnök ártatlan bármiféle rossz cselekedetben. Egyedül Maxwell asszony tudja elmondani, hogy miért, a közvéleménynek pedig joga van ennek megismeréséhez – fogalmazott Davis Oscar Markus a kongresszusi meghallgatást követően kiadott közleményében. Az ügyvéd hozzátette, hogy »amennyiben a bizottság és az amerikai közvélemény igazán tudni akarja a szűretlen igazságot a történtekről, akkor erre létezik egy teljesen egyenes út. Maxwell asszony készen áll arra, hogy mindenről és őszintén beszéljen, ha Trump elnök kegyelemben részesíti«.
A brit állampolgárságú Ghislaine Maxwellt a bíróság 2021-ben ítélte 20 év börtönre, Jeffrey Epstein bűntársaként szexuális célú emberkereskedelem és kiskorúakkal szemben elkövetett bűncselekmények miatt. James Comer, a Képviselőház felügyeleti bizottságának republikánus elnöke csalódottságának adott hangot, hogy Ghislaine Maxwell a hallgatást választotta a testület hétfői ülésén, ugyanakkor megjegyezte, hogy az történt, amire számított. A politikus sajtótájékoztatón közölte, hogy a következő hetekben az Epstein-ügy képviselőházi vizsgálatának keretében kötelező idézés alapján még öt meghallgatást tartanak.
A testület előtt február 26-án és február 27-én Bill Clinton és Hillary Clinton jelenik meg, de a beidézett tanúk között van Les Wexner, a Victoria’s Secret divatcég korábbi vezérigazgatója, valamint Jeffrey Epstein egykori könyvelője és ügyvédje is.”
A svájci szociáldemokrata politikus, Cédric Wermuth számos üzletember Epsteinnel való összefonódásait vizsgálja és ezt a „neoliberális elit kudarcának” tartja. A zürichi Tages-Anzeiger című közép-baloldali napilap vendégkommentárja a „büntetlenség végét” követeli:
„Az Epstein-kör erőszakos túlkapásai nem anomáliák, hanem a neoliberális rend valóságát tükrözik. Az egyenlőtlenség, a könyörtelenség és a nők megvetése által jellemzett világot olyan elitek uralják, akik túlzásba viszik ezeket az »értékeket«. Ez aligha meglepő. Bárkinek, aki meg akarja akadályozni a jövőbeni Epstein-ügyeket, véget kell vetnie a büntetlenségnek és le kell bontania a privilégiumokat.”
A Starmer miniszterelnököt és az Epstein-aktákat övező brit kormányzati válság továbbra is uralja az újságokat. „A politikai instabilitás krónikus állapottá vált” – jegyzi meg a londoni The Economist című, napi digitális és heti nyomtatott formában megjelenő liberális gazdasági lap és így folytatja:
„A tünetek túlságosan is ismerősek. Az egykor diadalmas miniszterelnök népszerűségi mutatói zuhannak, a Downing Street pedig egy bunkerré változik. Egy távoli botrány egzisztenciális fenyegetéssé válik, a kabinet pedig bezárkózik. Egy bimbózó puccs elhal egy szenvedélyes, a képviselőkhöz intézett beszéd után, amelyben a kormányfő megígéri, hogy minden megváltozik. De ez nem történik meg. A miniszterelnök tekintélye meginog, a kormány pedig tovább sántikál. Az elmúlt hét drámája után az ember hajlamos azt hinni, hogy a dolgok csak jobbra fordulhatnak. Remélhetőleg a Munkáspárt válsága lehet az a katalizátor, amire Nagy-Britanniának szüksége van. Talán egy merész fiatal reformer kerül elő a Munkáspárt képviselőinek soraiból, aki a párt nagy parlamenti többségét felhasználva kezeli majd Nagy-Britannia problémáit.”
A szintén londoni The Guardian című független napilap így értékeli a helyzetet:
„Még az elmúlt tíz év politikai drámáihoz képest is elmondható, hogy Starmernek pokoli hete volt. De még a veszteseknek is néha szerencséjük van. Végül a rettegett »vérfürdő« elmaradt. Ő legfeljebb csak néhány kisebb sérülést szenvedett.”
Epstein haszonlesői, írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung:
Gates, Trump, Clinton, Musk: sok híresség állt kapcsolatban az elítélt szexuális bűnözővel, Epsteinnel. Most már elolvasható, mit írtak egymásnak és mit gondolt róluk Epstein:
„Hírességek, üzletemberek és politikusok világszerte profitáltak Jeffrey Epsteinből. Pénzt adott nekik projektekre, elősegítette kapcsolatok felépítését, exkluzív utakra és partikra hívta meg őket. Az Epstein-akták azt mutatják, hogy a politika, az üzleti és a magánélet szorosan összefonódik az emailekben és a chatnaplókban. A levelezés témája gyakran változik, beleértve a szexuális együttlétek elősegítését is.“
Donald Trumpról ezt írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung az Epstein-üggyel kapcsolatban:
„Talán senki sem szerepel olyan gyakran az Epstein-aktákban, mint az amerikai elnök. Az adatbázis-bejegyzések többsége azonban kevés új betekintést nyújt a két férfi kapcsolatába, akiknek korábbi barátsága és későbbi veszekedése régóta ismert. Például a fájlok számos emailt tartalmaznak, amelyekben Epstein és más személyek újságcikkeket osztottak meg Donald Trumpról. A fájlok között találtak egy táblázatot is, amelyet állítólag egy FBI-alkalmazott küldött augusztusban, és amely felsorolja az Epstein és Trump által elkövetett lehetséges bűncselekményekkel kapcsolatos tanúvallomásokat. A felsorolt állítások közül sokat a nyomozók »nem [tartanak] hitelesnek«, ahogy ezt az aktákban található megfelelő jegyzetek is mutatják. Tavaly egy állítólagos, női test alakú születésnapi üdvözlőlap közzététele kavart feltűnést. Trump évek óta tagad minden, Epsteinnel kapcsolatos kihágást, és azt állítja, hogy már évtizedekkel ezelőtt megszakította vele a kapcsolatot.“
Történelmi győzelem Japánban
A varsói Gazeta Wyborcza című, legnagyobb példányszámban megjelenő lengyel bal-liberális napilap Takaicsi Szanae miniszterelnök történelmi győzelméről ír:
„Takaicsi rendkívüli népszerűséget ért el, különösen a fiatalok körében. Japánban a 64 éves miniszterelnököt, aki motorozik, dobol és szereti a heavy metalt, de emellett ultrakonzervatív is, és ezt nem is titkolja, egy popsztáréhoz hasonló kultusz veszi körül.”
A sanghaji Jiefang Ribao című kínai állami napilap ezt írja:
„Takaicsi a Tajvanról szóló nyilatkozatával megzavarta a Pekinggel fenntartott kapcsolatokat, ami még a japán társadalomban is nyugtalanságot okozott. Ha a Takaicsi-kormány ki akarja húzni országát a gazdasági recesszióból, akkor Kínára van szüksége. Különösen a növekvő bizonytalanság hátterében saját érdeke, hogy ne növelje szükségtelenül a geopolitikai kockázatokat. Egyrészt a Kínával való szomszédsági kapcsolatok stabilizálására törekszik, miközben Kína elleni eszközként játssza ki a Tajvan kártyát, ami skizofrén állapot és nem fog működni.”
Takaicsi kulcsfontosságú politikai intézkedések megvalósítását ígéri, írja a tokiói The Japan News című konzervatív napilap:
„Takaicsi Szanae miniszterelnök hétfőn megígérte, hogy keresztülviszi a Liberális Demokrata Párt választási programjában ígért kulcsfontosságú politikai intézkedéseket, miután a vasárnapi képviselőházi választásokon a lakosságtól erre felhatalmazást kapott.
»Ez egy olyan választás volt, amelyben megkérdeztük az embereket, hogy az LDP [Dzsijú Minsutó azaz Liberális Demokrata Párt, LDP] és a Japán Innovációs Párt koalíciójának folytatnia kell-e a kulcsfontosságú politikai irányváltást, mielőtt teljes körű tárgyalásokat kezdeményeznénk a parlamentben. És többször is kijelentettem, hogy [miniszterelnöki] pozíciómat erre fogom építeni« – mondta Takaicsi a hétfő esti sajtótájékoztatón.
»Az emberek erős lökést adtak nekünk, zöld utat adtak, hogy ezt a politikai váltást végbevigyük« – mondta Takaicsi, az LDP elnöke.
Takaicsi a »felelős és proaktív közpénzügyek« védelmét célzó intézkedéseket említette, alapvetően megerősítve a biztonságpolitikát és fokozva a kormány hírszerzési képességeit, amelyeket a kabinetje is hangoztat.
»Rendkívül fontos, hogy az LDP egyesüljön és megvalósítsa a népnek tett kampányígéreteinket. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy a győzelem utófényében sütkérezzünk« – mondta. »Azonnal összehívunk egy rendkívüli országgyűlési ülést, és azon fogunk dolgozni, hogy a lehető leggyorsabban elfogadjuk a következő pénzügyi év költségvetést és az ahhoz kapcsolódó törvényjavaslatokat.«
Takaicsi kifejezte szándékát, hogy módosítani kívánja az alkotmányt, Japán jövőjét szem előtt tartva.
»Egy olyan nemzetnek, amelyik nem teszi próbára önmagát, nincs jövője. A kampány során többször is hangsúlyoztam ezt a pontot« – mondta. »Ezen a választáson az emberek úgy döntöttek, hogy velem együtt küzdenek meg ezekkel a kihívásokkal«, tette hozzá.”
A madridi El País című közép-baloldali napilap reméli, hogy az ország ennek ellenére hű marad alapelveihez:
„Bármilyen erős is Takaicsi mandátuma, az nem indokolja a radikális változásokat. Japán alkotmányos elkötelezettsége a béke és a demokrácia iránt, Kelet-Ázsia szabályalapú nemzetközi rendjének egyik pillérévé és a világ egyik leggazdagabb államává tette az országot.”
A sanghaji Wenhuibao című állami napilap azonban aggályait fejezte ki afelől, hogy Japán fenntartja-e jelenlegi irányvonalát.
„A lap így kezdi: »Semmi sem állhat most Takaicsi miniszterelnök jobbra tolódásának útjába« – és hozzáteszi: »Attól tartunk, hogy Takaicsi szélsőséges nacionalista retorikájával és keményvonalas külpolitikájával veszélyes vizekre vezeti országát. Amennyiben elfogadnak egy olyan alkotmánymódosítást, amely militarizálja Japánt és további provokációkhoz vezet a szomszédos országok ellen, az jelentős veszélyt jelentene az ázsiai–csendes-óceáni térség és az azon túli biztonságra és stabilitásra«.”
A pekingi Xinjingbao című állami napilap is közvetett figyelmeztetést ad ki Japánnak:
„Nyolcvan évvel a tokiói perek után egyre erősebbek azok a revansista erők, amelyek lekicsinylik vagy akár tagadják Japán háborús bűneit és felelősségét a második világháborús csendes-óceáni térségben. Ha Tokió valóban elfordul az alkotmányában foglalt pacifizmustól, az heves reakciókat fog kiváltani a szomszédos országokból.”
A moszkvai Nyezavisszimaja Gazeta című ellenzéki napilap arra számít, hogy Japán szorosabb kapcsolatokat épít ki az Egyesült Államokkal, hogy szövetséget kössön Kína ellen:
„Takaicsi számára a Washingtonnal való félreértések tisztázása a márciusra tervezett washingtoni látogatásának egyik fő célja. Kormányzása alatt a japán élet számos területe valószínűleg jobbra tolódik. Megígérte, hogy decemberig felülvizsgálja katonapolitikáját, feloldja a fegyverkiviteli tilalmat és felhagy a második világháború után kialakított pacifista elvekkel.”
A Helsingin Sanomat című, legnagobb példányszámban kiadott finn napilap arra számít, hogy Japán külpolitikája a jövőben jelentősen több nemzetközi kritikával fog szembesülni:
„A Takaicsi által képviselt nacionalizmus bonyolíthatja az ország tevékenységét a nemzetközi közösségen belül. Különösen a Kínával való kapcsolatok válnak feszültté. Dél-Korea történelmi okokból szintén nem lelkesedik Japán visszatéréséért a militarizmusba.”
A tokiói Yomiuri Shimbun című konzervatív napilap kommentárjában elsősorban a gazdaságra összpontosít és a kormányzattól nagyfokú megbízhatóságot követel:
„Ha a piacok Tokió politikájába vetett bizalma megingana, a gyenge japán jen és a magas fogyasztói árak trendje felgyorsulna. Ez viszont elkerülhetetlenül növelné a lakosság elégedetlenségét. Remélhetőleg Takaicsi miniszterelnök felismeri felelősségét és részletesen, kellő körültekintéssel tájékoztatja a nyilvánosságot.”
A szintén tokiói Nihon Keizai Shimbun című, a világ legnagyobb példányszámban megjelenő pénzügyi és gazdasági napilapja pedig mindenekelőtt a hazai ellenzék gyengeségét kritizálja:
„Nem tudták kézzelfogható módon kezelni a változó biztonsági helyzetet és annak következményeit. Miért nem ismerték fel az emberek változásra irányuló akaratát? Az ellenzéki pártoknak gyorsan el kell végezniük a házi feladatukat. Különben csak a pénzügyi piacok tudják ezt majd ellensúlyozni és egy piros lapot felmutatni a kormánynak a rossz döntésekért.”
Az amszterdami de Telegraph című, legnagyobb példányszámú konzervatív holland napilap így vélekedik:
„Takaicsi ellen minden dicséret ellenére kritika is érkezett. Egyesek úgy vélik, hogy a külföldi származású állampolgárokra vonatkozó szigorúbb szabályokkal nyugtalanságot és megosztottságot szít. Mások megkérdőjelezik, hogy valóban reálisak-e az adócsökkentési ígéretei, különösen most, hogy több pénzt tervez költeni a védelemre.”
A japán parlamenti választásokon Takaicsi miniszterelnök kétharmados többséget szerzett. Az Aarhus-i Jyllands–Posten című liberális-konzervatív napilap így összegzi gondolatait erről:
„Japán első női kormányfője most olyan politikát folytathat, amely erősíti a katonai és biztonsági apparátust, korlátozza a bevándorlást, és adókedvezmények révén kívánja élénkíteni a gazdaságot. Takaicsi LDP-je most erős felhatalmazást kapott a reformok végrehajtására, de mozgástere mégis korlátozott – nem utolsósorban azért, mert az államadósság már meghaladja a 200 százalékot. Ehhez jön még a Kínával folytatott stratégiai rivalizálás, amely költséges fegyverkezési versenybe kényszerítheti Japánt. Érezhető a japán lelkesedés, hogy Szanae Takaicsivel Japánnak végre van egy modern vezetője, akinek közvetlen kapcsolata van a választókkal, és aki a valódi problémáikkal foglalkozik.”
Lapszemle. Napilapok a világ minden tájáról (Illusztráció: Pixabay)
